TÁRGYI KÖTÖTTSÉGEK NÉLKÜLI ALKOTÓI SZABADSÁG

„Nekem jutott az a megtisztelő és hálás feladat, hogy Tasnádi László képzőművész urat köszöntsem, és az Önök figyelmébe, szeretetébe ajánljam. A titulus nem véletlenül általánosító, mert a művészet több területén dolgozik… Tipográfusi, tervező-grafikusi munkáiban láthatóan jelen van a képírás törvényeinek imponáló biztonsága. Én azonban minden munkájában látom, látni vélem a fotóművészt, aki számára elsődlegesen fontos a látvány tökéletessége… Egész eddigi munkássága, eredményessége mellett, valójában csak előkészítése volt a művészi kiteljesedésnek. Az esztétika és a művészettörténet számon tart nagy interpretátorokat, akik a valós világ eseményeit, tárgyait öntik művészi formába. Számon tart nagy teremtőket, akik letérnek az ismert utakról, nem követnek nagy elődöket, újat teremtenek… Tasnádi László sok éves művészi erőfeszítésének eredményei olyan művek, amik a teljes szabadság jegyében születtek, nincs, nem volt valóságban létező anyaguk. Egyértelműen mondhatjuk, hogy a művész lelkében születtek, számítógép segítségével jeleníthetők meg… A kompozíciók tárgyai, anyagai, világítása, helyzete korlátok nélkül változtatható. Megvalósult a tárgyi kötöttségek nélküli alkotói szabadság. Művész ennél többről nem álmodhat, és nem is közvetíthet közönségének.”

(Részletek Chochol Károly 2003. november 28-i, a HUNGART ösztöndíjak átadásakor elmondott értékelő beszédéből)

A 2003. évi HUNGART ösztön-díjra Valós képek (hagyományos és digitális fotográfiák) használatának lehetőségei a 3Dimenziós számítógépes programokban című tervezetemmel pályáztam. Előzményként az 1997 óta készült virtuális fotóillúzióimat nyújtottam be. Műveimet valós képek nélkül, 3D-s számítógépes programokkal hoztam létre. Létrehozásuk alapján e képek tekinthetők 3D-s számítógépes grafikáknak, de szellemi indíttatásuk szerint fizikai kötöttségek nélküli fotónaturális fantáziaképek, fotóillúziók. (Pfisztner Gábor: Virtuális fotóillúziók – Fotóművészet, 2002/3–4. sz. 49–64. p.; Doma Tamás: Virtuális fotóillúziók – DigitArt, 2003. 1. sz. 47–50. p.; Reise durch die virtuelle Welt – Pester Lloyd, 2004. június 16.; –sl– [Sulyok László]: Virtuális fotóillúziók – Foto Mozaik, 2005. 2. sz. 28–31. p.; Stílus: Virtuális fotóillúziók, fotóreliefek – Boss Magazin, 2005. május, 76–78. p.)

Beszámolóm az egy év alatt végzett munkámat, a tanulmányom pedig a fényképek használatának és a fényképezésből ismert képalkotási lehetőségek 3D-s programokban történő alkalmazásának vizsgálati eredményeit foglalja össze.

A fénykép mint háttérkép vagy felületi minta

A fénykép felhasználásának legegyszerűbb esete, amikor az eredeti fényképet háttérképnek vagy felületi mintának használjuk. A képet „ráfeszíthetjük” kétdimenziós síkelemekre vagy bármilyen háromdimenziós formára. A képet a felületekre apportálhatjuk is, ami által minta hozható létre. Megadhatjuk, hogy a kép síkban, hengeresen, szferikusan (gömb), stb. „feszüljön” a síkelem vagy forma felületére. A már mintázott elemeket keverhetjük más olyan alakzatokkal, melyek valamilyen viszonyba kerülnek a képet hordozó síkokkal, formákkal. Mivel a fotó a programba csak digitalizált állapotban tud bekerülni, ezért a hagyományos fotót be kell szkennelni; a digitális fotográfia azonnal használható. A kép digitalizált állapotában pixelekből áll, ezért a programokban lehetőség nyílik e képi alkotóelemek összekeverésére (véletlen generálás). A kép ugyan elveszti minden „felismerhető” tartalmát, azonban megtartja a tónusokat és a színhangulatot.

