TIZENHÁROM ÉS EGYMILLIÓ

Tizenhárom éve. Mi minden történt azóta a világban, az ország történetében, az én életemben! Jobb nem belegondolni. De egy biztos. Tizenhárom éve alakult meg a Magyar Fotográfiai Múzeum is, a szinte semmiből. A Bács-Kiskun Megyei Tanács (nem tévesztettem el, akkor még az volt) által háromnegyedéig rendbehozott, de be nem fejezett kecskeméti épületből, a fotóművészek hetvenezres gyűjteményéből, az azóta részvénytársasággá alakult Fényszöv 2 millió forintjából és sok jóakaratú ember munkájából; ezekből állt fel és kezdte meg önálló életét az az intézmény, melynek – sok egyéb mellett – azóta évi negyven-ötvenmilliós költségvetése, egymilliót meghaladó műtárgya, félszáznál több megjelentetett könyve van. Rendezett néhány száz kiállítást, tizenhét országban késztette elismerő bólintásra a nézőket. Lenne tehát okunk mivel büszkélkedni, de nincs rá időnk. Mert ha egy hetet, egy hónapot kihagyunk, veszélybe kerül az önfenntartó, minden évben gyakorlatilag nulláról induló intézmény egész léte. De nem panaszkodunk. Most dicsekszünk. Elérkezett az ideje, hogy az ide koncentrálódott rengeteg értékből megmutassunk egy válogatást kiállításban, könyvben és a Fotóművészet hasábjain is.

A ma születettek kedvéért foglaljuk össze, mit érdemes tudni a fotómúzeumról.

Mikor és hogyan jött létre?

Három feltételnek kellett teljesülnie, hogy megalakulhasson:

1. 1991-ben az akkori FŐFOTÓ tárgyalójában elhatároztatott, hogy a fényképész szakma megjelent képviselői létrehozzák a majdani Fotómúzeum anyagi, szervezeti hátterét biztosító Magyar Fotográfiai Alapítványt. A Budapesti Fényképész Szövetkezet (ma Budapesti Fényképész Rt.) 2 millió, a Magyar Fotóművészek Szövetsége 25 000 forintot biztosított, de az alapítványhoz később több fotós cég (Fuji Magyarország Kft., Reanal [ma Reafotó], FORTE, Főfotó [ma Photo Hall], Nikon Kft., Optifort), valamint a Művelődési Minisztérium (ma NKÖM) is csatlakozott, és a fotográfusok, fotót szerető civilek is nagy számban támogatták, határainkon innen és túl. Tizenharmadik éve működik és gyarapodik, rendszeres állami (költségvetési), önkormányzati támogatás híján saját bevételeiből, pályázatokon szerzett pénzekből, szponzori támogatásokból és magánemberek felajánlásaiból.

2. A Bács-Kiskun Megyei Tanács múzeumi célokra átépíttette (műemlékvédelmi, minisztériumi közreműködéssel) és a múzeumi működés céljára ingyenes használatba adta a város központjában több mint negyven éve romosan álló volt ortodox zsinagóga-épületet.

3. Így vált lehetővé, hogy a Magyar Fotóművészek Szövetsége 1958 óta múzeumalapítási szándékkal gyűjtött Fotótörténeti Gyűjteményének 73 000 tétele végre méltó elhelyezést nyerhessen, s tovább bővülve, a korábbinál magasabb színvonalon, valóban múzeumként funkcionálhasson.

Mit gyűjt?

Mint országos gyűjtőkörű szakmúzeum, az egyetlen, kizárólag fotográfiák őrzésével, gyűjtésével, kiállításával foglalkozó közintézmény, természetesen, mindenekelőtt fényképeket. A mára már az egymillió darabot is meghaladó gyűjteményében a legelső dagerrotípiát még 1840-ben fényképezték, a legutoljára bekerült kép dátuma 2004. június 18., de mire ezeket a sorokat olvassák, lesz még ennél kortársibb is. Ebből mindjárt kiderül az is, hogy a Fotómúzeum – bár elsősorban fotótörténeti és fotóművészeti szempontokat érvényesít archívumának fejlesztése során – nem felejti el, hogy a ma fényképeinek holnapra történeti értékük is lesz, ezért folyamatosan kapunk, veszünk, cserélünk neves kortárs szerzőktől is műalkotásokat. De a Magyar Fotográfiai Múzeum nemcsak műtárgyként kezelt fotóművészeti alkotásokat gyűjt. Nagyon jelentős az a fotóarchívuma, amely 120 témakör köré csoportosítva, több százezer fényképet kínál a médiának, könyvkiadóknak, fotót használó reklámcégeknek, speciális témákat kutatóknak.

