GADÁNYI GYÖRGY GYŰJTEMÉNYE

1856-ban Borsos József megörökítette magát Bécsben, fényképészeti eszközök között állva. Ez a talbotípia szolgált kiindulási pontként, hogy a Borsos-kiállításban felidézzük a technika és a gépek szempontjából ezt az időszakot. Műtermi arcképezésre készült és használt gépeket kerestünk.

Gadányi György fényképész és gyűjtő, a Képzőművészeti Egyetem tanára az igen gazdag gyűjteményéből három gépet adott kölcsön a kiállításra, amelyek az 1860–1880 közötti időszakot ölelik át. Látható egy kis méretű kamera állvánnyal, Borsos is hasonlóra támaszkodik a képen. A bécsi építésű vizitkártya apparátust Petzval objektívvel használták. A középméretű kamera a pesti műtermekben igen gyakori volt, az itt látható, Goldmann által Bécsben készített gépet Voigtländer objektívvel látták el.

Különleges az úgynevezett asztali állványon álló, hatalmas portrékamera, amely egyik oldalán megemelhető és kerekeken gurítható. Bonyolult belső fogas szerkezetekkel lehet a lefényképezendő emberre irányozni, magasságát beállítani. Az impozáns és igen ritka eszközt nem volt könnyű használni, mert csak jelentős távolságról lehet vele fényképezni. Az 1860-es évek végén, a párizsi Wiltz műhelyében készült gépet Hermagis objektívvel szerelték föl. Kazettája eredeti. Ez a kameratípus azért ment ki a divatból, mert idővel lehetővé vált a kisebb méretű negatívokról történő nagyítás, így a kontaktmásoláshoz már nem volt szükség a hatalmas méretű negatívokra.

A kiállításban egy portréfényképezésre használt speciális széket helyeztünk el, ez segítette a modellt az egyenes, „nyugodt” ülésben. A fényképész számára összeállított utazó ládában vegyszerek, kazetták és másoló kereteket találhatók.

A fényképezőgépek lelke az objektív, amelynek tökéletessége meghatározza a művek minőségét. Borsos élete vége felé eladta a teljes felszerelését leányának, ehhez az okirathoz csatoltak egy általa összeállított „Teltár”-at. Ennek az inventáriumnak köszönhetően tudjuk, hogy 1878-ban milyen objektívei voltak. A jegyzékben első tételként ezeket sorolták fel nagyság szerint, a legnagyobb 6 col átmérőjű (12 cm), a legkisebb pedig 2 colos vagyis 4 centiméter átmérőjű volt. A mester által használt objektívek között Dallmeyer, Dietzler, Voigtländer, Steinheil típusúak voltak. Ezek készítésének időpontja megállapítható a beléjük karcolt számozások alapján. Hasonlókat mutatunk be az 1860–1880 közötti időszakból.

Petzval József az optikai számítás törvényeinek lefektetője, az első számításon alapuló korrigált objektív kiszámítója volt. Első kivitelezői Carl Dietzler és Voigtländer bécsi optikusok voltak. A megvilágítási időt forradalmian lecsökkentő Petzval objektív hamarosan az egész világon elterjedt. Francia, német, angol optikai gyárak szerezték meg a gyártás jogait, Petzval számítási törvényei alapján hatalmas fejlődésnek indult az optikai ipar.

A tárlóban Petzval, Dallmeyer, Dietzler, Steinheil és Voigtländer portré-objektívek láthatók különféle méretben, ezek az úgynevezett schnellarbeiter családba tartoznak. Az alsó polcon középre helyezett plasztoszkóp egy különleges nézőkészülék, amin keresztül felnagyítva és térben látjuk a fényképet. Középen egy sztereónéző szekrény és egy másolókeret van.

Visszatérve a kiindulóponthoz, a Borsos József fényképészeti eszközök között állva című képhez, oldalt jól felismerhetők a dobogóra helyezett dagerrotípiák. Ezért tanulmányozható három különféle méretű „ős-fénykép”, vagyis dagerrotípia a kiállítás neo-rokokó vitrinjében. Továbbá két vizitkártya album, Petzval objektív és egy Zeiss objektívsort tartalmazó doboz mellett Borsos József élete és tevékenysége alatt keletkezett három magyar fotótörténeti mű is megtekinthető: Tömösváry László okleveles gyógyszerész Magyar fényképész című kézikönyve (Pest, 1863), Tóth Mike jezsuita szerzetes A fényképészet titkai című műve (Szatmár, 1875) és a Veress Ferenc kolozsvári fényképész által szerkesztett és kiadott Fényképészeti Lapok című havi közlöny (1882).

E tárgyak kapcsán mindnyájunkban felmerül a kérdés, hogy a magyar fényképészek hol vásárolták a felszerelésüket. Borsos Bécsből hozatta az első gépezeteket 1861-ben, jól ismerte a császárváros helyi viszonyait, hiszen húsz évig ott lakott. Tudunk más magyar fényképészekről, pl. Simonyi Antalról, Strelisky Lipótról, Mayer Györgyről, akik időnként külföldi tanulmányútra indultak, és a folyton megújuló technikai berendezéseket is megszerezték, sőt megtanulták alkalmazni azokat. Pesten 1863–1867 között Calderoni, a Hatsek család (József, Móric, Róza egy-egy külön boltjában), Sárkány és Seefehlner üzletében vásárolhattak kamerákat és objektíveket a szakemberek. Vegyszereket pedig Jármay Gusztáv Oroszlányhoz címzett gyógyszertárában. A fényképészek maguk is bekapcsolódtak a gépek árusításába; Mayer György például 1865-ben azt hirdette a Vasárnapi Ujságban, hogy minden nagyságban árusít objektíveket a legolcsóbb árért. Borsos József pedig, Szentkuty István gyógyszerész végzettségű fényképésszel társulva, 1864-ben a fotografáláshoz tartozó vegyszerek árusítására kapott engedélyt a régi füvészkertben.

Természetesen a kiállítás nem vállalkozhatott arra, hogy a fényképészeti gépek átalakulásának folyamatát bemutassa, a kontaktmásolásra is csak egy nagyobb méretű és egy vizitkártya nagyságú másolókeret utal.

A Magyar Nemzeti Galéria és – a kiállítás fényképészeti részének kurátoraként – én is, hálával tartozunk Gadányi Györgynek, nemcsak a kiállított anyagért, hanem azért is, mert minden feltett kérdésemre türelemmel válaszolt. Gyűjteményéből rejtett kincsek kerültek elő, amelynek látványa és hatásossága egészen rendkívüli.