PATAKI JÓZSEF REKONSTRUKCIÓS KÉPEI I. FERENC JÓZSEF KORONÁZÁSÁRÓL

Az 1867. évi koronázást megörökítő ábrázolások között kétségkívül az egyik legérdekesebb Pataki József litográfus-kiadó díszalbuma. E munka két szempontból is kiválik a többi közül, nevezetesen, hogy két területen is kihívást jelentett a képzőművészet számára: mind a ké-pek létrehozásában, mind a sok-szorosításban főszerepet biztosított a fotográfiának.

Pataki József nyomdatulajdonos és Török Sándor képviselő 1867 májusának végén tudatta a közönséggel, hogy speciális vállalatot hoztak létre a koronázással kapcsolatos mű létrehozására, és céljuk, hogy ebben minden képeslapot megelőzzenek, „miközben hűséges vázlatát nyújtják az eseményeknek, minőt a természet után csak lehetséges.” Ennek érdekében az albumok „a fényké- pészet és kőnyomdászat által előállítható legszebb képekkel bőven el lesznek látva, mely célra a legjobb festők közreműködését biztosítottuk.”1

Az album megjelenéséről 1867. június 23-án, két héttel az esemény után értesített a Fővárosi Lapok: „A koronázási emléklapok című vállalat első füzete már kikerült a sajtó alól. Szerkesztő Török Sándor, kiadja Pataki József műintézet tulajdonos. Igen díszes album, sok kép-pel, melyek a koronajelvényeket, az ünnep minden nevesebb mozzanatát és színhelyét részint nagyobb fajta fényképekben, részint aranyozott kőraj­zokban stb. ábrázolja. A díszlakoma képén több mint 100 arckép lesz látható. A szöveg is pontos adatokkal van tele, s magyar és német nyelven jelenik meg. A két füzet előfizetési ára 5 forint, s megemlítjük, hogy noha Pataki úr az egész vállalat számára ígért tíz képet, már az első füzetben is tízet adott. E díszkiadás mindenesetre pártolást érde-mel.”2 A Pataki által összeállított albumokból négy közgyűjtemény, az Országos Széchényi Könyvtár, a Budapesti Történe- ti Múzeum Kiscelli Múzeuma, az Országgyűlési Könyvtár és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye őriz egy-egy példányt, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában öt, a Kiscelli Múzeumban pedig további egy önálló kép található.3

A kötet szerkesztője Török Sándor (1822–1894), földbirtokos, 1848–49-ben nemzetőri századparancsnok volt, 1865-től Nógrád vármegye alispánja, 1865-től a szécsényi kerület országgyűlési képviselője. A kiadóról, aki egyben a képeket is készítette, igen keveset tudunk, még nevének pontos írása is bizonytalan. Pataki, egyes helyeken Pataky (eredeti nevén Bärmann) József,4 német származású litográfus, 1836-ban született Salzlackban. Halálozásának évét nem ismerjük. Winter Sámuel műhelyében dolgozott, ám amikor 1857-ben saját nevére szóló nyomdaengedélyt kért a Helytartótanácstól, a kőnyomda-tulajdonosok tiltakoztak. Ellenkezésüket azzal indokolták, hogy Pataki, akkor még Bärmann, nincs a kellő szakisme- retek birtokában, de a nyomdatulajdonosok ellenszenvének az is oka lehetett, hogy bár 1850 óta Magyarországon élt, állampolgárságért csak 1859-ben folyamodott. Megvásárolta a Len-csó-féle nyomdát, melynek korábban üzletvezetője volt, végül 1862 augusztusában engedélyt kapott, hogy a Nádor utca 7. szám alatt működő vállalatát egy fényképészeti intézettel egy-bekötött kő-és műnyomdává alakítsa és felállítsa az Úri utca 8. szám alatti (ma: Petőfi Sándor u. 10., Párisi u. 3.) Karácsonyi-palotában, melyben a Nemzeti Kör is működött.5 Nevét csak ebben az évben magyarosította. A műtermet, ahol Vahot Imre 1864-es útikalauza szerint „kitűnő jelességű s jutányos műveket készítenek”6, Pán József tervezte. Többek között itt sokszorosíttatta kőrajzait Pesky Ede, Wéber Henrik és Blumberg Lajos. A műterem 1870 körül már mintegy tíz munkást foglalkoztatott és jelentős forgalomnak örvendhetett, évi 25–30 ezer forint bevételre tett szert. A címjegyzék tanúsága szerint 1873-ben már az Egyetem téren műkö-dött.7

Pataki munkásságáról divatképek, műlapok sajtóillusztrá- ciók tanúskodnak. Munkái jelentek meg Sarkadi István Hajnal naptárában, a Pester Lloydban, számos divatképet készített a Divatképek, a Családi Kör, a Hölgyfutár és a Nemzeti Képes Ujság számára. 1863-ban szerződést kötött szövegközi képek és műmellékletek készítésére a Nefelejts című lappal: „Mellékleteinket illetőleg Pata-ky József jeles műintézetével szövetkeztünk, mégpedig lapunk olvasóira nézve legelőnyösebben, amennyiben ezu-tán minden számunkhoz adunk műmellékletet vagy a szövegbe nyomott rajzokat.” Havonta egy divatképet, szabásmintát, kézimunka- és mintaalapot, két szép képet regényhez s egy arcképcsarnokot ígértek. Végül, „ha pártolnak”, havonta egy szép műlapot.8 1860-ban Dux Adolffal hetente megjelenő általános képes zsidó újság megjelenését jelentette be.9 Az Allgemeine Illustrierte Judenzeitung, amit Jo-sef Bärmann felelős szerkesz-tőként és kiadóként jegyzett, s természetesen illusztrációit is készítette, 1860. augusztus 3- tól 1862. december 19-ig jelent meg. Szerkesztőtársa végül Schwab Dávid matematikus, a Pester Lloyd munkatársa, a legendás Schwab Löw rabbi fia lett. Bár Pataki időnként fotográfusként is feltüntette magát, úgy tűnik, e tevékenysége csak a fotográfiai sokszorosításra és a koronázási képekhez hasonló művek előállítására korlátozódhatott, mert nem ismerünk egyet-len nevéhez köthető valódi fényképfelvételt sem, sőt ilyen jellegű egyéb munkái sem ismer-tek.10 A nevét viselő nyomdából 1889-ben még kerültek ki litográfiák, de a tulajdonos későbbi sorsáról egyelőre semmit sem tudunk.11

