PORTFÓLIÓ

Ez az írás kezdőknek ad tanácsot, hogy megtalálják a számukra legmegfelelőbb formákat, amivel első lépéseiket megtehetik a munkáik érvényesítésének útján.

Mindaddig, amíg valaki az „asztalfióknak” gyártja fotóit, nincs jelentősége az alábbiaknak.

A fényképeiket bemutatni szándékozó fotográfusok számára azonban a képek elkészülte után jön a következő fázis: hogy műveiket nyilvánosságra hozzák. Ennek sokak által óhajtott formája a kiállításon való megjelenés. Ám ahhoz, hogy erre sor kerülhessen, el kell juttatnunk a képet azokhoz a fotókurátorokhoz, galériásokhoz, művészettörténészekhez vagy fotóhoz értő szakemberekhez, akik nélkül ritkán lehet kiállítási intézményes keretek közé kerülni. Ennek egyik legmegfelelőbb formája, ha portfóliót készítünk munkáinkról, amit aztán folyamatosan bővíthetünk. Érdemes azonban néhány fontos szerkesztési és technikai dolgot figyelembe venni. Elsősorban azt, hogy milyen célra készül az adott válogatás: eddigi munkásságunk keresztmetszetét szeretnénk bemutatni, vagy csak egy-egy szegmensét kiállítási, publikálási célzattal a kurátoroknak, galériásoknak? Netalán gyűjtőknek szeretnénk prezentálni? Mert hogy mindenképpen szelektíven kell munkáink között „rendet” és „trendet” teremteni, és nem elég, ha pusztán egybegyűjtjük őket. Nem is beszélve arról, hogy ezáltal képződik „arculatunk”, ami nagyban befolyásolja a rólunk kialakuló képet és a műveink érvényesítésének sikerességét. Ebben az írásban a művészeti portfólió elkészítésére adunk tanácsokat.

A portfólió összeállításánál az alábbi szempontok szerint válogathatunk:

– gondolati összefüggések alapján, vagyis tartalmazhat nem azonos tárgyú képeket, amiket egy bizonyos gondolati vezérfonal köt egybe; tudatos koncepciót igényel, érdemes egy értő „külső” szemlélő vagy művészettörténész tanácsát kikérni.

– műfaja szerint, ami azt jelenti, hogy dokumentarista képek, riportfotók, tájképek, aktfotók, portréfotók, csendéletek stb. kerülnek egy-egy csoportba; előny, ha a fotográfus egy műfajban hosszan elmélyülve készíti képeit.

– stílusjegyei alapján: fekete-fehér absztrakt fotográfiák, makrofotók, bemozdulásos képek stb.

– speciális technológiája alapján, például ecsettel hívás, saját kezűleg érzékenyített papír használata, különböző nemes eljárásokkal (platinotípia, brómolaj nyomat stb.) készült fényképek, polaroid technika.

Jó néhány válogatási szempontot föl lehetne még vázolni, de a legfőbb „szabály” az egységesség keltette összhatásban nyilvánul meg. A darabszámot tekintve a „kevesebb több” elvét kövessük, s ne legyünk terjengősek. Műveink megítélhetők 15-20 képből is, akit pedig ennyinél is több érdekel, azzal célszerű egy újabb találkozót megbeszélni. A portfólió képeinek – akármilyen méretben is állítsuk őket elő – kivágásban, tónusban és egyáltalán az egész megjelenésükben az eredetikkel teljesen megegyezőknek, kiállítási kópia szintűeknek kell lenniük. A kép felülete nem mutathat laborhibákat, nem lehet ujjnyomos, karcos, kagylótöréses. Valamennyinek retusáltnak kell lennie.

Ma már számtalan módon megtehetjük, hogy képeink elkészültéről széleskörűen tájékoztassuk a szakembereket. Fesztiválokon való részvételkor vagy portfolio review-n eredeti kópiákat vagy az eredetihez tökéletesen hasonló példányokat mutassunk. Törekedjünk arra, hogy komolyabb érdeklődés esetén névjegykártyánk kíséretében néhány nézőképet, nyomatot vagy a fotóinkat és legfrissebb életrajzunkat tartalmazó CD-t is át tudjunk nyújtani. A portfóliónk kinézete, összhatása nagyban a mi fantáziánkra van bízva; az, hogy milyen ötletes megoldásokat választunk a tárolására, hogy milyen kifinomultan alkalmazunk színeket és anyagokat, egyben a kreativitásunkat is jellemzi.