A fénykép mint textúraalap

A 3D-s programok lehetőséget nyújtanak arra, hogy különböző számítógéppel generált (pont, vonal, folt) struktúrákból fotószerű textúrákat hozzunk létre. Ez kialakítható a gyártó által „beépített” struktúrák véletlenszerű generálásával, de magunk is létrehozhatunk a 3D-s program textúra szerkesztő részének használatával, illetve képszerkesztő vagy grafikai programok segítségével olyan grafikai struktúrát, melyet a program továbbgenerál. Ezeket a textúrákat a későbbiekben használhatjuk háttérnek vagy bármilyen forma felületi textúrájának. Természetesen ezek nem csak szilárd, hanem folyékony és légnemű anyagok mintázatai is lehetnek. A másik megoldás, amikor valódi képet, fotográfiát használunk alap struktúraként. A képet „keverhetjük” több másik, akár fotó alapú vagy generált textúrával is. Érdekes és izgalmas lehetőség, amikor a program a valódi kép elemeinek (pixeleinek) véletlenszerű összekeveréséből adja a struktúra alapot.

A textúrának nagy szerepe van a vizuális megjelenítésben, hiszen nem csak egy egyszerű felületi minta, hanem egy csomó olyan beállítható paraméter kapcsolódik hozzá, mely meghatározza a felület fizikai tulajdonságait is. Ezeknek a paramétereknek a megfelelő beállításával szabályozhatom a fényesség, a tükröződés, a fényelnyelés, a fényáteresztés, a fénytörés, az áttetszés, a fémesség, a puhaság stb. fizikai karakterét, melyet ahhoz kell beállítani, hogy az a valóságos látványhoz legjobban hasonlítson. Leegyszerűsítve a dolgot, itt hozok létre olyan virtuális illúziót, mely a látvány értelmezéséhez szükséges szervünket, az agyunkat megfelelő vizuális információval látja el.

A kép mint domborzatalakító

Terepnek tekinthetjük ebben az esetben a tájra jellemző domborzatot, dombokat és hegyeket, de az általam alkotott képeknél terep a fal, a tárgyasztal lapja vagy különböző képalkotó elem (pl. kendő, zászló stb.). Domborzatokat a különböző programokban szintén eltérő módon alakíthatunk. Az egyik programban a síkban fekvő terepháló csomópontjait különböző hatósugarú és karakterű (csúcsos, íves stb.) mágnessel „foghatjuk meg”. A domborzatot a csomópontok felemelésével vagy lenyomásával alakíthatjuk. A másik programban domborzati térkép véletlenszerű generálásával, megfestésével alakíthatjuk a domborzatot úgy, hogy a világosabb árnyalatoknál dombok és hegyek, a sötétebb árnyalatoknál pedig völgyek alakulnak ki. Ez nagyon hasonló a térképészetben is használt domborzati megoldásokhoz, ahol például vákuum-eljárással készített plasztikus térképeket is készítenek. A véletlengenerálás a Mandel-brot halmaz végtelenül ismétlődő variációinak matematikai logikáján alapul, s egy szürkeárnyalatos képet eredményez. Festéskor – a képfeldolgozó programok egyik eszközének a mintájára – ecsettel dolgozhatunk, melynek változtathatjuk a nagyságát, a puhaságát és a színét (szürke árnyalatát). Ezzel a megoldással magunk alakíthatjuk a felszín domborzatát. A program ebből a képből generálja a háromdimenziós modellt. Ezt a szürkeárnyalatos képet helyettesíthetjük árnyalatos fekete-fehér fotóval is.

