T-RÉTEG ÉS FOTÓTÖRTÉNET

Egy fotógaléria-tulajdonost keresek fel, hogy harmadik árverésük anyagáról tájékozódjam. Beszélgetőtársam szemüvegén zöldesen csillog a tükrözésgátló réteg, ilyet néhány évvel ezelőtt csak a nyugat-európaiak vagy a japánok hordtak. Bár figyelemmel hallgatom a felsorolást, közben eszembe jut: 1971-ben egy 6,5x9 centiméter képméretű, az 1930-as években gyártott, lemezes Plau-bel Makinával fényképeztem, amelynek Anticomar objektívjén nem volt tükrözésgátló bevonat. Ugyanabban az évben a Bizományiban az M3-as Leicámhoz vettem egy 90 és egy 200 mm-es objektívet. Ezek is régiek – T-réteg nélküliek – voltak, és csak napellenzővel tudtam használni őket, mert erős ellenfényben annyira beszürkült a negatív, hogy a témát alig lehetett felismerni.

Az 1980-as évek végéig jó néhány T-réteg nélküli objektívet kipróbáltam; nagyobb képmérethez a Dagort és a Wollensak Veritot, a Leicához pedig különféle gyújtótávolságú Elmarokat, Summart, Summitart, kétféle Hektort. Meggyőződésem viszont, hogy ma már a fényképezőgépet használók 99,9 %-ának fogalma sincs arról, hogy mi az objektívjén lévő bevonat(ok) szerepe, és az milyen jelentőséggel bír a fényképezés technikájának történetében.

1972-ben olvastam az első híradásokat külföldi szakfolyóiratokban arról, hogy a japán Asahi Pentax fényképezőgép objektívjeit – sárgás színű – többszörös tükrözésgátló bevonattal látták el. 1974 tavaszán rendeztek Budapesten egy fototechnikai kiállítást a Rákóczi úton, egy azóta már megszűnt bemutatóteremben, ott és akkor láttam először a zöldes-feketés színű, többrétegű tükrözésgátló réteggel bevont objektíveket. Ez után elterjedt az ismeretségi körömben: a svéd Hasselblad fényképezőgépekhez gyártott „ezüst” (krómozott) foglalatú objektív helyett a matt feketére krómozottat kell használni, mert azokat szállítják zöld T-réteggel. Mind a mai napig találkozom viszont pesti fotóüzletekben régi, C-típusú, krómozott foglalatú, 150 mm-es és 250 mm-es Hasselblad teleobjektívekkel. Kíváncsi vagyok, mit mond ezek vásárlója, ha majd tájképére rákomponálja a Napot is?

Tizenöt évig Rolleiflexet használtam, annak a színszűrői is bevonatosak voltak. Még az 1970-es évek elején szerettem volna egy T-réteges narancssárga színszűrőt venni a Leica nagylátószögű objektívjére, ez végül csak egy külföldi turistautazás alkalmával sikerült.

*

Bárány Nándor a fotoművészet – a Magyar Amatőrfényképezők Országos Szövetségének lapja rövid o-val és kisbetűvel írta nevét – 1941. januári számában tette közzé cikkét „Néhány szó egy újabb üvegfajtáról” címen. Ugyanennek a számnak a 17. oldalán, az Egyesületi hírek rovatában jelentette: „Örömmel közölhetjük, hogy egy optikai újdonság ismertetésére sikerült megnyernünk rendesi Bárány Nándort, aki 1941. január 14-én (kedden) tartja nagyszabású előadását az optikai és a láthatatlan üveg címen.”

Bárány cikke és előadása egyaránt a több lencsetagból összeállított objektívek felületeire felvitt tükrözésgátló rétegről szólt. Ennek sorozatgyártását éppen a fényképezés találmányi bejelentésének 100. évfordulójának idejére, az 1930-as évek végére valósították meg Németországban és az Egyesült Államokban.

A fontos, kezdetben titkos hadiipari találmányt 1935 novemberében szabadalmaztatta dr. Alexander Smakula (1900–1983), a jénai Carl Zeiss gyár mérnöke. A háború végén, egy évtizeddel az első eredmények után már 100, dr. Smakula által tervezett réteg-felgőzölögtető berendezés működött Jénában!

