CZIGÁNY ÁKOS KÉPEIRŐL

Czigány Ákos nevét az utóbbi időben egy nem mindennapi esemény kapcsán ismerte meg a hazai fotós közélet: fiatal, még egyáltalán nem „befutott” alkotóként 2010-ben megnyerte saját generációja egyik legrangosabb nemzetközi elismerését, a Lucien Hervé és Rodolf Hervé-díjat. Ennek kapcsán nagy érdeklődés fogadta ,,Egek” című fotósorozatát, amelyet rövid időn belül kétszer is láthatott egyéni kiállítás keretében a hazai közönség.

Bármelyik képsorozatot nézzük, rögtön megállapítható, hogy Czigány Ákos érdeklődése középpontjában a fény áll. Ezzel persze nincs egyedül, a fotográfia alaptermészete a fény rögzítése, pontosabban a valóság egy fény által megvilágított részletének felfogása és megörökítése fényérzékeny felületen. A különböző módokon megvilágított jelenetek, történések, modellek vagy tárgyegyüttesek időről időre újabb alkotói törekvések táptalaját nyújtották a fotográfia történetében.

Ilyen értelemben tehát a művek nagy része egyfajta visszatérésnek tűnhet a fotó legelemibb kérdéséhez: a különböző felületeken tükröződő fény útjának problematikájához. Czigány legkorábbi fotósorozatai1 hol színes, hol fekete-fehér felületeket ábrázoltak, amelyeken a különböző megvilágítások, fényviszonyok érdekes, absztrakt kép hatását idéző felületi játékokat hoztak létre.

A képek egyszerre absztraktak és dokumentatívak, ugyanis voltaképpen nem mások, mint a látható valóság rögzítései, azonban a néző hamar elveszti minden fogódzóját a szabályos négyszög alakzatok szigorúan megszerkesztettnek mutatkozó világában. Hamar rájöhetünk arra, hogy az alkotót nem igazán érdekli a látható valóság különböző aspektusainak bemutatása, a fényképek csupán kiindulópontként szolgálnak egy nagyobb egység létrejöttéhez, mélyebb összefüggésrendszerek feltárásához. Tekinthetünk rájuk meditációs objektumként, átjáró helyként a különböző létszférák között, utat mutatva az egyes, konkrét megtapasztalásokból az egyetemes felé.

Az ablakok mindig átmeneti teret jelentenek a külső és belső világ között. A Regula sorozat 13 darab színes üvegablak képének különböző permutációja. A felvételek készítésének helyszíne az 1075-ben felszentelt, ma már eredeti funkciójában nem működő garamszentbenedeki bencés apátság. A képsorozat értelmezhető a szerzetesi élet vizuális megidézéseként: az egyenletes fény-nyel telített, homogén színes lapocskák mint-ha életre kelnének, párbeszédeket folytatnának egymással, a legkülönbözőbb módokon, gyakran egymást áthatva, új színárnyalatokat létrehozva kapcsolódnak össze. Együtt, egy rendszerben léteznek, imádkoznak és dolgoznak, ahogyan azt a rendalapító, Szent Benedek Regulájában a közösségek életét meghatározta.

A Regula szabályszerű, kissé steril világával szemben a Sensorium nyújtott téglalap tábláinak varázsa éppen a különböző idősíkok egymásra rakódó nyomainak véletlenszerű, szabálytalan rétegződése. A hasonló megvilágítás, az időtlenséget idéző színek és a képformátum mintha minden jelenség közös rendezőelv szerinti létezésére és eredetére szeretné felhívni a néző figyelmét.

A Darwin Online sorozatban idézőjelbe kerül maga a fotográfiai tevékenység, hiszen még a kiindulópontjai sem a fotográfus saját kezével készült felvételek, hanem az interneten talált reprodukciók újrafelhasználásai. Talán kevesek előtt köztudott, hogy az evolúció elméletét megalkotó híres tudós, Charles Darwin különböző kiadású művei az interneten elérhetőek. Czigány Ákos rátalált erre az oldalra, azonban az írott lapoknál jobban érdekelték az üres lapok, melyeken semmi olyan motívum nincs, ami a néző figyelmét elterelhetné a különböző időszakok lenyomatairól. Az egyes művek első kiadásainak lapjaiból készült tablók a papírdarabok fizikai változási folyamatának felmutatásával a tézisek nyomán létrejött elméletek, viták és párbeszédek sokaságára, jelenlétére és aktualitására irányítják a figyelmet, illetve arra, hogy saját identitásunk meghatározása szempontjából is ki kell alakítanunk valamilyen viszonyulást saját létünk eredetéhez (amely végső soron magába foglalja az egész értelmének kérdését is).

A legújabb, Egek (hommage a` Hiroshi Szugimoto) című fotósorozat a klasszikus értelemben vett fotós felfogásmódot képviseli. Teljes egészében a látható valóságban gyökerező, közvetlen megfigyelésekről van szó, ugyanis a francia Lucien Hervé és Rodolf Hervé-pályázat tematikájából („A város nyelve”) kiindulva Czigány Ákos nem csinált mást, mint elkezdte lakhelyét, Budapestet fényképezni. Körfolyosós házak udvarának közepén fényképezőgépét az ég fele fordította, és exponált. Ráadásul nem is valami speciális kamerával, hanem egyszerű turista módjára, zsebgéppel. Az eredmény a látható valóság kvázi dokumentációja, a szó szoros értelmében. A vakító fehér középtereket körülvevő, fekete keretek a házak folyosói, amelyeknek egyes részletei az éppen adott fényviszonyoknak megfelelően tűnnek elő vagy tűnnek el, válnak felismerhetővé vagy változnak homogén feke- te sávvá. Pillanatfelvételekről beszélünk, ugyanakkor mégsem. Merthogy az adott helyszín és pillanat adottságai minden egyes kép alakulása szempontjából vitathatatlanul meghatározóak. Ezzel együtt azt is lehet mondani, hogy az egész mondanivalója szempontjából teljesen irreleváns, hogy pontosan hol és mikor készültek. Sőt, a sorozat tetszőlegesen folytatható lehetne egy életen át, a világ valamennyi városában.

A fotósorozat repetitív jellege lehetővé teszi a hasonlóságok mellett a felvételek közötti apró különbségek részletekbe menő tanulmányozását. A különböző változatokból a város nyelvének szó szerinti analitikus vizsgálata bontakozik ki, mégse mondható kizárólag hűvösen intellektuális hangvételűnek a széria. A képeknek mind a komponálása, mind a kidolgozása nagyfokú precizitásra utal, a fény-árnyék játékok, felületi tükröződések helyenként kifejezetten lírai hangokat ütnek meg, tovább fokozva a fotók érzéki, esztétikai élvezetét. Az Egek sorozatban úgy tűnik, a föld az éggel vizuális párbeszédet folytat, amelynek eredményeként az anyagon áthatoló és az anyagot megvilágító fény különböző mintázatai válhatnak láthatóvá.

A fény tehát Czigány értelmezésében felfogható a szellemi minőség megfelelőjének is, mely állandó és örök, és amely életre kelti, létezővé teszi a múlandó, helyhez és időhöz kötött anyagot. Ahogyan fény nélkül nincs fénykép, szellem nélkül nincs élet, az anyag pedig széthullik.

Böröczfy Virág

Czigány Ákos: Egek, Budapesti Francia Intézet, 2011. január 15. – február 18.

Jegyzet:

(1) Czigány Ákos portfóliója megtekinthető: http://www.spavia.com/photo/