A DUNKY FIVÉREK ÉS A FILM

Az ezerkilencszáztízes évekre a fotográfia valamelyest lehiggadt. A korábbi izgalmi állapotot a mindegyre bővülő technikai lehetőségek üzleti kiaknázásának keresése okozta. A századfordulóra eldőlt, hogy a tömegszórakoztatásban az egyedi fotónak nincs esélye, míg a nyomtatott képes sajtó igazán csak a világháború után bontakozik majd ki. „Nem a művészet ösztönzése vezetett az új technika fölfedezéséhez és fokozatos tökéletesítéséhez, hanem éppen fordítva: egy technikai találmány vezetett az új művészet fölfedezéséhez és fokozatos tökéletesítéséhez”1.

Erre az időre a fotográfiát már valóban a maga művészetének felfedezése foglalkoztatta. Az attrakción túllépő és a spektákulum sikerébe belebódult filmet viszont épp az iparosítás. „Az első nézők azért mentek moziba, hogy a kiállított gépeket nézzék meg … nem pedig a film kedvéért”2. A tízes évekre már kialakult a mozi mint intézmény a maga helyeivel, közönségével, szokásaival, megformálódott a narratív filmezés jellegzetes színészi játékával, alapvető történeteivel.

Azaz épp erre az időre a film is lehiggadt. Sőt, a háború kitörése és a határok lezárulása kifejezetten segítette például a német vagy a magyar filmgyártás kibontakozását. Amerikában az Edison-tröszt feloszlatásával ekkor jöttek létre azok a stúdiók, amelyek a közelmúltig a szakma meghatározói maradtak (Paramount, Universal, Fox, Metro), és akkor terjedtek el a sorozatok. A háború alatti német filmgyártás legfontosabb mozzanata az, hogy a tömegtermelés körülményei közepette „felkészítette a színészek, operatőrök, rendezők és műszakiak egész generációját a jövő feladataira … amelyek a tulajdonképpeni német film megszületését eredményezték”3. A magyar film számára a szűkös piaccal és nyersanyagellátási nehézségekkel együtt is adódott az önállóság lehetősége. Az utolsó békeévben tíz játékfilm készült, az utolsó háborús esztendőben több, mint száz. Hogy valójában milyenek ezek az opusok, csak sejtjük: az elkészült némafilmeknek kevesebb, mint egy tizede maradt fenn.

E filmtörténetben az egyik legfontosabb szereplő Janovics Jenő (1872–1945), aki bölcsésztanulmányokat végezve és színészi tapasztalatokat szerezve 1905-től a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója volt. Felhasználva a rendelkezésére álló színházi hátteret és a remek színészcsapatot, építve a saját irodalmi műveltségére, 1913-tól rendszeres filmgyártásba kezdett. Hagyományőrzés és a kor megértése, a műveltség pallérozása és remek üzleti érzéke sajátosan keveredett kezdeményezéseiben. Egyes produkcióihoz a színpad legnagyobbjait, Blaha Lujzát, Jászai Marit is megnyerte, ugyanakkor jó értékkel ismert fel kiforratlan tehetségeket (nála kezdett Korda Sándor és Kertész Mihály).

A Janovics-stúdiók hetven filmjéből sem sok maradt. Viszont szerencsénkre a Magyar Nemzeti Filmarchívum fotótárában azonosításra és feldolgozásra került közel kétszáz jó minőségű vintázs kép, standfotó, amely e filmek jó harmadának jeleneteit rögzíti számunkra. A fényképeket egy jó nevű fotós testvérpár, Dunky Kálmán (1858–1935) és Dunky Ferenc (1860 – 1941/44?) készítette, akik Kolozsvár mellett Sátoraljaújhelyen és Miskolcon is fenntartottak műtermet.

A kolozsvári filmgyártásról figyelemre méltó könyv jelent meg 2009-ben (csak az a sajnálatos, hogy a bőséggel illusztrált műben sehol nem szerepel a fotográfusok neve)4, míg a Dunky-kollekciót első alkalommal a Miskolci Galéria mutatta be 2010 őszén. A tárlathoz az NKA támogatásának köszönhetően katalógus is készült, amelyben a kurátor, Izsák Mária elmondja a képek és a filmek történetét5.

