photokina 2006 – FOTÓMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁSOK

A Kölnben kétévente megrendezett photokinán a legelső, 1950-es kiállítás és vásár óta megszakítás nélkül minden csak a képekről szól, és ezen a digitális fényképezés korszakának beköszöntét jelentő, új technikák feltűnése sem változtatott. A különféle cégek, szervezetek és művészek révén a kép létrejöttének folyamatát – képrögzítés, tárolás, feldolgozás, képátvitel és prezentálás – tematizáló bemutatói az Imaging is more (,,A képkészítés több’’) mottóval összefoglalva jelentkeztek. Ez az egyedülálló és átfogó megközelítés egyaránt vonzotta a gyártókat, a forgalmazókat, illetve a professzionális fotográfusokat és a lelkes amatőröket. Így találkozhatott szeptember 26. és október 1. között 46 ország 1579 kiállítója és 153 ország több mint 162 000 látogatója az új kiállítócsarnokokban.

A kínálat nemcsak a vásári standokon bizonyult sokrétűnek és változatosnak, de a fotókiállítások is megannyi különféle megközelítésmódot és látványvilágot kínáltak, az egykori, még Prof. Dr. h.c. L. Fritz Gruber által létrehozott képbemutatók (Bilderschau) tradícióját követve. Dr. Christian Schaden az általa rendezett Photokina 1950–1960 – a korai évek elnevezésű kiállítást egyedi módon kapcsolta ezeknek a képbemutatóknak a történetéhez, és szentelte a kezdeteknek, s persze az alapító atyáknak. A kezdeményező Grubernek már 1951-ben sikerült megnyernie Charles E. Fraser londoni fotográfust és fényképészeti szakembert, hogy a jövőben együtt szervezzék az egyre nagyszabásúbbá váló eseményt. Szoros együttműködésük képletes és érzékletes kifejeződései a Fraser által nagy gonddal készített photokina albumok, amelyek témájukban és kidolgozásukban is szemléletesen és elevenen dokumentálják a kiállítás és vásár kezdeti éveit, s így az idei kiállítások alapját is jelentették. A korábbi évekhez hasonlóan a rendezvény elsődleges célja ma is az, hogy a fényképezésnek, mint közvetítő eszköznek a kulturális és társadalmi jelentőségét hangsúlyozzák leginkább. Ugyanakkor a vásár vezetősége számára mind a mai napig a fényképezés széles spektrumát lefedő kiállítások a legfontosabbak, ezek jelentik az esemény csúcspontját.

A tiszteletadás jeleként a régi Kölnnek állít emléket a holland származású, de évtizedek óta ebben a városban élő fotográfus, Wim Cox és fia, Maurice Cox által létrehozott, 60 év béke című kiállítás, Karl Hugo Schmölz háború utáni években készült képeinek a felhasználásával. Csaknem 40 m2 felületen mesélnek a 18x24 cm-es üveglapokra készített, a II. világháborúban teljesen elpusztított kölni városközpontot ábrázoló, kitűnő minőségű nagyítások a háború és a rombolás történetéről. A felület mozgó és figyelemfelkeltő emlékművé válik, amelyet később a világ több helyén is látni lehet majd.

Mialatt a nagy cégek színpadain modellek pózolnak a hip-hop ritmusára, a Unicef és a Greenpeace tárlatai megrázó, világméretű problémák leplezetlen és naturalista megmutatásával nyomultak be a fotótechnika legújabb eredményeinek csillogó világába. A ,,Riporterek határok nélkül’’ elnevezésű szervezet világszerte komoly rangot vívott ki magának az újságíróknak a sajtószabadság nevében nyújtott, vehemens támogatásával, és 1996 óta folyamatosan élvezi a kölni vásár különféle módokon nyújtott segítségét a kiállítási projektjei megvalósításában. Ebben az évben a nemrég megjelent Quer (,,Ferde’’) című albumban szereplő fotográfusokat – Zwelethu Mthethwa, Martha Rosler, Antonin Kratochvil, Felicia Webb, Alec Soth, Kadir van Lohuizen, Destiny Deacon és Melanie Wiora – is bemutatták, akik a mássággal foglalkozva kérdeznek rá a megszokás leple mögött rejlő dolgokra. A Unicef fekete-fehér képeken mutatta meg azokat a nem ritkán embertelen körülményeket, amelyek közt gyerekek kényszerülnek élni a Föld valamennyi kontinensén. Fekete-fehérek voltak Robert Knoth ,,Besugárzott – elüldözött – elfeledett – húsz évvel Csernobil után’’ címmel bemutatott portréi is, amelyeket Oroszország, Ukrajna és Kazahsztán sugárfertőzött területeiről származó emberekről készített.

A bemutatóknak és kiállításoknak – például a ,,Sugárzó fények’’ című természetfotóinak vagy Farrokh Chothia Defining Indian Beauty című, az indiai szépség meghatározását megjelenítő tárlatnak – a kiállítási csarnokok közötti átjárókban vagy a vásári nyüzsgés közepette kellett felkelteniük az elfoglalt, tempósan tova siető látogatóknak a figyelmét és érdeklődését, akárcsak.

Nagy és koncentrált érdeklődés fogadta ugyanakkor a Visual Galleryt, amit a fotóművészek tehetséges új generációja és a nemzetközileg is elismert profi alkotóknak külön fenntartott csarnokban rendeztek meg. A kiállítás szervezői és kurátorai már harmadik alkalommal döntöttek úgy, hogy a fő hangsúlyt a művészetre helyezik az egyébként inkább a technika által dominált vásáron.

