MILÁNÓ VÁROS FÉNYKÉPARCHÍVUMA

Találkozások – Ismerkedés címmel a Magyar Nemzeti Múzeum 2006 tavaszán elindított – és reméljük, hogy majd folytatni is képes lesz – egy olyan kapcsolatteremtő programot, amelynek célja külföldi fényképgyűjtemények megismertetése a hazai szakmai közönséggel. Terveink szerint a sorozat keretében évente meghívjuk egy-egy gyűjtemény vezetőjét, hogy bemutassa archívumát, tartson vetített képes előadást a munkájukról, számoljon be a fényképgyűjtés helyzetéről országában, és vegyen részt egy, a fenti témákról szóló kötetlen beszélgetésen. A megismerkedésen és tapasztalatcserén túl alapvető célunk a programmal, hogy fényképekkel foglalkozó kollégáink és mi, a Történeti Fényképtár munkatársai is áttekintést kapjunk az adott ország és egy-egy konkrét gyűjtemény helyzetéről, lássuk, ,,hol szorít ugyanúgy a cipő’’, s hol jobb vagy esetleg rosszabb a helyzet a mienknél. Egyúttal mi is megismertetjük az ideérkezőt a mi nemzeti múzeumi gyűjteményünkkel és a munkánkkal, valamint a magyarországi helyzettel is. Úgy tervezzük, hogy egyik esztendőben az Európai Unió valamelyik régebbi tagállamából hívnánk meg kollégát, a másikban pedig a Kárpát-medence országaiból.

2006 májusában dr. Silvia Paoli kurátor asszonyt láttuk vendégül, aki Milánó városának fényképgyűjteményét vezeti. Az alábbiakban az ő előadásának tömörített fordítását adjuk közre.

Az olasz törvényi környezet

Az első törvény, amely Itáliában a fényképezéssel foglalkozott, az államelnök 805. számú 1975. évi dekrétuma (DPR 805/1975) volt. Ez a törvény létesítette egyúttal a Kulturális és Környezeti Javak Minisztériumát, amelyet akkor Giovanni Spadolini vezetett. Korábban a kulturális javak a Közművelődési Minisztériumhoz tartoztak. Ez az 1975-ös törvény meghatározta, hogy egy, az új minisztériumtól függő intézmény, a Nemzeti Grafikai Intézet (Istituto Nazionale della Grafica, ING) feladata legyen a fényképek védelme, megőrzése és katalogizálása.

Olaszországban 1999-ben látott napvilágot az első általános törvény a kulturális javakról, amely az 1939-ben hozott 1089. számú törvény helyébe lépett. Jó hatvan év múltán született tehát egy új törvény (D. Lgv. 490/1999), amely az ország történetében először a kulturális javak közé sorolta a fényképeket is, amikről a korábbi, 1939-es törvény nem rendelkezett. Az új törvény világosan kimondta, hogy a kulturális javak közé sorolandó minden fénykép (negatív és pozitív egyaránt), amely ,,történeti, művészeti szempontból különleges érték, ritkaság’’, továbbá készítője már nincs életben, illetve a kép kora meghaladta az ötven évet. 2004-ben újabb törvényt hirdettek ki, a Kulturális Javak Kódexét, amely a fényképek esetében lényegében átvette mindazt, amit a korábbi törvény kimondott.

Az utóbbi években tehát, hála ezeknek a törvényeknek és egy, a fényképekre több figyelmet fordító kulturális környezetnek, nagyobb érdeklődést tapasztalhattunk a kulturális intézmények (múzeumok, könyvtárak és archívumok) részéről a létező fényképgyűjtemények iránt, amiket immár inkább kulturális javakként, s nem egyszerű dokumentumokként vesznek figyelembe. Így elkezdődhetett a fénykép mint műtárgy tanulmányozása a negatívok és pozitívok technikája, a fényképész, a történelmi korszak, az eredeti gyűjtemény helye és története stb. szempontjából. Katalogizálási, megőrzési, archiválási, restaurálási tanfolyamok kezdődtek mindazok számára, akik múzeumokban, archívumokban és könyvtárakban a fényképezéssel és annak történetével foglalkoznak, akik felelősek a gyűjteményekért.

A Milánói Városi Fotográfiai Archívum története

A Városi Fotográfiai Archívumot 1933-ban alapították a milánói Sforza-várban, az 1896–1900 között átadott Sforza-vári Múzeumok által 1926-ban bekebelezett korábbi Fotográfiai Kabinetből.

A fényképgyűjtemény ma körülbelül 600 000 eredeti fotográfiát őriz, az 1839-re tehető kezdetektől napjainkig, s szinte mindenféle technika megtalálható: dagerrotípiák, kalotípiák, sóspapír pozitívok, kollódiumos üveglemez negatívok, albumin képek, ferrotípiák, ambrotípiák, szénnyomatok, cianotípiák, platinotípiák, zselatinos ezüst üveg-lemezek és filmek, papír pozitívok, autochromok stb.