A koronázási albumon kívül még egy fényképes vállalkozását ismerjük, amely, a kor szokásainak megfelelően, részben jótékony célt szolgált. Azóta, hogy I. Ferenc József a nemzettől kapott koronázási ajándékot az 1848-as, öreg honvédek istápolására ajánlotta föl, a rövidesen megalakult honvédegylet az írói segélyegylet mellett a leggyakoribb tárgya volt a nemzeti érzelmű jótékonyságnak. Pataki művének megjelenéséről így tudósított 1868-ban a Vasárnapi Uj-ság: „Pataky József fényképész egy nagy díszlapon közzétette a királynak, a minisztereknek, s az összes képviselőknek arcképeit. Jól sikerült műve 5 forintjával akár postai megrendelésre, akár könyvárusi úton kaphatók címe alatt. A jövedelem tíz százaléka Pest városnak adatik át kimutatás mellett a szűkölködő honvédek javára.”12 Az Alapít- ványi kép, németül Stiftungsblatt címet viselő, megközelítőleg 50x30 cm-es tabló 354 országgyűlési képviselő, a nyolc kormánytag apró portréfotográfiáját és Ferenc József egy magyar koronázási ruhás litográfiáját tartalmazza.13 Bár a hirdetésben Pataki fényképészként szerepel, ez esetben is csak kiadóként, valamint tervező és rajzolóként jegyezte a művet. A portrék Borsos és Doctor műterméből származnak, és túlnyomó többségükben – de nem minden eset-ben – megegyeznek az országgyűlési albumokban láthatókkal, magának a tablónak a képe pedig a fiatal Klösz (akkor még Kloess) György munkája.

A koronázási album piros vászon- és egyszerű, szürke, pu-hatáblás kötésben jelent meg. A címlapon arany, illetve fekete betűkkel, két nyelven a következő olvasható: Koronázási emléklapok az 1867-iki nemzeti alkotmányos örömünnep megörökítésére. „Pataki Jósef” (sic) tervező és kiadóként tüntette fel magát, mint az Első Magyar Általános Műintézet, illetve az Első Magyar Általános udvari Műinté- zet tulajdonosa. Nem tudni pon-tosan, mit takar a névben az udvari jelző, s más, a fentiekhez hasonló helyesírási hibát is találunk a címlapon, ami arra enged következtetni, hogy a mester nem volt teljesen a magyar nyelv birtokában. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár példányában található, Ferenc Józsefet üdvözlő verse is német nyelven íródott.14 A koronázás eseményeit leíró szöveg feltehetően Török Sándor munkája, s akárcsak a Koronázási emlékkönyvhöz,15 ehhez is tartoztak helyszínrajzok, melyek arról tájékoztattak, hol álltak a protokoll szerint az egyes résztvevők. Az eredetileg két füzetre tervezett kiadványnak nincs nyoma közgyűjteményben. 25x37 cm-es albumokba rendezve a következő, átlagosan 13x18 cm méretű képek jelentek meg különböző összeállításban:16

1. palást, saruk, kesztyű, harisnyák, metszetreprodukció

2. A Szent Korona átvitele a koronázási templomba, metszetreprodukció

3. A koronázási jelvények: korona, buzogány, kard, országalma, Szent István-rend nagykeresztje

4. Azon kereszt, melyre a király esküt tesz

5. koronázási imakönyvek

6. kettős portré Ferenc Józsefről és Erzsébetről, metszetreprodukció

7. Őfelsége I. Ferenc József megkoronáztatása a budavári plébániatemplomban, rekonstrukciós kép

8. Őfelsége I. Ferenc József megkoronáztatása a budavári plébániatemplomban, rekonstrukciós kép

9. Őfelsége a királyné megkoronáztatása a budavári plébániatemplomban, rekonstrukciós kép

10. Az aranysarkantyús lovagok felavatása a Szent János templomában, rekonstrukciós kép

11. Eskü letétele a szabad ég alatt a pesti plébániatemplom előtt, rekonstrukciós kép

12. A Szent István kardjávali vágások a Lánchíd téri királydombon, rekonstrukciós kép

13. A királyi ebéd, rekonstrukciós kép

14. Királydomb, metszetreprodukció

15. Eskühalom, metszetreprodukció

16. Az ajándékok átadása, rekonstrukciós kép

A fotográfia sokszorosító eljárásként való alkalmazása, ami gyorsabb volt és az eredeti művet részletgazdagabban, pontosabban adta vissza, mint a litográfia, az 1860-as években már széles körben elterjedt. Könyvkiadók is készíttettek így illusztrációkat, s a Képzőművészeti Társulat is terjesztette fotografált formában ajándékként küldött festménymásolatait. A Ne-felejts 1859-ben a következő magyarázattal küldte a fiatalon elhunyt színésznő, Hegedüsné Bodenburg Lina Telepy Károly által festett olajképének, Beszédes Sándor által jelzett nagyalakú fényképmásolatát előfizetőinek: „Az emlék azonban csak úgy lehet tökéletes, ha a kedves élőt vonásról vonásra szemünk elé hozza ismét, azért a kőnyomat helyett, mely eddig se sikerült, a bár költségesebb, de élethűségre sokkal tökéletesebb photographiát választottuk.”17