Magyar fotókat őriz csak, vagy egyetemes érvényű képeket is?

Mindkettőt, de eltérő szempontok szerint. Magyar kollekciójában teljességre törekszik, azaz minden korból, minden irányzatból, minden fontosabb szerzőtől őriz fotókat, sőt teljes hagyatékokat. Az egyetemes fotográfiából viszont, mivel financiális lehetőségei korlátozottak, csak véletlenszerűen tud vásárolni, cserélni kiemelkedő alkotásokat.

A Fotómúzeumban őrzött legnagyobb hagyatékok szerzői Aczél Márta, Angelo, Angyalfy Andor, Balogh Rudolf, Bárány Nándor, Bence Pál, Berekméri Zoltán, Berendi Ferenc, Bojár Sándor, Czeizing Lajos, Csörgeő Tibor, Divald Károly, Eke Mihály, Escher Károly, Faix Jacques, Fejes László, Gink Károly, Gönci (Frühof) Sándor, Haller F.G., Hevesy Iván, Holics Gyula, Járai Rudolf, Kálmán Kata, Kankovszky Ervin, Kárász Judit, Kerny István, Kinszki Imre, Klösz György, Koffán Károly, Korschelt Miklós, Kotroczó István, Krista Gábor, Langer Klára, Lapu Ferenc, Lipthay József, Mai Manó, Máté Olga, Pécsi József, Redner Márta, Reismann Marian, Reismann János, Réti Pál, Rév Miklós, Rosti Pál, Rozsda Endre, Sándor Zsuzsa, Schermann József, Seidl József, Sevcsik Jenő, dr. Sólyi József, Sugár Kata, Szakál Géza, Szászvárosi József, Székely Aladár, Szöllősy Kálmán, Sztály János, Tokaji András, Tomori Ede, Vadas Ernő, Vadas Jolán, Vajda Ernő, Vámos László, Vecsényi (Wetschka) István, Veress Ferenc, Vydareny Iván, Zajky Zoltán, Zinner Erzsébet.

Mire a legbüszkébb a gyűjteményéből?

Elsősorban a Magyarországról elszármazott, de külföldön ismertséget szerzett fotósok képeire. Jelentős anyagot mondhatunk magunkénak André Kertésztől, Moholy Nagy Lászlótól, Kepes Györgytől, Robert és Cornell Capától, Paul Almásytól, Brassa?tól, Munkácsi Mártontól, Lucien Hervétől, Ata Kandótól, Nicolás Mullertől, Haár Ferenctől, Berkó Ferenctől, Besnyő Évától, Lőrinczy Györgytől, Mari Mahrtól, Sylvia Plachytól, Szathmári Pap Károlytól, Aszmann Ferenctől, Blüh Iréntől, Kálmán Bélától, Marton Ervintől és másoktól.

Nem tartjuk kisebb becsben a Magyarországon maradt legkiválóbb fotográfusok munkáit, így Pécsi Józsefét, Balogh Rudolfét, Escher Károlyét, Angelóét, Máté Olgáét, s mellettük még félezernyi alkotóét. A kortársak közül Féner Tamás, Korniss Péter, Kerekes Gábor, Balla Demeter, Benkő Imre, Bánkuti András, Sára Sándor, Baranyay András, Gellér B. István, Szilágyi Lenke, Szebeni András, Tóth György, Jokesz Antal, Bozsó András, Fejér Ernő, Gábos Kálmán, Jankovszky György, Kemenesi Zsuzsa, Radevszki Theodor és mások képeit őrizzük klimatizált raktárainkban. Az utóbbi évtized sajtófotó kiállításainak anyagát is a Fotómúzeum őrzi. Fotós adatbázisaink mintegy negyvenezer magyar fotóst, fotográfust, fényképészt és a művészeti ággal, szakmával kapcsolatban álló személyt tartanak nyilván, életrajzi adataikkal, munkásságuk részleteivel együtt.