A főbb történelmi, gyűjteményi fondjaink a következők:

A ,,Luca Beltrami Gyűjtemény’’ azokat a fényképeket foglalja magába, amelyeket a híres milánói építész és politikus, Luca Beltrami (1854–1933), a Sforza-vár restaurálásának megvalósítója gyűjtött össze a tanulmányaihoz.

Az ,,Ikonográfiai Gyűjtemény’’ tartalmazza a Sforza-vár múzeumainak alkotásairól és más olasz műtárgyakról készített fotográfiákat, amelyeket elsősorban Costantino Baroni, a Sforza-vár 2. világháború utáni újjáépítője és múzeumainak 1945 és 1956 közötti igazgatója gyűjtött.

A ,,Múzeumi gyűjtemények’’ fondban a Sforza-vár múzeumainak történetét bemutató fotográfiákat találjuk. A ,,Lombardiai Helységek’’ fond Lombardia műalkotásainak fényképeit őrzi. Az ,,A’’ sorozat régi negatív üveglemezek kollekciója Lombardia műalkotásairól. A ,,P’’ sorozat vetítéshez használt üvegdia gyűjtemény, témája elsősorban az első világháború Franciaországban, Olasz-országban és Németországban. A ,,MIB’’ fond Milánó második világháború alatti bombázásairól, 1943–1944 között készült felvételek gyűjteménye. A ,,Lamberto Vitali Gyűjtemény az 1896 és 1992 között élt fénykép- és műalkotásgyűjtő, az első olasz fényképtörténész hagyatéka.

A nem egységben bekerült fényképek fondjaiból képzett szekciók:

,,Foto Milano’’, a város urbanisztikai és szociális történetét bemutató fotográfiák;

a ,,Portrék’’ olasz és külföldi hírességek arcképeit öleli fel; a ,,Történelmi események’’ az 1850-es évek közepétől és az 1900-as évek legfontosabb hadi eseményeinek fotográfiáit foglalja magában; az ,,Itáliai látképek’’ az olasz épített és természeti környezet fényképeinek gyűjteménye; a ,,Külföldi látképek’’-ben fontos fényképsorozatok találhatóak az európai fővárosokról, nagyvárosokról, a Közel-, Közép- és Távol-Keletről, valamint az afrikai olasz kolóniákról.

Az Archívum megőrző és bemutató tevékenysége

A gyűjteményünk 2001-ben nyilvános pályázatot követően kapott először önálló kurátort személyemben. Ekkor széles körű tervek születtek a Városi Fotográfiai Archívum teljes újrarendezésére és átszervezésére. Elkezdődött a korábban leltárba, nyilvántartásba nem vett fényképek leltározása, katalogizálása és a szakszerű raktározás előkészítése. A katalogizálás az úgynevezett ,,F’’ (Fotográfiák) adatlap felhasználásával történik. Az ,,F’’ adatlapot a Kulturális és Környezeti Javak Minisztériuma, vagyis az olasz állam által működtetett Országos Könyvtári Szolgálat (Istituto Centrale per il Catalogo e la Documentazio-ne), készítette el, s ajánlja a gyűjtemények számára. (A részletes útmutatóval ellátott, számítógépes feldolgozásra alkalmas adatlapon a fényképek minden fontos adatát rögzíteni lehet, s így a gyűjtemények adatbázisai hasonlóak egymáshoz. A fordító.) Ezt az ,,F’’ adatlapot a Lombardia tartomány által elfogadott és kifejlesztett szoftverre is adaptálták. A szoftverben rögzített adatok egy, a Lombard Régióhoz tartozó internetes adatbankba kerülnek, és így online is olvashatók (honlap: Regione Lombardia – SIRBEC).

Több terv is készült a fényképek restaurálására és az elhelyezésükre a megfelelő tartókban, a rendelkezésünkre álló klimatizált teremben.

A megszerezhető, megkapható támogatásoktól függően kerül sor új fényképek vásárlására, a történeti gyűjtemények kiegészítésére, vagy jelenkori felvételek megszerzésére Milánóról, a város urbanisztikai és társadalmi változásairól.

Az utóbbi esztendőkben már néhány kiállítást is rendeztünk régi gyűjteményeinkből és az újabb vásárlásainkból. Más múzeumokból és gyűjteményekből érkező kiállításoknak is otthont adtunk, de csak olyanoknak, amelyek az Archívum gyűjtőkörével és arculatával összeegyeztethetők.

Ilyen kiállításaink voltak:

,,Objektív az 1800-as években. Történelmi fényképek a Lamberto Vitali Gyűjteményből’’. 2002, Sforza-vár, XXXVIII. terem. (Katalógussal. Silvia Pao-li: Lamberto Vitali és a fényképészet. Gyűjtés, tanulmányok és kutatás. Cinisello Balsamo, Silvana Kiadó, 2004.)

,,Az emlékezet hátterei. Fényképészet és milánói városképek az 1800-as években’’. 2003, Sforza-vár, Bertarelli Terem. (Katalógus: Silvia Paoli: Az emlékezet hátterei. Fényképészet és milánói városképek az 1800-as években. Milánó, Silvia Kiadó, 2003.)

