ROGER FENTON FÉNYKÉPEI AZ EGYETEMI KÖNYVTÁRBAN

Az utóbbi időben a fotótörténet iránti érdeklődés erősödésével párhuzamosan nemcsak egyes hazai múzeumok fényképtárában indult meg – változó intenzitással – a 19. századi archív fényképállomány tudományos rendszerezése, digitalizálása, tematikus kiállításokon való bemutatása, hanem néhány könyvtárban (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye, Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, Országos Széchényi Könyvtár) is.¹ A gyűjteményekben őrzött anyag feldolgozása mellett azonban a szakemberekre más feladatok is várnak. A műtárgyfényképezés magyarországi kezdeteinek kutatásakor nyilvánvalóvá vált – s ezzel a ténnyel minden bizonnyal más fotográfiai műfajok esetében is számolhatunk –, hogy a 19. század során a közgyűjteményekbe sokkal több fénykép került, mint amennyit ma ismerünk, nyilvántartunk. A közgyűjtemények – köztük a könyvtárak – fotótörténeti szempontú, célzott átvizsgálása jelentősen bővítheti az archív fényképállományt. A remélhetőleg csak lappangó, s nem megsemmisült anyagnak egyik fontos része például az a 470 darab nagyméretű felvétel, melyet a neves műtárgyfényképész, Weinwurm Antal az 1882-es budapesti könyvkiállítás 960 tárgyáról készített. A monumentális fényképsorozatnak, melynek egy teljes példánya 1883-ban a korabeli leltárnapló szerint bekerült a Nemzeti Múzeum Könyvtárába (ma az Országos Széchényi Könyvtár állománya), eddig nem bukkantunk nyomára.²

Azt, hogy szisztematikus kutatómunkával (vagy épp szerencsés véletlen folytán) páratlan fotótörténeti kincsek kerülhetnek még elő a közgyűjtemények limbusaiból, vagyis a beleltározatlan, feldolgozatlan anyagok közül, jól szemléltetik a budapesti Egyetemi Könyvtárban talált fényképek. Az Egyetemi Könyvtár – gyűjteménygyarapítási hagyományaiból következően – nem rendelkezik jelentős, elkülönítetten kezelt archív fényképállománnyal. Azok az értékes fotográfiák is, melyek a könyvtár Kézirat- és Ritkaságtárában a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával 2003–2006-ban végzett számítógépes feldolgozás során bukkantak fel, a 17–19. századi metszetgyűjtemény dobozai, mappái között lappangtak. Kozmata Ferencnek az 1885-ös budapesti általános kiállítást ábrázoló kollekciója vagy Erdélyi Mórnak az Egyetemi Könyvtárról készült felvételei, illetve az 1900-as párizsi világkiállítás magyar pavilonját bemutató sorozata mellett különlegesség az az 1870-es évek végén készült, 24 darab kiváló minőségű szénnyomat is, melyeken a nagyszebeni szász honismereti egylet erdélyi építészeti és művészeti emlékeket mutatott be.³

Az Egyetemi Könyvtár számos olyan hazai és külföldi – a fényképek nyomdai sokszorosítása előtti időszakban igen népszerű műfajt képviselő – albumot is őriz, melyet beragasztott fényképek díszítenek. Legértékesebb közülük a londoni British Museum ún. Elgin márványait 82 albumin fényképen bemutató 1872-es kiadvány, illetve a People of India című, 1868 és 1872 között megjelent, 339 fényképpel illusztrált hatkötetes sorozat, melyet a kiváló angol kapcsolatokkal rendelkező neves orientalista, Vámbéry Ármin közbejárására Lord Argyll indiai államtitkár ajándékozott a budapesti intézménynek.

A legnagyobb – nemzetközi mércével is annak számító – szenzációt azonban kétségtelenül Roger Fentonnak, az angol fényképészet egyik legjelentősebb úttörőjének az Egyetemi Könyvtár beleltározatlan anyagai között talált tizenkét eredeti (vintázs) fényképe jelenti, melyek közül négyet a fotográfus szignált is. A felfedezés jelentőségét növeli, hogy ismereteink szerint más magyarországi közgyűjtemény nem rendelkezik Roger Fenton eredeti fényképével, s hogy – a Fenton-fotográfiákat őrző legismertebb külföldi közgyűjtemények honlapja, illetve a megkeresésünkre a gyűjtemények vezetőitől érkezett információk alapján – a budapesti fényképek közül ötnek nem található meg máshol példánya.

Roger Fentonnak, az európai fényképezés úttörőjének a munkásságát a nyugat-európai fotótörténeti kutatás régóta vizsgálja,⁴ jelentőségére újabban a 2004 októbere és 2006 januárja között a washingtoni National Gallery of Art-ban, a Los Angeles-i J. Paul Getty Museumban, a New York-i Metropolitan Museum of Art-ban és a londoni Tate Galleryben rendezett kiállítás-sorozat, illetve a kiállításokhoz készített katalógus⁵ világított rá.

Roger Fenton élete és tevékenysége

Roger Fenton 1819-ben, a Manchester közelében található Crimble Hallban, a politikai élet felé is orientálódó, jómódú bankárcsaládban született. Fenton sem az üzleti élet, sem a politika iránt nem érdeklődött különösebben: az egyetemen 1836 és 1841 között latint, görögöt, matematikát és jogot tanult. 1842-ben – feltehetően a neves történeti festő, Paul Delaroche párizsi műtermében – képzőművészeti tanulmányokba kezdett, majd 1843-ban visszatért Angliába, és megnősült. 1844-ben ismét Párizsba utazott, ahol Michel-Martin Drolling portré- és történeti festőnél tanult, majd 1847-től Londonban, Charles Lucy-nél folytatta tanulmányait. Bár a Royal Academy 1849, 1850 és 1851-es londoni tavaszi tárlatain kiállított olajképeiből egy sem maradt ránk, címeikből és rövid leírásaikból arra következtethetünk, hogy preraffaelita hatást mutató életképek lehettek. 1850-ben néhány festőtársával együtt Londonban – a királynő férjének, Albert hercegnek a támogatásával – egy rajziskolát alapított, melynek célja az iparos képzés elősegítése volt.

