PHOTOKINA – TÉR A MŰVÉSZETNEK

A kölni photokina rendezvények vonzerejét természetesen a csarnokokban látható legújabb analóg és digitális technológiai trendek jelentik. A fotográfia azonban egyre nagyobb teret nyer egy tágabb társadalmi kontextusban is, legyen szó dokumentálásról, művészetről vagy szabadidős elfoglaltságról, miközben természetesen az alkalmazott fotográfia is kitüntetett figyelmet kap. A digitális technika minden látszat szerint újabb tömegeket késztet fényképkészítésre, és a világ jobban feltárul előttünk, amiben fontos szerepet játszik az internet. Ez a növekvő érdeklődés többek között annak is köszönhető, hogy a fotográfia szilárd pozíciót vívott ki magának a múzeumok gyűjteményeiben és a galériákban. A photokina erre a jelenségre már 2002-ben reagált az akkor első alkalommal megrendezett Visual Gallery-vel, amely nem teljesen új ötlet, hanem az 1951-ben L. Fritz Gruber által kezdeményezett Bilderschauen (Képbemutatók) mai igényekhez igazított folytatása. A különféle kiállítások kínálata azonban nem korlátozódott a vásár területére, a múzeumokra, alapítványokra, galériákra. Számos magánkezdeményezés és a különböző bemutatótermek is igen tekintélyes programokkal jelentkeztek.

Az idei 31. photokina World of Imaging szeptember 26-án zárult. „Komoly visszhang” – áll a záró sajtóközleményben, joggal, hiszen a látogatók száma a két évvel ezelőttihez képest 7 százalékkal emelkedett, és elérte a száznyolcvanezret. Az 1251 kiállító 45 országból érkezett, a látogatók pedig 160 regisztrált országból. Az erősödő nemzetközi jelenlét mellett növekedett a fiatal látogatók száma is. Marco Hahn, a Sigma Deutschland GmbH ügyvezetője szerint „ez az egyetlen vásár, ahol minden lényeges terület kapcsolatba kerül egymással: a kereskedelem, a fogyasztói érdekek, a világsajtó és a fotóművészet.”

A művészet pedig mindenki számára szabadon hozzáférhető volt. Míg a photokinát csak belépőjeggyel lehetett látogatni, addig a Visual Gallery – mint a korábbi években is – ingyenes volt, bár a bejáratot megtalálni nem volt éppen egyszerű. A „Kirakatban a kortárs fotóművészet” címet viselő, Daniel Hug által kúrált eseményen az elismert művészek munkái mellett a jelentősebb fiatal alkotók művei is helyet kaptak. A gazdag programból azonban csak a leginkább kiemelkedők említésére van lehetőség.

A Deutsche Gesellschaft für Photographie által idén díjazott svájci Michael von Graffenried több, mint 90 munkájával mutatkozott be a közönség előtt. A kiállítás ideje alatt vehette át a sajtófotográfia és a művészet határterületén létrehozott életművéért a nagy elismerésnek számító Dr. Erich Salomon-díjat. A szakmát autodidaktaként elsajátító fotográfus humora és jó kapcsolatteremtő képessége már a korai dokumentarista munkáin is megmutatkozott. Erre szüksége volt első nagy munkájánál is. A „Meztelenül a paradicsomban” című sorozatért tíz évet töltött el naturistákkal nyári táborozásaik közben. A bizalomból táplálkozik későbbi sorozata, a „Kokainszerelem” is, amelyhez egy drogfüggő párt kísért el két éven keresztül a nehéz hétköznapjaikon. Algériában egy panorámagép tette lehetővé, hogy csaknem észrevétlenül közelíthessen az emberekhez, ami az ottani polgárháború idején nem volt veszélytelen vállalkozás. „Michael von Graffenried bizonyos értelemben az »ifjú vadóc« a svájci fotográfusok között. Témái, képei és formai megoldásai mindig a műfaj határait feszegetik” – mondja Robert Fleck.

