MÁRIA ÉDESANYJÁRÓL KÉSZÍTETT FÉNYKÉPFELVÉTEL

Elvirágzott, önmagától messzi női arc hajol nyíló, friss csokor

fölé. Elbúcsúzó arcában, mintha külön búcsúzna el egy mosoly,

el, végleg el a kezében tartott pár szál hervadatlan virágtól...

hiszen régen, nagyon régen, első életében ő is szál virág volt.

Lassan száz éve évgyűrűkben mozdulatlan rajzként megmaradt

deli táncoktól, első szerelmektől, kioltott tavaszsugaraktól,

íme, most egyszerre, igen, intés nélkül is, eltávolodni, távozni kell.

S lett élete ugyan mivé? Lett szülőanya, ősz, nagyon ősz, elsodort sors,

felejtő és feledett élet, nem sejthetem én rejtélyét annak,

hogy pár szál virág a múláshoz mégis mi-mindent adhat,

talán többet, sokkal többet, mint az egész világot őriző emlékezet!

Dobai Péter

(Fotó: Dr. Máté Mária)