DULOVITS JENŐ

A színes fényképezés néhány éve terjedt el széles körben, s ma már megállapítható, hogy az alkalmazási módszere is meglehetősen kialakult: a legtöbb színes fénykép úgy készül, hogy a kiválasztott, lehetőleg igen élénk színű témát lapos világításban veszi fel a fényképező. Ezt részben azért teszi, mert így kényelmesebb, részben pedig azért, mert a színek ilyen világításban ragyognak leginkább. Különösnek találom, hogy nemcsak az átlagfényképészek, hanem a kiválóak is legtöbbször így dolgoznak, valószínűleg abból az elvből kiindulva, hogy ha már színes a fénykép, a színeké legyen rajta a főszerep.

Vigyázat! A hangosfilm feltűnésekor is hasonló jelenséget vehettünk észre: a hang dominált és a kép jelentőségét háttérbe szorította, aminek az lett a következménye, hogy a fényképek veszítettek szépségükből. Ma már lényegesen jobb a helyzet, de még hosszú időbe telik, amíg a filmnél kép és hang kellő arányba jutnak, azaz a kép veszi át az őt megillető főszerepet. Okuljunk ebből a példából! A színes fényképezésnél sem tarthat örökké a színek egyeduralma. Meg kell, hogy kezdődjék a többi képelem (fény- és árnyékvonalak stb.) előretörése. Vagy adjuk át magunkat teljesen a színek varázsának s vessünk el majdnem mindent, amit a fekete-fehér fényképezés egy évszázad verejtékes munkájával kitermelt? Nem! Az impresszionista festő ugyan könnyen adhat döntő szerepet a színeknek, mert palettáján pontosan azt a színt keveri ki, amit akar, de mi, sajnálatra méltó fényképezők, egyáltalán nem vagyunk urai a színeknek. Valljuk be őszintén, hogy gyakran csalódunk, mert nem ugyanazok a színek jelentkeznek a kész képen, mint amelyeket felvételkor láttunk. Ennek okát akár az eljárás nem eléggé tökéletes voltában, akár előhívási hibában, akár önmagunkban keressük, mindenképpen arra kell törekednünk, hogy a színektől független elemeknek több szerepet adjunk a kép felépítésében s így a csalódásoknak – legalább részben – útját vágjuk. A fények hangsúlyozása a leghatásosabb eszköz ebből a szempontból, viszont az is igaz, hogy sok nehézséggel jár. Vizsgáljuk meg kissé közelebbről ezt a kérdést!

A fekete-fehér fényképezésben a fények hangsúlyozása nem probléma többé, mert bő megvilágítás és a megfelelő összetételű kiegyenlítő hívó használata elvezet a ,,Fények birodalmába”. A színes fényképek előhívása azonban ez idő szerint nem kiegyenlítő, hanem keményen dolgozó hívóban történik, s ez igen nagy akadályt gördít a fények érvényre juttatásának útjába. Pl.: fénnyel szemben történő színes fényképezésnél legtöbbször a következő hibák állnak elő: ha az expozíciót szűkre méretezzük, akkor a fények szépek, színesek, ellenben az árnyékok túl sötétek, ha pedig az expozíciót bőre szabjuk, akkor az árnyékok jók, ellenben a fények halványak, színtelenek, unalmasak. Ezeket a hibákat csak úgy kerülhetjük el, ha gondoskodunk az árnyékos oldalak kellő derítéséről. Hogyan történjék a derítés? Csendéletfelvételek és műtermi arcfelvételek készítésénél legkönnyebben oldható meg ez a feladat, mivel itt urai vagyunk a világításnak. A lámpákat helyezzük el úgy, hogy az egyik (lehetőleg a legnagyobbik) lámpa szembe világító fényt adjon, a többiek pedig az árnyékokat derítsék erőteljesen. Így a színeken kívül szép fényeffektusok is díszítik majd a képet. A lapos világítás okvetlenül elkerülendő. Természetes, hogy ilyen felvételekhez lehetőleg műfényfilmet kell használnunk. Közismert dolog, de nem árt hangsúlyozni azt, hogy ez a film viszont nappali felvételre egyáltalán nem alkalmas!

