A MŰVÉSZ TITOKZATOS TÁRGYA

H2Bilder – fotos von László Hegedűs 2 címmel idén nyáron a Collegium Hungaricumban láthatta az osztrák főváros közönsége a magyar képzőművész legújabb sorozatait. A bemutatott manipulált fotográfiák továbbfejlesztik H2L érdeklődési körének és alkotói módszerének motívumait, és újfajta megközelítésekre és kifejezésekre adnak alkalmat.

A művész, Hegedűs 2 László szignója már önmagában képviseli alkotásainak szellemi és esztétikai alaptézisét. A H2L formula ugyanis nemcsak írásjelekként van jelen (betű/szám), mintegy fémjelezve a művész alkotását, hanem formailag is szignifikáns. A három írásjel vonalainak egyenesei és kanyarulatai nemcsak egy civilizációs kódrendszer elemeiként jelennek meg, hanem alakjuk, megjelenésük ugyanannyira képezi a mű és ezzel a művészi hitvallás alapját. A művész így ír erről a Ráday Galéria által kiadott idei katalógusában:

„Az ábrázolásban nem maga az ábrázat a fontos, hanem az, ami azt létrehozza, az amiből összeáll, és ez a szín és forma. Például egy betű, vagy egy szám nem egy artikulálható, illetve matematikai jelet jelent számomra, hanem szögletes, íves alakzatot. Konkrétabban a 2 nem kettő, hanem egy szép forma.”

Ha jól értjük, az alkotó számára a forma és szín az elsődleges, és mindezeken keresztül absztrahálódik a tartalom. A fénykép-assemblage-ok, képkonstrukciók gyakorlatában mindig különböző, intuitív módon megfogalmazott variációkban keresendő a harmónia. A formák és a színek közötti szépség esszenciája, a létező felvételek illetve a művész által redukált megfogalmazásban létrejött képek kompozíciójából születik. Fantáziaviláguk egyrészt meglévő képekből kiinduló, azok által inspirált oldala találkozik itt a szabad asszociációval, az örökös kutatás és újrateremtés aktusával.

A bécsi UngArt Galéria-beli kiállításon csoportokba rendezve láthattuk az alkotásokat, melyek már összképükben is ritmikus képletekben, színfoltokban álltak össze a falakon. A három, formailag és mondanivalóban látszólag teljesen különböző sorozatból rendezett tárlat megtekintése végére érve a művek összhangba kerülnek, akárcsak Hegedűs 2 imaginációjában összeálló, akkumulált montázsok részletei.

A Duplexképek sorozat első látásra erotikus női portrékból áll. De ha megfigyeljük a képek felületeit kialakító két réteget transzparensen alkalmazó technikát és annak rafinált harmóniáját, már a női test formáinak szépsége és felmagasztalása, annak a természettel, illetve az ember alkotta világgal való összekombinálása válik meghatározóvá.

A vászonra nagyított fotográfiák alapsíkján felhasznált archív felvételekkel H2L a Fotóművészet egy régebbi, az akttal foglalkozó számában találkozott (2005. 1–2. szám). Az „újra életre keltett” fotók nagy része körülbelül 100 éve született, egy másik korban élő, de mindenképp eltérő elhivatottsággal rendelkező ember alkotásaként. Hegedűs művészi aktusa ezeket a talált-választott, mezítelen nőkről készült felvételeket gondolja és teremti újra.

Az alkotói folyamat a nagyítás és a transzparencia adta lehetőségeket alkalmazza, melyeknél a létező felvételekhez H2L hozzárendeli saját fotográfiáit. Az ily módon létrejövő sorozat többféle formai és stiláris asszociációt eredményez: a színes lehámló fakérgek, a berácsozott ablak vagy a fa csúcsa különböző atmoszférát teremt a női testre vetítve. H2L ezáltal újrafantáziálja, azaz alkotásainak egyrészt témájává, másrészt formai kincsévé teszi a keleti és nyugati szépségeket.

A művek címe Egy témára, mely elnevezés minden alkalommal egy új sorszámmal bővül – ezzel is a variánsok, a kísérletezés és a stílus-gyakorlatok rendszerét jelezve. Melyekben, csakúgy, mint az összes fotográfia esetében, a forma és a szín szentesíti a művészi eszközt.

A Röntgenképek sorozat szintén a transzparencia esztétikájával él, mely jelen esetben egy szinte mágikus állapot láthatóságának és hallhatósága rögzítése. Bartók Béla kottakéziratainak részletei érzékeny kompozíciós ellenpontjai lesznek az emberi vagy állati csontozat részleteit mutató röntgenfelvételeknek, melyet a fekete és fehér között egyensúlyozó színvilág hangsúlyoz.

Az alkotó itt az élő fizikai törékenységét a kotta és egyszerű, hajlított grafikus beavatkozás látványával kapcsolja össze, melyek ily módon finom összhangba kerülnek egymással, elsősorban megjelenésükben, de árnyalt mondanivalójukban is.

Az 5képek a legkevesebb képből álló, témában leginkább eltérő sorozat. Ebben az esteben az alkotó a mindennapok látványvilágával él, annak apró, érzékenyen kiválasztott részleteit tárja elénk. Elvonuló felhőgomolyagok, egy makacs kutya, vagy éppen két felvarrt gomb az alkotói elmélyültséget követve képezheti tárgyát a művészeti alkotásnak, hiszen a kiválasztott keret nemcsak egy témát, hanem egy alaktani és színtani egységet is magába foglal.

H2L – 3 témára. Az egyenesek és görbék, a színek és formák konstans jelenléte, a művészi alkotás fordított elméletének eljárásának bemutatás a kiállítás valódi lényege. A művész gondosan válogat a múlt lerakódásaiból, majd azokat a jelen szűrőjén vagy az időtlenség fátylán keresztül láttatja; nemcsak technikailag, de gondolatilag is több réteggel rendelkező, s a különböző textúrájuk miatt, plasztikus alkotásokat hoz létre.

Stenczer Sári