EZERFÉLE KULTÚRA – EGY PÁLYÁZAT
A kultúra Európája – az urbanitás kultúrája
Első ránézésre talán könnyűnek tűnik kitalálni, hogy miről van szó, ha egy cég, amely többek között a fotószakma technikai hátterét nyújtja, fotópályázatot hirdet professzionális alkotók számára. Rávághatjuk, hogy már megint reklámról, PR-ról és hasonló divatos, de szakmailag kétesélyes történetekről. Ellenben, nagyon nagy a várakozás a nem állami tőke irányában, hiszen a rendszerváltás óta eltelt időszakban a ,,már itt is mindent lehet’’ lelkesedése és a fejlődés némiképp túl van az első fázisán, és kiderült, hogy a meglévő és egyre gyarapodó rengeteg energiát olyan struktúrába kellene helyezni (vagy olyat kialakítani a számára), amely valóban működőképes, és nem hoz létre a korábbi időszakokétól eltérő, de nem kevésbé destruktív hatású függő helyzeteket. Anélkül, hogy ebben mélyebbre merülnénk, annyit bizton állíthatunk, hogy a magántőke bevonása a képzőművészeti életbe nagyon sok szempontból segítené ezt az átstrukturálódást. Nem csak konkrét anyagiakról van itt szó, látjuk ennek elég példáját, Nyugat-Európában többet, de néhányat már hazánkban is.
A ,,kinek, miért éri meg együttműködni?’’ kérdés annyira sokrétű, hogy koncentráljunk a HP Magyarország internetes nemzetközi fotópályázata kapcsán néhány konkrétumra csupán. A pályázat címe: ,,A kultúra Európája – az urbanitás kultúrája’’ nagylélegzetű projektet takar: Európai kulturális fővárosairól készült különleges, színvonalas anyagok nagyszabású bemutatását, egy olyan téma kapcsán, amely hazánkat egészen sok szempontból érdekelheti manapság is. Európa fogalma változóban van, s a sok évszázados hagyományos arculatok a bennünk élő klisékkel együtt egyre gyorsabban változnak. Hogy ezek felfejtésére mennyire alkalmas lehet a fotográfia, és, hogy mennyire aktuális a kérdés, ahhoz álljon itt példaként az Euro Visions – Az új Európa a Magnum fényképészeinek szemével kiállítás (Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, 2006 nyara). Hogy tudjuk, ,,honnan jöttünk, hová tartunk, merre megyünk’’, kell a belső elemzés és a körülnézés egyaránt. Ráadásul Magyarország Pécsen keresztül egy másik listára is felírta magát, a 2010-es Kulturális Főváros cím elnyerése új energiákat kelt életre és csábít hazánkba. A téma tehát releváns, és felvetése a társadalmi szerepvállalás határait súrolja.Ráadásul a manapság jellemző kulturális dömping ellenére, vagy pont amiatt, a fotóművészet, s éppen a szakmaisága, profi mivolta, hangsúlyozásra szorul hazánkban. Nem mintha hiányoznának a kiváló alkotók (sőt!); csak annyira magától értetődően készít bárki fotót, hogy szükséges kipróbálni még egy fajta megmutatkozási lehetőséget – minőségi műalkotások kivételes méretben való magas színvonalú bemutatását, amely nagyot lendíthet az említett felfogáson.
Külföldi példák támasztják alá, hogy mennyire érzékeny téma a nagyvállalati és a művészeti szféra együttműködése; hogy mennyire fontos, hogy mindkét fél számára valóban megérje a dolog. Azért, hogy a szakmaiság ne szenvedhessen csorbát, a HP Magyarország magyar és nemzetközi szakértőkből álló zsűrit kíván összehívni, akiknek hozzáértése ennek garanciája lesz, míg a technikai színvonalat maga a cég biztosítja majd, mindenki örömére.
Igen, elborítanak bennünket a KÉP-ek. És éppen ettől egyre nagyobb a felelőssége mindenkinek, aki így vagy úgy, de elkötelezte magát a képzőművészet mellett. Egy nagy nemzetközi cég magyar képviselője most keringőre hívja a szakma alkotóit, hogy a közös összefogás eredményeképpen közösen tanuljunk: Európáról, a fotóművészetről és az együttműködés lehetőségeiről.
Somogyi Zsófia kurátor