Az a mód azonban, ahogyan Pataki használta a fotográfiát a képek létrehozásában, Magyarországon szokatlan volt, s nem volt még példa arra, hogy egy egész eseménysorozatot rögzítsenek ily módon. A fényképezés akkori technikai színvonalán még nem volt képes eseményeket történésükben ábrázolni, jóllehet, már a dagerrotipisták is megpróbálkoztak például tűzesetek megörökítésével. A mozgó alakok azonban olyan elmosódott foltot hagytak a lemezen, amit a kortársak a tökéletlenség jeleként értékeltek, ezért a fotográfusok vagy beállították jeleneteiket, mozdulatlanságra szólítva fel a szereplőket, vagy más módszerhez folyamodtak, rekonstruálták az eseményeket. Így tett Pataki is, aki a képet grafika és fotográfia kombinációjából hozta létre, mégpedig úgy, hogy a résztvevők fényképeit rajzolt vagy festett háttérbe helyezte. Bizonyos esetekben szinte minden alakot fotográfia jelenít meg, mint a koronázási ebéd vendégeit felsorakoztató képen, máskor csak a fejet helyettesítette fotográfiával, megint máskor vegyesen alkalmazta a két módszert, s azokat, akikről nem sikerült fényképet szerezni, rajzban jelenítette meg. Az így keletkezett kollázsokat lefényképezte, úgy ragasztotta az albumba.

A litográfus Pataki számára a módszer lényege nem volt ismeretlen. A kőrajzolók már gyakran éltek azzal, hogy a grafikai úton megalkotott képbe a megjeleníteni kívánt személy arcát fénykép alapján rajzolták meg. Fotográfusok főleg csoportképek és portrék esetében éltek ez- zel a megoldással, különösen olyankor, mikor a kívánt felvétel elkészítésére nem nyílt mód. Jellemző példák erre az uralkodó családdal kapcsolatos egyéni és csoportos arcképek, így keletkezett a királyi pár előző évi látogatásakor, az Erzsébetet és Ferenc Józsefet magyar ruhában ábrázoló képek egy része,18 de családi csoportképeken is gyakorta pótolták fényképből kivágott arcképpel a fényképezésen részt venni nem tudó vagy elhalt családtagot.19 Az eseményábrázolásban is találunk számos példát a Pataki által alkalmazott technikára, a legismertebbek talán a párizsi Kommün leverése után készített, a kommünárok brutalitását demonstráló kollázsok,20 melyek már előre vetítik a fénykép politikai manipuláció céljára történő felhasználásának huszadik századi gyakorlatát is. A fotográfia magyarországi történetében jelenleg mindössze két, ilyen eljárással készült eseményábrázolás ismert. Az egyiken, mely 1860-ban készült, Hans Gasser Széchenyi Istvánt mintázza döblingi dolgozószobájában,21 a másik Lukács György 1861. évi nagyváradi képviselővé választásának egy jelenetét ábrázol-ja.22 Az előbbi esetében a háttérhez használtak fel fotográfiát, az utóbbin pedig portréfényképeket fedezhetünk fel. A koronázás kapcsán többen is ehhez a módszerhez folyamodtak, így keletkeztek azok a legnépszerűbb koronázási emléknek bizonyult vizitkártyák, melyek a királyt ágaskodó ló hátán ábrázolják, amint a négy égtáj felé vág kardjával. Heller József is ezek egyikéből vágta ki, s ragasztotta a kardvágásnak emléket állító egyik fényképébe az uralkodó alakját.23

Az albumok nyolc rekonstrukciós képet tartalmaznak, melyek a koronázás szertartásait mutatják be. A négy napig tartó ünnepségek június 6-án kezdődtek a király által aláírt koronázási hitlevél átadásával, majd az uralkodó fogadta az országgyűlés két házának küldöttségeit. A koronát és a koronázási jelvényeket őrzési helyükről a királyi lakosztályba vitték, ahonnan másnap a Mátyás-templomba szállították.

A június 8-án reggel kezdődött szertartás eltért az évszázados hagyományoktól abban, hogy a királyné fejére ugyanazon a napon helyezték a koronát, s a nádor helyett – amely méltóságot 1867-ben nem töltötték be – nádorhelyettesként a miniszterelnök, Andrássy Gyula nyújtott segédkezet Simor János hercegprímásnak. Ezután a király aranysarkantyús lovagokat avatott a helyőrségi templomban. A ceremóniát követően a vármegyék és főurak pompás történelmi öltözeteket viselő bandériumaitól kísérve, az Albrecht (ma: Hunyadi János) úton és a Lánchídon keresztül a Duna-parton a belvárosi templom elé lovagolt, ahol felolvasta a koronázási esküt. Innen a Váci és a Dorottya utcán át a vármegyék által küldött földből emelt koronázási dombhoz ment elvégezni a kardvágást, annak jelké- péül, hogy az országot mind a négy égtáj felől jövő veszedelemmel szemben megvédelmezi. A királyi palotában tartott koronázási ebéd, a korona közszemlére tétele és a Városerdőben (ma: Városliget) rendezett, ökörsütéssel, borosztással egybekötött népünnepély zárta az ünnepség legfontosabb, eseménydús napját.

A negyedik napon kilencszáz fős lakoma volt a Vigadóban, és este a város díszkivilágítással köszöntötte az uralkodópárt. Másnap I. Ferenc József az országos és városi küldöttségeket fogadta a palotában, ekkor történt a koronázási ajándékok, valamint Pest és Buda városok természetbeni ajándékainak átadása, majd a bandériumok egyenkénti felvonulása a királyi pár előtt. Este udvari bál volt a királyi palotában. Az utolsó napon visszahelyezték őrzési helyükre a koronát és a jelvényeket, majd a pesti Lövölde díszlövései és a Nemzeti Színház díszelőadása zárta az ünnepségeket.

