III. NEMZETKÖZI FOTÓALBUM FESZTIVÁL 2010. MÁJUS 13–16.

„Úgy gondoljuk, hogy létezik a fotográfus számára egy jól kivehető harmadik intermediális fórum – a fényképalbum médiuma –, és ez tekinthető a fotográfia »természetes otthonának«.”

(Gerry Badger/Martin Parr in: The Photobook: A History, Volume I)

A városközpont kellős közepén, a Városi Színház és a Fridericianum mellett nyitotta meg kapuit a Fotóalbum Fesztivál, idén első alkalommal a documenta üvegcsarnokában. A költözés a művészeti főiskola távol eső épületéből erre a művészetek övezte helyre jól mutatja, hogy a 2008-ban alapított fesztivál milyen nagy jelentőségre tett szert. „Szeretnénk ismét láthatóvá tenni Kasselt Németország fotográfiai térképén. A város központi helyet foglalt el rajta, amikor Floris Neusüss a ’80-as években megalapította a programunk előfutárát, a Fotoforum-Kasselt…”, hangzott Thomas Wiegand merész kívánsága egy interjúban az első Fotóalbum Fesztivál előtt. Akkoriban négyszáz látogató fogadta el a meghívást, idén a számuk elérte a kétezret. Így Kassel a nemzetközi elismerés mellett szilárd pozícióra tett szert a Hamburgi Triennale, a Mannheimi Fotónapok és a Darmstadti Fotográfiai Napok sorában.

Kétségtelen, hogy Ansel Adams This is the American Earth, Ed Rusha Every Building on the Sunset Strip vagy Robert Frank The Americans című albuma fotótörténeti ikonná vált és fényképészek generációira tett mély benyomást. Már kezdettől léteztek jó fotóalbumok, de kereken tíz évvel ezelőtt még senki sem gondolt volna arra, hogy egy egész fesztivált szenteljenek nekik. A kasseli Fotóalbum Fesztivál ötlete a 2005 óta évente megrendezett városi Fotótavasz nyomán született. A kezdeményezők, Dieter Neubert, Thomas Wiegand és Michael Wie-demann számos beszélgetést folytatott Martin Parr-ral, John Gossage-dzsal és Pablo Otiz-Monasterióval, míg végül 2008-ban megszületett egy fesztivál szervezésének az ötlete. De nem a látványos, jól ismert témákra fókuszáló kötetek tömegére gondoltak, „hanem kizárólag olyan kiadványokra, amelyek művészi állásfoglalásként egy műalkotás karakterével bírnak” – mondta Wiegand. Egy fotóalbum különlegessége, „hogy a látás számára a drámai mozzanatot kifejezetten a fényképek egymásutánisága szabja meg”, magyarázta Wiedemann. Mindemellett a Martin Parr és Gerry Badger által szerkesztett The Photobook Volume I. (2004) és II. (2006) megjelentetését köve-tően a fotográfusokban, gyűjtőkben, kurátorokban, kiadókban és műkedvelőkben egyaránt önálló művészi produktumként rögzült a fotóalbum. Jó kiadványok ugyan korábban is megjelentek, de a hozzájuk kapcsolódó gyűjtőszenvedély viszonylag új jelenség.

Az utóbbi években az albumkiadás igazi fellendüléséről lehet beszélni. Idén első alkalommal Hamburg is követi a kasseli példát a június eleji Fotóalbum Napjaival. Ez a kiadványtípus mára már a tömegáruk piacát is meghódította.

A Cewe fotószolgáltató üzleti jelentése szerint 2008-ban 2,6 millió könyvrendelést adtak le. Ma mindenki könyvvé formálhatja saját képeit az online boltokon keresztül, és ez a szolgáltatás már illatszerboltokban is elérhető. Ennek a szegmensnek a növekedését mutatták a 2008. évi photokinán a fényképreprodukciókat vagy névre szóló fotótermékeket megjelentető vállalkozások magas eladási mutatói.

A professzionális fotósoknak vagy amatőröknek szóló folyóiratok kivétel nélkül foglalkoznak a hogyan csináljak fényképalbumot kérdésével. A privát szférában a témák nagyon hasonlatosak ahhoz, amivel korábban a hagyományos fotóalbumokban lehetett találkozni: gyermekszületés, utazások, nyaralás, természet. A saját élet reprezentálásáról van szó, és eközben feltűnhet, hogy a képek digitális állományként való letöltése láthatóan egyre kevésbé felel meg az igényeknek.