Ha nappal, szobában készítünk arcképfelvételt, akkor a modellt ültessük eléggé közel az ablakhoz s arcának árnyékos részeit eléggé nagy (legalább 30x40 cm-es) tükörrel derítsük. Így eléggé jó színeket kapunk, kivéve, ha csakis a derült égbolt kék fénye jut be az ablakon, más fény nem. Ilyenkor előfordul, hogy élettelen hullaarcot látunk viszont a képen. Kerüljük tehát az ilyen világítást.

Szabad ég alatti, napsütésben készíthetjük a legszebb arcfelvételeket, mégpedig fénnyel szemben és nyáron lehetőleg nem a déli órákban! Az árnyékok derítése itt legcélszerűbben fehér vászonnal (Pl.: vánkos, lepedő, kötény stb.) történik. Ezt az arctól kb. 1 m távolra, úgy helyezzük el, hogy a napsugarakat észrevehetően az arcra reflektálja. Ha napsütötte, fehér házfal van a közelben, akkor azt is jól felhasználhatjuk derítésre. Az ilyen fal nagy felületet derít, tehát lehetővé teszi a csoport-, vagy zsánerképek készítését is.

Az éjszakai felvételek a fekete-fehér fényképezésben a legszebben fejezik ki a fényt, csillogást, ragyogást. A színes fényképezésben azonban különösen nagy nehézségekkel vannak egybekötve, mert itt óriásiak a fényellentétek. Alkonyat idején azonban annál jobb felvételeket készíthetünk, mert ilyenkor a nappali fény maradványa kellőképpen derít. Igaz, hogy kékes, vagy kifejezetten kék színben mutatkozik a táj, de ez nem baj, sőt! A kék, liláskék és kékesszürke színek finom változatai töltik ki ilyenkor a képmező legnagyobb részét, s ebből az alapból a lámpák meleg, vörösessárga fénye, mint megannyi tüzes drágakő villog ki. Remek színegyüttes, nemcsak azért, mert kiegészítő színek vannak egymás mellett (s ez mindig kellemesen hat!), hanem azért is, mert itt a színegyensúly elve érvényesül. Ez az elv, amelyet eddig csak a festők ismertek – s most már a fényképészeknek is ismerniük kell – kimondja, hogy meleg és hideg színek csak bizonyos arányban tartanak egyensúlyt. Kevés meleg színfolt aránylag nagy területű hideg színt tart egyensúlyban, kivált akkor, ha a meleg színű foltok élénkek, ragyogóak, a hideg színűek pedig tompítottak. Pontosan ugyanez a helyzet az alkonyati felvételeknél. Így értjük meg igazán azt az esztétikai élvezetet, amelyet az alkonyati színes felvételek látása okoz.

Esős időben a nedves utakon, aszfalton kissé megváltozott színben tükröződnek a lámpák s ez – legtöbbször – előnyére válik a felvételnek. Havas tájak különösen szép alkonyati felvételek készítését teszik lehetővé, mert a hó világos színe csökkenti a fényellentéteket és díszíti a képet. Ez a téma engedi meg a legrövidebb megvilágítást. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezzem, hogy alkonyatban a megvilágításmérők felmondják a szolgálatot, s vagy egyáltalán nem, vagy csak tökéletlenül tájékoztatnak ebben a fontos kérdésben. Csakis a tapasztalataink alapján végzett becslés igazíthat útba. Hozzávetőleges tájékoztatás végett közlöm, hogy havas, korai alkonyatban, éppen lámpagyújtás idején f: 3,5 fényerővel cca 15–20 mp-et, késő alkonyatban, közvetlenül a teljes besötétedés előtt pedig cca 4–5 percet exponálok Agfacolor napfényfilmre. Azért erre a filmre, mert a műfény film a lámpafényt fehér, vagy igen világossárga, a tájat pedig túlzottan kék színben ábrázolná, ez pedig itt hiba lenne! Még a napfényfilmmel is megesik ez néha – valószínűleg előhívási hiba következtében- s ilyenkor csak utólagos kezelés segíthet a bajon.