A fénykép mint dombormű

A domborzatalakítás lehetőségeinek vizsgálata közben találtam rá egy izgalmas, újnak tűnő vizuális jelenségre, amelyet technikai megoldása miatt fotóreliefnek neveztem el. Eszembe jutott, hogy a látott vizuális jelenség és annak problematikája egy más megközelítésben már a 70-es években is foglalkoztatott egy képzőművészt. Az akkori technikai lehetőségekkel, tónusredukálással „felszeletelte” a kétdimenziós fotópapírra rögzített, eredetileg háromdimenziós formákat, majd ezeket a szeleteket megvastagítva (deszkából lombfűrésszel kivágva) és egymásra ragasztva szobrokat, plasztikákat készített. Ezzel hosszú, megnyúlt formákat hozott létre, amiket oldalról fel sem lehetett ismerni. Csak egyetlen nézetből, szemből lehetett látni, hogy a plasztika mit ábrázol. Az általam tapasztalt vizuális jelenség hasonló, de a számítástechnika lehetőségei miatt a mostani látvány jobban kezelhető. A kísérletekkel kialakított módszeremmel érdekes képi látványok hozhatók létre. Az eredeti fotó készítésekor a háromdimenziós tér egy részletét képezem le egy kétdimenziós sík felületre. A számítógép és egy 3D-s program segítségével visszaalakítom a síkbeli képet háromdimenziós formává, ami azonban nem igazi háromdimenziós térforma, hanem dombormű, azaz relief. Ami még érdekesebbé teszi a dolgot, a térbeli elforgatás lehetősége, aminek a segítségével hátulról is meg tudom nézni a domborművet, amely ekkor már „homorúmű”. Ilyet csak akkor láthatunk, ha például maszkot készítenek egy arcról, egy testről, s azt megfordítva, belülről nézzük. Ezzel a megoldással találkozhatunk magyar képzőművészek munkáiban is. Ami az én megoldásomnál egyedi, hogy puha, lágy, életlen dolgokról is tudok fotóreliefet készíteni, amely eddig nem látott vizuális élményt nyújt. Némelyik kép olyan hatású, mintha egy másik dimenzióba, egy fizikán túli metafizikus világba kerülnék, s az ábrázolt dolog már nem az, ami.

Fénymaszk

A 3D-s programokban különböző típusú (szórt fényű, spot stb.) virtuális világítótesteket használhatunk. Különlegesség, hogy a „lámpa” nem látszik, de az általa kibocsájtott fény hatása látható. A világítótesteknek állíthatjuk a fényerejét. A hagyományos fényképezésben használt rávetítés, háttérvetítés is megoldható. Fénymaszknak textúrákat, grafikákat vagy fotót használhatunk.

Virtuális fotogramok és vetett árnyékok

A fotólaborban kamera nélkül is készíthetünk képek. A fotópapírra helyezett átlátszó vagy átlátszatlan tárgy – a nagyítóval történő megvilágításkor – bizonyos mértékig nem engedi át a fényt, így előhívás után a képen marad a tárgy sziluettje vagy annak egyes részei. A 3D-s programokban virtuálisan előállítható ez a szituáció, s bár itt nincs fényérzékeny anyag, de így is hasonló hatásokat érhetünk el. A virtuális valóságban átlátszóvá tehető olyan dolog is (pl. tárgy, emberi test stb.), amely a valóságban átlátszatlan.

Egyéb vizsgálatok és alkotások

A tanulmányban bemutatott tematika mellett tovább folytattam virtuális fotóillúziók alkotását. Az alábbiakban válogattam néhány témát, melyekkel foglalkoztam, de nem használtam készítésükhöz fotográfiát.

Virtuális fotóillúziók: fej és figura tanulmányok (test és csontváz tanulmányok); mozgástanulmányok; 3D-s tipográfia tanulmányok; formatanulmányok (matematikai képletekkel előállított formák; gyűrt, torzított formák; robbantott formák; formák folyadékban); virtuális szobrok; optometriai tanulmányok; tájkép tanulmányok; látványtervek; maszkos csendéletek; kétoldalas képek; enteriőr képek.