A nagy hagyományú művészeti könyvkiadók is egyre inkább aktívak a fotókönyvpiacon. Jelenleg a korlátozott példányszámban megjelenő különleges darabok divatosak, amelyek kielégítik a növekvő gyűjtőszenvedélyt. A fotóalbumot már jó néhány éve elismerik önálló műalkotásként. Az eredeti nyomatokkal szemben nagy előnye, hogy egyetlen könyvvel a kedvelt fotográfus több képéhez is hozzájuthatunk egyszerre. Ugyanakkor jelentősen növekedhet az értéke, főként, ha szignált példányról van szó. Az árak igen különbözőek, egy-egy darab komoly összegbe is kerülhet. A Steidl kiadó Ed Ruscha első „fotográfiai munkáját” egy igényes tízes sorozatban példányonként 80 ezer eurós áron jelentette meg. De olyan kis kiadók, mint a Seltmann + Söhne vagy a White Press is felfedezték maguknak ezt a kiadványtípust. Egyre több fotográfus választ azonban saját utat munkái megjelentetésekor, és maguk finanszírozzák a publikálást. Mások inkább az internetes értékesítésben bíznak, és az egyes példányokat csak megrendelésre gyártatják le. Így a produkciós és tárolási költségek is alacsonyak. Mielőtt kézbe vehetnénk a kész albumot, számos akadályt kell leküzdni a finanszírozástól a gyártásig és a terjesztésig.

Mindenekelőtt mégis a fiatal fotográfusokat foglalkoztatja a fotóalbum, amit jól mutatott az idén első alkalommal kiosztott könyvmakett díj pályázatára beküldött 431 könyvterv, ami igen nagy szám. A fesztivál vezetőségének egyik tagjából és a Kasseli Művészeti Főiskola tanárából, Bernhard Prinzből álló előzsűri ötvenhatot választott ki a fesztivál idején kiállított példányokból. Többnél is, nem annyira a fényképek minőségi problémái voltak szembetűnőek, hanem a prezentálás hiányosságai, és gyakran nem feleltek meg a fotókönyv elbeszélő jellegének a képek válogatását, de sorrendjét tekintve sem. A fesztivál második napján választotta ki a neves galeristákból, kiadókból, fotográfusokból és kurátorokból (Celins Lunsford, Lesley A. Martin, Andreas Müller-Pohle, Mar-tin Parr, Priska Pasquer, Markus Schaden, Frank Seltmann, Oliver Seltmann és Alec Soth) álló zsűri a három díjazott munkát. Az első díjat a berlini Werner Amann kapta American című könyvtervéért. „A fotográfusnak sikerült könnyed és mégis erőteljes képekben megragadni az amerikai lélek egy darabját, amelyet gördülékeny, dokumentatív és mégis lírai elbeszéléssé fűzött össze” – hangzott a zsűri indoklása. A második díjat az amerikai Chad States Cruising című albuma kapta, amelyben a parkolók kis facsoportjait jellemző banalitást és hangulatot igyekszik átélhetővé tenni. A harmadik helyezés Axel Beyeré a Bebra Curiosa című munkájáért, a Hessen tartománybeli városka, Bebra kifinomult és szürreális ábrázolásáért. A megfelelő pályázatok hiányában nem adták át a legszokatlanabb fotóalbumért járó különdíjat. Pénzjutalom helyett a díjazottak könyvterveik megvalósítását és a terjesztést kapták ajándékba. A fődíj a mű kinyomtatását tartalmazza a Seltmann + Söhne Kiadónál, valamint háromszáz példány szétküldését a legfontosabb címekre.

A kiállítási csarnokot, ahol kellemes és beszélgetésre invitáló volt a hangulat, mindennap sokan keresték fel. A sok érdeklődő ellenére – szemben a Paris Photo tapasztalatával – mégis átláthatóan, néha egészen családiasan zajlott minden. A neves fotográfusokkal, a kiadók képviselőivel és a szerzőkkel számos alkalommal találkozhatott a közönség. A kiadók (Kominek, Schaden, Fotohof Edition, Shashin Books) és antikváriusok (Kemmer Books, Jenior, Unterwegs) standjainál sokan lapozgatták az albumokat, érdeklődéssel szemlélték a könyvmaketteket és a tavalyi év huszonnégy legjobb fotóalbumát. Ezeket nemzetközi szaktekintélyek választották ki, akiket a kasseli Fotoforum kért fel, hogy nevezzék meg a számukra legkedvesebbet, és indokolják is a döntésüket. Ebben az évben elsőként többszörös jelölésre is sor került. Stanley Greene könyvét, a háborús fotográfiával szemben kritikus pozíciót elfoglaló Black Passportot hárman is kiválasztották – Gösta Flemming író, illetve JH Engström és Guy Tillim fotográfusok. „Ez a nemzetközi válogatás megmutatja, hogy mennyire hihetetlenül izgalmasan, kifejezően és elevenen hathat a fénykép könyvformátumban is” – írja Dieter Neubert az azonos című katalógusban.