A beteg képet, csipesszel megfogva, halvány rózsaszínű Neucoccin-oldatba mártjuk, néhány mp-en át fürösztjük benne, azután tiszta vízben leöblítve, lámpafény által megvilágított fehér lap előtt, átnézetben vizsgáljuk. Ha nem elég az eredmény, megismételjük az eljárást s akkor fejezzük be, amikor a kék szín kellőképpen eltompult s a lámpák megszínesedtek. Ezután néhány mp öblítés, majd szárítás következik. Ha túlzott vörös színeződést kaptunk volna, akkor azt tiszta vízben történő áztatással tetszés szerint csökkenthetjük.

Ha a kép zöldes, vagy kifejezetten zöld színű (ilyen hiba is előfordul!) akkor bíborvörös anilinfesték oldatába áztassuk a leírt módon. Ekkor azonban ügyeljünk, nehogy túlszínezzük, mert ez a festődés órákig tartó áztatással is alig csökkenthető! A színes fürdő sokszor meglepően jó eredményt ad, úgyhogy néha még reménytelennek látszó képet is megmenthetünk vele.

Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy bár a színes fényképezés technikai adottságai nagyon megnehezítik a fények hangsúlyozását, azonban egy kis ügyességgel, körültekintéssel mégis sokat tehetünk ennek érdekében.

Dulovits Jenő cikke a fotomüvészet 1944/1-es számában jelent meg – illusztrációk nélkül. Fejér Zoltán fotótörténeti szakíró szíves segítségével, 58 év után, most közli lapunk Dulovits Jenő tizenhat színes fotóját.

Dulovits Jenő színes felvételeit a Nikon Scan 3 program Digital ROC (színhelyreállító) funkciója segítségével interpretáltuk. A dolog persze felvet néhány elvi kérdést, amikre több, egymással ellentétes válasz is lehetséges. A képek sorában tizenhetedikként közölt fakult, ,,eredeti" tónusú kép-egyveleg a színkorrekciós beavatkozás előtti állapotot mutatja.

(tp)

Teljes képaláírások:

1., Őszi fények az erdei tisztáson

(A tanár-fotóművész kedvelt témája, amelyet az 1930-as évek végén már nem fekete-fehér filmre, hanem Agfa fordítós nyersanyagra fényképezett.)

© 2002, Dulovits Jenő jogutódja/Fejér Zoltán gyűjteménye

2., Dunai panoráma a Gellért-hegyről, előtérben az Erzsébet híd

(A háborús helyzet miatt a Lánchíd díszkivilágítását már megszüntették. Kisfilmes, Agfacolor fordítós filmre fényképezett dia az 1940-es évek elejéről.)

© 2002, Dulovits Jenő jogutódja/Fejér Zoltán gyűjteménye

3., Hullámfürdő a Gellértben

(A művész ezt az 1930-as évek végén, Agfacolor fordítós filmre fényképezett kisfilmes diát – minden bizonnyal – egy idegenforgalmi kiadvány részére készítette.)

© 2002, Dulovits Jenő jogutódja/Fejér Zoltán gyűjteménye

4., Zsánerkép, városkép vagy próbafelvétel?

(A művész a Vérmezőre és a Várhegyre néző erkélyről, az 1930-as évek végén, Agfa fordítós filmre fényképezett diájával a korabeli nyersanyag megvilágítás-különbség visszaadó képességét is ellenőrizhette. A kép közepén a Levéltár tornya magasodik.)

© 2002, Dulovits Jenő jogutódja/Fejér Zoltán gyűjteménye

5., Teljes gőzzel előre!

(A Déli pályaudvarhoz közel lakó Dulovits az 1930-as évek végén már

nemcsak fekete-fehér nyersanyagra, hanem kisfilmes Agfacolor fordítós filmre is lefényképezte a vágtató mozdonyt.)