*

Az anyagi támogatás elnyerésének célja, hogy az ösztöndíj egy éves időtartama alatt az alkotó minden energiáját kutatásra, kísérletezésre és új művek létrehozására fordíthassa. Számomra ez igen eredményes év volt, mivel körülbelül ezerötszáz 3Dimenziós virtuális képet és több száz (hagyományos és digitális) fotográfiát készítettem. Képeimet a könynyebb visszakeresés és azonosítás érdekében már évek óta számozom. Általában munkacímet is adok a képeknek, de ezeket a nézők szabad asszociálása érdekében ritkán publikálom.

Képeim egy részét időközben két önálló kiállításon mutattam be: 2004-ben Formák és formulák, avagy a matematikai naturalizmus címmel, a Magyar Villamosművek Galériájában, 2005-ben pedig Fotórelief, avagy a hagyományos és digitális fotográfiák alkalmazásának lehetőségei 3Dimenziós számítógépes programokban címmel a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Kara Csokonai Galériájában. Jelenleg a 2003. évi HUNGART ösztöndíjasok beszámoló kiállításán, a városligeti Olof Palme Házban látható néhány munkám.

A következő oldalakon válogatást láthatnak képeimből, melyekhez részben technikai, részben esztétikai magyarázatokat fűztem. De a leírásokból az alkotási folyamatokra is fény derül.

Tasnádi László

Képaláírások:

1. kép: TLB3825 virtuális fotóillúzió

Matematikai képletekkel létrehozott forma, ahol generált textúrát vagy valódi képet használhatunk az alaplap és a forma anyagának, mintázatának megalkotásához, de a forma belsejében elhelyezett világítótest fénymaszkjához is. A forma, a textúrák és a színek megválasztásával meghagyom a nézőnek a szabad képzelettársítás (asszociáció) lehetőségét. Egyszerű formaként hasonlít emberi szervre (vese), de a kép többi meghatározó elemével együtt, lehet tágabban is értelmezni: pl. anyaméh, kozmikus átjáró, stb. A textúrák és a színek mind a négy alapelemet tartalmazzák: a vörös magma a földet és a tüzet, a kék felhős minta pedig a vizet és a levegőt jelképezi. A levegő és a tér érzetét erősíti a formán látható kék, fátyolszerű reflex, valamint a térben lebegő matematikai képletek vetett árnyéka. Úgy gondolom, hogy a vizuális és mentális érzékelésünket ismereteink és fantáziánk határozza meg. Például a mai tudásommal nyugodtan érezhetném úgy, hogy a legújabb, forradalminak számító teremtéselmélet (Húrelmélet) egyik anomáliáját ábrázoltam, ahol a különböző Univerzumokat határoló membránok összepréselték az őket összekötő féregjáratok egyikét. De ezt a tudományos elméletet a kép megalkotásának idején még nem ismertem.

2. kép: TLB3610 virtuális fotóillúzió

Lexikonábra alapján 3D-ben „megépített” elektromos egyenáramú ívlámpa, mely először volt képes elektromosságból fény előállítására. A virtuális térben elhelyezett ívlámpák között és mögött paravánok láthatók, melyeken valódi képekkel (hangulati elemek) utalok a természetre. A stilizált nap az energiára utal. A kézírás jellegű tipográfiai szöveggel az elektromosság munkába fogásának úttörőire emlékezem. A 3D program sajátossága, hogy a térbeli és a sík elemek egymásba hatolhatnak, mellyel speciális áttetszések, beolvadások hozhatók létre (bal oldali ívlámpa). A szinuszhullám ismétlődő motívumként sormintát alkot. A képelemek sík- és térbeli viszonyát a látószög megválasztásával szabályozhatom. Mint a kép alkotója, megfelelő látásmódú „objektívet” választhatok. Jelen esetben 1°-os látószögű teleobjektív perspektíva tömörítő hatására volt szükségem. Asszociációk: fény, elektromosság; világosság és sötétség, meleg és hideg, élet és halál; kísérletek, felfedezések, úttörők, kutatók; hullámok, vibrálás stb.