A koronázási album képeinek rajzolója, festője két kivételtől eltekintve ismeretlen, talán maga Pataki volt. Az I. Ferenc József koronázását ábrázoló egyik képhez azonban, ismert művésznek, Székely Bertalannak a The Illustrated London News című hetilapban megjelent riport­rajzát24 használta fel, a kardvágási jelenethez pedig Borsos és Doctornak a Duna Gőzhajózási Társaság pavilonjának tetejéről felvett fényképét alakította át, s a beragasztott portrék is leginkább e népszerű fényképészpáros, valamint a banderialistákat fényképező másik fotográfus, Bülch Ágoston műterméből származnak. Sajnos az arcok azonosítását sokszor megnehezíti, hogy a vizitkártyából vett fejet alaposan körbevágták, de megállapítható, hogy a portréfotók túlnyomó többsége a koronázásra és az 1865–68. évi országgyűlési album számára készült, bár akadnak olyanok, melyeket Simonyi Antal fotografált jóval korábban, az 1861. évi képviselői arcképgyűjteményhez. A kardvágási jelenetet – melynél a többitől eltérően Pataki hát-térként hasznosította a fotográfiát – mint egy kirakós játék darabjait illesztette össze. Az előtér-ben látható, beragasztott portrén kívül az eseményt Borsos és Doctor mellett fényképező másik fotográfus, Heller József egyik képéből is kiemelt egy szabálytalan formában kivágott csoportot és egy részletet a tömegből. 25

Pataki számára láthatóan az volt a legfontosabb, hogy minél több arcot helyezzen el képein, minél teljesebb galériát adva így a koronázás szereplőiről. Annak függvényében, ahogy hozzájutott a portrékhoz, bizonyos figurákat kicserélt, vagy újabbakat ragasztott képeibe, változtatott a kompozíción, ezért amellett, hogy az albumok nem mindegyikében szerepel valamennyi a felsorolt képek közül, méretük és minőségük is különböző, s az idő múlását sem azonos módon viselték, még az egyes albumok azonos képei sem egyeznek minden részletükben. A szerző lehetőség szerint tartotta ugyan magát a szereplők valós el- helyezkedésének bemutatásához, de az előbbi cél megvalósítása elsőbbséget élvezett az utóbbi felett.

Székely Bertalan a koronázási jelenetet a koronázó templom főhajójának végéről ábrázolta, ezért Pataki amellett, hogy a riportrajzot portrékkal „dúsította”, a képbe beleillesztette még Vinzenz Katzler egyik litográfiáját is, amely a királyt és környezetét oldalról mutatja a magasztos pillanatban, lehetőséget kapva így arra, hogy további arcmá­sokkal gazdagítsa a képet.26 Mivel az albumban megjelent képen ez a templom mélyén zajló jelenet olyan kicsi, hogy erős nagyítással lehetett csak a beragasztott alakokat azonosítani, feltételezhető, hogy a képzőművészekhez hasonlóan Pataki is több változatban dolgozott fel egy-egy eseményt. A Katzler litográfiájából átalakított képet önállóan is használhatta, s ismert is egy olyan, sajnos jelzetlen vizitkártya reprodukció, melyen a király fejét fényképpel helyettesítették, ugyan egy másikkal, mint amit az albumban lát-hatunk.27 Székely Bertalan rajza és Katzler kőrajzának összeolvasztásakor arra ügyelt, hogy a királyné alakja ne szerepeljen kétszer a képen, de nem csökkentette a zászlókat tartó főurak létszámát, akiket mindkét képzőművész elhelyezett művén, így a kollázson egész zászlóerdő látható a templom mélyén. Figyelmesen szemlélve, az oldalt felsorakozott főrendek és országnagyok között Jankovich Lászlónak ugyanaz a portréja kétszer is felfedezhető, a királyné udvarmesternője, Bellegar-de grófné pedig egyszer rajz formában a királyné mögött, egyszer pedig fényképként a karzati lépcsőn is megtalálható.

Csak a Koronázási emlékla-pok első füzetének megjelenéséről tudósított újsághír. Ez a kép minden bizonnyal később keletkezett. A Székely Berta- lan rajzáról készült litográfia a nagy múltú angol lap pesti eseményekről tudósító számában ugyanis csak egy héttel a hír után látott napvilágot, s a szintén felhasznált Katzler-rajz még később került az olvasók kezébe. Pataki valószínűleg meglátta egy impozáns, számos portréfotográfia elhelyezésére esélyt adó kép megteremtésének lehetőségét az ILN-ben látható rajzban, ezért tartalmaznak albumai két ábrázolást a király koronázásáról. A nagyobb siker reményében újabb variációkat és összeállításokat készített az első képekből.

Az albumok között a legtöbb és legjelentősebb eltérés a Kiscelli Múzeum által őrzött változatokon fedezhető fel, így feltételezhető, hogy ez a legkésőbb készült példány.

