AZ ISMERETLEN ISMERŐS

1954-ben, a fotográfia félistenei közül, nemcsak Robert Capa halt meg. Werner Bischofot is abban az évben érte halálos kimenetelű autóbaleset. Csak neki ez idáig nemigen szántunk kiállításra méltó falfelületet. Pedig megérdemelte volna.

Ezt a mulasztást pótolta a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Kara és a kaposvári Vaszary Képtár ez év májusában, a „Festők városa” elnevezésű kaposvári fesztivál keretében, ahol a szerző harminc alkotását láthatták azok, akik pár órát rászántak az utazásra.

Werner Bischof 1916-ban, Zürichben született. 1932 és 1936 között a Kunstgewerbeschuléban tanult, ahol a svájci fotótörténet egyik leghíresebb fotográfusa, Hans Finsler volt a tanítómestere. Mire Bischof végzett, már a „Finsler-zseni” eposzi jelzőt használták a neve előtt, akkoriban inkább még csak a reklám- és divatfotográfia területén.

A második világháború kezdetét tekinthetjük e „műtermi” fényképész élet lezárásának; a hátralévő kilenc évben fotóriportok tucatjait készítette el a világ számos pontján. Hogy mennyire komolyan gondolta a változást, jól példázza: 1942-ben jelentette meg azt a huszonnégy képből álló albumát, amely műtermi korszakának összefoglalója.

Ezután sorrendben: Németország, Franciaország, Hollandia, Olaszország, Görögország, Magyarország, Románia, Lengyelország és Finnország jelentette számára azt az útvonalat, melyen keresztül bemutatta a II. világháborút. 1949-ben lett a Magnum tagja, akkor kezdődött el az Európán kívüli fotográfiai megbízások teljesítése: Japán, Korea, Indokína, Amerikai Egyesült Államok, Panama, Chile és legvégül Peru; legvégül, mert a Furulyázó fiú volt az utolsó felvétele. 1954. május 16-án váratlanul meghalt.

Barátjával, Friedmann Endre Ernővel kilenc nappal később találkozott… valahol.