A Dunky testvérek karrierje a műtermi fotózás lehetőségei szerint alakult. Egy-egy nagyobb városban számos fényképész működött, s műveltségük, stílusérzékük, ismeretségi körük, felkapottságuk szerint találták meg a maguk megrendelőit más-más társadalmi rétegből. A Dunkyak a városi elit portréistái voltak. S kiváló kapcsolatot ápoltak a színházzal is. Így adódhatott, hogy Janovics filmes kezdeményezéseit is ők kísérték végig az 1913-as A dollárkirály lányától az 1917-es A vén bakancsos és a fia a huszárig.

A Janovics-termésből hiányoznak azon patetikus, hazafias filmek, amelyek például a német filmtermést jellemezték a háború elején. A népszínművek, szalondarabok mellett sokkal inkább az irodalmi adaptációk fontosak (Bánk Bán, Liliomfi, Tetemrehívás vagy épp furcsa Petőfi-megképesítések) s azon szüzsék, amelyek a hely szellemét, a vad erdélyi tájat, az ártatlan és mély erdélyi lelket megidézik.

Maguk a fényképfelvételek a kor java mesterségbeli tudása alapján készültek: valószínűleg a filmek felfogását kísérve gondosan komponáltak, hol drámaiak, hol mulatságosak. Persze szinte minden mimika és gesztus túlzó, ahogy a némafilmes játékstílus megkívánta. Amint ezt Katona Ferenc némiképp elfeledett színháztörténeti könyvében megfogalmazta (s a színpadról érkezett kolozsváriak esetében jogos a hivatkozás): a „drámaalkotó színházi emberek művészi mondandójuk kifejezését nem csak a többnyire előre megírt dialógusszövegekben látták, hanem mindazokban a színészi-színpadi kifejezőeszközökben is, amelyekkel a mű teljes megvalósítása során ugyancsak ők rendelkeztek”6.

Az, hogy ilyen mennyiségben készültek standfotók a Dunkyaktól, arra utal, hogy e képeket használták: kirakatokban, a piackutatás során, talán a lapokban is. Számunkra ma – varázslatos fotótörténeti értékükön túl – érdekesek a filmjáték megelevenítése és a filmezés-díszletezés körülményeinek megelevenítése okán, de azért is, mert néhány szerencsés esetben (egyéb forrásokkal kiegészítve) egy-egy elveszett filmet legalább jelenetenként rekonstruálhatunk révükön.

Bán András

Teljes képaláírások:

A hattestparancsnok

Gyártás: 1916

Bemutató: 1917. március 4., Kolozsvár, Színkör Mozgó

Gyártó: Corvin Filmgyár és Filmkereskedelmi Vállalat

Rendezte: Mérei Adolf

Operatőr: Virágh Árpád

Írta: Mérei Adolf

Szereplők: Csortos Gyula, Berky Lili, Berlányi Vanda, Nagy Ilonka, Pap Katinka, H. Szűcs Nelly, Antal Erzsi, Czoppán Flóra,

Mészáros Lajos, Ujváry Lajos, Pongrácz Lajos és cigányzenekara

Az ünnepelt színművész egyszerre hat női szív édes rabságában sínylődik. Roppant nehéz feladat úgy intézni a hatfelé ágazó szerelmi játékot, hogy egyik se tudjon a másikról. De még nehezebbé teszi a színész helyzetét, hogy a színház is erősen foglalkoztatja, azon kívül ott van a társasági élet is. Dönteni kellene, hogy vagy a színház, vagy a társadalmi élet, vagy a nők, azonban a művész szerelmes természete, a társadalmi hiúsága és a művészi becsvágya lehetetlenné teszik a döntést. Örökös tojástánc a szegény művész élete. Egyik hölggyel se tud szakítani, mert mindegyiknek van valamilyen remek szerelmi tulajdonsága, ami a másikban nincs meg. Hogy a bonyodalom teljes legyen, egy hadimilliomos egyetlen lánya is beleszeret a színészbe, s nem hajlandó hetediknek beállni a galériába. Végül ő marad egyedül a porondon győztesként.1

Liliomfi

Gyártás: 1915

Bemutató: 1917. január 24., Kolozsvár, Színkör Mozgó; 1917. április 16., Budapest, Corso

Gyártó: ProJa Filmgyár és Filmkereskedelmi Vállalat

Rendezte: Janovics Jenő dr.

