EURÓPAI KALANDOZÁSOK, 7. RÉSZ

Már a cikksorozat elindításakor is egyértelmű volt számomra, hogy utazni nem csak a térben, hanem – például kényszerítő körülmények hatására – időben is lehetséges. Amikor a postaládámban megtaláltam a Fény és forma – modern építészet és fotó 1927–1950 címet viselő kiállítás meghívóját, először félretettem; a megnyitó előtti napokban indultam volna egy utazásra. A vernisszázson mégis ott álltam az ajtónyitásra várakozó tömegben, és bekötött kezemet mutogattam az ismerősöknek. Egy kutyaharapás miatt ugyanis a kéthetes túra kilencnapos kórházi kezelésre változott.

Sajgó kézzel, toporogtam a megnyitón, néhány perc múlva teljesen belefeledkeztem a látványba. Utóbbi kifejezés már csak azért is helyénvaló, mert a kiállításhoz – honunkban még némileg szokatlan módon – rendkívül jól illeszkedő látványtervet készített Ágh Márton, Fodor Eszter, Kalocsai László és Varga Judit. A betonfelületet idéző falakon a képek egy része számomra ismerős módon jelent meg; Roselyne Doszpoly is így keretezte be egy, a gyűjteményébe került tájképemet, paszpartu nélkül, két üveglap közé szorítva. (Ezzel a megoldással a keret és a kép közötti átlátszó felület, azaz a fal struktúrájának a látványa határolja le a képet, melynek teljes felülete látható, egyetlen milliméter takarás nélkül.)

Az 1930 után mintegy két évtizeden keresztül emelt modern épületekről kifogástalan technikával készített korabeli fotók teljesen más Budapestet mutattak, mint amilyennek a várost gyermekkorom eszmélésekor megismertem. Az ostrom alatt és az októberi–novemberi napokban elszenvedett belövések még nem fekélyesítették el a homlokzatokat, a lépcsőházak falai még nem viselték a száztízről kettőhúszra történt átállás szinte eltüntethetetlen nyomait, nem látni az egyenpostaládákat, a kukákból kitüremkedő szemetet. „Csak” az épületek fürdenek a tiszta levegőben akadálytalanul áradó fényben, mely az elképzelhető legjobb szögből és erősséggel éri el őket.

Egyes enteriőröknél a „már láttam?” kínzó kérdése öntött el, némelyik indokoltan ismerős lehetett, másoknál egyértelmű volt, hogy már születésem előtt elpusztultak, vagy felismerhetetlenül megváltoztak. Töprengeni kezdtem a képek által kiváltott érzelem okán. Ekkor hirtelen Apámat láttam, amint négy évtizeddel ezelőtt a könyvszekrény előtt állva rámutat a polcra, és azt mondja: most már ezeket is olvashatod. A két világháború közötti félhivatalos irodalom második-harmadik vonulata nyílt meg előttem, ekkor olvastam Barsi-Rodriguez Ödön korai fantasztikus regényét, melyben a magyar marsrakéta a Vérmezőről indul a világűrbe.

A kiállítás láttán érdeklődéssel vártam a katalógus – már előre némi késéssel jelzett – megjelenését. Cs. Plank Ibolyának, Hajdú Virágnak és Ritoók Pálnak a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal kiadásában napvilágot látott Fény és Forma (Modern építészet és fotó 1927–1950) című, magyar és angol nyelvű kiadványa viszont csak eufemisztikus enyhítéssel nevezhető katalógusnak. A keménytáblás kötésű, szűkített A/4-es méretű, 304 (!) oldalas, vaskos album tanulmányai rendkívül bőséges és nagyon jól reprodukált képanyaggal járják körül a témát.

Cs. Plank Ibolya tanulmánya a magyar építészeti fotó modernizmusát legnagyobbrészt Kozelka Tivadar (1885–1980) és Seidner Zoltán (1896–1960) munkáin keresztül mutatja be. Az album megjelenése után, ez év januárjában az érdeklődők a HAP Galériában szűkített válogatást láthattak a novemberi műcsarnoki tárlatból, a Mai Manó Házban pedig kamarakiállítást rendeztek Seidner Zoltán fotóiból.