A londoni Kristálypalotában (Hyde Park) rendezett 1851-es világkiállítás nemzetközi fényképanyaga, melyet 6 millió látogató tekinthetett meg, széles körű érdeklődést váltott ki az új technika, a fotográfia iránt. Fenton is részben ennek az élménynek a hatására kezdett el elmélyülten foglalkozni a fényképészettel. 1851 őszén Párizsba utazott, ahol a francia fotográfia egyik legjelentősebb úttörője, Gustav Le Gray műtermében tanult. Le Gray-t, Paul Delaroche egykori tanítványát Fenton talán közös párizsi képzőművészeti tanulmányaik idejéből ismerte.

1852 elején Fenton az első francia fényképészeti egyesület, a Gustav Le Gray részvételével létrehozott Société Hélio-graphique fontosságát felismerve, a Chemist című londoni folyóiratban javaslatot tett egy hasonló angliai szervezet megalapítására. Első lépése volt ez ambiciózus programjának, mellyel az angol fotográfia felvirágoztatására és professzionálissá tételére törekedett. Fenton az 1850-es években a program kibontakoztatásában is aktívan részt vett: szervezői tevékenységével, közéleti szereplésével, a fényképészeti technikákat ismertető publikációival és előadásaival, a fényképek nyomdai sokszorosítására irányuló kísérletek támogatásával egyaránt. S természetesen az 1840-es évek dagerrotípiáit és talbotípiáit kiszorító új, nedveslemezes eljárással készített kiváló fényképeivel is: fotográfusi működése idején csak az Angliában rendezett bemutatókon 1120 tételnél találkozunk a nevével. Rendkívüli kiállítási aktivitását jelzi, hogy Angliában az 1839–1865 közötti időszakban ő mutatta be a legtöbb fényképet, az utána következő fotográfus – vetélytársa, Francis Bedford – 650 tétellel szerepelt a katalógusokban.⁶ Fenton külföldön is sikereket ért el: 1855-ben a párizsi világkiállításon bemutatott tájképeiért első osztályú érmet, 1857 augusztusában a brüsszeli nemzetközi fényképészeti kiállításon (Exposition Universelle de Photographie) kitüntetést kapott.⁷

1852 augusztusában barátjával, Charles Blacker Vignoles mérnökkel és John Cooke Bourne festőművésszel és fényképésszel Oroszországba utazott, hogy lefényképezze azt a hidat, amit Vignoles Kijev mellett a Dnyeper fölé tervezett, majd Szentpétervárott és Moszkvában is jelentékeny kalotípia-sorozatokat készített. 1852 decemberében a Society of Arts londoni kiállításán – melyet Nagy-Britanniában először szenteltek kizárólag a fényképészetnek – több mint 40 fotográfiáját mutatta be, angliai tájképek, épületképek mellett Moszkvában és Kijevben készülteket is.

1853-ban központi szerepet vállalt a Royal Photographic Society⁸ alapításában, majd a társaság titkáraként a szervezési munkálatokban, az éves kiállítások rendezésében tevékenykedett. A Photographic Society az 1854 elején, Londonban rendezett első kiállításán – másokkal együtt – Fenton vezette végig az uralkodópárt, s később is gyakori látogató volt a windsori kastélyban és az uralkodói család magánrezidenciáján, a skóciai Balmoralban. Az első angol udvari fényképészként számos portrét készített a királyi családról, a vizuális reprezentáció előírásainak megfelelő, hivatalos felvételek mellett magánéletük jeleneteit is megörökítve. A hercegkisasszonyokat vagy a gyermekei által körülvett királynőt ábrázoló bensőséges „családi képek” igazodtak azokhoz a változásokhoz, melyek Viktória uralkodása alatt az alattvalók és az uralkodó közötti vizuális kommunikációban bekövetkeztek. Abban, hogy Fenton megnyerte az uralkodópár bizalmát és szimpátiáját, műveltsége, művészeti jártassága mellett része lehetett társadalmi státuszának is, melyet a jómódú, konszolidált családi háttér biztosított számára. Egyébként maga Albert herceg is hamar felismerte a fényképezésben rejlő sokoldalú lehetőségeket: az ő javaslatára állt össze például az 1850-es években az a több, mint ötezer darabból álló gyűjtemény (Raphael Collection), mely európai fejedelmi és közgyűjteményekben található Raffaello-rajzokról készíttetett metszet- és fényképmásolatokat tartalmazott.

Fenton képzőművészeti tanultsága mellett fotográfusi szakértelmének is köszönhette, hogy 1853 őszén a British Museum igazgatósága az intézmény első hivatalos fényképészévé nevezte ki. Egy versenytársával szemben azért ő kapta a megbízást, mert az intézmény vezetőségéhez benyújtott javaslatában részletesen és szakszerűen ismertette azokat a helyiségeket, felszereléseket, eszközöket, melyek szükségesek a múzeum különböző méretű és anyagú tárgyainak pontos lefényképezéséhez. 1854 eleje és 1859 között asszisztensei segítségével – egy kormányszerződés keretében – több mint tízezer sóspapír felvételt készített a múzeum számára. A műtárgyak lefényképeztetése része volt annak az átalakítási folyamatnak, melynek során a British Museum vezetői a korábbi ritkasággyűjteményt modern tudományos intézménnyé kívánták változtatni. Fenton megbízatása azt jelezte, hogy a fényképezés mind az európai művészeti múzeumok dokumentációs rendszerében és műtárgykezelésében, mind a műtárgy reprodukálásban kezdett teret nyerni. Bár a fényképeket, melyeket Fenton a múzeum tárgyairól és termeiről készített, nem használták fel olyan nagy mértékben kereskedelmi célokra, mint az például ugyanebben az időben a South Kensington Museumban (ma Victoria & Albert Museum) történt, a fényképek árusítása itt is folyt – a múzeum mellett a Paul & Dominic Colnaghi műkereskedés részvételével.⁹ A British Museum tudományos törekvéseit jelzi, hogy oxfordi és cambridge-i profeszszorok javaslatára 1856-ban 50 példányban egy olyan kiadványt jelentetett meg (Fenton 22 fényképével illusztrálva), mely Kelemennek, Róma harmadik püspökének az i. sz. 1. század végén keletkezett, az 5. századi Codex Alexandrinusban fennmaradt, a korinthosziakhoz írott levelét mutatta be.¹⁰