Míg a workshopokon számos gyakorlati tanácsot adtak fényképalbumok előállításához, a portfólió-bemutatókon húsz perces időintervallumokban személyes iránymutatások hangzottak el a fotósok és a tapasztalt szakértők közötti koncentrált beszélgetés során. A megtekintett munkák közül a bírálók kiválasztották a legjobb hármat, amelyeket a következő évi fesztiválon mutatnak majd be. Emellett fotográfusok, írók és kiadók beszéltek előadásuk keretében arról, miként bánnak ők egy fényképalbummal.

Joachim Schmied, aki talált képeket felhasználó munkáiról vált ismertté, arról beszélt, miként válogatja össze meghatározott, újra és újra visszatérő témakörök szerint leleteit a Flickr website-ról és más honlapokról, hogy azután fényképalbumokat szerkesszen belőlük. Első kötetében naplementék szerepeltek. Ha a projekt lezárul, 100 kötetet tesz majd ki a sorozat. Ekképp albumokba gyűjtve, a képek saját nyelvükön szólnak a hétköznapi ostobaságokról és szeretetre méltó dolgokról. Szintén érdekes az általa bemutatott ABC Artists’ Book Cooperative nemzetközi terjesztőhálózat művészeknek és művészekről. Saját munkájuk kapcsán szintén a fényképalbumról mint médiumról beszélt Alec Soth, Paul Graham, Niels Stomps, Sybren Kuiper és Rob Hornstra. A holland Hornstra diplomamunkáját és egyben első albumát, a Communism & Cowgirls címűt rég elkapkodták. Az oroszországi gazdagság és szegénység ellentétét bemutató, szintén saját kiadásban megjelentetett 101 Billionaires című könyvét is három hónap alatt eladták. A második kiadáshoz az időközben kitört gazdasági válság miatt már csak negyvennyolcan maradtak. A Szocsi című, nagy lélegzetű munkája a Kaukázusról szól, és az ott megrendezésre kerülő 2014-es téli olimpiai játékokig az interneten is látható.

Az idei fesztiválon a kiemelt ország Japán volt, amelynek igen nagy hagyományai vannak a művészi formaként értett fényképalbumok terén. Két japán fotográfusnő is bemutatta munkáit egy kiállítás keretében, és beszélt saját könyveiről. Az 1972-ben született Rinko Kawauchi 2001-ben lepte meg a japán fotós társadalmat, egyszerre három albummal. Idén már nemzetközileg is ismert művészként járt itt. Az ő munkája a fesztivál kiadványán látható illatozó virágfénykép is. Lieko Shiga (1980) öntörvényű „újdonász”, aki 2008-ban elnyerte a Japánban igen nagyra tartott Kimura Ihei Fotográfiai Emlékdíjat a Lilly és Canary című albumaiért.

A két fiatal fotóművész alkotásait Ferdinand Brüggemann méltatta a japán fotótörténet női szereplőiről szóló előadásában. Ehhez kapcsolódóan beszélt Bettina Lockemann két példa kapcsán arról, miként tekintenek az európaiak Japánra.

Érdekes keretprogramot jelentett Mihail Karascsik előadása a harmincas évek szovjet fényképalbumairól, valamint Hans-Michael Koetzle beszámolója a fényképalbumok Párizs-mítoszáról. Markus Hartmann bemutatta a Hatje Cantz Kiadót, míg Lesley A. Martin ismertette a New York-i Aperture Alapítvány történetét és eddigi munkáját. A megjelentetett könyveik között olyan híres darabok vannak, mint Ansel Adams This is the American Earth című albuma.

Említést érdemel még a fesztivállal párhuzamosan megnyílt Helyek, ahová nem térünk vissza című kiállítás a közeli Temetkezési Múzeumban, ahol Johannes Twielemeier a Gartzweiler II külszíni barnaszénfejtés következményeit dokumentálta. Az igen pozitív visszajelzésekből a jövőben hasznos együttműködés alakulhat ki a fesztivállal. És 2011-ben is lesz Photobook Festival, Martin Parr már be is jelentette a témát, Latin-Amerikát, és brazíliai fényképalbumok zavarba ejtő sokaságára tett ígéretet. Németország fényképalbumokban lesz a címe a második fő témának. Tehát már most érdemes előre feljegyezni a 2011. június 1. és 5. között a kasseli documenta csarnokban megtartandó eseményt.

Anne Kotzan

(Pfisztner Gábor fordítása)