,,A Visual Gallery a fotódesign-on keresztül teremt kapcsolatot a képi dokumentáció és a művészi fotó között… Ugyanakkor örömteli, hogy nem utolsó sorban az itt látható számos fiatal tehetség bemutatásának köszönhetően, rövid idő alatt kivívta magának az utánpótlás-nevelés hírét és előkelő rangját’’ – mondta a galéria kurátora, Gé-rard A. Godrow. Ezzel a hírnévvel is számolva, számos, a fényképezés, a vizuális kommunikáció és a fotó-design szakirányait kínáló iskola képviseltette magát diákjai munkáival; külföldről sajnálatos módon csak Bécsből és a csehországi Opavából. Pedig a korábbi évek már igazolták, hogy nem pusztán érdekes platformot jelent a végzősöknek vagy a képzésben még részt vevőknek a megmutatkozásra, de az új tehetségek után kutató galéria-tulajdonosoknak is fontos találkozási lehetőséget nyújt.

A kiállítások közül kiemelkedett a brit Martin Parr – a kortárs fotográfia egyik legjelentősebb és legkritikusabb alkotója – Assorted Cocktail (Válogatott koktél) című kiállítása. Az életművéért idén Dr. Erich Salomon-díjjal kitüntetett művész a rossz ízléssel szembeni biztos érzékkel tart tükröt társadalmi életünknek. Míg Parr a sajtófotó és a szabad művészet határterületén mozog, addig Lorenzo Castore a havannai és mexikói szegénynegyedekben élő emberek furcsa és köznapi történeteit meséli el. Teljesen másképp közelít az emberekhez Jürgen Escher: már több mint húsz éve kíséri fotográfusként és dokumentaristaként az 1979-ben alapított Komitee CAP ANAMUR bevetéseit; ez a szervezet különféle embereknek, de különösen menekülteknek nyújt segítséget életveszélyes helyzetekben. A képek részvétről beszélnek, és tiszteletben tartják a nyomorúságukban megörökített emberek méltóságát, miközben a nézőt fokozatosan avatják be az eseményekbe. Escher pedig éppúgy kötődik a szociális fényképezés hagyományához és tradicionális formáihoz, mint a nagy múltú, de egyre ritkábban használt baritolt papírra készült nagyításokhoz.

Teljesen más közegbe invitálnak Patric Fouad munkái; bordélyszobái hűvösen és kijózanítóan hatnak rendezett elhagyatottságukban, minden kárpitozott, erotikus és dekoratív részlet ellenére is. Bár Bryan Adams Mickey Rourke-ról készült, a magánélet titkos bugyraiba betekintést engedő fotói a tiltott és titkos pillantás igézetét nyújtják, ennek ellenére a képek egytől-egyig mind gondosan megrendezett helyzeteket ábrázoló jelenetek. Ezzel szöges ellentétben álltak Michael Schnabel nyugodt elmélyülést engedő, csendes hegyei (Stille Berge), amelyek tömege csak hosszas szemlélés után emelkedik ki a háttér bársonyos feketeségéből, és amelyek titokzatos aurájuk ellenére a sturktúrák és részletek sokaságát teszik láthatóvá.

A képalkotói szándékok ilyetén sokfélesége megismétlődott a fotográfusok új generációjánál is, így a 18. Nemzetközi BFF Támogatói Díj, a 2006. évi Reinhart Wolf-díj (Simon Gallus, Yann Gross, Lili Nahapetian és Thanh-Khoa Tran) valamint a Kodak Utánpótlás Díj 2004–2006 kitüntetett alkotóinál (Christian Angl, Georg Brückmann, Felix Dobbert, Tobias Habermann, Grit Hachmeister, Frank Herford, Evelyn Kwasny, Agata Madejska, Johanna-Theresa Manke, Ivo Mayr, Dirk Müggenburg, Birthe Piontek, Cornelius Popovici, Henning Rogge, Sophia Simons, Martin Schlüter, Malin Schulz és Sina Preikschat, Frauke Thielking) is. Frank Herford humorral és szomorúsággal vegyes, a Moszkva és Szentpétervár nyilvános terein lévő embereket ábrázoló sorozatáért a fotoMAGAZIN kitüntetését kapta.

A kiállítások mellett sokféle keretprogram közül lehetett válogatni, a fényképek multimédiás bemutatójától kezdve az előadásokon és vitafórumokon keresztül az egyes fotográfus és újságíró szervezetek standjaiig, ezáltal a Visual Gallery igazi kommunikációs fórummá alakult.

A vásárcsarnokokon kívül is nagy volt a kínálat. Számtalan galéria állított ki kortárs és hagyományos fotóművészeti munkákat. A 18. Internationale Photoszene Köln 09. 10. 2006. első alkalommal mutatkozott be a fotográfusok éjszakájával. Ennek keretében is sok lehetőség adódott a személyes találkozókra és ismerkedésre egyik vagy másik fotográfussal a pódiumbeszélgetéseken, a megnyitókat követően vagy épp csak egy pohár sör, a városra annyira jellemző Kölsch mellett.

Anne Kotzan

Fordította Pfisztner Gábor

* Teljes képcím: Lars Krabbe: The English working class used to flock to Blackpool for holidays. Now the town kind of got out of breath.