1855-ben Albert herceg ajánlólevelével és Thomas Agnew manchesteri kiadó anyagi támogatásával Fenton a Krím félszigetre utazott, ahol Nagy-Britannia – Franciaországgal és a Török Birodalommal szövetségben – Oroszország ellen harcolt. A krími háborúban (1853–1856), mint feleségéhez írott leveleiből¹¹ megtudjuk, rendkívül megterhelő körülmények között, körülbelül 360 üvegnegatívot készített: csataterek látképeit, katonai objektumok panorámáit, portrékat, életképeket. Fényképei, részben a korabeli technikai nehézségek miatt, nem a mai értelemben vett harctéri riportképek voltak, hanem a szövetséges erők táboraiban és tiszti szállásain készített, gondosan beállított állóképek. Nem fényképezte le a sebesülteket és a halottakat sem – ilyen felvételekkel a viktoriánus korszak kiállítás-látogatóinál és fényképvásárlóinál nem is arathatott volna sikert –, Valley of the shadow of death című, híres fényképén azonban az ágyúgolyókkal borított kopár völgy metafizikus üressége pontosan és szuggesztíven érzékeltette a harcok kegyetlenségét. A háború metaforájává vált felvétel azt az oroszok által gyakori és erős ágyútűzben tartott vízmosást ábrázolja, melyet az angol katonák az ószövetségi 23. zsoltár sorai nyomán („Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól...”) neveztek el, s melynek fényképezésekor Fentonhoz közel is becsapódott egy ágyúgolyó.¹²

Bár Fentont gyakran említik az első hadifényképészként, a magyar származású Szathmári Pap Károly egy évvel korábban, 1854-ben már készített fényképeket a krími háborúban, melyeket 1855-ben Párizsban ki is állított. Szathmáry Pap hadifényképészi tevékenysége talán azért nem vált annyira közismertté, mint Fentoné vagy James Robertsoné, mert képei közül alig néhány maradt fenn.¹³ Fenton krími fényképei mindenesetre országos és nemzetközi hírnevet szereztek a készítőjüknek. A háborús fotográfiákat nemcsak Viktória királynőnek és Albert hercegnek mutathatta meg, hanem a francia uralkodópár, III. Napóleon és Eugenie császárné is megtekintette őket, s vásároltak is belőlük.

Az 1850-es évek második felében Roger Fenton kapcsolatba került az osztrák Paul Pretsch-csel, a fotomechanikai képnyomtatás úttörőjével. Pretsch, aki 1850-től a bécsi állami nyomda (Staatsdruckerei) fotográfiai részlegét vezette, schönbrunni látképeivel már az 1851-es londoni világkiállításon díjat nyert. Két bécsi városképét bemutatták a Society of Arts 1852-es londoni kiállításán is, melyen – mint láttuk – Fenton fotográfiái is szerepeltek. Az osztrák nyomdász 1854-ben Londonba költözött, ahol a Bécsben kikísérletezett fotogalvanográfiai módszert alkalmazva 1856–57-ben – Fenton közreműködésével – kiadta a Photographic Art Treasures című, nagyméretű képes munkát, az első olyan kereskedelmi céllal készített kiadványt, melyben a képek nyomása kizárólag fotómechanikai úton történt. „Inventor Herr Pretsch – Photo To the Compy – Roger Fenton” – olvashatjuk a Photo-Galvano-Graphic Company engedélyével, öt füzetben megjelent magazin címlapján.¹⁴ Szoros munkakapcsolatukra utal, hogy a kiadványban közzétett fotogalvanográfiák közül a legtöbb Fenton fényképe alapján készült. Az 1856 decemberében megjelent első füzetben kizárólag Fenton felvételei (a yorki székesegyház kapuja, a monmouthshire-i cédrusok, a Raglan-kastély) nyomán készített képekkel találkozunk. Pretsch, más fényképészek munkái mellett, a későbbi füzetekben is megjelentetett Fenton-felvételekről készített fotogalvanográfiákat. Fenton fényképeit Pretsch a képzőművészeti ismeretek terjesztésében is felhasználta: az ő felvételei alapján készített műtárgy-reprodukciókat például Dürer lovas tanulmányrajzáról vagy a British Museum ékírásos kőtáblájáról.¹⁵ Bár a fotogalvanográfiai lemezekről – mint az Art Treasures illusztrációi is mutatják – kiváló minőségű képeket lehetett készíteni, a módszer körülményes és költséges volta miatt a fényképek nyomdai sokszorosításának általánossá válásához nem ez az út vezetett.