Operatőr: Fekete László

Írta: Szigligeti Ede Liliomfi című vígjátéka alapján Janovics Jenő dr.

Szereplők: Szentgyörgyi István, Rózsahegyi Kálmán, Mészáros Alajos, Laczkó Aranka, Várady Miklósné, Nagy Ilonka, Ujváry Lajos, Nagy Gyula, Fáy Flóra, Kozma Hugó, Pap Katinka, Dezséri Gyula, Szakács Andor, Simon Mariska

Színészek érkeznek a kisvárosba, köztük van az országos hírű Szellemfi is. Kvártélykeresés közben Szilvai professzoréknál kap szállást. A professzor fia, Gyula minden idejét a színészek társaságában tölti, s mikor azok búcsút mondanak a városkának, velük szökik, s Liliomfi néven a társulat tagja lesz. Egy nagyobb városban megtetszik neki egy Mariska nevű lány, a barátkozásból hamarosan szerelem lesz, ám Liliomfi nem tudja, hogy Mariska a professzor nevelt lánya. Amikor az apa megtudja, hogy Mariska valami színésszel barátkozik, a városba utazik, hogy rávegye a lányt, verje ki a fejéből ezt a bolondságot. Számos félreértés és kaland után Gyula/Liliomfi és Mariska végre egymáséi lesznek. A jámbor professzor elégedett, hogy fiát is, nevelt lányát is megmentette a teátristáktól.2

Mese az írógépről

Gyártás: 1916

Bemutató: 1917. január 8., Budapest, Royal Apollo

Gyártó: Corvin Filmgyár és Filmkereskedelmi Vállalat

Rendezte: Korda Sándor

Operatőr: Virágh Árpád

Írta: Szomaházi István hasonló című regénye alapján Korda Sándor

Szereplők: Berky Lili, Kürthy György, Janovics Jenő dr., Laczkó Aranka, Lengyel Vilmos, Ujváry Ferenc, Szendrő Gyula, Gazda Ilonka, Berky József, Bérczy Mihály, Harsányi Rezső, Betegh László, Székely Ilonka, Erdei Margit, Jakabffy Ilona

Az egyszerű Lehmann Vilmát nagy szerencse érte, felvették a Közgazdasági Bankba gépírónőnek. A bankfiúkat, az osztályvezetőt és a hírhedt nőcsábász grófot is vonzza a lány szépsége és tartózkodó modora, ám minden igyekezetük megtörik a lány szerény, de határozott magatartásán. Honti, a bank vezérigazgatója titkárnőt keres. A választása a szép és megbízható munkaerőre, Vilmára esik, aki nagyszerűen látja el új munkakörét. Honti vezérigazgató egyre jobban érdeklődik a lány iránt, végül ajánlatot tesz az egyszerű gépírókisasszonynak, hogy legyen a barátnője. De Vilmához csak az anyakönyvvezetőn keresztül vezethet út. Honti nem akarja őt elveszíteni, ezért megkéri a kezét, és ő boldogan lesz a felesége.3

Az alvajáró

Gyártás: 1915 vagy 1916

Bemutató: 1918. április 2., Kolozsvár, Uránia

Gyártó: Corvin Filmgyár és Filmkereskedelmi Vállalat

Rendezte: Mérei Adolf vagy Góth Sándor

Operatőr: Virágh Árpád

Írta: Vendrey Ferenc vagy Incze Sándor

Szereplők: Vendrey Ferenc, Rózsahegyi Kálmán, Mészáros Alajos, Miklóssy Margit, Poór Lili, Nagy Gyula, Szakács Andor,

