ÁRVERÉSEK, SZÁMVETÉSEK

Lepergett egy újabb porszem-esztendő a homokórán, beletelik néhány napba, míg megszokjuk: kalendáriumunk tetején új számot látunk. Sokan ilyenkor mérlegre teszik az elvégzett munkát és azt, hogy kihasználták-e lehetőségeiket.

A Fotóművészet tavalyi – ötvenedik – évfolyamának 2. számában rövid híradásomon kívül Ébli Gábor terjedelmesebb cikke is hivatkozott az Equilor ZRt és az Equilor Fine Art Kft. által Művészet & befektetés címen, 2007. április 12-én, Budapesten megrendezett tanácskozásra. Az ott elhangzottak egyértelműen alátámasztották: jelentős anyagiakkal rendelkező, befektetési szándékú vásárlók érdeklődnek a fotóműtárgy-piacon fellelhető alkotások iránt. Lássunk néhány tényt és adatot az elmúlt hónapok eseményeiből!

Réginek nevezhető, vagy éppen XX. századi fényképek továbbra is gyakran szerepelnek a már négy évtizedes hagyománnyal rendelkező könyvárveréseken. Ezekből évente több tucatnyit rendeznek Budapesten és vidéki nagyvárosainkban.

A Hodobay Papírrégiség Kereskedelmi és Aukciós Ház Bt. – a nevében foglaltaknak megfelelően – képes levelezőlap-, papírrégiség- és műtárgyárveréseket rendez negyedévente. Ezeken a több ezer képeslapon kívül rendszeresen kalapács alá kerül százötven-kétszáz tételnyi fénykép is. Az anyag a beadóknak köszönhetően az amatőr aktfotóktól az agg villamosokig terjedő sokrétegűséget mutat.

Kifejezetten művészi igénnyel készített régi vagy kortárs fényképekből, fotóműtárgyakból összeállított anyagból 2007-ben két cég rendezett árverést: az Ágens Reklám és Kereskedelmi Kft. és a Kieselbach Galéria.

Ágens Fotóművészeti Galéria működik a részben azonos nevű kft. budai irodájának helyiségében; 2007. szeptember 27-én pedig már a harmadik (!) fotóárverésüket rendezték meg. (Az elsőre 2006. május 25-én, a másodikra 2007. március 29-én került sor.) A három aukció anyaga a rendezők részéről egyértelmű, kiforrott és határozott elképzeléseket mutatott. A kínálatban szereplő fotókat négyszínnyomású katalógus ismertette. Alkalmanként mintegy 40-45 régi kép és 80-100 kortárs alkotás kerül kalapács alá, 6000–80 000 forintos kikiáltási áron. A történeti anyag alkotóinak névsora változatos, André Kertészt, Moholy-Nagyot éppúgy megtaláljuk benne, mint a két világháború közötti hazai jelentőseket: Vadast, Szöllősyt, Pécsi Józsefet, Angelót, Székely Aladárt, Dulovitsot.

Az Ágens harmadik árverésén Moholy-Nagy László képének mai nagyításaiért 150, 160 és 220 ezer forintot plusz árverési jutalékot kellett fizetni. Érdekes sajátossága az is, hogy a megvásárolható kortárs fotók nem csak hazai, hanem külföldi alkotók munkái közül kerülnek ki. A teljesség igénye nélkül néhány név és leütési ár: Kádár Katalin 28 000, Köves Szilvia 22 000, Balogh Zoltán 26 000, Domokos Miklósné hatképes sorozata 60 000, Dobai Tivadar 24 000, Szabó Márta 35 000, Szipál Márton 80 000, Patrus Sándor 100 000, Velican-Patrus Dóra 150 000, Herman Cater 80 000, Ursch Thierry 30 000 forint.

A Kieselbach Galéria az egyik hazai piacvezető, éves forgalma (forintban) milliárdos. Az eddig megtartott harminchat festményárverésükön számtalan rekordleütésnek lehettek tanúi a jelenlévők, ezek között – euróban vagy dollárban számítva – hétszámjegyű összegek is akadtak. Indokolt kíváncsisággal várták tehát az érdeklődök a Kieselbach Galéria 2007. május 19-én és november 10-én megrendezett fotóaukcióit.

A cég tulajdonosa, Kieselbach Tamás művészettörténész mindent profikra bízott. Az anyag összeállításában Szabó Károly könyvkereskedő és Einspach Gábor igazságügyi képszakértő segítette. Az árveréseket Winkler Nóra vezette. A kortárs képeket tavasszal Elek Judit Katalin és László Gergely, ősszel Elek Judit Katalin és Szabó Károly válogatta. A történeti fotóanyagot Kincses Károly ellenőrizte.

Mindkét árveréshez kitűnő nyomdatechnikájú katalógus készült. Ellentmondásosnak mondható megoldással a tavaszi aukció katalógusában az eredetileg színes fotókat is duplexben nyomták. Annak ellenére, hogy a képek többségénél a nagy méretű színes fotó és a sokkal kisebb nyomat helyszíni egybevetése nem okozott zavart, a rendezők változtattak, és ősszel már négyszín-color nyomású katalógust adtak ki. (Az Interneten a képeket színesben is meg lehetett tekinteni. Ma már természetes, hogy az árverést rendezők mind a kikiáltási, mind a leütési árakat és más hasznos információkat ilyen módon tesznek közzé.)