,,Ex fabrica. Azonosságok és változások a nagyváros határain’’”. Giampietro Agostini, Fran-cesco Giusti, Tancredi Manga-no fotográfiái. 2006, Sforza-vár, Visconti Terem. (Katalógus: Silvia Paoli: Ex fabrica. Azonosságok és változások a nagyváros határain. Giampietro Agostini, Francesco Giusti, Tancredi Mangano, Cinisello Balsamo, Silvana Kiadó, 2006.)

,,Ansel Adams. A Bostoni Polaroid gyűjteményből’’. Kurátor: Barbara Hitchcock, Sforza-vár, Bertarelli Terem, 2003.

,,Stefano Bricarelli: Fényképek’’. Kurátor: Pierangelo Cavanna, együttműködésben a Torinói Modern és Jelenkori Művészeti Galériával. 2006. Sforza-vár, Visconti Terem, 2006 (katalógussal).

Nemzetközi Fényképészeti Találkozók címmel konferencia-sorozatot rendeztünk, amelyek a fotográfia iránt érdeklődő milánói közönséget próbálták megismertetni a különböző európai országok múzeumainak és archívumainak fényképgyűjteményeivel, s egyúttal értő közönséget kívántunk szervezni a Városi Fotográfiai Archívum köré.

A sorozat első ciklusában, 2003-ban Olga Sviblova a moszkvai fotómúzeumról, Eva Marlene Hadek a hasonló prágai gyűjteményről és Cs. Lengyel Beatrix a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtáráról tartott előadást. Az előadások szövegét közre is adtuk. A következő ciklusban, 2004-ben, Bodo von Dewitz a kölni Ludwig Museum–Agfa Gyűjteményt, Ul-rich Pohlmann a müncheni Fo-tostadtmuseumot, Thomas Se-lig a winterthuri (Svájc) Fotomuseumot mutatta be. A ,,Gyűjteményben’’ című programunk egy, a közönségnek meghirdetett sorozat, amelynek keretében a kurátor ismerteti a történelmi fondokat, az új szerzeményeket (ajándékok és vásárlások), ismertetjük a fényképészeti technikák történetét, a nevesebb fotográfusok életművét, a gyűjteményeink történetét.

Az Archívum szervezeti struktúrája

Az Archívumnak jelenleg egy kurátora és három-három állandó belső, illetve szerződéses, külső munkatársa van. A gyűjtemény kurátora és az állandó kollégák a Városi Múzeumok, ezáltal Milánó város alkalmazottai.

A kurátor a gyűjteményeket tanulmányozza, vezeti a katalogizálási, megőrzési és restaurálási terveket és munkálatokat, valamint előterjeszti és koordinálja a kulturális programokat, a kiadandó műveket és a kiállításokat.

A belső munkatársak egyike a gyűjteményi listákkal, a hivatalos levelezéssel, a képek reprodukálási jogaival, a szerzői jogokkal, a könyvtárral, a digitális képek archívumával foglalkozik. A második kolléga kizárólag a felhasználók kéréseivel törődik, azaz az olyan városlakókkal és fényképtörténészekkel, akik meg szeretnék tekinteni a fényképeinket. A felhasználókat egy, az irodáktól elválasztott teremben fogadjuk, amely minden délelőtt rendelkezésükre áll, ugyanúgy, mint egy könyvtár. A harmadik munkatárs a kért reprodukciókkal és ezek pénzügyeivel foglalkozik.

A külső munkatársak egyikének a munkája a felhasználók által kért fényképek raktárakból való mozgatása, ketten pedig, akik egyetemet végzett, szakképzett katalogizálók, az ,,F’’ adatlap szoftverjét használják a katalogizáláshoz, illetve digitálisan rögzítik a katalogizált műtárgy fényképeket, hogy aztán elhelyezhessék a számítógépen, a megfelelő adatlapon.

A külső munkatársak, elsősorban a katalogizálók, időszakos dolgozók és Lombardia Tartomány és a Cariplo Alapítvány (egy bank alapítványa) segítségével kapnak fizetést. Az Archívum munkájának finanszírozásához ugyanis, a Milánó Város által adott költségvetésen túl, a Milánói Városi Tanács döntései alapján máshonnan is kérhetünk forrásokat. Hála bizonyos törvényeknek, bankoktól és főleg a Lombardiai Regionális Tanácstól – amely sok kulturális projektet finanszíroz – kaphatunk elsősorban támogatást. Olaszországban ugyanis a tartományok bizonyos pénzügyi önállósággal bírnak, és segíthetik a területükön lévő városokat, azok önkormányzatait. Amikor egy városnak kevés az olasz államtól kapott pénze, a tartományától kér(het) pénzügyi kiegészítést bizonyos tervek megvalósításához; mi igyekszünk is élni ezzel a lehetőséggel, hogy a terveinket meg tudjuk valósítani.

Silvia Paoli