Az esküt ábrázoló jelenetben Haynald Lajos érsek arca nem rajz, hanem fénykép formájában néz ki a képből, és feltűnik Lipovniczky püspök keresztet tartó, szintén fotográfiából kölcsönzött alakja, aki a többi hasonló képen egyáltalán nem látható. Az aranysarkantyús lovagok avatásánál ugyanő egy másik portréval szerepel, viszont a király előtt térdelő lovag, aki a többi példányon Aczél Péter, Arad polgármesterének fotografált fejét „viseli”, teljes egészében rajz. Több, és a mondanivalót is megváltoztató eltérést a testvérvárosok ajándékának átadását megörökítő képen találunk. Az ajándékok felvonulásához felsorakozott csoport központjában Szentkirályi Mór, Pest újonnan megválasztott polgármestere és Thaisz Elek, a város főkapitánya állnak. A küldött-ség mögöttük látható tagjai közül a magyar és az osztrák országgyűlést képviselő Kovách László és Anton Jäger, valamint Wenckheim Béla, Királyi Pál és Majláth György alakját városi tisztségviselők, Gerlóczy Ká- roly, Ráth Károly, Gamperl Alajos, Rottenbiller Lipót (Pest le-köszönt polgármestere) és egy ismeretlen portréfotográfiájával cserélte ki, mégpedig úgy, hogy az új arcokat egyszerűen ráragasztotta a régikre.

A királyné koronázásáról készített kollázson a legnagyobb az eltérés. A Kiscelli Múzeum albumában ezen a képen tizenöttel több fényképből kivágott arc ismerhető fel, így a teljes And-rássy-kormány, országgyűlé- si küldöttek, köztük Apponyi György gróf és három főpap, Bonnaz Sándor, Pankovics István és Lipovniczky István. Az utólagos változtatások e kép kompozíciójának ártottak a legtöbbet. A koronázási ebéd ábrázolásában eltérés csak az asztal mellett álló főpapok öltözetében fedezhető fel.

A koronázást követően nem ismerünk hasonló vállalkozást Patakitól, s ezt a tényt, valamint a koronázásról fennmaradt képeinek mennyiségét figyelembe véve úgy vélem, az album üzletileg nem bizonyulhatott sikeresnek. Ma már nehéz feltárni, hogy ennek mi volt az oka. Talán túl nagy volt a kontraszt a valóságot illúziókeltő módon közvetítő fénykép és az elnagyolt grafikai hátterek, az életszerű arcok és a gyakran aránytalan, rajzolt testek között. A rivális Koronázási emlékkönyvet kiadó Deutsch Testvérekhez tartozó Magyarország és a Nagyvilág egy német lapot idézve azt írta: az „első pillanatra látni”, hogy a Pataki-féle koronázási album képei előbb keletkeztek.28 Pont az hiányzott tehát a kritika szerint e rekonstrukciós képekből, ami a fénykép egyik legfontosabb sajátossá-ga volt: a szemtanú hitelessége. A koronázásról készített litográ- fiák annak köszönhetően, hogy a lapok ajándékként küldték őket előfizetőiknek, sokkal nagyobb számban maradtak fenn, s mivel a hűséges olvasók ingyen kapták, behozhatatlan előnnyel bírtak Pataki képeivel szemben. A műlapok a képzőművészettől megszokott módon közvetítették az eseményeket, és a fénykép nyújtotta előnyöket az öltözetek és az arcmások megformálásában a Pataki képein tapasztalható, a fény-kép és a grafika közötti disszonancia nélkül tudták kamatoztatni.

Pataki albuma a litografált, emlékőrzésre szánt műlapok és a megszületésre váró riportfényképezés közötti állapotot tükrözi, s bár célját tekintve közelebb áll az előbbihez, a megvalósítás módja miatt úttörőnek tekinthető a fotográfia magyarországi történetében. Azáltal, hogy a valódi fényképnek főszerepet biztosított a képek létrehozásában, s nem pusztán albumba rendezte a történelmi jelentőségű esemény szereplőinek portréit, hanem azokat a történéseket felidéző keretbe helyezte, képei a ri-portfényképezés előfutárainak tekinthetők.

Tomsics Emőke

Teljes képaláírások:

2., Ferenc József koronázása a Mátyás-templomban A kép Székely Bertalan riportrajzának felhasználásával készült. Az előtérben Bolza Péter gróf áll © Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár, leltári szám: 974/1950

Baloldalt: Festetics Béla gróf, Aczél Péter báró, Almásy György gróf, Mikes János gróf, Melczer István báró és Karátsonyi Guidó gróf. Az oszlop másik oldalán: Jankovich Lász­ló, Bánffy György gróf, ifj. Cziráky Antal gróf, Károlyi István gróf, Esterházy István gróf, Jankovich László (még egyszer ugyanaz a felvétel), Szapáry Antal gróf és Kálnoky Pál gróf. Az előtérben jobb oldalt: Bolza Péter gróf, Válly János, Széchenyi Ödön gróf, kissé hátrébb Széchenyi Béla gróf és Bartal György. A karzaton: Gizella főhercegnő, Rudolf trónörökös, Károlyi Edéné Kornis Klarissza grófnő, Pauline Königsegg-Bellegarde grófné, Károlyi Viktorné Orczy Emma grófnő, Somssich Pál, Tóth Lőrinc, Waldstein Jánosné Zichy Terézia grófnő, Nyáry Pál, Várady Gábor, Károlyi Istvánné Csekonics Margit grófnő és Festetics Leó gróf.

3., Bolza Péter gróf koronázási díszruhában Vizitkártya, Borsos és Doctor felvétele

© Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár, leltári szám: 68.44

4., Első Ferencz József Magyar Királya koronáztatása Budán Junius hó 8-án 1867 a vár plébániában, Vinzenz Katzler litográfiája. © Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok, leltári szám: 69045.,

5., Őfelsége I. Ferenc József megkoronáztatása a budavári plébániatemplomban. A térdeplő király fölött Simor János hercegprímás és a miniszterelnök tartja a koronát Sennyey Pál báró, tárnokmester, Ferenc József, Andrássy Gyula gróf, miniszterelnök és a jobbra álló Zalka János püspök arcmása fotográfia. © Országos Széchényi Könyvtár