Az egyetemes fotográfia alkotói közül megtalálhatják nálunk Josef Sudek, Frantisek Drtikol, Albert Renger-Patzsch, Henri Cartier-Bresson, Erna Lendvay-Dircksen, Roman Vischnac, Dmitrij Baltermanc, Jevgenyij Haldej, Karin Székessy, Lucia Moholy, Rogi André fotóinak némelyikét. De nincs vége. Most fejlődő különgyűjteményünkre is büszkék lehetünk, amely a Fotóhungarikák nevet viseli, s a valaha vagy mostanában Magyarországon fényképezett külföldi fotósok magyar vonatkozású képeit sorakoztatja egymás mellé. Erich Lessing, Mario de Biasi, Ara Güler, Ferdinando Scianna, Chim, Jindrich Streit, Sarah Moon, Eva Rubinstein, Inge Morath, a már említett Cartier-Bresson és még sokan, sok nép fiai juttatják el archívumunkba magyarországi látogatásuk emlékeit.

Hogy mit gyűjtünk még?

Csak címszavakban sorolom: eredeti negatívokat, fényképezőgépeket és a képek készítéséhez szükséges valameny-nyi felvételi- és labortárgyat, ezek közül is kiemelt fontosságot tulajdonítva a ma-gyar gyártású vagy fejlesztésű eszközöknek, valamint azoknak, melyekhez fotótörténeti, kultúrtörténeti érdekesség kapcsolódik. Gyűjtjük még neves fényképészek relikviáit, kiállítási érmeket, díjakat, levéltári dokumentumokat, kéziratokat a fényképezés egészéről, könyveket, kisnyomtatványokat, fotós bélyegeket és levélzárókat, a fotográfiai reklám megannyi hordozóját, hang- videó-, CD- és egyéb hordozókon rögzített visszaemlékezéseket, interjúkat, portrékat a fényképészet köréből, könyveket, albumokat, kiadványokat. Jelentős a fényképezést megelőző optikai és egyéb tárgyakból álló prefotográfiai gyűjteményünk is, amelynek darabjai a látás kultúrtörténeti fejlődésének megannyi fontos állomását jelzik (laterna magicák, zootrópok, traumatrópok, kinórák, árnyképek…) Fontos a technikatörténeti különgyűjteményünk, ahol a fotográfia folyamatos változásának dokumentumait őrizzük. Több, mint 120 különböző eljárást tudunk eredeti alkotásokkal szemléltetni, a dagerrotípiától, talbotípiától a heliochromián, autochromon át a woodburrytípiáig. Képeslapgyűjteményünk darabszáma közelíti a százezret.

De félig tréfásan, félig komolyan mindig elmondom, hogy a Fotómúzeum legelsősorban barátokat, jóakarókat gyűjt, mert ebből a műfajból lényegesen kevesebb van, mint fotótörténeti emlékekből.

Mit csinál még a fotómúzeum?

Gyűjti, konzerválja, restaurálja, tudományosan feldolgozza, kiállítja, digitalizálja a fenti gyűjteményi elemeket. Ezen kívül könyveket ad ki, évente négy-öt monográfiával gyarapítva a magyar fotós szakirodalmat. Tudományos kutatókat segít, egyetemisták tanulmányainak gyakorlati terepeként szolgál, felhalmozott tudásával segíti a hozzá forduló más múzeumokat, gyűjteményeket, magángyűjtőket.

Maga is végez alapkutatásokat, fejleszt adatbázisokat. Élen jár a fotó műtárgy voltának elismertetésében, külföldi társintézményeivel, kutatókkal, fotósokkal tart napi kapcsolatot. Évente nyolc-tíz kiállítást rendez a múzeumban, ugyanannyit más magyarországi helyszíneken, valamint négyet-ötöt külföldön. Harmadik éve dolgozik azon, hogy teljes gyűjteményét, szolgáltatásainak mind-egyikét elérhetővé tegye az interneten is.

Hol van a múzeum?

Kecskeméten (Budapesttől 80 km) a város főterén, a 18. században épült volt postakocsi lóváltóállomás, majd Ét- és Táncterem a Pistához néven működő közérzetnövelő intézmény, utoljára ortodox zsinagóga műemlék épületében.

Mikor látogatható?

Egész évben, hétfő és kedd kivételével mindennap 10 és 17 óra között, de a téli időszámítás idején egy órával korábban zár.

Honnan szerezhető róla ennél több információ?

Személyesen, levélben, telefaxon, telefonon, e-mailen és internetes honlapjainkról.

Aki személyesen akar megkeresni bennünket, az jól teszi, ha ezt a címet jegyzi meg: Kecskemét, Katona József tér 12.

