EGY KÖNYV UTÓÉLETE II.
JAVÍTÁSOK, KIEGÉSZÍTÉSEK
Az elmúlt három esztendőre, amelynek szinte minden pillanata a Fények és tények jegyében telt el, mostanában mint egyetlen, röpke álomra emlékszem vissza. Már menet közben számtalan, a hazai fotóhistóriában makacsul továbbvonuló tévedést, adathibát fülön csíptem és korrigáltam, valamint jó néhány feledésbe merült vagy eltűnt fotográfus nyomára bukkantam, és ezzel együtt megírhattam életük, munkásságuk történetét. Mégsem voltam olyan önhitt, hogy azt higgyem, végül majd egy teljesen hibátlan, tökéletes adattárat hozok létre, annál is inkább, mert a sok, időközben felmerült nehézség és akadály egy részét tudtam csak elhárítani. Ma visszatekintve, úgy vélem, még legalább egy-két hónapra lett volna szükségem a végső cizelláláshoz és átfésüléshez. Sajnos, a legjelentősebb támogatónk által kitűzött, szoros elszámolási dátum miatt a nyomdával együtt versenyt futottunk az idővel, s bár a nyomda mindent készségesen igyekezett legjobb tudásának megfelelően elvégezni, a sürgősség feszítő kényszere itt-ott rányomta bélyegét a végső produktumunkra.Így aztán a könyv a kötészetből közvetlenül utazott a bemutató színhelyére. Ezután érthető izgalommal vártam az érdekeltek, a kötetben szereplő művészbarátok észrevételeit. Elsőként Gábos Kálmán telefonált, már a bemutató másnapján. Többször kifejezte elismerését és köszönetét, majd szelíd derűvel megjegyezte, hogy hat évvel megfiatalítottam, minthogy ő valójában 1953-ban született. Elszomorodva kértem bocsánatát, s a beszélgetés után remegő térdekkel botorkáltam az életrajzokat tartalmazó ládáimhoz, ahonnan kiemeltem a Kálmán által saját kezűleg írt és elküldött szöveget. Ezt találtam:(Gábos Kálmán Önéletrajzának bevezető három sora és a lap alsó része, aláírásával) Szerencsésebb esetben az adatközlő még időben rájött tévedésére, miként például egy régen elhunyt alapító tagunk nehezen megtalált, külföldön élő lánya, aki megküldte édesanyja életrajzi adatait, majd hetekkel később bocsánatkérő levélben jelezte, hogy figyelmetlenül a januári temetés napját írta meg, a halál igazából az előző év decemberében következett be. Amikor tehát a legfőbb adatforrásom általában maga az érintett vagy esetleg a rokona volt, nem láttam okot kétkedésre és hitelesnek fogadtam el a megadott információkat. Néha változtatás nélkül kellett közölnöm, amikor egy-két tagtársunk a könyvben szereplés feltételeként ragaszkodott bizonyos szövegrészek szó szerinti megtartásához. Ezért aztán nem javítottam át jeles művésztársunk képaláírását sem, amelyben a század- és egyben ezredfordulót 1999. december 31-re datálta, 2000. december 31. helyett.A könyv megjelenése után számos jó szándékú, megszívlelendő észrevételt kaptam. Az érdemi, konkrétumokat hordozó, korrekciókat kívánóakat köszönettel vettem, s az alábbiakban közre adom. Előfordult, ami mosolyra derített. Telefonált például egy régi MTI-s kolléga, s azt állította, hogy Pap Jenő életrajzának lábjegyzetében tévedek, mert a Csu Te marsallt ábrázoló képet már nem „vágták” tovább, az csak legenda. Márpedig a tovább szűkített változattal többször találkoztam annak idején, most csak a humorban pácolt változatát emeltem ki a FOTO 1958. márciusi számából, amelyben még a kínai méltóság nevét is elkutyulták: Csu-En Laj (akkori külügyminiszter) lett belőle. (A két illusztráció: a könyvben szereplő fotó és a FOTO-ból szkennelt kép) Tényleges hiba azonban: az Arcképek közé „kakukktojás” keveredett, mert egy csoportképből nem az igazi Ibos Iván-portrét emeltem ki. Schwanner Endre fotójának segítségével korrigáljuk a sajnálatos tévedést.(Képaláírás: A valódi Ibos Iván-portré) Változatlanul feladatomnak és kötelességemnek érzem, hogy a „fehér foltokat” eltüntessem, a ködbe veszett, volt szövetségi tagok nyomait felkutassam. Elkeserítőnek tartom és nem nyugszom bele, hogy néhány évtized után olyan kitűnő elődeinkről alig tudjunk valamit, és egy árva arckép se őrizze személyüket, mint a soproni Gruber Ferenc és Sárkány Jenő, a budapesti Detréné Pintér Zsuzsa, Kocsis Béla, Dr. Székely Zoltán és Somlyói Béla. Ez utóbbi alapító tagunknak megtaláltam egy valamikori ismerősét, akivel együtt szerepeltek az 1955-ös Ernst Múzeum-beli országos kiállításon. Utolsó emléke: 1956 októberében találkoztak, és Somlyói azt mondta neki, hogy rövidesen külföldre távozik, mert „fél az antiszemitizmus újjáéledésétől”. Később már nem hallott róla, mint ahogy senki más sem abban az újlipótvárosi házban, amelyben valaha lakott…Minden igyekezet ellenére becsúszott néhány bosszantó adatbeli tévedés. Ezeket az alábbi jegyzékben közöljük, annak megjegyzésével, hogy nem soroljuk fel azokat a szedési hibákat, amelyek inkább „szépészeti szempontból” kifogásolhatók (pl.: zárójel nem fejeződik be, kurziválási és egyéb következetlenségek stb.), de nem értelemzavaróak. Hibajegyzék: 1., 3. és 21. oldal, helyesen: Ötvenéves.76. o.: Könyvei 5. sorában 206, helyesen: 2006.85. o.: Az elismerések közé: 2002-ben Balogh Rudolf-díjat kapott.125. o.: Lear király, helyesen: Oidipusz.198. o.: Lussa Vincét 1957-ben vették fel a Magyar Fotóművészek Szövetségébe.223. o.: 1. sorában, helyesen: Szmenát.231. o.: 1. sorában, helyesen: 1932–36.257. o.: A képet a hazai lottózás megindulásakor készítette…342. o.: Veres Márta neve mellől hiányzik az alapító tagságot jelző babérkoszorú.371. o.: alulról 5. sor, helyesen: METESZ.374. o.: Csonka Béla születési helye: Kaposvár.393. o.: alulról 22. sor: Az 1980-as évek végétől...395. o.: Gábos Kálmán születési éve helyesen: 1953.455. o.: Máté Bence születési ideje helyesen: 1985. február 26.544. o.: helyesen: FRANKL.552. o.: Iskander Bahget arcképét Iskander Leila készítette.597. o.: helyesen: KAPOSI ENDRE.598. o.: helyesen: MIHÁLYFI ERNŐNÉ. A jelenlegi és előző lapszámunkban közölt hibaigazításokat a Magyar Fotóművészek Szövetsége a Fények és tények egy szűkített, összevont mellékleteként kiadja és a kötet tulajdonosainak rendelkezésére bocsátja. Markovics Ferenc
