RÉGI MOTOROSOK…

Nyomtatásban az Autó című lap 1948. évi 14. számában jelent meg először képem, a tihanyi motorversenyről írt tudósításban. Ezt tartom a fotós pályafutásom kezdetének. Ez volt az első, motorversenyen exponált tekercsem is, amelyet a következő negyedszázad magyarországi motorversenyein körülbelül ötszáz további követett.

Az anyag közelmúltbeli rendezése, szinte kockánkénti átnézése számtalan emléket, élményt, gondolatot idézett fel nemcsak a versenyek történéseiről, hanem a második világháború utáni esztendők légköréről, az ötvenes évek eseményeiről, az öt–hat évtizeddel ezelőtti fotótechnikáról. Ahogyan ez fotográfiák nézésekor általában történni szokott.

Schwanner Endre

Képaláírások:

1. kép: Ki merne ma olyan közel fényképezni egy motorversenyen, mint e sorok írója Kiss Rezső valószínűleg 1950-ben készített képén? (Bár ma oda sem engednék…) Alapobjektívvel azonban – főleg salakversenyen – nem volt más megoldás, csak a kanyar belső oldala. Teleobjektív még a menő fotósok nagyon ritka cserélhető objektíves (természetesen távmérős) gépeihez sem nagyon volt. A fotós bőrtalpú cipője és kétsoros zakója csak a mai néző számára bizarr látvány, akkortájt ez ilyen alkalmakkor is megszokott volt. Farmernadrág? Sportcipő? Az mi? A 7. startszámú versenyző Hornyák János, az 1949. évi bajnokság 250 cm3-es kategóriájának bajnoka

2. kép: Nem választási nagygyűlés! A Ferencvárosi Torna Club fennállásának ötven éves jubileuma 1949-ben. Az Üllői úti pályán rendezett ünnepséget a motoros szakosztály felvonulása nyitotta meg, az elmaradhatatlan jelmondatokkal. A záró focimeccsen évtizedenként egy-egy gólt kapott az ünnepelt: Ferencváros–Újpest 0:5!

3. kép: A Városligetben már a háború előtt is rendeztek motorversenyeket. A Liget fái alatt kanyargó pályák mindegyike átvezetett a Hősök terén, más-más irányból kerülve meg a millenniumi emlékművet. A hatalmas nézőseregnek kiváló lelátó volt a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum lépcsősora. Az emlékmű háta mögül a hídra forduló versenyző Szabó László „Kuksi”, többszörös magyar bajnok (1949)

4. kép: A gyorsasági versenyek kedvelt formája volt a háztömb körüli verseny (a motoros szlengben „háztekerés”). Csak néhány gyér forgalmú utcát kellett lezárni – ami akkor nem okozott problémát –, és kész volt a pálya. Volt olyan kettős ünnep, amikor egyedül Budapesten öt ilyen versenyt rendeztek a különböző városrészekben, Óbudán, Lágymányoson, Kőbányán, Újpesten és a Sztálin (Andrássy) út három sávos szakaszán az Oktogon és a Hősök tere között. Az akkor még kisvárosi jellegű Óbudán, a Solymár utca sarkán készült 1949-ben ez a kép Puhony Nándorról, a közönség egyik kedvencéről, sokszoros bajnokról. A mai Óbudai lakótelepen is van Solymár utca. A motor mögötti üzlet frissen cserélt cégtáblája az akkoriban zajlott államosításra utal. A kis óbudai magánboltból (a maszek kifejezést még nem találta ki Kellér Dezső) lett az Állami Áruházak N. V. (Nemzeti Vállalat, bár az optimistábbak a „nem végleges” megfejtést adták a rövidítésnek) 11. számú „egysége”.

5. kép: Éljen a hős lenini Komszomol – aszfaltra festett jelmondat egy szolnoki „háztekerésen”, 1949-ben

6. kép: Kedvelt budapesti versenypálya volt a budai várnegyed is, ahol a romos Halászbástya szolgált tribűnként, kiváló rálátással a Hunyadi János úti hajtűkanyarra (1951)

7. kép: Ritka pillanat 1951-ben: Farkas Mihály hadseregtábornok, honvédelmi miniszter a várbeli motorversenyen

8. kép: Lenin-, Sztálin-, Rákosi-, Farkas-portrék több variációban, könyvek, MOM-vekkerek és egy néprádió. A kiskunfélegyházai Pf. 3301 híradó zászlóalj katonáinak szánt jutalmak 1952. augusztus 20-án a sövényházi (ópusztaszeri) táborban.