Kezdetben a réteget – az objektív tisztításakor véletlenül – könnyen le lehetett törölni, ezért ezt a megoldást inkább a belső lencsetagok tükrözésmentesítésére alkalmazták. Ilyen objektívet kapott Dulovits Jenő a német gyártótól kipróbálásra, és a próbafelvételek közül egy képpárt könyvében (a Művészi fényképezés első kiadásában) 1940 nyarán már közzé is tett.

Egy kép nélküli, egyszerű nyomdatechnikájú, fényképész iparosoknak szánt folyóiratot leszámítva az 1949 szeptemberétől 1950 májusáig megjelent Uj Magyar Foto volt a háború utáni első fotós szaklap hazánkban. A Forte gyár költségén kiadott havi, illetve részben kéthavi lap öt számában a háború utáni időszakban elsőként találtak igényes szakcikkeket és nagy méretű, művészi fényképeket a fotózást kedvelő olvasók. A Vadas Ernő, Darvas László és Kiszel István által szerkesztett folyóirat anyagi okok miatt 1950 nyarán megszűnt.

1949 októbere helyett novemberben hagyta el a nyomdát a lap 2. száma. Ebben és az 1950. januári lapban jelentette meg Bárány az 1930-as, 1940-es évek legfontosabb fototechnikai újdonságának magas színvonalú ismertetését, két részben, hét magyarázó ábrával kiegészítve, „A visszaverődést csökkentő T-réteg” címen.

„Hazánkban a réteg előállításával dr. Bardócz Árpád egyetemi m. tanár és a Gamma optikai és finommechanikai gyár sikeresen foglalkozik. Javaslatomra a hazai gyártmányú réteges lencséket V-jelöléssel hozzák piacra. (A réteg T-jelölése a Transparent, vagyis áttetsző rövidítése. A svájci cégek RV vagyis Reflexvermindend jelölést alkalmazzák, ami visszaverődés-csökkentést jelent.) A réteges szemüvegek, lencsék, távcsövek, mikroszkópok stb. annyira elterjedtek, hogy korszerű optikai műszer ma már el sem képzelhető réteg nélkül.” Bárány véleményével ugyan kissé előreszaladt az időben, viszont szavai mára valósággá váltak.

Döbbenetes belegondolni abba, hogy a fényképezés találmányi bejelentése (1839) után száz évig a fényképezők a mai értelemben véve milyen egyszerű kivitelű és némely fényképezési szituációban rajtuk kívül álló okból használhatatlan eszközökkel dolgoztak. Ha viszont nem a fototechnika-történet, hanem a fotótörténet felől közelítünk, kiderül: a klasszikusnak kikiáltott fotóművészeti alkotások túlnyomó többsége ezekkel a ma már elavultnak, primitívnek kikiáltott eszközökkel és kémiai képrögzítéssel készült.

Fogadjuk el, hogy a digitális úton elknipszelt, elmondhatatlan mennyiségű fénykép között is lehet néhány, kilencven év múlva majd klasszikusnak nevezhető alkotás. Ha ez így lesz, akkor már most megdicsérhetjük azokat, akik ezermilliárd dollárokat költenek arra, hogy a XXI. század fényképezői olyan eszközöket és anyagokat használjanak, amilyeneket ők gyártani és eladni akarnak.

*

A tükrözésgátló réteg különböző változatainak alkalmazását a szakirodalomban eddig még alig látott csoportosításban és jó minőségben mutatják Marco Pauer felvételei, melyeket a bécsi WestLicht 11. árverésének katalógusához készített. Illusztrációinkat ezek közül válogattuk.

Fejér Zoltán

Képaláírások:

1. kép: C. C. Harrison és J. Schnitzer 1862. június 17-én, U.S.35.605 szám alatt szabadalmaztatott 10 inches gyújtótávolságú, 90 fokos nagylátószögű objektívje. (A két lencsetag metszetben gömbalakot formázott.) Charles C. Harrison amerikai feltaláló, fényképezőgép-gyártó és dagerro-típista volt. 1849-től állított elő fényképészeti eszközöket.

2. kép: Egy híres Leica objektív, amelyet kivételesen nem Max Berek tervezett. Az angol Taylor–Hobson cég 373950-es British Patent (angol) és 2019985-ös U. S. Patent (ame-rikai) szabadalmi bejelentés alapján védett gyártási eljárást a wetzlari Leitz cég az 1930-as évek elején vásárolta meg. Ezt az objektívet 1937-ben gyártották, jókora frontlencséje még tükrözésgátló réteg nélküli.