Thomas Rousset is Svájcból érkezett (ECAL/University of Art and Design Lausanne). Prabérians című diplomamunkájáért megkapta a Bund Freier Foto Designer (BFF, Szabad Fotódesignerek Szövetsége) Nemzetközi Támogatói-díját és a Reinhart Wolf-díjat. Thomas Rousset a központoktól távol eső szülőfalujának mindennapi életét viszi színre a maga meglepő és mégis nagyon közvetlen módján. A parasztudvar igazi játéktér, mondja. Az ott lakók életét mégis szeretetteljesen, a teátrális gesztusoktól mentesen mutatja meg. Képein mintha megállt volna az idő.Szintén BFF-díjjal tüntették ki Cornelius M. Braunt (Hochschule RheinMain Wiesbaden) a Training Day című diplomamunkájáért, a boxról készített fekete-fehér riportjáért; Olga Cafierót (ECAL/University of Art and Design Lausanne) a Curioso című sorozatáért, amelyben a modern gépi világgal állítja szembe a reneszánsz portréművészetét; Ulrike Lehnischt (Fachhoch-schule Bielefeld) a bőr és a latex megtévesztő hasonlóságával foglalkozó, Meta című munkájáért; és Malin Schulzot (Hochschule für Angewandte Wissenschaften Hamburg) „Ramallah – a normalitás megmutatásának nehézsége” című sorozatáért.

A Visual Gallery a Canon Profifoto-díj díjazottjainak, a 2009. évi Hasselblad Életmű-díjas Robert Adamsnek, valamint a Sony World Photography-díjjal elismert fotográfusoknak a munkáit is kiállította. A látogatók a dokumentarista, portré-, divat- és művészeti fotográfia területét érintő előadások kapcsán mélyebben is megismerkedhettek az egyes alkotók tevékenységével. Stephanie Sinclair amerikai művész több országban készítette felvételeit a gyermekházasságról szóló vádló riportjához. Nagy formátumú fényképeivel igyekezett felhívnia a figyelmet erre a mindennapos drámára. Amilyen színesek az egyes képek, olyannyira szomorúak és döbbenetesek is egyúttal. Rövid szövegekben meséli el az egyes nők sorsát, amely elől gyakran szökéssel vagy öngyilkossággal próbáltak menekülni. Ugyanezt a színpompás látványvilágot lehetett fellelni a divattervező és fotográfus Corina Gertz gazdag keretbe foglalt képein is, aki munkája során hagyományos indiai öltözékekkel foglalkozott.

A szépek és előkelők világában mélyülhetett el az, aki megnézte Jim Rakete portrésorozatát a filmvilág legendás alakjairól és kiemelkedő tehetségeiről, amely az új Frankfurti Német Filmmúzeum részére készült. Minden egyes csillagot egyik meghatározó filmjének jellegzetes kellékével vagy személyes tárgyával fényképezett le a rá jellemző, félreismerhetetlen stílusban, ezúttal azonban színesben és egy kissé talán túl konvencionálisan.

A tér, az idő és a kép Anett Stuth fő témája, aki Timm Rautert tanítványaként különféle történetekből – köztük sajátjaiból –, a hétköznapokból és a művészettörténetből vett idézeteket sűríti képekké. „Az idézet mint művészi módszer jól tükrözi a művésznek az őt körülvevő világgal folytatott párbeszédét és azt, ahogyan rákérdez a médium kifejezőerejére, tekintettel a mindenhol jelenlévő képi megjelenítésre”, írja Michaela Nolte a katalógus szövegében. Elidegenítő effektusokat használ Stephan Zirwes is, amikor légi felvételein az ember által átalakított táj problémájával foglalkozik. Motívumait olyan absztrakt módon mutatja meg, hogy teljesen új asszociációkra készteti nézőit. Stephan Zirwes az idei Hasselblad Masters-díj kitüntetettjei közé tartozik.

A történelem állt a Schätze der Stadt (A város kincsei) kiállítás középpontjában, amelyen Köln gyűjteményeiből és archívumaiból válogattak jellemző és jelentős képeket, annak érdekében, hogy erősítsék az archívum mint a kollektív emlékezet kiemelkedő intézményének jelentőségét. A kölni történeti levéltár leomlását – ebből fakadóan a pótolhatatlan kincsek pusztulását – követően, valamint a fényképarchívumot is magába foglaló és a Rajnai Képarchívumot is őrző egyedülálló Kölni Művészeti és Múzeumkönyvtár (online-katalógus: www.museenkoeln.de/kmb/katalog) lehetséges bezárásának kapcsán érdemes és szükséges erről megemlékezni. A vitatott bezárással további értékes dokumentumok és tárgyak válhatnak hozzáférhetetlenné a nagy nyilvánosság számára, mint például Ed van der Elsken 1959-ben megjelent, ma már különlegesnek számító fotóalbuma, a Love On The Left Bank (Szerelem a bal parton) vagy a kölni Médiaművészeti Főiskola PhotoBookStudies stúdióprojektje, valamint annak eredményei, amelyeket most egy hosszú fekete fal mentén fényképek, újságkivágások és kréta segítségével mutattak be. A projekt vezetője, Markus Schaden szerint „A kiállítás igyekszik új és experimentális módon a falra helyezni egy könyvet, valamint feltárni azt, ami a hátterében húzódik.”