Bérczy Mihály, Réthely Ödön, Berky József

Tata szörnyű papucshős; amúgy igen víg kedélyű bácsika, szeretne néha-néha kirúgni a hámból, de minden próbálkozása csúfos kudarcba fulladt. A cimborák addig bosszantják, míg fellázad: alvajárónak fogja magát tettetni, így akkor szökhet meg otthonról, amikor csak akar. A „borzalmas betegség” egyre inkább elhatalmasodik rajta. A baráti körhöz tartozó orvos szerint nagy kíméletre van szüksége, nem szabad bosszantani, mert akkor végzetessé válhat a betegség. Ezzel a remek csellel szerzi meg magának Tata az állandó kimenőt.4

Éjféli találkozás

Gyártás: 1915

Bemutató: 1915. november 30., Kolozsvár, Színkör Mozgó

Gyártó: ProJa Filmgyár és Filmkereskedelmi Vállalat

Rendezte: Garas Márton

Operatőr: Fekete László

Írta: Abonyi Lajos A betyár kendője című népszínműve alapján Janovics Jenő dr.

Szereplők: Berky Lili, Gömöri Vilma, Veszprémyné, Laczkó Aranka, Szentgyörgyi István, Dezséri Gyula, Várkonyi Mihály,

Szakács Andor, Táray Ferenc, Harsányi Rezső, Jakabffy Sándor, Kozma Gyula

A fiatal házas Bandi meg akar szabadulni feleségétől, Örzsétől, hogy teljesen a szeretőjéé, a betyárokkal cimboráló Zsófié lehessen. Egy éjjel elcsalja Örzsét az erdőbe, és a Zsófitól szerelmi zálogként kapott kendővel felakasztja az asszonyt egy fára, aki csodával határos módon megmenekül. Bandit nem hagyja nyugton a lelkiismerete. Beáll cselédnek egy polgárasszonyhoz, aki megkedveli a szorgalmas és erkölcsös szolgálót. Közben az asszony egyetlen fia beleszeret Örzsébe. Ám ő, mivel hites ura van, nem mehet még egyszer férjhez, ezért megszökik, éppen indulni akar, amikor Bandi és Zsófi vezetésével betyárok jönnek, hogy a gazdasszonyt kifosszák. Örzse kiáltozására felébred a ház, a fiú lefegyverzi Bandit, és bezárja, hogy elszaladhasson pandúrokért. Azonban Örzse megsajnálja a férjét, szabadon engedi, s emiatt, mivel mentsége nincs, rögtönítélő bíróság elé fog kerülni. Bandi, a hírt meghallván, önként jelentkezik, bevallja minden bűnét, majd végez magával. Örzse hozzámehet ahhoz a fiúhoz, akit a szíve választott.5

A kormányzó

Gyártás: 1915

Bemutató: 1917. február 11., Kolozsvár, Színkör Mozgó

Gyártó: ProJa Filmgyár és Filmkereskedelmi Vállalat

Rendezte: Garas Márton

Operatőr: Virágh Árpád

Írta: Garas Márton

Szereplők: Berky Lili, Bundialek Annuska, Gál Gyula, Janovics Jenő dr., Szakács Andor, Fekete Mihály, Gálosi Zoltán, Réthely Ödön, Berky József

Egy oroszországi kormányzó fényes estélyt ad palotájában a cár születésnapja alkalmából. Változik a kép: összeesküvőket fog el a rendőrség, csak a vezérüknek sikerül egérutat nyernie. Kietlen hómezőkön szállítják a száműzötteket. Eközben az összeesküvők vezére a palotához ér. Amíg a kormányzó a helyén van, nincs remény a változásra. A közelébe kell férkőzni, hogy eltehessék láb alól. Egy rendező filmet akar készíteni az orosz életről, a grófnő szerepét a színház primadonnájával szeretné eljátszatni. Az egyik jelenetben a grófnőnek le kell majd lőnie hűtlen csábítóját. A primadonna szorgalmasan készül a szerepére, közben beleszeret a rendezőbe, s vakon követi az utasításait. Egy ünnepségen, abban a hiszemben, hogy a pisztolyában vaktöltény van, rálő az emelvényre lépő kormányzóra. Még tovább játssza a szerepet, és csak akkor döbben a valóságra, amikor a rendőrök elfogják, a „rendező” pedig eltűnt.6

