LAPPANGÓ ESCHER-KÉPEK

Némely családi fotóalbum valóságos kultúrtörténeti kincsesbánya. Nemrégiben volt szerencsém két ilyet is átlapozni: ezeket dr. Kiss Ákosné mutatta meg, miután A Baba utcai ház címmel készülő könyvem szövegrészéhez orvosi-szakmai tanácsokat adott. A ma már nyugdíjas főorvos asszony – lánykori nevén: Gőbel Zsuzsanna – a gyermekparalízisben megbetegedett légzésbénultak utókezelő kórházi részlegét vezette évtizedeken át.

Apja, Goebel (későbbi félrehallások és elírások után: Gőbel) Ödön Az Est-lapok magas beosztású munkatársa, a fővárosi rovat vezetője volt. Már kezdő újságíróként használni kezdte a Paizs nevet (mint a mellékelt „ábrán” látható első világháborús haditudósítói igazolvány bizonyítja), s amikor ily módon vált ismertté, erre óhajtotta megváltoztatni az eredeti családnevét. A hivatali hatalmasságok azonban „márpedig ilyen szó a magyarban nincs!” felkiáltással elutasították a kérelmét. Végül aztán a makacs hírlapíró újabb apró korrekciója elől már nem térhettek ki, így véglegesült a Pajzs névváltozat.

A családfőt nem csupán napi munkakapcsolat, de jóbarátság is fűzte a neves fotóriporterhez, Escher Károlyhoz, aki az otthonukban vagy közös összejövetelek, vendégségek alkalmával is szívesen fényképezte őket. Lehetséges, hogy riporteri vére inspirálta, de az sem kizárt, hogy megsejtette: az akkori emlékképek majdan kultúrhistóriai értékekkel gazdagodnak. A három Gőbel-lányt pedig nem titkoltan reklámcélból örökítette meg 1931–32 körül Az Est-lapok különkiadásainak olvasgatása közben, azt bizonyítandó, hogy azokat még a gyermekek is örömmel forgatják. Külön sajtótörténeti érdekességgel bírhat, hogy dr. Kiss Ákosné emlékezete szerint a fotók közül csak egy került közlésre, a hason fekvő kishúgát, Magdát ábrázoló kép, a Pesti Napló mellékletében.

A Pajzs família kitűnő viszonyban volt a fővárosi értelmiségi és művészkörökkel (az olvasó már régen és joggal gyanakodik, hogy a rokonsághoz tartozott a kiváló festőművész, Paizs-Goebel Jenő. Valóban: Pajzs Ödön öccse volt). A kedves pillanatokat pedig egy Márffy Ödönéknél tartott kerti ünnepség során örökítette meg Escher Károly, amint a Gőbel-lányok Kemény Simonnal labdáznak, láthatóan „sportot űzve” abból, hogy elcsípje, amikor a játékszer a költő kezét elhagyja.

A családi albumból most a nyilvánosság elé kerülő fotográfiák esete is jól példázza, hogy az eredetileg magáncélra készült, személyes vonatkozású képek miként válhatnak az idő múltával közérdekűvé, érdekessé.

Markovics Ferenc