Ha levelet írna szívesebben, válassza postafiókunkat: H–6001 Kecskemét, Pf. 446. Fax-számunk: 36/76/508-259

Nem szeret írni? Megértjük. Telefonjaink: 36/76/483-221, vagy 36/76/508-258

Email címünk: fotomuz@c3.hu

Honlapunkat pedig a www.fotomuzeum.hu címen böngészhetik. Jelenleg húszezer fotónk és sok adatbázisunk is kutatható már a www.fotoklikk.hu portálon keresztül.

Kincses Károly

Teljes képaláírások:

1. kép: Lovich Károly (1853–1900): Az árvíz borította budai Fazekas tér, 1876, albumin, 20,5x24 cm

Nem mindennapi nehézségek árán készült ez a fotó. Csak az tudja igazán értékelni, aki már megpróbált mozgó csónakból 18x24-es fagéppel fényképet csinálni, miközben az expozíciós idő közelebb volt a 10 másodperchez, mint az öthöz.

2. kép: Letzter Lőrinc: Forgó József rablógyilkos, 1879, albumin, vizitkártya

3. kép: Letzter Lőrinc: Rózsa Sándor betyár, 1879 k. albumin, vizitkártya

4. kép: Letzter Lőrinc: Tükör Gubicza József elítélt a szegedi Csillagból, 1879, albumin, vizitkártya

5. kép: Letzter Lőrinc: Borbély István rablógyilkos, 1879, albumin, vizitkártya

6. kép: Rév Miklós (1906-1998): Lépcsőház, 1938 körül leica nitrát negatív

Sok tízezer kockányi negatív maradt a hagyatékában, köztük sok olyan is, ami feltehetőleg soha nem lett lenagyítva.

7. kép: Werner Irén (1890–1970): Kodály Zoltán, 1928, brómolaj nyomat, 16,5x21,6 cm

A kép megjelent a Pesti Hírlap az évi egyik számában is. Ha úgy nézzük, akkor ez egy sajtófotó, azzal a ritka sajátossággal, hogy nemcsak a modell, de a kép is kiállta az idő próbáját.

8. kép: Berekméri Zoltán (1923–1988): L'art, Budapest, 1966, 40x30 cm

A "Gok" a szó elejéről nem is érdekes, mert ez a kép. Berekméri különlegesen fogékony volt a világ kicsi rezdüléseire, minimális dolgok lefényképezésével hozott létre nagy és fontos életművet.

9. kép: Lucien Hervé (1910): Lépcsőn (Építőmunkás árnyéka), Le Corbusier: Unité d'Habitation, Marseille, 1949, 15,5x22 cm

Hervét már ismeri itthon és külföldön a legtöbb általánosan művelt ember. Vigyázzunk, ne skatulyázzuk be az épületfotós rubrikába, mert nagyon jó fotókat csinált akkor is, ha mást fényképezett.

10. kép: Moholy-Nagy László (1895–1946): Eiffel-torony, 1930 körül, 22x29,2 cm

Azon ritka tanárok egyike ő, aki nem csak tanította az ideális komponálást, képi szerkesztést, de maga is meg tudta oldani.

11. kép: Haár Ferenc (1908–1997): Mezőgazdasági munkás, 1931, 18x24 cm

Amikor fia, Tom Haar tavaly beállított a múzeumba és nemes egyszerűséggel letett az asztalra három nagy dobozt, majd azt mondta angolul, hogy ezek apám korai, magyarországi negatívjai, nektek adom, mert itt jobb helyen van, mint Hawaii-ban, akkor azt gondoltam: megérte.

12. kép: Reismann János (1905–1976): Kutya a havas budavári lépcsőkön, 1970 körül, 18x18 cm

A nagyon nehéz sorsú, sokkal többre hivatott fényképésznek, Robert Capa és Brassa? barátjának egyik utolsó képét látják.

13. kép: André Kertész (1894–1985): Martinique, 1972, 25,3x20,4 cm

Kertész sziluettje eggyé lényegült a tér többi formájával, ő is tenger, ő is ég, ő is építmény. És ez így van jól.

14. kép: Escher Károly (1890–1966): Békeangyal, 1938, 28,5x39 cm

Nagyon kedvelem ezt a képet, mint ahogy Wim Wenders Berlin felett az ég című filmjét is. Pedig tulajdonképpen semmi közük egymáshoz. Csak hozzám.

15. kép: Szöllősy Kálmán (1887–1976): Az utolsó út előtt, 1957, 30x36 cm

Kevés ennél szomorúbb képet ismerek a magyar fotótörténetből.