Vergődő szívek

Gyártás: 1916

Bemutató: 1916. március 20., Budapest, Mozgókép Otthon; 1916. augusztus 29., Kolozsvár, Színkör Mozgó

Gyártó: ProJa/Transsylvania Filmgyár és Filmkereskedelmi Vállalat

Rendezte: Korda Sándor

Operatőr: Fekete László

Írta: Guthy Soma elbeszélése alapján Janovics Jenő dr.

Szereplők: Gál Gyula, Garas Márton, Berky Lili, Mészáros Alajos, Laczkó Aranka, Szabados Piroska, Fekete Mihály, Várady Miklós, Körössy Endre, Kozma Hugó, Nagy Gyula, Farkas Sándor, Berky József, Fáy Flóra, Szakács Andor, Kozma Gyula

A szerelemre és szenvedésre született Jolán két embert szeret: öreg, iszákos apját és vőlegényét, a derék, jellemes, őszinte Bánky Endre mérnököt. Mindkét férfi a Garlathy gyár tisztviselője. Garlathy, a vasakaratú gyártulajdonos már rég szemet vetett öreg könyvelője lányára. Sajnos, Jolán apjának régi bűne van, tíz éve tekintélyes összeget sikkasztott, hogy beteg feleségét gyógyíttatni tudja. Garlathy mindezt tudja, és bűnbocsánatot ígér, ha a lány feleségül megy hozzá. Bánky levelet ír, amiben közli, hogy feleségül vesz egy gazdag nőt. Jolán a gyáros boldogtalan felesége lesz, s nem képes a vőlegényét elfeledni. Az idős apa megbetegszik. Az agónia lázálmában egy elrejtett levélről beszél. A megtalált levélből kiderül, hogy Bánky csak azért mondott le Jolánról, hogy megmentse a család becsületét. A vergődő szívek végre egymásra lelnek.7

JEGYZETEK

1 Erwin Panofsky: A mozgókép stílusa és közege, in Kenedi János szerk.: A film és a többi művészet, Gondolat, 1977, 151. o.

2 Tom Gunning: Az attrakció mozija, in Vajdovich Györgyi szerk.: A kortárs filmelmélet útjai, Palatinus, 2004, 296. o.

3 Siegfried Kracauer: Caligaritól Hitlerig, Magyar Filmintézet, 1991, 27. o.

4 Balogh Gyöngyi – Zágoni Bálint szerk.: A kolozsvári filmgyártás képes története 1913-tól 1920-ig, Filmtett Egyesület, Kolozsvár – Magyar Nemzeti Filmarchívum, 2009.

5 Izsák Mária: A Dunky fivérek és a film, Miskolci Galéria – Magyar Nemzeti Filmarchívum, 2010. A katalógus a bevezető tanulmányon kívül 19 filmről ad közre fotókat, bőséggel ismertetve az érintett filmeket is. Főbb filmtörténeti forrásai a következők: Ábel Péter: Adatok a magyar filmtörténet 1896–1919 szakaszához, kézirat, MNFA Könyvtára, 1966; Kovács Ferenc szerk.: Magyar filmográfia II., Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, 1962; Magyar Bálint: A magyar némafilm története, Palatinus, 2003; Nemeskürty István: A magyar film története, Gondolat, 1965; Welser-Vitéz Tibor: A kolozsvári filmgyártás, kézirat, MNFA Könyvtára, 1963.

6 Katona Ferenc: A színjáték, Gondolat, 1976, 51. o.

A filmek rövid tartalmát Welser-Vitéz Tibor A kolozsvári filmgyártás című munkája alapján közöljük.