3. kép: TLB3783 virtuális fotóillúzió

A képen átlátszó anyagú, ideális női testek torz vetett árnyéka látható, amitől a figurák idegenszerű lényekké változnak. A képi megjelenítés vizuális és mentális előképei: barlangrajzok, a Willendorfi Vénusz és a földönkívüliekről szóló mítoszok.

4. kép: TLB3493 virtuális fotóillúzió

Matematikai képletekkel létrehozott, természetben előforduló formákhoz hasonló 3Dimenziós modell. Nagyon furcsa érzéssel töltött el az, hogy matematikai képletekkel ennyire természetesnek ható magzati vagy növénycsíraszerű formák hozhatók létre. Asszociációk: magzat, születés; kikelés; ölelés; védelem; befogás, elfogás; kígyó, tekeredés; bűnbeesés stb. Ez természetesen csak néhány példa a lehetséges megközelítések közül. Mindenesetre ez azt a tézist bizonyítja számomra, hogy az alkotó ember minden művében magát fejezi ki. Aki közelebbről ismer, az tudja, hogy gimnáziumban matematika–fizika tagozatos osztályba jártam, s az ábrázoló geometria volt a kedvencem. Így nem véletlen, hogy az anyagnak a Formák és formulák, avagy a matematikai naturalizmus címet adtam.

5. kép: TLB4074 virtuális fotóillúzió

3Dimenziós virtuális csendélet, generált textúrával, bevilágítva. A háromdimenziós formákat többféle módon állíthatjuk elő. Az első módszer forgástestekre alkalmazható. A formák sziluettjét képszerkesztő (pl. Photoshop), vagy vektorgrafikus (pl. Illustrator) programokban lehet megrajzolni, szerkeszteni. A körvonalrajzot vektorgrafikaként importálhatjuk háromdimenziós programokba, ahol a sziluettből forgástestet generálhatunk. A második módszer szerint a formákat alap geometriai térformákból (gömb, kocka, henger, kúp, gyűrű stb.) összeadással, kivonással állítjuk össze, vagy matematikai képletekkel modellezünk. A harmadik lehetőségnél az alapformák „virtuális gyurmából” szabadon formálhatók bármilyen amorf testé. A három módszer bizonyos kötöttségekkel keverhető. A csendéletet virtuális műteremben, virtuális tárgyasztalon állítjuk össze, és virtuális lámpákkal világítjuk be. Mivel itt nincs szilárd testük a formáknak, ezért ügyelni kell az összeállításnál arra, hogy a különböző tárgyak ne hatoljanak egymásba. Hat nézetből (elölről, hátulról, balról és jobbról, valamint fentről és lentről) ellenőrizhetjük a megfelelő elhelyezést. A háttér és a formák textúráját jelen esetben a számítógép által véletlengenerálással létrehozott minták közül választottam ki.

6. kép: TLB4075 virtuális fotóillúzió

3Dimenziós virtuális csendélet, fénykép alapú natúr és véletlengenerált textúrával, bevilágítva. Az összeállítás és a világítás azonos az előzővel, a textúra viszont fénykép alapú: gepárdos ágytakaróról készített digitális fénykép. A kép az alaplapon és a háttéren natúr. A tárgyakon ugyanannak a képnek véletlengenerálással összekevert pixelei alkotják a mintázatot. A színhangulat megmarad, de a kép felismerhetetlenné válik. A véletlengenerálással létrehozott mintázat valamennyire befolyásolható, de előre kiszámíthatatlan.

7. kép: TLB4270 fotórelief

Fénykép alapú 3Dimenziós virtuális fotórelief homorú oldala. Az eredeti fekete-fehér negatív, digitalizálva.

8. kép: TLB4384BL-50S fotórelief