AJÁNDÉK DÁNIÁBÓL

Amikor az 1956-os forradalom óriási nemzetközi sajtóvisszhangjáról beszélünk, s arról, hogyan özönlöttek a világ minden tájáról az újságírók Magyarországra a vasfüggöny mögötti váratlan robbanás hírére, szóba kerül az is, hogy a szöveges tudósítások mellett mennyire megrázták a nyugati közvéleményt a lapokban megjelenő fényképek. Ha pedig konkrétan meg kellene neveznünk, kik is voltak azok a fotóriporterek, akiknek felvételeivel megteltek a nyugati lapok, három-négy néven kívül többet nemigen tudunk említeni. John Sadovy volt talán az egyetlen nyugati fotóriporter, akinek neve már a Kádár-korszak propagandájában és történeti irodalmában is szerepelt, mivel a Köztársaság téri lincselés brutális jeleneteiről készült s a Life-ban megjelent riportképei kiválóan alkalmasak voltak a rezsim ellenforradalomról konstruált alaptézisének igazolására. A rendszerváltozást követően elsősorban Erich Lessing osztrák fotóriporter munkássága lett méltán közismert, hiszen az ő 1956-ban Magyarországon készült több száz felvétele a forradalom legteljesebb és legjelentősebb, páratlan művészi és történeti értékű vizuális dokumentációja.¹ Jean-Pierre Pedrazzini, a Paris Match fiatal sztárfotósa Magyarországon inkább tragikus halála, mint képei okán lett ismertté.² Mario De Biasinak, az olasz Epoca című képeslap riporterének képeivel az utóbbi években találkozhatott néhány kiállításon a magyar közönség.³ Rajtuk kívül azonban még a kicsit tájékozottabbak sem igen tudnának sokkal több külföldi fotóst megnevezni. S míg a forradalomról a nemzetközi sajtóban megjelent újságcikkekből nemrég adtak ki gazdag válogatást,⁴ s az itt dolgozó külföldi újságírókról alapos összefoglaló tanulmány született,⁵ a Magyarországról tudósító fotóriporterek működésének feldolgozásával még adósak vagyunk. Molnár János a Külföldi tudósítók az 1956-os forradalomban című tanulmányában 132 újságíró nevét sorolja fel, köztük tizenegy fotósét. Pedig csupán a könnyen hozzáférhető nyugati lapok, képes albumok és illusztrált kiadványok gyors átnézésével, majd egy kevés internetes keresgéléssel az említett négy kiemelkedő fotóriporterén kívül még 32 olyan fotós nevét lelhetjük fel, aki a forradalom napjaiban Magyarországról tudósított.

Az alaposabb kutatással bizonyára bővíthető névsor a következő:

Hannes Betzler (Münchner Illustrierte, Süddeusche Zeitung), Georgette Chapelle (L’Illustré), Raymond Darolle (Sygma), Anders Engman (Se), Jack Esten ( Picture Post, BBC), Fromenti ? (L’Illustré), Rolf Gillhausen (Stern), Franz Goëss (Paris Match), Peter Götz, Benno Graziani, Vagn Hansen (Billed Bladet), John Hillelson, Alfred Hilscher, David Hurn (Reflex Agency), Fritz Kern, (ORF), Ginette Laborde, Ernst Laue (Münchner Illustrierte), Fred Mayer (Black Star), Russ Melcher, Jack Metzger (Schweizer Illustrierte Zeitung), Stefan Moses (Revue), Angelo Novi, Willy Rizzo, (Sygma) Michael Rougier (Time, Life), Scheidl ? (ORF) Frank Spooner (Gamma Photos), Franz Finch Stringer, Philip Trevor, Gert Waage, Harry Weber (Stern), Lutz Weitz (Revue), Gerold Zust.