Thomas Herbrich is történelmi háttéranyagokat dolgozott fel Die Wahrheit über die Mondlandung (Az igazság a Holdra szállásról) című, ironikus sorozatában, amely egy kis könyv formájában is megjelent. – „Képzeld el, hogy elfelejtették a fényképezőgép kábelét!” Ha nincs kábel, nincsenek képek a Holdról. És épp a történelem egyik legfontosabb eseményénél! „Stanley, meg kell rendezned számunkra a holdra szállást – persze az egész szigorúan titkos!” – És így a fényképek a hatvanas évek porlepte stílusában jelenítik meg számunkra a holdra szállást, és provokálják a kérdést, hogy tényleg valódi vagy fiktív képeket láthattak-e egykor a kortársak.

A 4000 m2 alapterületű csarnok helyet kínált a Meet the Professionals programnak, a fotós szervezetek és folyóiratok standjainak, valamint a felsőfokú művészképzésben résztvevőknek az Academy meets photokina programmal. Huszonkét külföldi főiskola és egyetem képviseltette magát a hallgatók bemutatkozásán. A fiatal alkotók gyakran maguk is jelen voltak, lehetőséget kínálva a személyes találkozásra és párbeszédre. Ez a kezdeményezés igen kedvelt volt a diákok és egyetemi hallgatók körében, de galériatulajdonosok, kurátorok és más érdeklődők is megjelentek itt. Igen figyelemre méltó munkákkal jelentkezett többek között a Tomas Bata Egyetem (web.utb.

cz), az Universität Wien (www.univie.ac.at), a Fachhochschule Würzburg-Schweinfurt (www.fh-wuerzburg.de), valamint a krakkói Képzőművészeti Akadémia (www.asp.krakow.pl). A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (www.mome.hu) standján a kiállítás ideje alatt sajnos senki sem tudott jelen lenni, hogy személyesen válaszolhasson az érdeklődők kérdéseire. A legjobb standnak járó díjat ebben az évben a Helsinki Művészeti Akadémia (www.kuva.fi) nyerte el. Laura Paavilainen egyik itt bemutatott, A Weekday (Egy munkanap) című munkáját a Teutloff Video and Photocollection meg is vásárolta. Kiemelkedő volt a Berliner Lette Verein hallgatójának, Dan Hirschnek egy hosszabb időszakot felölelő munkája, a Die Deutschen I (A német I-k); ő nagy formátumú kamerájával utazta be Németországot, hogy méhészeket, földműveseket, nyugdíjasokat fényképezzen „egy fiatal izraeli szemével nézve őket, aki nagyszülei hazájába tért vissza”.

A photokinával egy időben ünnepelte fennállása 20 éves évfordulóját az Internationale Photoszene Köln (IPK, Kölni Nemzetközi Fotográfus Közélet). Ebből az alkalomból jelentkezett az 1984-ben alapított független fotófesztivál egy különösen tág tematikájú kiállítással és különféle érdekes rendezvényekkel. Az IPK semmilyen mottót nem választott, és egyetlen témát sem adott meg. Arra koncentrált, hogy minél sokrétűbben és árnyaltabban mutassa meg a fényképezési alkalmazások sokféleségét a művészet és a média közegében. „Arra törekedtünk, hogy ne szűkítsük le a fotográfiát egyetlen működési területre vagy esztétikai megközelítésre. Ez a meghatározó feltétele annak, hogy a fotográfia jelenlegi és jövőbeni szerepéről érdemi párbeszédet folytathassunk”, mondta Dr. Norbert Moos elnök és igazgatósági tag (IPK e.V.).