Fenton otthonosan mozgott az épületfényképezés területén is. 1852 és 1860 között szinte minden év kora őszére szervezett egy körutat, hogy megörökítse az angliai történelmi épületeket, kiemelt figyelmet fordítva a gótika emlékeire. Lefényképezte a híres katedrálisokat (Ely, Lincoln, Peterborough, York, Lichfield), a középkori apátságok romjait (Fountain’s Abbey, Rievaulx Abbey, Lindisfarne Priory), az egyetemeket (St. John’s College, Oxford, Stonyhurst College) és kastélyokat (Helmsley Castle, Beaumarais Castle, Raglan Castle). Szisztematikus tevékenységének egyik inspirációját minden bizonnyal a francia kormány műemlékvédelmi bizottsága által 1851-ben szervezett mozgalom, a Mission Héliographiques jelentette, melynek keretében öt neves fényképész – köztük Fenton mestere, Gustav Le Grey – Franciaország nemzeti építészeti örökségének legértékesebb emlékeiről készített sorozatokat.

1858 nyarán Fenton újabb témát talált: londoni műtermében keleties kosztümökbe öltöztetett, keleties díszletek közé helyezett férfiakról és nőkről – ismerősökről, barátokról, modellekről és saját magáról – egy kb. 40–50 darabból álló orientalizáló tanulmánysorozatot készített (Pasa és bajadér, Ülő odaliszk, Pihenő odaliszk), melyek közül hét felvételt a Photographic Society 1859 elején rendezett éves kiállításán be is mutatott. Kompozíciói elsősorban nem a 19. század második felében egyre népszerűbbé váló etnográfiai kutatásokkal, hanem a francia képzőművészeti romantika orientalizmusával, Eugene Delacroix és Jean Auguste Dominique Ingres festészetével mutatnak rokonságot. Keleti témájú zsánerképeivel Fenton éppúgy a fényképészet művészi rangjának emelésére, az új médiumnak a hagyományos művészeti ágakkal, elsősorban a festészettel való versenyeztetésére törekedett, mint a 17. századi holland festészet kompozícióinak hatását mutató, 1860 körül készített virág és gyümölcs-csendéleteivel, John Constable és William Turner 19. század eleji festményeire emlékeztető pittoreszk felhőtanulmányaival, romantikus vagy atmoszférikus „plain air” tájábrázolásaival. Ezzel a szemlélettel már a British Museumban végzett munka során találkozunk: Fenton úgy vélte, hogy az elmúlt korok képzőművészete – köztük a görög és római szobrászat – legkiemelkedőbb alkotásainak megörökítésével a fényképészet magasabb ágát (Higher branches) képviseli. Nézete találkozott a kortársak véleményével is, ezt jelzi, hogy 1862 júliusában a londoni nemzetközi kiállításon csendéleteit Prize Medal-lal jutalmazták.

Fenton munkásságának sokoldalúságáról az 1858–1865 között Angliában kiadott Stereoscopic Magazine-ból is képet kapunk. A Lovell Reeve szerkesztő által öt kötetben megjelentetett folyóirat, melynek sztereoszkópikus fényképeit magyarázó szövegek kísérték – mint alcíme (A Gallery of Landscape Scenery, Architecture, Antiquities, and Natural History, accompanied with Descriptive Articles by Writers of Eminence) is mutatja – a természet, az építészet, a művészet és a tudomány érdekességeit mutatta be. Fotográfusai közé tartozott Fenton is, akinek többek között a British Museum mineralógiai kabinetjét, egyiptomi, asszír, illetve görög–római termét, az Elgin-márványokat, a tivoli (Róma) Hadrianus-villa antik Diszkoszvető-szobrát vagy éppen ritka kínai kagylókat ábrázoló sztereófényképei jelentek meg a folyóiratban. Lovell Reeve-vel kialakított jó munkakapcsolatára utal, hogy 1860 januárjában Reeve megjelentette Fentonnak az észak-walesi Conway folyó völgyében készített 20 sztereó fényképét (The Conway in the Stereoscope).

1860–61-ben Fenton újra elutazott katedrálisokat, romokat, vidéki házakat fényképezni, 1862 végén, 43 évesen azonban – a Photographic Journalban közzétett bejelentés után – végleg visszavonult a fényképezéstől. A londoni Stevens aukciós ház árverésén eladta kb. ezer darabból álló negatív-gyűjteményét és fényképészeti berendezéseit, és jogászkodni kezdett. Döntésében a fényképezés megítélésében, társadalmi presztízsében bekövetkezett változások is közrejátszhattak. Amikor az 1850-es évek elején Fenton fotografálni kezdett, a tevékenység még úri hobbinak számított Angliában, az évtized végére azonban egyre inkább kicsúszott az úriemberek és amatőrök kezéből, és kenyérkereső foglalkozássá vált. Fenton saját társadalmi státuszával a jogászkodást feltehetően már összeegyeztethetőbbnek ítélte, mint a fényképezést. 1869-ben halt meg.

Fényképei a világ számos múzeumában megtalálhatók. A legtöbbet a bradfordi (Anglia) National Media Museum őrzi, ahová a Royal Photographic Society (Bath) gyűjteményében található felvételeket (780 albumin és sóspapír fénykép, egy részük 4 albumban elhelyezve) 2002–2003-ban szállították át. A kollekcióról egyelőre nincs teljes internetes katalógus, a londoni Science & Society Picture Library honlapján¹⁶ azonban számos, a gyűjteményhez tartozó digitalizált Fenton-fénykép található. Több száz darabos kollekcióval rendelkezik a Georg Eastman House (Rochester, New York), a washingtoni Library of Congress és az austini Harry Ransom Humanities Research Center at the University of Texas, de számos Fenton-fényképet találunk a londoni Victoria & Albert Museumban, a British Museumban, a National Portrait Gallery-ben és a windsori Royal Collection-ban, a párizsi Musée D’Orsay-ban, a New York-i Gilman Paper Company Collection-ban (The Metropolitan Museum of Art), a Los Angeles-i Paul Getty Museumban, a brookfieldi (USA) Wilson Center of Photography-ban vagy a montreali Canadian Centre for Architecture-ben. A bostoni Museum of Fine Arts gyűjteményét olyan fényképek gazdagítják, melyeket a fotográfiák kereskedelmi sokszorosításával foglalkozó, kiadóvállalattal rendelkező Francis Frith az 1862-es londoni árverésen vásárolt Fenton-negatívokról 1868–1870 körül készített. Frith később kiadott egy kétkötetes fólió sorozatot is The Works of Roger Fenton címmel (Cathedrals; Landscapes).