Az új tárgyiasság stílusában alkotókat, a korai szociofotó művelőit, a „modern fotóművészet” elveit vallókat, a Bauhaus illetve a magyar(os?) stílus követőit lehet, de nem érdemes különböző módon tárgyalni, egybevetni, összehasonlítani. Kozelka és Seidner épületfelvételeinek túlnyomó többsége viszont nem képezi vita tárgyát. Azon talán lehet polemizálni, hogy ezek a fotók dokumentálják-e a látottakat, vagy egyes esetekben a kép készítője többet tett, mint hogy a megrendelő igényeinek megfelelően dolgozott. Sarkítva a kérdésfelvetést, Seidner a Pozsonyi úti bérház lépcsőházát felülnézetben fényképezve műszaki fotót készített-e, illetve az alulnézeti képe művészi fotó-e?

Állásfoglalás helyett inkább lássunk két másik Seidner-képet. A Járitz-villa teraszát ábrázoló felvételre igaz a mondás: a jó fényképészt segítheti a véletlen is. A Baba utcai ház teraszára a szó szoros értelmében féltucatnyi sugárban süt a nap; a lemezkazettába fény juthatott be…

Ifj. Dávid Károly építész villájának alagsori előcsarnokát Seidner akkor fényképezte, amikor a kinti napfény által vetett árnyék az ajtó- és ablakkeret vonalát éppen az oszlop aljáig hosszabbította meg! Lehet ezt véletlennek nevezni, de én inkább arra gondolok: azon túl, hogy Seidnernek szeme volt erre, megérzett valamit az építész alapvető elképzeléseiből, vagy kissé poétikusabban a ház lelkéből.

A „Fény és forma” képeit nézegetve ismét eszembe jutnak Barsi fantasztikus regényének sorai; igen, ezeket az épületeket látta-ismerte az író, ezek képi világát helyezte át az űrhajóba, illetve annak célállomására.

„K. J., a magyar rádió bemondója híres volt a nyugalmáról. Péntek este azonban, amikor százezer ember nyüzsgött a Vérmezőn, hogy tanúja lehessen az űrhajó elindulásának, őt is elkapta valami különös, furcsa láz. Szinte magánkívül volt és a homlokán fájdalmasan lüktetett az ér, amikor megszólalt a mikrofon előtt.

– Hölgyeim és uraim! Itt állok a hangfogóval a Vérmezőn. Körülöttem tengerként hullámzik és zajong a roppant tömeg, amely azért gyűlt itt össze, hogy tanúja lehessen az első, kísérleti rakéta elindulásának. Az embergyűrű egyre szorosabb lesz a kötelekkel körülvett térség peremén – mindenki látni akarja a csodálatos rakétát, vagy ha úgy tetszik: űrhajót, amely egy fiatal magyar mérnök zsenialitását hirdeti.

Álomszerű kép az, amit innen a tribünről látok. A Várhegy minden egyes házát kivilágították erre az alkalomra. A rengeteg ablak úgy hat, mintha egy óriási, tündéri óceánjáró magasodna fel a tér túlsó oldalán, ahol roppant nagyságú nemzetiszínű drapériákat lobogtat a szél. A lámpák és zászlók is ünnepelnek, ünneplik azt a magyar embert, aki egy csodálatos találmánnyal ajándékozta meg az országot és az egész világot.

Végre elhallgatnak a megafonok! Minden tekintet a rakéta felé fordul. A fényszórók találkoznak a rakéta ezüstös teste körül. Az ember szeme belefájdul a nagy csillogásba – valóban tündéri kép! Már csak néhány perc választ el minket a rakéta indulásától. Néhány perc és tudni fogjuk a nagy titkot. Vajon képes-e az emberi szellem a téren és az időn diadalmaskodni és a technika segítségével legyőzni a távolságot?

Kíváncsi, égő tekintetek figyelik a rakétát, amely hatalmas, fénylő kúpként magasodik fel a derült, csillagos ég felé. A rakéta még mozdulatlan, holt anyag, de néhány perc múlva a robbanó gázok lángnyelvei fogják a magasba röpíteni.