3. kép: 1934-től gyártották a Leica tükörreflexházhoz történő használatra a 20 centiméteres Telyt teleobjektívet. (A képen egy nagyon korai példány látható.) Csak napellenzővel lehetett használni, a nagy tükrözésgátló réteg nélküli lencsetagok ellenfényben beszürkült képet rajzoltak.

4. kép: A magyar származású Mihályi Józsefnek, a Kodak konstruktőrének egyik leghíresebb tervezése az Ektra kisfilmes fényképezőgép. Az 1945-ben gyártott objektív már T-rétegezett és ellentétben a korai példányokkal nem kékes-lilás színű a bevonat, hanem sárgás.

5. kép: 1956-ban gyártott, extrém nagy fényerejű Nikkor 1:1,1/5cm-es normál objektív 39 milliméteres csavarmenettel. (Leica-cse-reszabatos objektív-csatlakozású távmérős fényképezőgéphez.) A japán gyártó a nagy frontlencse ellenére visszafogottan alkalmazta a világos (sárgás) színű tük-rözésgátló réteget.

6. kép: 1959-ben, a távmérős Nikonhoz gyártott nagyfényerejű normál objektív. 1:1,1/5 cm. Nem gyári reklámfotó, ennek ellenére a sárgás-vöröses T-réteg és az egymás után következő lencsetagok nagyon szépen tükröződnek!

7. kép: Tükrözésgátló réteg nélküli, német gyártmányú 1:4,5/165 mm-es Tessar objektív az 1920-as évek közepéről. A sokféle fényképezőgépben alkalmazott objektívet a képen egy 10x15 cm-es képméretű, redőnyzáras, francia, Gaumont Reporterben láthatjuk.

8. kép: A 6x7 cm-es képméretű Asahi Pentax 4-es fényerejű 400 mm-es teleobjektívjének felirata szerint ,,Super-Multi-Coated”, azaz több tükrözésgátló felülettel látták el. Kérdés, hogy ez miért nem látszik egyáltalán a fényképen..?

9. kép: Egy szabályt erősítő kivétel. A tükrözésgátló réteg a katonai célokra gyártott eszközökön jelent ugyan meg először, de ez az 1940-ben, a német haditengerészetnek szállított 1:4,5/13,5 cm-es Schneider Xenar objektív még szemlátomást T-réteg nélkül készült.

10. kép: A többszörös tükrözésgátló réteg egy korai példája az 1970-es évek elejéről egy 6x6 cm-es képméretű japán légi-fényképezőgép objektívjén. (Különböző színt tükröznek az egymás után következő lencsetagok.)

11. kép: Polaroid 180 Land Camera – egy amerikai rögtönkép készítő eszköz; japán objektívvel. (Tominon 1:4,5/114 mm.) Nem túl gyak-ran látható jelenség: a frontlencsén lila és sárgás reflex egyaránt jelentkezik.

12. kép: Az 1940-es évek végének, 1950-es évek elejének gyakran alkalmazott, kékes színű T-rétege egy Fujita Fodor (japán 6x6-os tükörreflexes fényképezőgép) 1:3,5/80 mm-es objektívjén.

13. kép: Egy példa az utólag és gyárilag az 1940-es években felvitt, lilás színű tükrözésgátló-rétegre. Az 2-es fényerejű, 4 cm-es objektívet 1933-ban, kis szériában gyártották a Contaxhoz.

14. kép: Egy szemléletes példa arra, hogy – többek között – miért fejlesztették ki a tükrözésgátló réteget. Az 1924-ben készített, német gyártmányú, 4,5x6 cm-es képméretű Ernemann Ermanox 10 centiméteres és a korában igen nagynak számító 1:2-es viszonylagos nyílású objektívje. A sok lencsetagon visszaverődő fény miatt a tényleges fényerő csak 1:3 !

15. kép: Az 1930-ban gyártott angol tekercsfilmes Dallmeyer Dual fényképezőgép ,,mezítelen üvegén”, azaz tükrözésgátló réteg nélküli objektívjének felületén szivárványos elváltozás figyelhető meg.