Roger Fenton

fényképei az Egyetemi Könyvtárban

Az Egyetemi Könyvtárban található, 2006-os felfedezésükig beleltározatlan tizenkét Fenton-fénykép eredetét egyelőre homály fedi. Sem a fotográfiákon, sem a tárolásukra eddig szolgáló mappán nincs utalás arra, hogy mikor és milyen körülmények között (például vásárlás vagy ajándékozás során, esetleg hagyatékból) kerültek a könyvtár birtokába, s az Egyetemi Könyvtár levéltárában sem találtam adatot provenienciájukról. Bár a kollekció műfaji, tematikai szempontból változatos, hiszen építészeti felvételeket, tájképeket, csoportképeket illetve orientalizáló életképeket egyaránt találunk benne, a tizenkét kép közül tíz topográfiai egységet képez: skóciai tájakat, épületeket és embereket ábrázol. Azt, hogy ez a tíz kép Fenton 1856 szeptemberében tett skóciai fényképészeti körútja során készült, megerősíti az egyiken olvasható jelzés: „R. Fenton 1856”.¹⁷ A skóciai tíz felvétel összetartozását támasztja alá az is, hogy valamennyin szerepel egy H betűből és egy sorszámból álló jelzés (a budapesti Fenton-kollekció másik két darabján, az orientalizáló képeken nem találkozunk ezekkel a sorszámokkal), ugyanakkor abból, hogy a sorszámok 61-től 80-ig terjednek, tehát nem követik szorosan egymást, arra következtethetünk, hogy a skót témájú sorozat eredetileg ennél több, legkevesebb húsz, darabból állhatott. A fényképek közül hétnek a hordozólapján a „Photographed by R. Fenton” nyomtatott szöveg, négyen pedig a művész saját kezű jelzése: „R. Fenton” látható. Egy fényképen nincs csupán Fenton szerzőségére utaló jelzés,¹⁸ ez a kép azonban pontos másolata az egyik jelzett felvételnek.

A fényképek közül hét az angol uralkodók skóciai családi rezidenciáján, Balmoralban, illetve annak környékén készült. Az ősi kaledón vidék szépsége Viktória királynő figyelmét első, 1842-es skóciai látogatása alkalmával keltette fel. A skót felföldön, a Dee folyó közelében található, több mint 50 000 hektáros területre az uralkodónő 1848-ban haszonbérleti szerződést kötött, majd a királyi pár 1852-ben megvásárolta a birtokot. A rajta lévő 15. századi kastély mellett egy évvel később William Smith aberdeeni építész tervei alapján új, uralkodói rezidenciát kezdtek építeni. Amikor 1856-ban elkészült az új kastély, a régi épületet lebontották, emlékét csupán egyik köve őrzi, melyet az új épület tornyával szemben, a pázsiton helyeztek el, s az egykori kastély bejárati ajtajának helyét jelöli.

Fenton gyűjteményünkben lévő fényképei közül három a frissen elkészült kastélyt ábrázolja – egyik észak-nyugatról, a másik kettő délről (Balmoral from the N. West, Balmoral from the South). Az elsőn az előtérben már rendezett a terep, a másik két egyforma, szignált fényképen még látszanak az építkezés nyomai. Ezek a képek minden bizonnyal annak a megbízásnak a keretében készültek, melyet Fenton 1856-os skóciai utazása során Victoria királynőtől kapott: az uralkodó a Balmoralban készített 8 portré és látkép negatívjának mindegyikéért öt guinea-t fizetett a fényképésznek, s papírképeket is vásárolt tőle.¹⁹

Négy Balmoral környékén készült fénykép skót udvari vadászokat ábrázol (Gillies at Balmoral). A napsütötte erdei tisztáson felvett fényképek egyikén skót szoknyás, díszruhás vadász áll, a másik három felvételen pedig – melyek közül kettő a tónusbeli eltéréstől eltekintve egyforma – öt vadász különböző beállítású csoportképét látjuk. Fenton a helyszínen több képet is készített: a mellett az erdei tisztáson heverő kő mellett, mely mind a négy budapesti képen látható, a bradfordi múzeum egyik fényképén²⁰ egy vadász ül – sapkája, ruhája és oldalszakálla hasonlósága miatt bizonyosan egyike azoknak a férfiaknak, akik a budapesti csoportképeken láthatók.

Egy budapesti fénykép a 11. századi hagyományokra visszavezethető skót társasági eseményt, a braemari összejövetelt ábrázolja (The Gathering at Braemar). A középkor óta szokásban volt, hogy a skót nemzetségek (klánok) vezetői ősszel összehívták bizalmas embereikből álló kíséretüket, s több napig tartó vadászatot rendeztek. Számos versenyre is sor került, melyek során kiválasztották a legerősebb és legügyesebb harcosokat. A játékok kegyetlensége miatt a versenyeket egy időben betiltották, azonban nem szűntek meg végérvényesen. A Balmoraltól 10 kilométerre található Braemarban például a 19. század elején a helyi Highland Society újjászervezte az eseményt, melyet 1848-ban Viktória királynő is meglátogatott. A szeptember első szombatján megrendezett összejövetel a mai napig királynői védnökség alatt áll, s az uralkodócsalád tagjai rendszeresen részt is vesznek az ünnepségeken. Fenton fényképe az 1856 őszén a fogadásra érkezett úri társaságot örökítette meg. A háttérben az 1628-ban épített, a 18. század közepén átalakított braemari kastély és az előtte gyülekező emberek láthatók, a kép előterében pedig az ünnepséget kocsikról, hintókról szemlélő látogatók. Az esemény népszerűségét jelzi, hogy néhány évvel később Victor Albert Prout fényképsorozatot készített a Braemar Gatheringre látogató walesi hercegről.²¹

Az Aberdeen megyében található Dee folyó – melynek partján a balmorali kastély és Braemar is fekszik – kanyarulatairól készített, szignált budapesti Fenton-fénykép (Windings of the Dee) a skóciai fotográfiai körút során végzett fénytani és távlattani kísérletekre világít rá. A határozott, erőteljes körvonalú előtér mögött feltáruló folyó és a teret lezáró hegyvonulat atmoszferikus ábrázolása – a tájfényképezés iránt már a kortársak véleménye szerint is különleges érzékenységet és tehetséget mutató Fenton felvételén – összekapcsolódik a fényképészeti tér vizsgálatával.