Az alábbiakban vázolt, alapvető lehetőségek közül választhatunk, de egyszerre is alkalmazhatjuk őket.

Az analóg portfólió technikája

Nincs optimálisabb annál, ha eredeti fotográfiákat mutatunk (magukat a kópiákat kb.

40x50 cm-ig), egy erre a célra gyártatott és kiképzett biztonságos és elegáns tárolódobozban. Akkor a legcélszerűbb így bemutatni, ha műveink végső autentikus formátuma a hordozhatóság keretein belül mozog. Természetesen cérnakesztyű használatával „lapozzuk” végig, ügyelve, hogy a képek ne sérüljenek. A paszpartuzott méret se haladja meg a 40x50 cm-t, hogy könnyebben lehessen szállítani és kezelni. Aki nagy méretekben állítja ki munkáit, természetesen nem kell ugyanakkora méretű portfólióval bajlódnia, hanem az eredetivel egyenrangú papírképet készíthet 18x24cm-es, 24x30 cm-es vagy 30x40 cm-es nézőképként, esetleg ugyanezek paszpartuzott kivitelét. Szkenneléskor egy autentikus 18x24 cm-es papírkép-sorozat egyébként is jól jön még, hogy digitális formában is rendelkezésünkre álljon minden fotónk.

A digitális portfólió technikája

A digitális portfóliót ma már mindenki otthon is elkészítheti számítógépen. Az eredeti negatívról vagy a föntebb említett színvonalú nézőképről jó minőségű felbontásban kell digitalizálni fényképeinket. A végső simításokat (a retusálást itt is el kell végezni!) a legegyszerűbb fotóátalakító alkalmazással is elvégezhetjük. Cél, hogy az eredetivel egyező formájú, színű, tónusú digitális másolattal rendelkezzünk. Praktikus a legjobb minőségben (TIFF file formátumban) tárolni a képeinket, hogy a későbbiekben ezt használhassuk a különböző prezentációk elkészítéséhez.

Digitális nyomat

Ha rendelkezünk megfelelő nyomtatóval, a portfólió képeit mi magunk elkészíthetjük, mert az A4-es formátum megfelelő méret egy összeállításhoz. Sőt, nyomatnak nem is kell kitöltenie a teljes papírfelületet – de a képeknek egységes méretűeknek kell lenniük. Az így kinyomtatott képeket aztán borítóval és hátlappal láthatjuk el, és a legegyszerűbben spirálozva a megfelelő sorrendbe szerkesztve fűzhetjük egybe. Összeállításkor figyelembe kell venni a képek formai, szerkezeti elemeit, hogy lapozáskor erősítsék egymás hatását, mint egy jól szerkesztett könyvben. A végére pedig mellékeljünk egy ugyancsak kinyomtatott életrajzot, bibliográfiát, amely tartalmazza nevünket, címünket, telefonszámainkat. Mindezt érdemes legalább angol nyelven is elérhetővé tenni.

CD, CD-ROM, Photo-CD, SVCD, DVD

A mai technológiák szintjén igénybe vehetjük a digitális adathordozókat is, hogy a portfóliónk könnyen, gyorsan eljuthasson bárhová. Érdemesebb kisebb file-méreteket paraméterezni, hogy a nézőnek ne kelljen hosszan várnia egy-egy kép betöltődésére; ha az illegális fölhasználástól tartunk, elláthatjuk őket vízjellel is. Lehet pusztán a képeket rátenni (életrajzzal együtt!) a lemezre, de könnyedén szerkeszthetjük akár automatikusan induló programként is CD-n, CD-ROM-on, Photo-CD-n. Az SVCD és DVD formátumot általában az asztali lejátszókban szoktuk használni, amikor is tv-képernyőn tekintjük meg a szabályozható időközönként „lapozott” fotókat. Érdemes felirattal és képpel ellátott borítót is készítenünk, amit valamennyi CD-t vagy DVD-t író programmal megtehetünk.

Az Internet

Az e-mail elterjedtségét figyelembe véve a kommunikációnak ezt a formáját is választhatjuk.

Portfóliónkat a 15–20 KB képméretűre konvertált fotóinkból kétféleképpen illeszthetjük e-mailbe. Közvetlenül „másolás” paranccsal a levélbe szerkeszthetjük feliratozva, dátummal, mérettel ellátva, vagy az e-mail mellé külön-külön csatolva küldhetjük el. Az összes portfólió bemutatási forma közül ennek a célba érése a legbizonytalanabb kimenetelű.

Barta Zsolt Péter