TÖRÖK ENDRE FOTÓMONTÁZSAI
A sárga boríték titka
Nem is sejtjük, mennyi érték lappang padlások és pincék zugaiban, kamrák és szekrényfiókok mélyén. Ezt a vélekedésünket látszik igazolni az a Forte fotópapír-zacskó is, amely évtizedek óta hevert Mersits Piroska festőművész hagyatékában, benne egy csokor 18x24 cm-es fényképpel. Kívül pedig néhány sor, a Pilis községben élt és alkotott Török Endre grafikusművész kézírásával. A képeket a fotográfusnak is remek Török (barátainak: „Bajusz”) készítette, valamikor az 1960-as évek dereka táján, Nagymaroson. Az 1956-tól a Bős–Nagymarosi vízierőmű építésének megkezdéséig működött Művésztelepen számos képzőművész, zeneszerző, író és „egyéb komédiás” (lásd: a FÉSZEK betűszó eredetét) pihent és dolgozott. Legtöbbjük mára elköltözött az élők világából, így nehéz kideríteni, egyáltalán kiket is ábrázolt a fotókon, azt pedig különösen, hogy miért adott a barátokká és játszópajtásokká nemesült művésztársakra parókát és miért egyesítette – kollázstechnikával – különböző háttérelemekkel őket? Ma már egyedül Verebély Iván tudott erre – részben – magyarázatot adni: a kezébe varázsolt felirat utalás azokra a televíziós reklámfilmekre, amelyekben akkoriban sűrűn szerepelt. A parókaviselés okára azonban nem emlékszik…
A közös nagymarosi együttlétet és barangolásokat viszont kedves szavakkal idézte fel Gyurkovics Tibor két, Mersits Piroskáról szóló könyvben is, valamint bensőséges hangú szöveggel nyitotta meg Török Endre pilisi emlékkiállítását, 1998. november 21-én, ezzel is segítve, hogy a két kiváló alkotó a méltó helyére kerüljön a magyar képzőművészet históriájában.
A többiek közül néhányukat sikerült azonosítani. Ha olvasóink még valakit felismernek, kérjük, közöljék velünk…
Markovics Ferenc