A Braemar mellett fekvő – ma közigazgatásilag hozzá tartozó – Castleton falu hídját megörökítő képen (Bridge at Castleton; Braemar) Fenton a romantikus, vadregényes tájat klasszikus, kiegyensúlyozott kompozícióban ábrázolta. A fénykép mértani közepén a szép ívű, régi kőhidat látjuk, mögötte hegyes vidéket. A kép előterében futó patak sziklás, tagolt partján, a 17–18. századi tájképfestészetben gyakori staffázsfigurákhoz hasonlóan, egy horgászó férfi, egy olvasó nő és egy álló férfi látható.

Fenton az 1856 őszén Skóciában készített fényképeket több tárlaton is bemutatta, a Société Francaise de Photographie kiállítására 1856 végén Párizsba küldött 27 fénykép között például a Yorkshire-ben felvettek mellett Skóciában készített fotográfiák is voltak. Az 1856 decemberében a skóciai fényképészeti egyesület (Photographic Society of Scotland) kiállításán Edinburghban bemutatott 38 kép²² között néhány olyan is szerepelt (Gathering at Braemar; Balmoral, South Front; Highland Gillies – Balmoral), melynek ábrázolása minden bizonnyal megegyezik a budapestiekkel. A Royal Photographic Society 1857-es londoni kiállításán is szerepeltek Fenton skóciai fényképei (Balmoral; Windings of the Dee; Castleton Bridge, Braemar, from below;²³ Braemar, Castleton Bridge, from above). A Dee kanyarulatait ábrázoló felvételt mutatott be Roger Fenton 1857-ben Manchesterben is,²⁴ azt azonban, hogy ez megegyezik-e a budapesti fényképpel, nem tudjuk.

Azt, hogy Fenton több felvételt készített a castletoni hídról, a fentebb említett kiállítási katalógus címei mellett alátámasztja a bostoni Museum of Fine Arts-ban őrzött albumin fénykép is, melyet Francis Frith 1868 körül Fenton 1862-ben elárverezett negatívjáról készített. Ez a fénykép a kőhidat ugyanabból a szögből ábrázolja, mint a hozzá hasonló méretű budapesti fénykép, csak kicsit közelebbről, az előtérben azonban más személyeket látunk. Az ülő, olvasó nő és a világos kabátos, sötét nadrágos férfi eltűnt a képről, helyüket egy ülő és egy álló skót szoknyás férfi foglalta el. A budapesti képen látható horgászó férfi a bostoni felvételen is szerepel, csak átkerült a patak másik partjára.²⁵

Az Egyetemi Könyvtár kollekciójának utolsó két, cím nélküli darabja – egy fehér ruhás vízhordó nő, illetve egy közel-keleti öltözetet viselő, turbános férfi fényképe – Fenton 1858 körüli orientalizáló sorozatához tartozik. Azt, hogy a gyűjteményünkben szereplő mindkét fotográfia Fenton londoni műtermében készült,²⁶ egyértelművé teszi a függöny, illetve a padlót borító szőnyeg mintázatának azonossága. Bár a férfi visel autentikusabb öltözetet, ez az őszinte, póztalan kép mégis inkább kosztümtanulmánynak, mint orientalizáló zsánerképnek tűnik. A korsót tartó nő beállítása keresettebb, s ezt a keresettséget erősítik a földre helyezett szőnyegek és keleties tárgyak, vízipipák, edények is. Mivel Frederick Goodall angol festő The Song of the Nubian Slave (1864) című festményének egyik szereplője, egy fekete ruhás nő éppúgy tartja a fején a vízhordó edényt, és hasonló pózban helyezkedik el, mint Fenton orientalizáló nőalakja, elképzelhető, hogy a festő látta a fényképet, bizonyíték azonban nincsen rá.²⁷ Az mindenesetre bizonyos, hogy Fenton Nubian Woman Carrying Water című képe 1859-ben szerepelt a Photographic Society glasgow-i kiállításán,²⁸ s az is, hogy a bradfordi múzeum ugyanilyen című fotográfiájának ábrázolása megegyezik a budapesti fényképével.

Fentonnak a Los Angeles-i Paul Getty Museumban őrzött felvétele alapján azonosítani tudjuk a másik budapesti orientalizáló kép turbános, szakállas szereplőjét: a fénykép azt a Frank Dillont ábrázolja, aki a Los Angeles-i képen²⁹ látható, ugyanabban az öltözetben és helyiségben, csak kicsit eltérő beállításban, kezében hosszú botot tartva. Frank Dillon angol tájképfestő Fenton orientalista sorozatának számos darabján feltűnik, legismertebb, Pasa és bajadér (Pasha and Bayadere) című orientalizáló életképén³⁰ például a pasának öltözött Fenton mellett ülő török zenészként. Egyébként Dillon is érdeklődött a Kelet történelme iránt: 1854–55 telén tett nílusi utazásán vízfestményeken örökítette meg Théba, Karnak és Luxor romjait.³¹

