ASSIA

Christian Bouqueret francia fotótörténész, az 1920–1940-es évek fotóművészetének kiváló ismerője 1997-ben kötetet jelentetett meg A bolond évektől a sötét évekig; Az új fotografikus látásmód Franciaországban 1920–1940 címmel(1). Feltehetően a nagyszabású könyvhöz végzett anyaggyűjtés során talált rá most megjelent könyvének főszereplőjére, Assiára, a modellek modelljére. 1993-ban kiállítást is rendezett az Assiáról talált fotókból(2), s most egy önálló, művészien megtervezett kötetben foglalja össze kutatásainak eredményét arról a nőről, aki szerinte, ha áttételesen is, de meghatározta a francia aktfotográfiát(3).

Ritka témaválasztás: az aktfotográfiát művelő fényképészek széles körét elbűvölő fiatal lány, a modell lesz a könyv főhőse, rajta keresztül mesélődik el egy legendás korszak sok újítást hozó művészete. Nevét nem jegyezték meg úgy, mint Kiki de Mostparnasse-ét vagy Dina Viernyét, de ha a két háború közötti évek jelentős francia fotósainak művein végigtekintünk, láthatjuk, aki közelébe került, nem tudta levenni róla a szemét, pontosabban gépének lencséjét. Nem tudott tőle szabadulni a történész Bouqueret sem, hiszen a Az Új Látásmód nő-fotográfusai Franciaországban 1920–1940 között című kötetében(4) is értelemszerűen újra nagy teret szentelt személyének. Ki volt Assia Granatouroff (1911–1982), aki annyi művészt, fotóst, festőt, szobrászt inspirált?

Az ukrajnai Bogopolban született, zsidó származású, kalandos sorsú, valódi 20. századi nő, akinek szülei az Októberi Forradalom után elmenekültek: az apa az Egyesült Államokba, az anya két gyerekével hosszú, évekig tartó vándorlás után Franciaországba. Assia már 16 évesen megpróbált a maga lábára állni, s színészetet tanulni. Textilt tervezett, varrt, majd az 1930-as évek elejétől elsősorban fotóművészeknek állt modellt. (Charles Despiau szobrász, Derain és Kisling festők is örömmel foglalkoztatták.) Egyszerű, póztalan megjelenése, alakjának tökéletes arányai, ennek tudatos vállalása, a művészek elképzeléseinek meg-és átélése tette őt keresetté. Szerencséjét az egyik jelentős francia fotós, Roger Schall stúdiójában alapozta meg, aki néhány reklámcikkhez kívánt csak akt-illusztrációt készíteni, de nem tudván elszakadni modelljétől, hallatlanul érzéki, a női test szépségének titkait felvillantó sorozatot készített róla. Assia modellt áll Emmanuel Sougez, Rémy Duval, Jean Moral,. Dora Maar, Germain Krull, Laure Albin Guillot új látásmódot hozó, az emberi testet új kontextusba helyező fényképészeknek. Assia teste életörömöt árul el minden pillanatban, akkor is, amikor a szürrealisták ijesztő árnyékot növesztenek mögé, vagy amikor az új tárgyiassághoz közel állók személytelen amorf formát, tárgyat látnak benne.

