SZÍNVARÁZS
Szász éve született Szendrő István
2005 késő őszén illetve 2006 telén egymás után keresték fel a magyar fotómuzeológusok Bátkay Zsoltot, aki egy hagyaték fotóanyagát csodálatraméltó bőséggel tárta eléjük. A 2000-ben elhunyt és éppen száz évvel ezelőtt, 1908. július 14-én született Szendrő István tízezer 18x24 cm-es, fekete-fehér nagyításából több száz került be közgyűjteményeinkbe.A Fotóművészet 2006/1–2. számában ismertettem Szendrő életútjának legfontosabb állomásait. A cikk illusztrációit fekete-fehér fotóinak néhány jellegzetes alaptípusából válogattuk.Korábban úgy gondoltam: születésének centenáriumán egy vaskos kötet fogja ismertetni az alkotó munkásságát. Ez az összegzés azonban még várat magára. A magam részéről megpróbálom egy újabb adalékkal gazdagítani, árnyalni a lassan kialakuló képet: lapunk olvasóinak bemutatunk néhányat Szendrő Istvánnak az 1940-es években készített színes, kisfilmes diapozitívjeiből. A magyar fényképezők közül azok lettek világhírűek, akik külföldön, fekete-fehér alkotásokat hoztak létre. A balsors kétszeresen igazságtalanul és egyoldalúan sújtotta a Kárpát-medencében színesben kísérletező fényképezőket. Számukra a világhír elérhetetlen vágyálom maradt, és egy őszinteségi rohamunkban azt is be kell látnunk, őket még itthon is alig ismerik.Veress Ferenc (1832–1916) heliochrom anyagából Gothard Jenőnek (1857–1909) is adott át kipróbálásra. A csillagász 1890-ben megjelent könyvének 8. fejezete szól a színes fényképezés terén szerzett tapasztalatairól.Az 1906. áprilisában megjelent Lumi?re-féle autochrom lemezzel a magyar fotóamatőrök az elsők között kezdtek el dolgozni. Dr. Kelen Béla (1870–1946) orvos a Művészi fényképezés 1908-as évkönyvében terjedelmes tanulmányban számolt be a francia színes üveglemez-diapozitív készítésével kapcsolatos észrevételeiről. Zlattner Mór az Amatőr 1908-as almanachjában tizenegy akkor forgalomban lévő színes eljárást ismertetett.Az 1920-as években a mozaik- vagy egyenletes rácsos felvételi anyagokat már tekercsfilm kiszerelésben is forgalmazták. 1928-tól a Kodak, 1931-től pedig már az Agfa is gyártotta a lencse-raszterfilmes színes nyersanyagot. Az előzőekben említetteket látványos módon váltotta fel a színes előhíváson alapuló Kodachrome 1935-ben és az Agfacolor diapozitív 1936-ban. Már a háború alatt, az 1940-es évek elején jelent meg a színes negatív film. Jelentős időszak volt a magyar amatőrfényképezés életében a második világháború kitörését megelőző évtized. Sok alkotó szerepelt fekete-fehér képeivel a hazai és külföldi kiállításokon. Többen – így például Szendrő István is – két fényképezőgépet vittek magukkal; az egyikbe színes diát, a másikba fekete-fehér negatívot töltöttek. Dr. Kunszt János (1892–1960) viszont azok közé tartozott, akik az 1930-as évek végén a fekete-fehér nagyítások készítésével felhagytak, és mindent színes diára fényképeztek. Ezek a hagyatékok a fotótörténészek számára sajnos legnagyobbrészt elvesztek, szétszóródtak és ismeretlenek maradtak. Dr. Kunsztról azért is kell néhány mondatban megemlékezni e cikk keretében, mert a Színes fényképezés Agfacolor filmre című szakkönyvét az 1940-es évek elején a HAFA kétszer is kiadta. (Dr. Kunszt János 1919-ben szerzett orvosi oklevelet. 1938-is a Gellért, majd 1939-től 1960-ig a Rudas fürdő főorvosa volt. 1930 és 1943 között 34 képét 20 szalonon állították ki, és 3 fényképészeti szaklapban 24 cikket tett közzé. 1938-ban a fotoművészet szerkesztőjeként, 1940–1944 között felelős kiadójaként tevékenykedett. 1940 és 44 között az EMAOSz – Egyesült Magyar Amatőrfényképészek Országos Szövetsége – alelnöke, illetve megbízott elnöke volt.)Néhány, a korabeli helyzetet jól jellemző mondat Dr. Kunszt könyvéből: „Több évre kiterjedő tapasztalataink azt mutatják, hogy az Agfacolor-film egyes emulziói inkább a kék, más emulziói inkább a melegebb színek felé hajlanak. Az EMAOSz igen sok tagja foglalkozik színes fényképezéssel s a heti összejövetelek, illetve a kéthetenként megtartott vetítések alkalmával bemutatott nagyszámú színes dia alapján gyakran sikerül megállapítani, hogy melyik számú emulzió túlzottan kékérzékenységű. […] A hiba javítására felvételünket megfelelő színű festékoldatban áztathatjuk. Nálunk Hollán Lajos dolgozta ki az eljárást s azóta jóformán mindenki reá is szorult, sokan maguk kerestek ki és állítottak össze nekik jobban megfelelő színkeveréket.” A hiba más irányú javítására Dr. Kunszt egy Dobó nevű mérnökkel közösen Eukolor néven szűrőt gyártott, amit a HAFA hozott forgalomba.Szendrő István hagyatékában az egyik diatartó dobozon az „Előadás anyaga” felirat szerepelt. Dr. Kunszt könyvéből egyértelműen kiderül: az 1940-es évek elején színesre folyamatosan fényképező amatőrök napfény diáit a Vilmos császár úton lévő Agfa-labor kedden és csütörtökön, a műfény diákat pedig pénteken hívta elő. Az így képződött nagy mennyiségű felvételt legjobban vetítve lehetett élvezni és értékelni, erre kéthetente nyílt mód. Az nem teljesen egyértelmű, hogy Szendrő mely időpontokban tartott előadást felvételeiből, egynek azonban írásos nyoma maradt.A fotoművészet 1943. decemberi számának 22. oldalán az EMAOSz fotóelőadás-sorozatának öt következő részét hirdetik a rendezők. Ennek alapján 1944. január 21-én este 6 órakor került sor a Ferenc József rakpart 17.-ben, az V. emeleti előadóteremben 11 alkotó – köztük Szendrő István – együttes bemutatkozására. Fejér Zoltán