A budapesti fényképek közül tudomásom szerint a következők példányai találhatók meg külföldi közgyűjteményekben: a bradfordi múzeum őrzi a balmorali vadászokat ábrázoló két csoportkép közül azt, melyen egy férfi a nézőnek háttal fekve látható; a balmorali kastély észak-nyugati homlokzatáról készített fényképet; és mint láttuk, a „núbiai” vízhordó nőt ábrázoló felvételt. A windsori Royal Collectionban megtalálható a balmorali kastélyról készült két fotográfia, a Los Angeles-i J. Paul Getty Museumban pedig a török ruhás Frank Dillont ábrázoló fénykép. A budapesti Fenton-fényképek közül a balmorali vadászokról készült egyik csoportképnek, a skót díszruhát viselő balmorali vadász fényképének, illetve a három skóciai tájképnek (A braemari összejövetel, a Dee folyó kanyarulatai, a Castleton híd Braemarnál) nem találtam külföldi közgyűjteményekben eredeti példányát.

Papp Júlia

Jegyzetek

¹ Szarka Klára: Fotógyűjtemények és archívumok sorsa a digitális korszakban. = Fotóművészet (XLIX) 2006/3–4. sz. 32–44.; 2006/5–6. sz. 52–59.; (L) 2007/1. sz. 62–70.

² Farkas Zsuzsa–Papp Júlia: A műtárgyfényképezés kezdetei Magyarországon (1840–1885). Budapest, Magyar Fotográfiai Múzeum, 2007. 132. A könyvkiállításon készült fényképek nemcsak a fotó- hanem a könyvtörténészek és a corvinakutatók számára is fontos információkkal szolgálnának.

³ Farkas–Papp: i.m. (3. jegyzet) 104, 195–200.

⁴ Helmut and Alison Gernsheim: Roger Fenton, Photographer of the Crimean War. His Photographs and His Letters from the Crimea, with an Essay on His Life and Work. London, 1954; John Hannavy: Roger Fenton of Crimble Hall. London, 1975; Hirst D. Milhollen: Roger Fenton, Photographer of the Crimean War. = A Century of Photographs, 1846–1946. Compiled by Renata V. Shaw. Washington, 1980, 18-23.; Valerie Lloyd: Roger Fenton and the Making of a Photographic Establishment. = The Golden Age of British Photography (1839–1900) edited by Mark Haworth-Booth. New York, 1984, 70–75.; Richard Pare: Roger Fenton. Aperture masters of photography series, no. 4. New York, 1987; Valerie Lloyd: Roger Fenton. Photographer of the 1850s. [New Haven] 1988; John Hannavy: Roger Fenton and the Waxed Paper Process. = History of Photography Vol. 17. Nr. 3. 1993, 233–243.; Gordon Baldwin: Roger Fenton: Pasha and Bayadere. Los Angeles, 1996.; Malcolm Daniel: „More than Mere Photographs” The Art of Roger Fenton. (Inventing a New Art. Early Photographs from the Rubel Collection on The Metropolitan Museum of Art) = The Metropolitan Museum of Art Bulletin. Spring 1999. 25–31.

⁵ All the Mighty World. The Photographs of Roger Fenton, 1852-1860. Catalogue by Gordon Baldwin, Malcolm Daniel & Sarah Greenough. New York – Washington, 2004. Fenton életrajzi adatainak forrásaként elsősorban ezt a kiadványt használtam.

⁶ Roger Taylor: Photographic Exhibitions in Britain 1839–1865. National Gallery of Canada, Ottawa, 2002. Interneten: http://peib.dmu.ac.uk

⁷ All the mightly…i.m. 2004. (6. jegyzet) 237.

⁸ A ma is működő királyi fényképészeti társaság bath-i épülete 2005 óta a Fenton House nevet viseli.

⁹ John Hannavy: Roger Fenton and the British Museum. = History of Photography. Vol. 12. Nr. 3. 1988, 193–204.; Christopher Date–Anthony Hamber: The Origins of Photography at the British Museum, 1839–1860. = History of Photography. Vol. 14. No. 4. 1990. 309–325.; Anthony J. Hamber: „A Higher Branch of the Art” Photographing the Fine Arts in England, 1839–1880. Amsterdam, 1996, 363–393.; Étude d’apres Nature. 19th Century Photographs in Relation to Art. Catalogue by Ken Jacobson. Essays by Anthony Hamber & Ken Jacobson. Petches Bridge, 1996, 117.

¹⁰ Photographic facsimiles of the remains of the Epistles of Clement of Rome. Made from the unique copy preserved in the Codex Alexandrinus. London, 1856.

¹¹ http://rogerfenton.dmu.ac.uk

¹² Fenton levele feleségéhez, Grace-hez (1855. április 24.) vö.: http://rogerfenton.dmu.ac.uk, 10. levél.

¹³ Kincses Károly: A fotográfus. In: Uralkodók festője, fényképésze: Szathmári Pap Károly. [szerk. Kolta Magdolna] Magyar Fotográfiai Múzeum [Kecskemét] 2001. 75-85. A külföldi szakirodalomban Szathmári Pap krími fényképeit említi pl.: Baldwin: i.m. 1996. (5. jegyzet) 60–62.

¹⁴ Anton Mayer: Wiens Buchdrucker-Geschichte 1482-1882. II. Wien, 1887, 173–174.; Anton Durstmüller: 500 Jahre Druck in Österreich. Band. I. 1482–1848. Wien, 1982, 279–281.; Frauke Kreutler: Sonnenlicht und Druckerschwärze. Paul Pretsch (1808–1873) und sein Beitrag zu den fotographischen Reproduktionsverfahren. = Fotogeschichte. Jahrgang 24, 2004, Heft 93. 11–22. Pretsch galvanográfiáit és londoni kiadványának példányait – a bécsi Sammlungen der Höheren Graphischen Bundes-Lehr- und Versuchsanstalt letétjeként – az Albertina őrzi.