A látogatók a város 73 helyszínén, galériákban, egyesületekben és egyéb intézményekben találkozhattak a legkülönfélébb fotós munkákkal. A felütést a 2. September Galéria adta meg rögtön három megnyitóval, köztük Igor Chepikov tárlatával. A kölni női börtönben készült fekete-fehér sorozat, erőteljes portréival, a büntetés végrehajtás, a társadalomban meglévő problémás szociális helyzet és a személyiség alkotóelemeinek aspektusaira kérdezett rá. Meghatározó helyszíne volt a fesztiválnak a Museum für Angewandte Kunst (Iparművészeti Múzeum), az ott található, egyedülálló nyilvános fényképkönyvtár fennmaradását veszélyeztetik a jelenlegi takarékossági intézkedések, ugyanakkor sokan védelmére is kelnek (www.freundekmb.de). Az olvasótermében szeptember 17-én nyílt egy kiállítás kis példányszámban megjelent fotóalbumokkal, különleges fényképekkel és leporellókkal. Szintén itt volt az IPK egyik legfontosabb eseménye, a magnumos René Burri kiállítása. Igen jelentős csoportos dokumentarista kiállítást rendezett a Forum für Fotografie, Never just Looking címmel. A Magnum számára készült különböző fotósorozatok révén vált egyértelművé, hogy a dokumentarista fényképezés sokkal több lehet, mint a valóság puszta leképezése. Sajátos képi nyelv és egyéni stílus jellemzi őket, és gyakran csupán egy összefüggő sorozat egyetlen kiválasztott részét jelentik.

A bemutatott anyagok sokféleségére szolgált jó példaként a Thomas Zander által rendezett tárlat, aki Lewis Baltz fényképeihez Donald Judd objektjeit társította, rámutatva evvel a két konceptualista művész szellemi kapcsolatára. Egy másik, kevéssé ismert konceptualista művész az olasz Nino Migliori Crossroads. La Via Emilia elnevezésű munkáját az Olasz Kultúrintézet mutatta be. Migliori egy maga által kifejlesztett eszközzel készített egy-egy felvételt egy adott pontból, de ellentétes irányba, ugyanabban az időpillanatban, miközben a kettő közül csak az egyik irányba nézhetett! A két, egyidejűleg készített felvételt egymás mellé helyezve állította ki, ezáltal késztetve a nézőt arra, hogy elgondolkodjon a fotografikus kép természetén és kifejezőerején. Szintén érdemes volt megtekinteni Peter Fürst 1980-ban, Haitin készült sorozatát, amely a 2010-es földrengés ismeretében „a felejtés ellen indított dokumentarista időutazás”. Különleges építészeti fényképeket mutatott be Héle`ne Binet, aki már húsz éve dolgozik olyan jeles építészeknek, mint David Chipperfield, Daniel Libeskind, illetve Peter Zumthor. Képein az egyértelműség és világosság párosul a festői kompozíciókkal. A festészet és a fényképezés közötti dialógust bontották ki Stefan Heyne színes felületei, amelyek meghatározatlan hétköznapi tárgyak felismerhetetlen részleteit ábrázolták. Szintén a hétköznapokból kiszakított kis jeleneteket láthattak a nézők a japán Rinko Kavaucsitól, aki a megnyitó alkalmából személyesen is megjelent a Priska Pasquer Galériában, ahol poétikus alkotásaiban az élet történeteit meséli el.

A nagy nevek mellett számos új tehetséggel lehetett találkozni, például a V8 Galériában a lett Ivars Gravljesszel, aki a My Newspaper, 2009 sorozatával megnyerte a közép-kelet európai művészeknek évente odaítélt sittcomm.award-ot. A sorozat akkor készült, amikor egy prágai újságnak dolgozott riporterként. A leadás előtt minden egyes képet manipulált, így például José Carrerasnak egy ujjal kevesebb volt a kezén… A kiállításon bemutatta az eredeti és a manipulált változatot is. A mediális kép hitelessége ismét megkérdőjeleződött.