Rettentő erejű robbanás hallatszott a bemondó szavai után, amelyre hosszan tartó visszhang felelt a budai hegyekből. A Vérmezőn összegyűlt tömeg teljesen megigézve bámulta a különös, szikrázó meteort, amely ezúttal nem a világűrből zuhant a Földre, hanem onnan szállt a csillagos ég felé…”

Fejér Zoltán

Képaláírások:

7. kép: „Március 3-án óriási tömeg hullámzott a Vérmezőn, hogy elbúcsúztassa a bátor embereket, akik a nagy útra vállalkoztak. A csillogó, orsó alakú rakéta úgy magasodott fel a csillagok felé, mint egy alumíniumból készült, karcsú torony. A mérnök búcsút intett a sokaságnak és beszállt az űrhajóba. Másodiknak a csillagász lépett be a kerek csapóajtó nyílásán. Utána a geológus következett, majd az orvos. Utolsónak a műszerész maradt, s azután berántotta maga után a csapóajtót.” (Marsovszky Elemérné: A Pénzintézeti Központ nyitott folyosója a tetőn)

8. kép: „Hatalmas szirénabúgás hangzott fel és a minden oldalról kigyúló fényszórók élesen megvilágították az űrhajót. Narancssárga fény villanása ragyogta felül a reflektorok fényét és iszonyú dörrenés süketítette meg a füleket. A föld is mintha megrendült volna, az emberek megtántorodtak és egymásba kapaszkodtak. Pillanatok, percek teltek el, míg a tömeg magához tért. Amikor aztán a fényszórók körülpásztázták a Vérmezőt, az űrhajó már eltűnt az emberek szeme elől.” (Seidner Zoltán: Lépcsőház nézete a földszintről a Bp. V., Szalay utca 5/a-ban)

9. kép: „Az obszervatóriumban azonban először látogatta meg barátját T. S. Érthető volt elfogódottsága és csodálkozása, amikor megpillantotta a modern technika minden vívmányával felszerelt épületet. Már a hármas kupola monumentális látványa is meglepte és ez az érzése csak fokozódott a belső berendezés láttán. Csodálatos és álomszerű látvány fogadta a kupola belsejében. Nikkel és üveglépcsők és fogantyúk csillogtak mindenfelé. Az volt az érzése, hogy egy óriási óramű közelében van, amely másodpercnyi pontossággal működik. A lámpák fénye csillogó, kerek emelvényt világított meg, amelyet üvegbe ágyazott fémrács vett körül.” (Kozelka Tivadar: A Kelenföldi Erőmű Vezénylőterme)

10. kép: „Kékes fénysugár világított be a kocsiba. A fémajtó zajtalanul csúszott félre és az utasok kiléphettek a szabadba. Azaz egy hasonló helyiségbe, mint ahonnan elindultak. De ez a terem mérhetetlenül nagyobb volt az előzőnél. Az átlátszó falak végtelenségén át különféle helyiségeket pillantottak meg. Egyik másik kék fényben fürdött, de akadt köztük vörös, sárga és zöld is. Sötét alagutak nyílásai sorakoztak a másik oldalon egymás mellett, sőt, egymás felett is. Mozgólépcsők és zajtalanul működő, átlátszó liftek siklottak a magasabb régiókba.” (Kozelka Tivadar: Budapest II., Margit körút 15-17. lépcsőháza)

11. kép: „Egy alumíniumhoz hasonló, fémkeretbe foglalt üvegliftbe terelték őket, amelyikbe mind beszálltak. A geológus megtapogatta az átlátszó falakat. Olyan, mint az üveg, – mondta –, de mégsem az, mintha simább és csúszósabb tapintású lenne! Szilárdabb és rugalmasabb az acélnál is – állapította meg a műszerész. A lift megindult és egyre növekvő sebességgel szállt fölfelé, hogy azután hirtelen megálljon egy hosszú folyosó torkolatánál… Csillogó fémmel bevont ajtóhoz értek, ami hirtelen szétvált előttük és ők lélegzet-visszafojtva lépték át a küszöböt." (Seidner Zoltán: Budapest, II. Margit körút 29., Lift)