¹⁵ Kreutler: i.m. 2004. (15. jegyzet) 14, 17.

¹⁶ http://scienceandsociety.co.uk

¹⁷ Gillies at Balmoral. ELTE EK. Jelzet: Fénykép 2.

¹⁸ Gillies at Balmoral. ELTE EK. Jelzet: Fénykép 3. Azt, hogy ez a kép is a sorozat része volt, egyértelművé teszi a felvételen olvasható „H. No. 68.” jelzés.

¹⁹ All the mighty… i.m. 2004. (6. jegyzet) 236.

²⁰ A Ghillie at Balmoral. National Media Museum, Bradford. Inv. No.: 2003-5001_2_21122. (2003–5000/3325.)

²¹ A series of photographs, illustrating the visit of … the Prince and Princess of Wales to Mar Lodge … during the Braemar Gathering of 1863. London, 1864. (Glasgow, University Library: Sp Coll Dougan 55.)

²² All the mighty… i. m. 2004. (6. jegyzet) 237.

²³ A bradfordi múzeum ugyanilyen című Fenton fényképet őriz (2003–5000/3013. Box 5.).

²⁴ http://peib.dmu.ac.uk

²⁵ Museum of Fine Arts, Boston. Accession number: 1993.904.13. Feltehetően ugyanennek a fényképnek az eredetije található a bradfordi múzeumban: Castleton Bridge, Braemar, Scotland. (2003–5000/3409, Box 17.)

²⁶ Baldwin: i.m. 1996. (5. jegyzet) 43, 96.

²⁷ Baldwin: i.m. 1996. (5. jegyzet) 42-43, 96.

²⁸ 309. tételszám: Nubian Woman Carrying Water. Vö.:

²⁹ Frank Dillon in Near Eastern Dress. Paul Getty Museum, Los Angeles. Inv. Nr.: 84. XP.219.34.

³⁰ Paul Getty Museum, Los Angeles. Inv. Nr.: 84.XP.219.32

³¹ All the mightly… i.m. 2004. (6. jegyzet) 84.

Teljes képaláírások:

1., Gillies at Balmoral. (Skót vadászinasok Balmoralban) Lapméret: 50x70 cm, képméret: 32,5x43 cm. 1856. Sóspapír. ELTE EK.

Jelzet: Fénykép 2. Jelezve jobbra lent: R. Fenton. 1856. Hordozólapon ceruzával jobbra lent: H. No. 69.

2., Gillies at Balmoral. (Skót vadászinasok Balmoralban) Lapméret: 50x68,5 cm, képméret: 35x42,5 cm. 1856. Sóspapír. ELTE EK.

Jelzet: Fénykép 1. Hordozólapon: Photographed by R. Fenton. Jobbra lent ceruzával: H. No. 68.

3., Gillies at Balmoral. (Skót vadászinasok Balmoralban) Lapméret: 50 x 69 cm, képméret: 31 x 41 cm. 1856. Sóspapír. ELTE EK.

Jelzet: Fénykép 3. Hordozólapon ceruzával jobbra lent: H. No. 68.

4., Cím nélkül [Skót vadászinas Balmoralban] Lapméret: 69 x 50 cm, képméret: 37,5 x 33 cm. 1856. Sóspapír. ELTE EK.

Jelzet: Fénykép 4. Hordozólapon: Photographed by R. Fenton. 1856. Jobbra lent ceruzával: H. No. 70.

5., Balmoral from the N. West. (Balmoral észak-nyugatról) Lapméret: 50 x 69 cm, képméret: 23,5 x 43 cm. 1856. Sóspapír. ELTE EK. Jelzet: Fénykép 7. Hordozólapon: Photographed by R. Fenton. Jobbra lent ceruzával: H. No. 67.

6., Balmoral from the South. (Balmoral délről) Lapméret: 50 x 69 cm, képméret: 26,5 x 41,5 cm. 1856. Sóspapír. ELTE EK.

Jelzet: Fénykép 5. Jelezve jobbra lent: R. Fenton. Hordozólapon ceruzával jobbra lent: H. No. 65

7., Balmoral from the South. (Balmoral délről) Lapméret: 50 x 69 cm, képméret: 26,5 x 41,5 cm. 1856. Sóspapír. ELTE EK.

Jelzet: Fénykép 6. Jelezve jobbra lent: R. Fenton. Hordozólapon ceruzával jobbra lent: H. No. 65.

8., The Gathering at Braemar. (Összejövetel Braemarban) Lapméret: 50 x 69 cm, képméret: 28 x 38,5 cm. 1856. Sóspapír. ELTE EK. Jelzet: Fénykép 8. Hordozólapon: Photographed by R. Fenton. Jobbra lent ceruzával: H. No. 72.

9., Windings of the Dee. (A Dee kanyarulatai) Lapméret: 50 x 69 cm, képméret: 31 x 42,5 cm. 1856. Sóspapír. ELTE EK.

Jelzet: Fénykép 10. Jelezve balra lent: R. Fenton – jobbra lent: H. 61.

10., Bridge at Castleton; Braemar. (Híd Castletonnál; Braemar) Lapméret: 50 x 69 cm, képméret: 34 x 43 cm. 1856. Sóspapír. ELTE EK. Jelzet: Fénykép 9. Hordozólapon: Photographed by R. Fenton. Jobbra lent ceruzával: H. No. 80.

11., Cím nélkül [Orientalizáló modellkép, Frank Dillon] Lapméret: 59,5 x 44 cm, képméret: 27 x 19 cm. 1858. Albuminpapír. ELTE EK. Jelzet: Fénykép 11. Hordozólapon: Photographed by R. Fenton.

12., Cím nélkül [Vízhordó nő] Lapméret: 69 x 50 cm, képméret: 26 x 21,5 cm. 1858. Albuminpapír. ELTE EK.