Az Experimentale című tárlatot a fotográfia szabad használata iránt érdeklődőknek ajánlották. Egy bunker megrázó szépségű belső terében 21 művész, köztük Franz John, Michael Baerens, agii gosse, Jürgen Gromoll és Thomas Bachler mutatták be nagyon eltérő és a konvenciókkal szakító munkáikat, amelyeknél camera obscura hatásokat alkalmaztak, fizikailag belenyúltak a képbe, illetve az anyag elidegenítésével kísérleteztek, vagy különféle multimediális megoldásokkal foglalkoztak. Joachim Brohm eddigi munkájába engedett átfogó betekintést az SK Stiftung Kultur (www.photographie-sk-kultur.de). A Museum Ludwig (www.museum-ludwig.de)) 2011. január 9-ig látogatható La Bohe`me kiállításának a középpontjában pedig a 19. és 20. századi művészekről készült, megrendezett képek állnak.

És aki késő este még mindig ki volt éhezve a fényképekre, az a magas minőségű fotográfiai munkák mellett a legendás Hotel Timp furcsa és lerobbant termeiben egy igazán eredeti hangulattal is találkozhatott. A Kunstraum Fenz, a Kunstwerk Nippes és a Galerie Lichtblick a szerelem, gyönyör és szenvedély képeit mutatták meg olyan jól ismert alkotók munkáin keresztül, mint Larry Fink, Andrej Barov, Ilse Bing, Peter Fürst és Les Krims. A photokina zárultával a Timp is becsukta kapuit, hogy ismét Csipkerózsika-álomba merüljön, bár lehet, hogy csak a következő photokináig.

Anne Kotzan

Pfisztner Gábor fordítása

Teljes képaláírások:

1., Frank Eugene: Sakkozók (Dr. E. Lasker és fivére Dr. B. Lasker), München, 1908, Fotogravűr, 17,6x12,5 cm Fotomuseum im Stadtmuseum München

2., Marie-Alexandre Alophe: Karikatúra. La gloire et le potau-feu (A dicsőség meg a pörkölt), Párizs, 1858, Festett fénykép, 20,9x16,6 cm, Bibliothe`que nationale de France Párizs

3., Eugene Durieu, Hátakt, Párizs, 1853 körül, albuminpapír, 18,9x13 cm, Museum Ludwig Köln

4., Alphonse Mucha: Paul Gauguin a harmóniumnál Mucha műtermében, Párizs, 1893/94 körül, Ezüstzselatinos nagyítás, 24x18 cm, Mucha Foundation, Prága

5., Ismeretlen fotográfus: A léggyé változott színész Désiré Jupiterként Párizs, 1865 körül, Vizitkártya, albuminpapír, Museum Ludwig Köln

6., Gaspard Félix Tournachon dit Nadar: Nadar feleségével, Ernestine-nel, Párizs, 1865 körül, albuminpapír, 9x8 cm, Sammlung Thomas Walther

7., Carl Rudolf Hubernek tulajdonítva: Csoportkép Franz von Lenbachhal, Hans Makarttal, Adolf Gnauth-tal, Leopold Carl Müllerrel és Georg Ebersszel egyiptomi útjuk során, 1875/76, albuminpapír, Sammlung Dietmar Siegert

8., Ed van der Elsken felvétele, Nederlands Fotomuseum, az Annet Gelink Gallery, Amsterdam jóvoltából © Ed van der Elsken

9., Corina Gertz: Indiai viselet

10., Stephanie Sinclair/VII: A 40 éves Faiz Mohammed és a 11 éves Ghulam Haider otthonukban, esküvőjük előtt az afganisztáni Damarda faluban 2005. szeptember 11.

11., Stephanie Sinclair/VII: Egy rózsát tartanak a haldokló Rokhshana Rahimi arca elé, az afganisztáni Herat közkórházában, 2005. május 25.

12., Tommaso Ausili felvétele, a Sony World Photography Awards 2010 jóvoltából

© Tommaso Ausili

13., Pánikba esett civil ruhás rendőr, Algiers 1996, © MICHAEL VON GRAFFENRIED, www.mvgphoto.com, a Galerie Esther Woerdehoff Paris jóvoltából

14., Fekete arany, Hassi Messoud, 1995. © MICHAEL VON GRAFFENRIED, www.mvgphoto.com, a Galerie Esther Woerdehoff (Párizs) jóvoltából

15., Diáklányok, Kairó 2007, © MICHAEL VON GRAFFENRIED, www.mvgphoto.com, a Galerie Esther Woerdehoff (Párizs) jóvoltából

16., Naplemente, Kribi, Kamerun, 2008, © MICHAEL VON GRAFFENRIED, www.mvgphoto.com, a Galerie Esther Woerdehoff (Párizs) jóvoltából