EMLÉKEZÉS NOVOMESZKY JÁNOSRA

Bombaként robbant az amerikai dagerrotípia-gyűjtők körében a hír, hogy 1999. április 27-én a Sotheby’s aukciósház árverésén kalapács alá kerül a David Feigenbaum-gyűjtemény. A tételek között 240 darab, a bostoni Southworth & Hawes stúdió által készített dagerrotípia is szerepelt. A fényképész páros által készített dagerrotípiák, korukat megelőzve, a művészet kategóriájába emelték az akkor még gyermekcipőben járó amerikai fényképezést. Így a gyűjtők az aukció előtt mint hangyák nyüzsögték körül a tárgyakat, felettébb vágyakozva arra, hogy valamit megkaparinthassanak. A nagyközönség által még soha nem látott darabok Feigenbaum pincéjéből kerültek elő Massachusettsben; ő közel 70 éven át alig-alig mutatta meg valakinek. A stúdió munkái eddig csak elvétve juthattak magángyűjtők kezébe, mert inkább közgyűjteményekbe, a Metropolitan Museum of Art-ba, a George Eastman House-ba és a Boston’s Museum of Fine Arts-ba kerültek.

Még nagyobb szenzációra adott okot az, hogy a Feigenbaum-hagyaték Southworth & Hawes dagerrotípiáinak legtöbbje az előbb említett közgyűjteményekbe került, híressé vált daraboknak a különféle variációi voltak. Több, a stúdió által kifejlesztett, asztalnyi méretű sztereonézőt igénylő, két darabként külön álló, egész lemez nagyságú sztereo-dagerrotípiák is bekerültek az aukcióra, illetve azok sztereo párjai is, melyeknek másik fele már korábban múzeumi gyűjteményeket gazdagított.

A Sotheby’s nem várt sikert aratott. Az árak, a becsérték dupláját elérve, az egekbe szöktek. Egy bostoni tetőket ábrázoló, valóban nagyon ritka témájú, a korát meghazudtolóan modern alkotásért kifizetett 354 500 dollárral megdőlt az addig aukción dagerrotípiáért kínált amerikai rekord. Ezután egy két hölgyet ábrázoló, feltűnően szép, egész lemez 387 500 dollárért kelt el, a becsült érték több mint hatszorosán. Így bebizonyosodott, hogy egy egyszerű portré is ér annyit, ha szép, mint egy indiánt, fekete bőrű embert, vagy aranyásókat ábrázoló dagerrotípia, tehát nem csupán a tárgy, hanem az esztétikai megjelenés is lehet értékadó.

Az aukció dagerrotípia-csoportok kalapács alá kerülésével ért véget; a legtöbbet, 12 darabot, egy magyar származású, akkor még Amerikában élő gyűjtő, Novomeszky János vihetett haza 27 000 dollárért, több mint megnégyszerezve a becsértéket.

Itthon akkor még nem sokan tudták, hogy mire is készül…

Novomeszky János 1955. június 25-én született Budapesten, Szilágyi János néven. Kilenc évesen már macskákat árult a Gellért hegyen, darabját 20 forintért. Kevesen tudják, de az 1970-es évek elején, séta közben az utat rugdalva ő találta meg a szamárhegyi kincs néven elhíresült, ma az esztergomi Balassa Bálint Múzeumban őrzött pénzérméket. Fiatalon autókkal, népi és antik bútorokkal, bélyegekkel, pénzekkel kereskedett. A 70-es években fordult a fotó, a film és a reklám felé. Az Ez a Divatnál fotósként együtt dolgozott Dobai Miklóssal, de volt londiner, autószerelő és még sok minden más. Mielőtt itthagyta az országot, jobb kormányos Jaguárja volt, mahagóni burkolattal, ami nagy feltűnésre adott okot. Már akkor kilógott a sorból, mennie kellett.

