MARASTINI-DAGERROTÍPIA A MAGYAR NEMZETI MÚZEUMBAN

Marastoni Jakab neve egyaránt jól ismert a művészettörténészek és a fotográfia történetét kutatók előtt. A magyar fotográfia történetével foglalkozók egy ideje egyetértenek abban, hogy Jacopo Marastoni – vagy ahogy Magyarországon ismertté vált: Marastoni Jakab – volt az első, aki Pesten hivatásszerűen foglalkozott a fényképezéssel, és 1841-ben dagerrotípia-készítő műtermet is nyitott a városban. Az is régóta közismert tény, hogy ő készítette Kossuth Lajosnak az egyetlen olyan hiteles dagerrotip arcképét, amely még itthon örökítette meg a XIX. század egyik legnagyobb magyar történelmi személyiségét. 2002. nyár elején a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárába került egy újabb Marastoni-dagerrotípia, s ez az esemény alkalmat kínál arra, hogy röviden összefoglaljuk, mit is tudunk Marastoni Jakabról, egyik első fényképészünkről.

Jacopo – mások szerint Giacomo – Marastoni 1804-ben, Velencében született, és festészeti tanulmányait is az itáliai város Képzőművészeti Akadémiáján folytatta. 1832-ben Magyarországra jött. Előbb Pozsonyban élt, majd 1835-ben Pesten telepedett le. A biedermeier kor népszerű arcképfestőjének számított. 1841-ben az újságok már mint dagerrotípia készítésével foglalkozóról adtak róla hírt. A Der Spiegel című lap 1841. június 26-i száma beszámol arról, hogy Marastoni hazaérkezett külföldi utazásáról, és egy tökéletesített dagerrotip készüléket hozott magával. A magáról megjelentetett reklámjai alapján tudjuk, hogy 1841. július 14. körül egy felvétel elkészítéséhez 8 másodpercre volt szüksége. Az előbb már említett Kossuth-képet – amelyen Kossuth Lajost és sógorát, Ruttkay Józsefet, valamint Both Pált örökítette meg –, amint azt a dagerrotipista a paszpartu szélére feljegyezte, szintén 8 másodperces expozíciós idővel fotografálta, a kép tehát valamikor 1841. július 14. körül készült. Ezt a dagerrotípiát 1930-ban Debrecenben felajánlották megvételre az egyetemnek, de annak nem volt rá pénze. Lord Rothermere tudomást szerzett erről, és megvásárolta a dagerrotípiát az egyetem számára. A Képes Pesti Hírlap 1930. december 6-i számának címoldalán közölte a mind magyar történeti, mind fotótörténeti szempontból jelentős képet. A hazai közvélemény e reprodukció alapján ismerheti a dagerrotípiát. Később szakmai körökben elterjedt az a vélemény, hogy ez a dagerrotípia nem maradt fenn, miként egyetlen más dagerrotípiája sem maradt fenn az első ismert hazai hivatásos fényképésznek. 1989-ben Szakács Margit a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Ősfényképek – Dagerrotípiák magyarországi közgyűjteményekben című kiállításának munkálatai során derítette ki, hogy a Kossuth-csoportkép dagerrotípia nem veszett el, a debreceni egyetemen van, ahová 1930-ban került. A lemezt a Debreceni Egyetemi Könyvtár Kézirattárában őrzik. Sajnos ezt szó szerint kell értenünk, mert mára tényleg csak a dagerrotip lemez őrződött meg, a kép már teljesen eltűnt róla. A kerek lemezt takaró, nyolcszögletű kivágású paszpartu jobb alsó sarkában azonban a „Marastoni” kézírásos felirat még ma is tisztán olvasható. A paszpartu másik szélére jegyezte fel a fotográfus az expozícióhoz igénybe vett időt: „In 8 Second”.

Annál inkább érthetetlen, miért nem maradt fenn Marastoninak több munkája, mivel a róla megjelenő újsághíradásokból kiderül, hogy dagerrotipistaként igen termékenyen működött. Szintén a korabeli lapokból ismert, hogy igen aktívan mozgott, s menedzselte is magát mint hivatásos fényképező. Azt, hogy festő létére milyen hamar elfogadta a fényképezést, mint a művészi emberábrázolás egyik lehetséges formáját, és ennek technikáját is mennyire gyorsan elsajátította, mutatja az az eredmény, hogy már 1841-ben dagerrotípiákat állított ki a Pesti Műegylet tárlatán. 1842 áprilisában a hírek szerint Pozsonyban volt, majd júniusban Kolozsvárra utazott fényképezni, ahol a következő év tavaszáig maradt. Ezalatt csaknem száz dagerrotípiát készített – számolt be az elvégzett munkáról a Honderű című újság 1843. március 4-én, amikor visszatért Pestre. Kolozsvári tartózkodása alatt nála tanult fényképezni báró Apor Károly, a jeles erdélyi amatőr fényképező. Apor még arra is rá tudta venni Marastonit, hogy eladja neki fényképező-felszerelését, miként erről a Fényképészeti Lapok Apor Károlyról szóló írása 1884-ben megemlékezett. 1843 őszén Marastoni ismét Pozsonyban fényképezett, de valószínű, hogy 1844-ben felhagyott a fotografálással, és visszatért eredeti hivatásához, a festészethez, noha a neve melletti dagerrotipista megjelölést még 1852-ben is szerepeltette a különböző pesti naptárakban, cím- és lakjegyzékekben.

1846-ban Pesten megnyitotta az Első Magyar Festészeti Akadémiát, ahol a festészet mellett állítólag dagerrotípiakészítést is tanított. 1859-ben megvakult, és nincstelenül egy tébolydában halt meg, 1860-ban.

2002 nyarán megvételre ajánlottak fel a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának egy dagerrotípiát, amely ezek szerint a második, eddig előkerült és ismert dagerrotípia Marastoni Jakabtól. A családi csoportkép ugyanolyan nyolcszögletű kivágású papírpaszpartuban van, mint a Kossuth-kép. A kép jobb alsó szélén a „Marastoni” szignó és az 1842-es évszám olvasható. Az eladó szerint a dagerrotípia az erdélyi Bethlen család tagjait örökítette meg; ez eddigi ismereteink szerint elképzelhető, hiszen Marastoni 1842– 1843-ban hónapokat töltött fényképezéssel Erdélyben. A Bethlenekről pedig tudjuk, hogy az első perctől megragadta őket a dagerrotipizálás, a család két tagja, Bethlen Pál és Bethlen Károlyné 1840-ben, párizsi utazásáról hozta az első dagerrotípiát Erdélybe. Lyka Károly szerint ifjabb Bethlen Jánosné is szerepelt Marastoni megrendelői között a fotográfus erdélyi tartózkodása alatt (Lyka Károly: Magyar művészet 1800–1850).

A dagerrotípia egy nyolctagú csoportot örökített meg, öt felnőttet és három gyermeket. A képen érződik Marastoni harmonikus kompozícióteremtő képessége, az az erénye, amelyet kritikusai a festményei kapcsán is elismeréssel emlegetnek. Nem volt kis teljesítmény 1842-ben ilyen nagy társaságról jó felvételt készíteni. Ez a kép is megerősíti a korabeli újságok véleményét, amelyek dicsérték Marastoni dagerrotip-portréinak életszerűségét, csoportképeinek ízlésességét, elevenségét.

A jó állapotban megmaradt Marastoni-dagerrotípia felbukkanása megcsillantotta a reményt, hogy a Marastoni Jakab műtermében készült, több tucatnyira tehető dagerrotípiából újabb példányok előkerülésére is számíthatunk a jövőben.

L. Baji Etelka