6., Őfelsége a királyné megkoronáztatása a budavári plébániatemplomban. Erzsébet körül főudvarmestere, Alfred Königsegg-Aulendorf gróf, Szapáry Antal gróf, főajtónálló, Majláth Antal gróf, főasztalnok, Ranolder János püspök és Simor János hercegprímás állnak. Háttal Andrássy Gyula gróf miniszterelnök rajzolt alakja, jobbra Peitler Antal és Haynald Lajos püspökök láthatók. A királyné mögött balról: Károlyi Edéné Kornis Klarissza grófnő, Festetics Györgyné Erdődy Eugenie grófnő, Majláth Györgyné Prandauer Stefánia grófné udvarhölgyek és Pauline Königsegg-Bellegarde udvarmesternő állnak. © Országos Széchényi Könyvtár

7., Őfelsége a királyné megkoronáztatása a budavári plébániatemplomban. Erzsébet körül főudvarmestere, Alfred Königsegg-Aulendorf gróf, Szapáry Antal gróf, főajtónálló mester, Majláth Antal gróf, főasztalnok, Ranol­der János püspök és Simor János hercegprímás, Andrássy Gyula gróf miniszterelnök állnak. Balra Kálnoky Pál gróf, Apponyi György gróf, Bethlen Gábor gróf, Károlyi Edéné Kornis Klarissza grófnő, Festetics Györgyné Erdődy Eugenie grófnő, Maria Chotek-Kevenhueller és Pauline Königsegg-Bellegarde grófné, főudvarmesternő állnak. Jobbra: Bonnaz Sándor, Pankovics István, Lipovniczky István, Peitler Antal püspökök és Haynald Lajos érsek. A háttérben, a királytól jobbra Haller Ferenc testőrparancsnok (rajz), Gorove István, Festetics György gróf, Mikó Imre gróf, Lónyay Menyhért gróf, Eötvös József báró, Wenckheim Béla báró, Horvát Boldizsár miniszterek láthatók © Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeum

8., Az aranysarkantyús lovagok felavatása a Szent János templomában.

A király előtt Aczél Péter báró, Arad polgármestere térdel. Balról Franz Folliot de Crenneville-Poutet gróf, első hadsegéd, Karl Ludwig Grünne gróf, főlovászmester, Simor János hercegprímás, Haynald Lajos érsek és Bartakovics Béla püspök, Batthyány Imre gróf, főlovászmester, Peitler Antal püspök, Cziráky János gróf, főkamarás, Zichy Manó gróf főudvarmester, Sennyey Pál báró, tárnokmester állnak. A lépcsőnél Majláth György gróf, országbíró és Festetics György gróf, a király személye körüli miniszter olvassa az avatandók névsorát. Baloldalt a magyar királyi herold, valamint Haller Ferenc testőrparancsnok kacagányos és Lipovniczky István címzetes püspök keresztet tartó, rajzolt figurája áll. © Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár. Leltári szám: 977–1950.

Jobb oldalon a három alakból álló csoport Vinzenz Katzlernek az 1865. évi országgyűlés megnyitását megörökítő litográfiájából (MTKcs leltári szám: 4883/a.) származik.

9., Eskü letétele a szabad ég alatt a pesti plébániatemplom előtt. A kép a belvárosi templom felől nézve ábrázolja az esküt. Kétoldalt a Gellérthegy és a királyi palota részlete látszik, az előtérben a bandériumok állnak. Középen látható a király esküre emelt jobb kézzel, baljában a keresztet tartja. Az esküemelvényen balról: Eötvös József báró, vallás- és közoktatásügyi miniszter, Wenckheim Béla báró, belügyminiszter, Ferenc József, Lónyay Menyhért gróf, pénzügyminiszter, Mikó Imre gróf, közmunka-és közlekedésügyi miniszter, Lipovniczky István címzetes püspök, Simor János hercegprímás (rajz), Horvát Boldizsár, igazságügy-miniszter, Andrássy Gyula gróf, miniszterelnök, Festetics György gróf, a király személye körüli miniszter, Haynald Lajos érsek és Gorove István, földmívelés, ipar-és kereskedelemügyi miniszter látható. © Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeum

10., A Szent István kardjávali vágások a Lánchíd téri királydombon. A koronázási dombon Ferenc József portréfotográfiából és rajzból álló lovas alakja látható. A háttérben a Lánchíd teret keletről határoló Nákó-palota, a Coburg-palota és a Diana-fürdő, jobbról a Lloyd-palota emelkednek. Az előtérben Esterházy István gróf arcképe látszik. A kollázs Borsos és Doctornak a Duna Gőzhajózási Társaság felvételi irodája tetejéről felvett fotográfiájából készül. © Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár. Leltári szám: 976/1950