1978. január 21-én Lengyelországba utazott, majd onnan a politikai események miatt Svédországba szökött egy hajón, pincérnek öltözve. Így, szmokingban kezdte újra az életet. Stockholmban alkalmi munkákból élt, közben építész szakra járt. Elkezdett festeni, fekete-fehér képeiből 1983-ban kiállítás nyílt Stockholmban. 1984-ben, nem kis nehézségek árán, az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Édesapjával való gyermekkori konfliktusai miatt névváltoztatásra szánta el magát. A Miamiban élő nagymamájának lánykori nevét vette fel, így lett Novomeszky.

Kétszer is megnősült. Második házasságából két gyermeke született. Ekkoriban kezdte el a főként 19. századi fényképek gyűjtését, 500 dollárból. Egy könyvhagyaték megvásárlásakor jutott élete első dagerrotípiáihoz, az egyszerre negatív és pozitív képet adó tárgyak hamar lenyűgözték, és a fotótechnikai eljárás szerelmesévé vált.

A 80-as évek végén eladta „mobil home” parkját, és Floridából Las Vegasba költözött családjával, ahol galériát alapított Novomeszky Galleries néven. Oszlopos tagja lett az amerikai Dagerrotípia Szövetségnek, ismert gyűjtő és műkereskedő vált belőle.

Erősen foglalkoztatta a magyarországi letelepedés gondolata, ezért 1996-ban hazajött látogatóba. Megismerkedett Tóth Györggyel, az ismert fotóművésszel, akit mecénásként felkarolt, és képeit bejuttatta a San Franciscó-i Museum of Modern Art, a washingtoni Kongresszusi Könyvtár és a rochesteri George Eastman House világhírű fotógyűjteményébe.

Nem sokkal később lakást vásárolt Magyarországon, hogy családjával letelepedhessen. A lakás utolsó részletére már nem volt kellő anyagi háttere; gondterhelten sétálgatott Las Vegas kaszinói között, hogy kitalálja, miből teremtsen pénzt, amikor arra lett figyelmes, hogy belerúgott valamibe. Az utcán heverő valami egy gyémántberakásos nyakék volt.

Az ékszer eladásából származó pénz nyitotta meg az utat adósságainak rendezése és a hazatelepülés felé. Utóbbira mégsem került sor, a családi konfliktus pedig 2002 tavaszán hosszadalmas válási procedúrában ért véget. A gyűjteményén és a magyarországi lakáson kívül mindent elvesztve határozta el véglegesen, hogy letelepszik Magyarországon. 2004 áprilisában megalapította a Nemzetközi Fotográfia Háza – Budapest Kft-t. Egy világszínvonalú, nemzetközi fotográfiai központot tervezett: kutatható gyűjteménnyel, hűtött, a műtárgyvédelmi szempontoknak megfelelő raktárral, fotográfiai könyvtárral, restaurátor laboratóriummal, előadóteremmel, vendégszobával.

Gyűjteményébe egykoron 23 darab Southworth & Hawes dagerrotípia tartozott. A 2005 júniusára tervezett, Young America címet viselő kiállításra elsőként jelentkezett, hogy kölcsönadjon ezekből hetet, a számára legkedvesebbeket.

2004 júliusában hivatalosan is beadta hazaköltözési kérelmét a New York-i konzulátuson, fél évet kapott, hogy vámmentesen hazahozza gyűjteményét.

Az átalakítások rendben zajlottak, megtalálta az üzlethelyiséget, amiben átmenetileg elkezdte volna a Központot fenntartó vállalkozást, nagy örömére még kisebbik gyermeke is meglátogathatta, de valami zavar támadt…

2004. szeptember 10-én, egy nappal az előtt, hogy fiát visszavitte volna Amerikába, és a tervezett jövő megvalósításának következő lépcsőjére ért volna, Nagykovácsi külterületén közúti balesetet szenvedett. Csak egy mások által elütött kutyán akart segíteni. A helyszínen meghalt.

A Young America dagerrotípia-kiállítás megnyílt a New York-i International Center of Photography-ban, és megjelent a Southworth & Hawes dagerrotípiákat teljességre törekedve összegyűjtő katalógus – Novomeszky János dagerrotípiái nélkül…

A „Tervek a jövőre” címkével ellátott doszsziéi végleg bezáródtak.

Sor Zita