A felsorolt fotósoknak a forradalom napjaiban készült képei – kevés kivételtől eltekintve – máig nem kerültek a magyarországi nyilvánosság elé. Közgyűjteményeinkben évek óta folyik az ötvenhatos fényképek kutatása, s jelentős képmennyiség gyűlt össze, azonban ennek túlnyomó többsége magyar amatőrök és privát fényképezők felvétele. A külföldi fotóriporterek munkáiból viszonylag kevés akad hazai közgyűjteményben: a Magyar Fotográfiai Múzeum 15 db Erich Lessing- és 40 db Mario De Biasi-felvételt őriz, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára 5 db Lessing- és 3 db Pedrazzini-képet, valamint Franz Goëss osztrák fotóriporteről 15 db, Anders Engmann svéd fotóriportertől 8 db, Russ Melcher amerikai fotóstól 1 db fényképet birtokol. Ez a hat fotóstól származó összesen 87 felvétel bármilyen nagy érték is, valójában elenyésző töredéke annak a rengeteg fényképnek, amely a magyar ’56-ról világszerte megtalálható. S ha arra törekszünk, hogy minél pontosabban rekonstruáljuk a forradalom történéseit a fotográfia eszközeivel is, szükséges lenne ennek a hatalmas vizuális emlékanyagnak a feltárása, és – szűkre szabott lehetőségeink határain belül – minél több felvétel megszerzése közgyűjteményeink számára.

Sikeres lépést tett ez irányban a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára, jóllehet ebben a szerencse, két nagyvonalú dániai alapítvány s egy élénk szellemű, tettre kész dán úr játszott döntő szerepet. Ez év júniusában ugyanis tizenkét darab kitűnő 1956-os felvétellel gazdagodott a fényképtár, melyeket Vagn Hansen dán fotóriporter⁶ készített Budapesten a forradalom napjaiban. A ma 94 éves fotográfustól a képeket Henning Schultz, Koppenhágában élő nyugdíjas földrajztudós közreműködésével két dán alapítvány megvásárolta, majd a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta. Ennyi a történet röviden. Ám mivel a gyűjteménygyarapodásnak ez a módja igencsak egyedi, megérdemli, hogy részletesebben is elbeszéljük.

Henning Schultz 2006 novemberében kutatóként kereste fel a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárát, és a következőket adta elő jövetele céljáról: 1956-ban 15 éves diákként barátaival együtt lelkesedett a magyar forradalomért. E lelkesedést csak fokozták a legtekintélyesebb dán képes hetilap, a Billed Bladet remek fényképei, amelyeket Vagn Hansen, neves koppenhágai fotóriporter készített Magyarországon október utolsó napjaiban. Őrá és diáktársaira is különösen nagy hatást tett a lap 1956. november 13-i számának címlapképe, amely egy vattakabátos, tinédzserkorú leányt ábrázolt, kezében dobtáras géppisztollyal. A fényképen látható komoly pillantású, hullámos hajú ifjú „heroina” – akit a képaláírás szerint Erikának hívtak – felgyújtotta a fiatalok romantikus képzeletét, mivel szerintük egészen más volt, mint a dán lányok. „Mindannyian megszerettük őt, azt gondoltuk nagyon erős, bátor és csinos” – emlékezett Schultz úr. Máig megőrizte a Billed Bladet három 1956-os számát a forradalom fotóival, s sokszor eljátszott a gondolattal, hogy egyszer eljön Magyarországra, és megkeresi az oly vonzó címlapkép modelljét. A forradalom 50. évfordulójának közeledtével jutott arra az elhatározásra, hogyha sikerül megtalálnia a ma nagymama korban lévő egykori géppisztolyos leányt, Magyarországra utazik és a régi újságokat – köztük a nevezetes címlappal megjelent példányt – neki ajándékozza. Internetes fórumok segítségével próbált hősnője nyomára jutni, ám eddig nem járt eredménnyel, s most ez ügyben jött kutatni a fényképtárba.

Bár a fényképtár semmi olyan érdemi információval nem tudott szolgálni, amely a keresett személy nyomára vezethetett volna, Schultz úr a Billed Bladet három 1956. novemberi számát, bennük Vagn Hansen magyarországi fotóival, mégis a múzeumnak ajándékozta. Majd amikor beszélgetésünk során felvetődött, hogy a lapban megjelent képek közül néhány darabbal szívesen gazdagítanánk gyűjteményünket, Schultz úr, aki ekkor már kapcsolatban állt az idős fotóssal, megígérte közbenjárását.

