KOLTA MAGDOLNA

Nehéz volt bezárnom ezt a zárójelet. Annyira része vagy sok-sok ember életének, hogy a befejezett múlt idő nem hozzád való (méltó). Nem is tudok múlt időben írni rólad… (Mégis ezt kell tennem!)

Amikor 1977-ben megismerkedtünk az ELTE magyar-történelem szakán a nulladéves táborban, egymás mellé csapódva örök barátságot kötöttünk. Kimondatlanul; mi egész életünkben kimondatlanul voltunk barátok!

1982-ben végeztünk az egyetemen, Te még fölvetted az összehasonlító irodalomtörténet szakot is, mert mindig több voltál (észrevétlenül) nálunk. Mikor 1986-ban Te lettél az ország legfiatalabb kandidátusa, oly természetesen tetted, hogy zavarba ejtett.

Fontos volt számodra a színház, a régenvolt színház. Amit lát a néző. Majd a látás kultúrtörténete izgatott mindig, örökre, végig… 1982 és 1989 között egyik kigondolója, lebonyolítója, megszervezője voltál a Medvetáncnak. Jó kis lap volt!

Aztán az Atlantisz társadalomtudományi könyvkiadó összes kínja-gondja: szerkesztés, szervezés, szinte pszichológust igénylő minden baja rád szakadt. De lettek belőle jó könyvek; nagyon jó könyvek!

Úgy nyúltál a klaviatúrához, amikor még mi az Erika írógéppel sem tudtunk bánni, mint aki így született. Ez is ment Neked, megint csak észrevétlen. Tudod, mint mikor Te Balzactól két kötetet olvastál el, míg mi ketten egyet (aztán persze összedobtuk!)

1992-től a Magyar Fotográfiai Múzeumban újra kerested a látás, a kép, a szép – egyszóval a fotográfia embert javító útjait. 38 (!) kötetet szerkesztettél-írtál Kincses Károllyal. Másnak ez hosszú életében is alig adatik meg. De Te más voltál, mert soha senkit nem ismertem, aki ilyen igényes intenzitással tudott dolgozni.

Megint csak elképedek: mi, akik melletted éltünk, észre sem vettük, hogy megtanultál németül, angolul. Mikor? A zongorázás közben, ott a Mester utcában? Vagy csak úgy, észrevétlen?

Kigondoltátok és megcsináltátok a Mai Manó Házat. Hatalmas, egyedülálló dolog!

2003-ban mielőtt megjelent a Képmutogatók című könyved, még a kórházban mutattad a korrektúra példányt és megvitattuk, hogy szép-e a pirosa. Jaj, de jó volt! És ez a könyv egy olyan csoda, amit mindig elő kell venni, nézegetni, szeretgetni, mert olyan okos, olyan alapos.

Nem is tudom, hogy ezt megmondtam-e Neked…

Kiscsatári Marianna

dr. Kolta Magdolna

(Budapest, 1958. 09.14.– 2005.06.01.)

Tanulmányok:

1977–1982 Eötvös Loránd Tudományegyetem (magyar–tör-ténelem–komparatisztika szak)

1994–1995 Eötvös Loránd Tudományegyetem: posztgraduális fotómuzeológia szak

Tudományos fokozat:

1986 az irodalomtudomány kandidátusa

Pályafutás:

1983–1986 MTA aspiráns-ösztöndíjasa az ELTE Összehasonlító és Világirodalmi Tanszékén, szakterület: 19. századi magyar színháztörténet

1985 négy hónapos állami ösztöndíj Bécsben a Collegium Hungaricumban, téma: a budapesti és bécsi színházak történetének összehasonlító kutatása

1986–1991 az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet tudományos titkára, osztályvezetője, szakterület: az Intézet számítógépes rendszerének beindítása, valamint színháztörténeti kutatások

1992-től haláláig: a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatóhelyettese

1994–1999: a Magyar Fotográfusok Háza (Mai Manó Ház) szervezője, kurátora

Szűkebb szakterület:

1983–1991: 19. századi színház- és drámatörténet

1995-től: a látás kultúrtörténetének vizsgálata

Szerkesztői tevékenység:

1982–1989 a Medvetánc társadalomelméleti folyóirat egyik alapító szerkesztője

1990–1992 az Atlantisz társadalomtudományi könyvkiadó szerkesztője

1991-től a Magyar Fotográfiai Múzeum által kiadott A magyar fotográfia történetéből című könyvsorozat 38 kötetének szerkesztője

Fontosabb publikációk:

A Népszínház iratai. Budapest, Magyar Színházi Intézet, 1986.

Divald Károly fényképész és vegyés üvegműcsarnokából Eperjesen. A Divaldok és a Magas-Tátra első képei. Budapest, Magyar Fotográfiai Múzeum–VIPress, 1993. (Cs. Plank Ibolyával, Vannai Nándorral közösen)

Képmutogatók. Képnézési formák és szokások a fotográfia előtt és után. Fotóművészet, 1996. 1–2. sz. 106–114. o.

Képmutogatók Pest-Budán. Budapesti Negyed, 1997. tavasz, 5–31. o.

97 év a XX. századból: Stefan Lorant. A magyar fotográfia történetéből, 10. Budapest, Magyar Fotográfiai Múzeum, 1998 (Kincses Károllyal közösen)

Minden magyar fotóriporterek atyja, Balogh Rudolf. A magyar fotográfia történetéből, 13. Budapest, Magyar Fotográfiai Múzeum, 1999 (Kincses Károllyal közösen)

Simon Mihály: Összehasonlító magyar fotótörténet [ford. és szerk. Kolta Magdolna]. - [Kecskemét] Magyar Fotográfiai Múzeum, 2000. - 291 o. A magyar fotográfia történetéből,

A vándorló lanternistáktól az Urániáig. In.: dr. Jáki László (szerk.): Orbis pictus. A szemléltetés évszázadai. Budapest, 2000. 101–113. o.

A képnézés magányos öröme. Fotóművészet, 2003. 1–2. sz. 142–150. o.

Képmutogatók. A fotográfiai látás kultúrtörténete. A magyar fotográfia történetéből, 29. Budapest, Magyar Fotográfiai Múzeum, 2003

A Munka-körtől a zen-buddhizmusig. Haár Ferenc magyarországi fényképei. A magyar fotográfia történetéből, 32. Budapest, Magyar Fotográfiai Múzeum, 2004 (Kincses Károllyal közösen)

A fotómúzeum kincsei. A magyar fotográfia történetéből 33. Magyar Fotográfiai Múzeum, 2004. (Kincses Károllyal közösen)

Robert Capa képei a Magyar Fotográfiai Múzeumban. A magyar fotográfia történetéből 37. Magyar Fotográfiai Múzeum, 2005. (Kincses Károllyal közösen)

Hazai anyag. Fotónapló. André Kertész és a magyarok. Budapest, Magyar Fotográfusok Háza, 2005. (Kincses Károllyal közösen)

Tagság: 1998–2000 Nemzeti Kulturális Alap Fotóművészeti Kollégiumának kurátora. Nyelvtudás: német angol

Irodalom:

Józsa Ágnes: A partikularitás ellenszerei (Optikai játékszerek, Teréz krt. 54., megnyitja Kolta Magdolna) Criticai Lapok 1998/október 27-28. o.

Józsa Ágnes: Könyv (Kolta Magdolna: Képmutogatók) Criticai Lapok, 2004/8. 14.o.