NÉMETH JÓZSEF
1911-2006
A 60-as évek elején egy legenda érkezett az MTI-fotó illusztrációs rovatához, 49 évesen, művészi munkássága csúcsán, sok-sok sikerrel a háta mögött. Utánozhatatlan eleganciával külső megjelenésében és munkájában egyaránt.
20 éves sihederként csak bámulni tudtam. Elég volt jelenléte ahhoz, hogy szavak nélkül tanúja legyek annak a nagystílű alkotómunkának, mely tevékenységét jellemezte. Rendkívül gondos előkészítés – s miután nagyszerűen rajzolt – precíz kiérlelt vázlatok. Míg kortársai a műtermi munkában a nem létező lámpákat is szívesen bekapcsolták volna, ő egy spottal, egy derítőlappal csodákat művelt.
Amikor megkérdeztem, hogy az MTI gyakorlattal szemben, miért csak egyetlen expozícióval dolgozik, szeliden csak annyit mondott: ,,Egy kép kell! Nem?’’
Munkáit a grafika és a fotó egészen egyedi elegyítése jellemezte. Tartózkodott minden zavaros megoldástól. Jellemző, amikor nem talált megfelelő asztalt egy csendélet képéhez, rajzolt egyet és legyárttatta. Megkérdőjelezhetetlen emberi és szakmai súlya, tekintélye volt, amely nagy szerénységgel párosult. Sem előtte, sem utána hasonló művésszel nem találkoztam. Ami lényeges volt a fényképész szakmában, azt mind tőle tanultam.
Utoljára 2006 nyarán találkoztam vele dörgicsei kiállításán, melyen balatoni képeiből válogatott. 95 évesen is tudott meglepetéseket szerezni eddig még nem látott képeivel. Amikor álmélkodásomnak adtam kifejezést, megjegyezte: ,,Ha tudnád, hogy még mennyi van’’. Az utolsó klasszikus távozott személyében. Pótolhatatlanul.
Tóth József
