51 NAP AZ ATLANTI ÓCEÁNON

Első magyar párosként csütörtökön kikötött Antigua szigetén Pálos Andrea és Rakonczai Gábor, akik átevezték az Atlanti-óceánt. Andrea és Gábor saját tervezésű és kivitelezésű tengeri evezős hajójával indult útnak január 9-én a kanári-szigeteki Gran Canariából, azzal a céllal, hogy átevezik az Atlanti-óceánt. Magyar csapatnak ez eddig még nem sikerült.

A fiatalok az ötezer kilométeres távolságot 51 nap alatt teljesítették. Gyümölcslével ünnepeltek minden megtett 500 kilométert, és bonbonnal vagy gyümölcskonzervvel minden ezer kilométert. (origo), 2007. március 1.

– Honnan tud egy mai fiatal hajót építeni?

– Mindketten a Török Pál utcai Képzőművészeti Szakközépiskola diákjai voltunk, ott ismerkedtünk meg. Az érettségi után a soproni egyetemet választottuk, formatervezést tanulunk. Kisgyerek korunk óta sportolunk: vívás, táj- és maratoni futás, Balaton átúszások, teljesítménytúrák, túlélőversenyek. Három éve tanulunk hajózási ismereteket, navigálást, rádiózást stb. Az Atlanti-óceán átevezését tavaly határoztuk el. Az volt a célunk, hogy megtervezzünk és megépítsünk egy hajót, amivel átjuthatunk az óceánon. Nagyon komolyan vettük a tervezésében és építésében rejlő kihívást, ezért ellátogattunk néhány hajóépítő műhelybe. Körülbelül 1500 óra tervezéssel és 6000 munkaórával épült meg a hajónk, átlagosan napi 16 óra munkával, hét hónapon keresztül. Nemrég megnyertük vele a Magyar Formatervezési Díj termék kategóriáját.

A hajó megépítését legalább annyira komolyan vettük, mint azt, hogy első magyar párosként átevezzük az Atlanti-óceánt. A felkészüléshez emellett rengeteg tanulás, az információk gyűjtése és természetesen a mentális felkészülés, ráhangolódás is hozzátartozott. Előre meghatároztuk az evezés és a pihenés ritmusát, két óra evezés, két óra pihenés, éjjel-nappal.

– Mi volt a konkrét cél? „Csak úgy” átevezni, vagy időre kellett menni?

– Amikor kint voltunk a nyílt óceánon, az életben maradás mellett – odakinn könnyen meg lehet halni, ha az ember nem tudja folyamatosan kezelni a különböző váratlan helyzeteket –, a minél gyorsabb átevezés vált a legfontosabb célunkká.

Az evezés és a pihenés előre eltervezett ritmusa a gyakorlatban azt jelentette, hogy amíg egyikünk evezett, a másik „pihent”, vagyis navigált, ivóvizet készített, neki kellett ellátnia a hajóval kapcsolatos teendőket. Két óránként váltottuk egymást. Ha napi átlagot kellene mondani, öt-hat óránál is kevesebb idő jutott alvásra. 51 nap alatt eveztük át az Atlanti-óceánt, és ezzel mi vagyunk a világ második leggyorsabb párosa.

– Nagyon veszélyes volt az út?

– A természet a legkülönbözőbb szélsőséges helyzeteket teremti meg, ezen belül a megoldás mindig az ember kezében van.

– Kaptak-e segítséget a nyílt vízen?

– Még az út elején, amikor Marokkótól nyugatra több napig egy viharban sodródtunk, kértünk segítséget, de az időjárás (80–100 km/h szél, 8–12 méteres hullámok) nem tette lehetővé a mentést. Az út folyamán amúgy kaptunk időjárás-jelentést, ami néha tényleg bejött.

– A fényképezésnek az volt a célja, hogy az utat dokumentálja?

– Igen, a magunk és a családunk számára fotóztunk. Az iskolai feladataink és a munkánk miatt is sokat fényképezünk, de a szabadidőnkben is eléggé komolyan vesszük a fotót.

Sok kép készült azokon a helyeken, ahol kikötöttünk: Cádiz, Casablanca, Kanári-szigetek. Az óceánon való átkelés alatt természetesen leginkább a hullámok megörökítésére volt módunk…