A Kieselbach Galéria két fotóárverésén – a szakmában korábban kialakulthoz képest – szokatlanul magas árszint alakult ki, több rekordmagasságú leütéssel. Felmerülhet a kérdés az Olvasóban, kik adták be a fotókat az árverésre, és kik vették meg? Ez természetesen a rendezők üzleti titka. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy más piaci szereplőkkel ellentétben Kieselbachék nem hirdették meg nyilvánosan azt, hogy fotókat keresnek az árverésre. Valószínű, hogy a hazai gyakorlatnak megfelelően kereskedőktől, galériásoktól, gyűjtőktől és kisebb részben az alkotóktól vettek át anyagot. A leütési árak közötti tallózás előtt – kommentár nélkül – betű szerint idéznék néhány mondatot a 2007. április 12-i műtárgy-befektetői konferencia írásos anyagából: „Biztonságos hozamot tudok-e realizálni? Milyen a megvásárolt mű/művész [így!] likviditása?” „Nem kell egy aukción 2 perc alatt érzelmi döntést hoznia (…) össze tudja hasonlítani a kiválasztott művész árfolyamát más művészek árfolyamával (…) Meg tudja nézni a művészek műveit inflációval korrigálva és eredeti árakon is! [így!] Össze tudja hasonlítani az óhajtott művész hozamát [így!] más befektetési formák hozamával!”

Az írásos anyag részletesen ismertette egy magyar bank műtárgy-hitelezési tevékenységét. „Indulás: 1997 – 10 év tapasztalat. 230 milliárd forint kezelt vagyon. Országos elérhetőség 50 banki tanácsadó.” „Műtárgyhitelezés: szabad felhasználású hitellehetőség, bármilyen devizában felvehető, futamidő maximum 5 év, piaci érék 30–40 %-a folyósítható.”

Az előzőek ugyan nem magyarázzák meg az árakat, de úgy gondolom, segítséget nyújtanak az értelmezésükhöz. A Kieselbach Galéria tavaszi, még a grafikai árveréssel együtt megrendezett fotóárverésén 99 mű került kalapács alá. A kortárs képek egy része a The Room magazinból (Lábady István: Szoba 2006, leütési ár: 320 000 Ft), a Pécsi József ösztöndíj kiállítási katalógusából (Tóth Szilvi: Energiák sorozat, leütési ár 160 000 Ft), vagy éppen a Fotóművészet lapjairól ismert volt. Zana Krisztián Garden of Eden című méteres nagyságú fotója például 160 000 forintos kikiáltási árról 290 000-re ment fel. (A katalógus közlése szerint a Fotóművészet 2006/3–4. számának 31. oldalán jelent meg a kép.)

A történeti anyagban feltűnt – a szakmai közönségnek először éppen a Fotóművészetben publikált cikkben ismertetett – Szendrő István néhány képe; ezek közül az egyik 18x24-es nagyítás 75 000 forintért kelt el.

A különböző újságcikkekben megjelent híradások természetesen az egymillió forint feletti leütésekről adtak hírt. (Brassa?: Djagilev Balett, 1 200 000; André Kertész: Iskolaudvar: 3 000 000 Ft.)

Ősszel a Kieselbach Galéria már nem a grafikai anyaggal egybevontan, hanem önállóan rendezte meg fotóaukcióját, amelyen 122 tétel került kalapács alá. Változtak az arányok, az előző összeállításhoz képest több történeti és kevesebb kortárs kép szerepelt a kínálatban. Utóbbiak között néhány pályakezdőt is láthattunk, az 1986-ban (!) született Koleszár Adél és az 1985-ös (!) születésű Ember Sári képei nem keltek el 55 000 forintos kikiáltási áron. A rendezők hatvanezerről indították a Kossuth-díjas Korniss Péter busóportréját, ami kikiáltási áron talált gazdára.

Néhány további leütési ár: Kerny István sakkozó önarcképe 480 000, Angelo: Ticharich Zdenka 600 000, André Kertész: Újságárusnál 4 400 000, Escher Károly: Biatorbágy 1 100 000, Brassa?: Templomajtóban 850 000, Kerekes Gábor: Butterflies, 170 000, Stalter György: Ráckeve 50 000, Mikepércs 55 000, Lábady István: Tükör 300 000 forint.

A Fotóművészet olvasói a kortárs alkotók közül a legtöbbet talán Tóth Györgyről olvashattak az elmúlt másfél évtizedben, Emese című képét is közöltük már. Ez a fotó 1 800 000 forintos rekord áron (plusz jutalék) kelt el.

A könyvaukciókon, ahol azonos kivitelű és több példányban létező ritkaságokat árvereznek, gyakran előfordul, hogy egy-egy csúcs-leütés után a tulajdonosok „annyiért én is eladom!” felkiáltással megostromolják a kereskedőket. A tapasztalat azt mutatja, hogy az elérhető ár ilyenkor drasztikusan csökken.

2007. december 9-én rendezte meg Budapesten az Erdész és fia Galéria első árverését, amelyen festmények, szobrok, grafikák szerepeltek. A 164. tétel Tóth György Emese 3/5 (122x99 cm) című képe volt, mely az előzetes félelem ellenére, 600 000 forintos kikiáltási ár mellett 1 200 000 forintért kelt el.

A következő hétvégén, december 14-én a Vígszínházban rendezte meg hagyományos éves nagy festményárverését a Kieselbach Galéria. A festmény tételek közé négy fotót illesztettek; Rónai Dénesnek Kmetty János festőművészről készített portréja 650 000, Perlott Csaba Vilmos-portréja 320 000 forintért kelt el. Az 1983-as születési Oleg Dou méteres nagyságú színes női portréi közül a napszemüveges kép árverezésénél 750 000 forintnál koppant a kalapács. Némileg elsikkadt viszont az ünnepi bevásárlási lázban a másik, hírértékű licitharc, aminek végén az Apáca 2 (3/6) 7 500 000 forintért, azaz jutalékkal együtt kilencmillióért kelt el.

Fejér Zoltán