A magyar fotóművészet számára külön jelentőséggel bír Assia és a Franciarszágban alkotó magyar származású művésznők közeli barátsága. Az 1920-as évektől fokozatosan ismertté és elismertté váló Landau Erzsi, Nora Dumas (Kelenföldi Telkes Nóra) és Rogi André (Klein Rózsi) Assiáról készült aktfelvételei egészítik ki az impozáns sort. Az önállóságra, szabadságra, függetlenségre és művészi létre vágyó magyar emigráns fotósnők lelki társra is leltek Assiában. Bouqueret szerint a fotós mellett a modell is igen nagy szerepet játszik, társ a jó aktkép elkészítésében: a mozdulatok, pózok, saját testének tökéletes ismerete és átadása, a művész elképzeléseinek megérzése sokat segít a sikeres alkotásban. Az 1920-as évek hozták meg a nagy áttörést, amikor már szabadon lehetett a meztelen női testet minden tabut ledöntve fotografálni. Szerepet játszottak ebben természetesen a világháborút megelőző feminista mozgalmak, a nők számára is elérhető sportolási lehetőségek ténye, a modern testépítés kultuszának kezdeményei. A festők számára mindez természetesen korábban lehetővé vált, Párizsban úgy 1800 körül, a müncheni akadémián pedig szintén a 19. század elejétől festettek élő féminine modell után. A fényképészeknél mindez a 20. század első felére maradt, ekkora lehetett elhagyni a mitologikus kosztümöket, ekkor lehetett e témáról nem csak erotikus-pornográf felhanggal, hanem a maga természetességében szólni, a női test autonómiájának megőrzése, önmagára lelése mellett. Ez az a kor, amikor a műteremben készült aktok mellett a modellt kiviszik a szabadba, s a tiszta napfény formázó erejének teszik ki. A három magyar fényképésznő közül Landau Erzsi az, aki a legtöbb fantáziával nyúl témájához, s azt a legnagyobb változatossággal közvetíti. Készít egész alakos, ülő, álló, fekvő pozíciójú képeket, de szívesen játszik az izmos test formáival is. Landau Erzsi ,,önarcképét’’ is egy fekvő ruhátlan női test mellett készíti el, ő maga sötét ruhában, háttal térdel a földön, kezében a gépe, vele szemben elnyúlva a fehér testű modell(5). Assia világos, matt bőrfelülete sokféleképpen tudta a fényeket tükröztetni, a test plaszticitását visszaadni. Nora Dumas, aki hosszú ideig dolgozott Landau mellett asszisztensi munkakörben, 1933-ban örökítette meg Assiát a lakásszerű műteremben térdepelve, valamint a természetben újszerűen, ragyogó napsütésben, vízpermettel szórva. Nora Dumas ez időben kezdi járni a vidéket és nehéz sorsú parasztembereket fotóz, nem véletlenül helyezi új témáját is a természetbe, s ezzel még inkább kifejezi a női test szabadságát. Rogi André igazi területe a portré, szívesen vesz részt a szürrealisták társaságában, maga azonban nem készít szürreális felvételeket, portréi, aktjai szigorúan szerkesztett, zárt kompozíciók, amelyek az alany, a modell személyiségéről szeretnének közelebbit megtudni és továbbadni. Van, aki Assia bőrének finomságára, mások alakjának tökéletességére, hangulatokat, nőtípusokat kifejező mozdulataira koncentrálnak többnyire semleges háttér előtt; Rogi André természetes környezetbe, egy ágy lágyan süppedő formájába helyezi el a szép testet.

Assia egy korszak szimbóluma, az önmegvalósításra vágyó, fiatal, tehetséges nő típusa, a két világháború közötti francia fotóművészek legkedveltebb múzsája. Az 1930-as évek végén a modellkedést felváltva újra a színpadi deszkákra vágyott. Álma alig teljesült, kitört a háború, s származása miatt menekülnie kellett. Marseille-ben letartóztatták, majd rövid időn belül sikerült elmenekülnie. A háború után különböző polgári foglalkozásokat űzött, és 1982-ben hunyt el.

E. Csorba Csilla

Jegyzetek

(1) Des années folles aux années noires. La Nouvelle Vision photographique en France 1920–1940. Editions Marval, 1997.

(2) Assia, sublime mod?le. Catalogue du Musée de la Ville de Mont de Marsan, 1993.

(3) Assia, sublime mod`ele. Editions Marval, 2006.

(4) Les Femmes photographes de la Nouvelle Vision en France 1920–1940. Editions Marval, 1998.

(5) Lásd Bouqueret 1997. 22. p.