11., A királyi ebéd. A királyi palota tróntermében felállított asztalnál ül a királyi pár. Közvetlen környezetükben, a dobogón állnak balról: Haller Ferenc, testőrparancsnok, Vay Miklós báró, Károlyi György gróf, koronaőrök, Alfred Königsegg-Aulendorf gróf, a királyné főudvarmestere, Zichy Manó gróf, főudvarmester, Cziráky János gróf, főkamarás. Az asztalnál jobbra: Bartakovics Béla, Zalka János, Peitler Antal, Ranolder János püspökök. Zichy Ödön gróf főlovászmester-helyettes, Simor János, Haynald Lajos, Karl Ludwig Grünne gróf, főlovászmester. Az asztal bal oldalán: Festetics Leó gróf, főpohárnoki segéd, Falcinelli pápai nuncius, Andrássy Gyula gróf, miniszterelnök és Lipovniczky István, címzetes püspök. © Országos Széchényi Könyvtár. A teremben balra a falnál állnak: Lajos Viktor főherceg, Carl Wilhelm Auersperg herceg, Constantin Victor Hohenlohe-Schillinfürst herceg, Friedrich Ferdinand Beust, Franz Folliot de Crenneville-Poutet gróf. Előttük: Andrássy Manó gróf, Károlyi István gróf, Károlyi Ede gróf, egy ismeretlen, Almássy Vince (?), Festetics György gróf, Eötvös József báró, Gorove István, Wenckheim Béla báró, Horvát Boldizsár, Mikó Imre gróf, Lónyay Menyhért gróf. Előttük: Vojnich Jakab, Mikes János gróf, Apponyi Lajos gróf. Elöl: Bolza Péter gróf, Esterházy István gróf, Jankovich László, Kálnoky Pál gróf, Majláth György gróf, Sennyey Pál báró, ismeretlen, Szapáry Pál gróf. Hölgyek: Sztáray Viktorné Török Mária (?) grófnő, Majláth György­né Prandauer Stefánia grófné (?), Károlyi Istvánné Csekonics Margit grófnő(?), Károlyi Edéné Kornis Klarissza grófnő, Pauline Königsegg-Bellegarde grófnő, Károlyi Viktorné Orczy Emma grófnő, Waldstein Jánosné Zichy Terézia grófnő. A teremben jobbra: Somssich Pál, Tóth Lőrinc, Nyáry Pál, Várady Gábor, Bartal György, Odescalchy Gyula herceg, Tisza Kálmán gróf, Podmaniczky Frigyes gróf, Fülepp Lipót, Szentiványi Károly, Kemény Zsigmond báró, Csengery Antal, Andrássy Aladár gróf, Apponyi György gróf, Johann Adolf Schwarzenberg herceg. Előttük: Batthyány Ödön gróf, Teleki Sámuel gróf. A lépcső előtt: Bánffy György gróf, Almássy György gróf, Radvánszky Géza báró, Radványszky Béla báró, August Koburg-Koháry herceg. Jobb szélen: József főherceg.

12., Az ajándékok átadása. A királyi család a palota erkélyéről nézi Pest és Buda természetbeni ajándékainak felvonulását. Az erkélyen állnak: Andrássy Gyula gróf, miniszterelnök, Johann Adolf Schwarzenberg herceg, a birodalmi gyűlés képviseletében, Constantin Victor Hohenlohe-Schillinfürst herceg, főudvarmester, Friedrich Ferdinand Beust, birodalmi kancellár, Franz Folliot de Crenneville-Poutet gróf, első hadsegéd, Erzsébet királyné, Gizella főhercegnő, Rudolf főherceg, Ferenc József, Lajos Viktor főherceg, Károly Lajos főherceg, József főherceg. Az erkély alatt felsorakozott küldöttségeket Szentkirályi Mór, Pest város polgármestere vezeti. © Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár. Leltári szám: 976/1950

Az erkély alatt állnak: Franz von John, Friedrich von Beck-Rzikowsky, Kovách László, Dr. Albert Jäger, Szentkirályi Mór, Wenckheim Béla báró, Thaisz Elek, Királyi Pál, Simor János, Peitler Antal, Zalka János, Ranolder János, Majláth György gróf, Sennyey Pál báró, Várady Gábor, Deák Ferenc, Kemény Zsigmond báró, Apponyi György gróf, Hollán Ernő, Fülepp Lipót, Cziráky János gróf, Tisza Kálmán gróf, Szentiványi Károly. Jobbra: Szilády Áron, Andrássy György gróf, Tóth Lőrinc, Nyáry Pál, Ürményi József, Podmaniczky Frigyes gróf, Kautz Gyula, Csengery Antal.

A fényképek mind albumin pozitívok, s kettő kivételével Pataki József kollázsai és reprodukciói, ezért ezt külön nem jelöltük. Reprodukció: Farkas Árpád és Karasz Lajos

Jegyzetek:

1 Pesti Hirnök, 1867. május 30. hirdetés

2 Fővárosi Lapok, 1867. június 23. 571. o.

3 Országos Széchényi Könyvtár (OSZK): 23. 398/1

Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeum (BTM): 1165

Országgyűlési Könyvtár (OK) C2/267

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény (FSZEK): Bq 394/66

Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár (MNM) lelt. szám: 974–978/1950

4 Pataki Józsefről lásd: Gerszi Teréz: A magyar kőnyomtatás története a XIX. században. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1960. 73. és 111. o.

5 Vasárnapi Ujság, 1862. 35. szám, 418. o.

6 Vahot Imre: Budapesti kalauz, Pest, 1864. 64. o.

7 Adressen-kalender von Pest , Ofen und Altofen für das Jahr 1873. Légrády Testvérek, Pest, 1873.538. o.

8 Nefelejts 1863. 38. szám, hátoldal

9 Vasárnapi Ujság, 1860. 26. szám 316.o.

Nővilág, 1860. 27. szám, 431. o.

Érdekességként megjegyzendő, hogy Pataki társa a képes zsidó újság szerkesztésében eredetileg az a Dux Adolf (Pozsony, 1822–Budapest, 1881.), író, műfordító, a Pester Lloyd állandó belső munkatársa lett volna, aki a koronázás másik, Patakiénál jóval sikeresebb díszalbumának, a Koronázási emlékkönyvnek egyik szerkesztője volt.

10 Szilágyi Gábor szerint Pataki Pesky Edével hat képből álló díszalbumot adott ki Széchenyi Ödön esküvőjéről. A hivatkozásban megadott helyen (Szilágyi Gábor jegyzete: Ország Tükre, 1864:35.) azonban nem található a információ, így nem tudni pontosan, milyen képekről, litográfiákról vagy a koronázási képekhez hasonló kollázsokról szólt-e a feltehetően hirdetésként megjelent hír.

1863-ban nyitott ugyan egy Pataky nevű fényképész műtermet a Császár-fürdőben, de semmi nem utal arra, hogy ugyanaz a személy lenne. (Politikai Ujdonságok, 1863. 21. szám, 247. o.)

