15 ELŐKERÜLT FÉNYKÉP

Tőle szokatlan módon, zaklatottságot éreztem a hangjában, amikor telefonon beszéltünk. Valami csodát is emlegetett. Aztán megértettem: Haris Lászlónak (1943) előkerültek a gyermekkori fényképei 1956-ról. Haris 13 évesen, több éves szakmai tapasztalattal a háta mögött (hiszen első felvételeit és labormunkálatait 6 évesen készítette), nagybátyja kíséretében, november 2-án fényképezett lakásuk környékén, a nyolcadik kerületben. A Szigetvári utcában laktak, a forradalom fontos helyszíneitől nem messze. Minden nap hallották a fegyverek zaját, azonban november elején úgy tűnt, hogy a fegyverek elhallgattak, a forradalom győzött. Ezért szülei elengedték fényképezni; bátyja Taxona típusú gépével készített felvételeket november 2-án délelőtt 10 és délután 3 óra között. Visszaemlékezése és a fényképek tanúsága szerint is napsütéses idő volt, végigjárták a lakásuk közelében lévő helyszíneket.

Pár évvel később, már gimnazistaként, egyik osztálytársának – Varga Lászlónak – kinagyított 15 felvételt, bár erre Haris a közelmúltig nem emlékezett. A gimnáziumi évek alatt csatlakozott egy ,,illegálisan működő’’, katolikus szellemiségű természetjáró szakosztályhoz, Kádár Jenő vezetésével, akiket 1960-tól kezdve folyamatosan megfigyeltek.

Haris László úgy gondolta, hogy ha már több társát letartóztatták, illetve sokuknál volt házkutatás, akkor náluk is lesz, és az összes negatívot és a lenagyított pozitív képeket elégette. Náluk azonban nem volt házkutatás, így közel ötven éven át sajnálta 56-os képeinek megsemmisítését. Később három felvételt megtalált, erről Trencsényi Zoltán Egy kis fiú nagy pillanatai címen írt a Népszabadság 2000. október 21-i számában. És a történet itt be is fejeződne, ha a Katkó Tamás által vezetett Kolta Galériában 2005 novemberében nem rendeztek volna egy kiállítást neki, ha ott nem meséli el 1956-os történetét, és ha 2006. január végén nem hívja fel Varga László, a volt osztálytárs, hogy a képek azóta is nála vannak.(1)

Baki Péter