Dániába hazatérve Henning Schultz felkereste Vagn Hansent, aki késznek mutatkozott arra, hogy 10–12 fényképet eladjon a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Ám amikor a magyar viszonylatban sem túl magas vételár szóba került, kiderült, hogy az összeget gyűjteménygyarapítási keretünkből nem tudjuk fedezni. Többszörös elektronikus levélváltás után úgy tűnt, hogy ügyünk zátonyra fut. Ekkor – már a 2007-es év őszén jártunk – Schultz úr akcióba lépett érdekünkben. A múzeum vásárlási szándékát tartalmazó levél birtokában pályázatot nyújtott be több alapítványhoz. Fáradozása sikerrel járt: 2008 tavaszán két dán magánalapítvány, az Axel Pitzner Fonden és a Velux Fonden adományozott akkora összeget, amelyből a vásárlás megtörténhetett. Vagn Hansen ragaszkodott ahhoz, hogy a múzeumba kerülő képeket maga válogassa ki, s az eredeti negatívokról az egyik legkiválóbb koppenhágai fotólaboratóriumban, az ő jelenlétében készüljenek el a nagyítások. A kitűnő minőségű, 12 db 30x40 cm-es szignált papírkópiát 2008 júniusában Henning Schultz adta át Budapesten ünnepélyesen a múzeumnak.

Majd beszámolt a „címlaplány” – ahogy Erikát annak idején Dániában barátaival nevezték – utáni kutatómunkájának szomorú eredményéről is. Magyar forrásból semmit nem tudott meg, jóllehet kérésére a fotót közzé tette a Magyar Nemzet⁷ és a Miniszterelnökség 1956-tal foglalkozó honlapja.⁸ Rábukkant azonban egy újságcikkre az egyik vezető dán lap, a Berlingske Tidende 1981. november 14-i számában „A hős Erika halott” címmel, amelyben egy Dániában élő 56-os menekült, Árki József szolgáltatott hitelesnek tűnő adatokat: elmondta, hogy a forradalom idején 15 éves leány vele együtt járt szakácsiskolába, s a Béke Hotelben dolgozott. Erika – akinek vezetéknevét az emlékező nem említette – egy nála 3–4 évvel idősebb barátja oldalán került a felkelők közé. November 4-e után vöröskereszteseknek segített a sebesülteket menteni, s a fehér köpenyben dolgozó lányt munkája közben egy szovjet géppisztolyból halálos lövés érte.

Henning Schultz mindezt írásban is öszszefoglalta a múzeum számára.

A múzeumnak adományozott felvételek között természetesen ott van Erika Magyarországon eddig ismeretlen, Dániában azonban a magyar forradalom egyik fotóikonjaként számon tartott képe. A tragikus sorsú, bizonyára bátor gyereklányról keveset tudunk, a forradalom napjaiban készült fényképének története azonban különleges példa arra, hogy egy szuggesztív fotográfiának milyen mély, évtizedeken át élő érzelmi hatása, mítoszteremtő, cselekvésre indító ereje lehet.

Jalsovszky Katalin

Jegyzetek

¹ Erich Lessing képeit több kiállításon is láthattuk Magyarországon, elsőként a Francia Intézetben, 1991-ben, s legutóbb 2006-ban, a Budapesti Történeti Múzeumban. 1956-os magyarországi fényképeiből 2006-ban album jelent meg: Budapest 1956 - a forradalom. Erich Lessing fotográfiái. Írások és visszaemlékezések: Erich Lessing, Fejtő Ferenc, Konrád György, Nicolas Baquet. 1956-os Intézet, Budapest

² Pedrazzini 1956. október 30-án, a Köztársaság téren kapott sebesülésébe halt bele november 7-én Párizsban. Lásd: Stemlerné Balog Ilona: Jean-Pierre Pedrazzini 1956-os fényképei. In: 56-os fényképek gyűjteményekben. Miskolci Galéria 2007.

³ Akik ide jöttek. Magyarország a külföldi fotográfusok kamerája előtt. Magyar Fotográfiai Múzeum. Kecskemét, 2000. november. Magyarország 1956: a szemtanúk emlékezete. Olasz Intézet, Budapest, 2006. szeptember

⁴ Budapestről jelentjük. Az 1956-os forradalom az egykorú nemzetközi sajtóban. Szerk: Tischler János. Budapest, 2006. 1956-os Intézet

⁵ Molnár János: Külföldi tudósítók az 1956-os forradalomban. http://server2001.rev.hu/msite (2008. 06. 02.)

⁶ Vagn Hansen 1914. szeptember 20-án született Frederiksbergben. Magyarországra a Billed Bladet riportereként saját gépkocsiján érkezett negyedmagával október 28-án vagy 29-én. Pályafutását lásd: www.journalisten.dk/pressefotograf-var-det-vaerste (2008. 05. 26)

⁷ Magyar Nemzet 2006. november 25.