11 Szilágyi Dezső. Litográfia. Kiadja és Ny. Pataki József udvari-műintézete Budapesten 1889. Gerszi: A magyar kőnyomtatás 187. o. A litográfiát a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnoka (MNM Tkcs) őrzi.

12 Vasárnapi Ujság, 1868. 27. szám 325. o.

13 MNM TF lelt. szám: 2-1934

Ferenc József képe megegyezik a király és az 1868. évi delegáció tagjairól készült litográfián láthatóval. MNM Tkcs lelt. szám: 55–798

14 Was ist’s das heute Lichterglanz umwelt der Ungarn Lande?

Ein neuer Bau wird heus’gekönt zum Dauernden Bestande.

Und was bedeutet, dass ertönt das testliche Geläte?

Zwei Genien sind auferwacht, der Friede und die Freude.

Was kündet, der durchs Land erschallt, der Donner der Kanone?

Den treuen Volke ward sein Recht dem König wird die Krone.

Hoch in den Lüften regt gewaltig Schwingen

Ein Adler; frohe Botschaft muss er bringen

Zum Ofner Königschloss, wo weilt ein edles Paar

Vom König Stefan is er ausgerendet,

Dass eh’der Priester Heilige Salbung spendet,

Er reich’die schönste Gabe dar.

Ein Diplom ist’s drin steht geschreiben:

„Der wird gekönt, den seine Völker lieben,

Dem sic um Tiefsten Herzen zugethan.

Der höchsten Preis, Der hast ihm Dir errungen,

Die Zeiten hast durch Milde Du bezwungen,

So führe Sie zum Ruhm und Glück fortan.

Die Königin das Ebenbild der Gnade,

Schutzengel Dir auf dornenvollen Pfonde,

Dem Sterne gleich am hohen Himmelszelt

Zu dem der Schiffer schaut mit hoffnungsvollen Blicken,

Mög’Sie nochlange Dich und uns beglücken

Und segen bieten einer ganzen welt.

Oh Ungarland, dem keines zu vergleichen,

Das, enn’s auch oft erlag des Schicksals Streichen,

Doch mit verjüngten Kräften aufersteht;

Heut’ ist’s Ein Pulsschlag, der gehört dem König

Und in den herzen rufts millionentönig:

Éljen! Franz Joseph und Elisabeth

Josef Pataki

15 Koronázási emlékkönyv 1867. jún. 8. Szerk.: Falk Miksa és Dux Adolf. Pest.

A koronázás legnagyobb visszhangot kapott nyomdai vállalkozásának rajzait Franz Kollarz, Vinzenz Katzler, Marastoni József és Jankó János készítették.

16 Az Országgyűlési Könyvtár által őrzött példányban a képek valamivel nagyobbak. Méretük megközelítőleg: 18 cmx26 cm.

Dőlt betűvel a képeken szereplő, eredeti címeket jelöltem. Az egyes képek a következő gyűjtemények albumaiban találhatók:

1. BTM 2. OK 3. BTM, FSZEK 4. BTM, OK, OSZK 5. BTM, 6. BTM, OK, FSZEK, OSZK, 7. MNM, BTM, OK, OSZK, 8. BTM, OK, OSZK 9. MNM, BTM, FSZEK, OSZK 10. MNM, BTM, OK, OSZK 11. MNM, BTM, OK, OSZK 12. BTM, OK, FSZEK, OSZK 13. BTM, OK, FSZEK 14. OK, FSZEK 15. BTM, OK, OSZK

17 Nefelejts, 1859. 32. szám, hátoldal

18 Lásd: Tomsics Emőke: Királyi öltöztető babák, Fotóművészet, 2009. 1. szám, 117–127. o.

19 Lásd pl. a Kugler-család csoportképe, Tiedge Antal után Strelisky Lipót felvétele 1860 körül, MNM TF lelt. szám: 205-1934

20 Pl. A kommünárok dominikánus szerzeteseket végeznek ki. Párizs, 1871. május 25. MNM TF lelt. szám:

82. 520

21 Lásd: Tomsics Emőke: Széchenyi szeme, Fotóművészet, 2008. 1. szám, 134–140. o.

22 MNM TF lelt. szám: 196-1962

23 BTM Kiscelli Múzeuma lelt. szám: 4090

24 Az Illustrated London News Székely Bertalant kérte fel, hogy a koronázásról a lapot riportrajzokban tájékoztassa. Három rajza látott napvilágot az angol lapban: dupla oldalon a koronázási jelenet valamint az eskü pillanata és a kardvágás aktusa. (The Illustra-ted London News June 29, 1867. 654.) Az akkor már neves művész a koronázás lebonyolításáért felelős bizottságtól is kapott megbízást négy akvarell készítésére a királyné számára.

25 Heller királydomb körül készült képei több példányban, többségükben 24 cmx19 cm-es méretben maradtak fenn, de némelyik vizitkártya formátumban is létezik. A fellelhető példányok a kardvágási jelenet kilenc pillanatát örökítik meg. Heller képeiből több közgyűjteményben található egy-egy példányt. A MNM TF 16-1930 és 87. 25 m leltári számok alatt őriz négy példányt.

26 Az albumban található képen alig látható méretben felfedezhető kőrajzba (MNM Tkcs lelt. szám: 6904) két testőr és egy pap helyére beleragasztotta Apponyi György és három püspök, Zalka János, Girk György és Ranolder János portréját, s még három főpap, Si-mor János, Peitler Antal, és Haynald Lajos litografált arcát fényképre cserélte.

27 ÖNB Pk 3.002, 8327

Köszönöm Jalsovszky Katalinnak, hogy felhívta figyelmemet erre a képre.