© 2002, Dulovits Jenő jogutódja/Fejér Zoltán gyűjteménye

6., Csendélet vagy próbafelvétel?

A művész a színes nyersanyag és a fényképezőgép objektív teljesítőképességének határait vizsgálgatta. (Kisfilmes, színes fordítós filmre fényképezett dia az 1930-as évek végéről.)

© 2002, Dulovits Jenő jogutódja/Fejér Zoltán gyűjteménye

7., Szellay Alice reggelizik

(Az Agfa fordítós filmre fényképezett kisfilmes dia 1943 nyár végén, a Kádár Kata forgatása alatt készült a film főszereplőjéről.)

© 2002, Dulovits Jenő jogutódja/Fejér Zoltán gyűjteménye

8., Csendélet-próbafelvétel

(Az 1930-as évek végén, Agfacolor napfény-fordítós filmre fényképezett színes diapozitívnek létezik egy kevésbé derített változata is.)

© 2002, Dulovits Jenő jogutódja/Fejér Zoltán gyűjteménye

9., Kökörcsin

(Ez az Agfacolor fordítós filmre fényképezett kisfilmes, színes dia – versenyen kívül – szerepelt az 1943-as budapesti Nemzetközi Művészi Fényképkiállításon. A kiállítási katalógus 13. oldalán, 47. szám alatt.)

© 2002, Dulovits Jenő jogutódja/Fejér Zoltán gyűjteménye

10., Esti kirakatnézés, karácsony előtti hangulatban

(Kisfilmes, Agfacolor fordítós filmre fényképezett dia az 1930-as évek végéről.)

© 2002, Dulovits Jenő jogutódja/Fejér Zoltán gyűjteménye

11., Karácsonyi hangulat csillagszóróval

(Nemcsak családi emlékkép, hanem egyértelműen próbafelvétel is. A 18x27 mm-re levágott[?], kisfilmes, színes diapozitív ugyanis műfényre színérzékenyített Agfacolor fordítós filmre készült az 1930-as évek végén.)

© 2002, Dulovits Jenő jogutódja/Fejér Zoltán gyűjteménye

12., Téli este a Gellért-hegy oldalában, az Erzsébet híddal szemben álló háznál

(A maga korában – a szokatlan megvilágítási körülmények és a színes anyagnak a hosszú megvilágításra való, szinte kiszámíthatatlan reagálása miatt – rendkívül bravúrosnak számító felvétel.

Agfacolor fordítós filmre fényképezett kisfilmes dia az 1940-es évek elejéről.)

© 2002, Dulovits Jenő jogutódja/Fejér Zoltán gyűjteménye

13., Téli este a nappaliban

(Ez a felvétel megjelent Heinrich Freytag Contax-Praxis című könyve 1943-as kiadásának 129. oldalán is. Az ottani képaláírásból tudjuk, hogy az Agfacolor napfényfilmre, Contaxszal fényképezett dia félperces megvilágítással, majd a kinti fényekre 3 perces utánexpozícióval készült.)

© 2002, Dulovits Jenő jogutódja/Fejér Zoltán gyűjteménye

14., Éjszakai felvétel a lágymányosi Duna-partról, előtérben a Gellért Szállóval

(Kisfilmes, Agfacolor fordítós filmre fényképezett dia az 1940-es évek elejéről)

© 2002, Dulovits Jenő jogutódja/Fejér Zoltán gyűjteménye

15., Jégzajlás a Dunán a Vízivárosi alsó rakpartról fényképezve

(Szinte hihetetlen, hogy az igen kontrasztos ellenfény-felvételen sem tükröződés, sem a képsarkok besötétedése nem következett be. Csak reménykedhetünk, hogy ebből a kisfilmes, Agfa fordítós filmre az 1940-es évek elején fényképezett diasorozatból az objektív gyártói is láttak néhányat.)

© 2002, Dulovits Jenő jogutódja/Fejér Zoltán gyűjteménye

16., Balatoni alkony

(A művész ezt a tájrészletet lefényképezte fekete-fehér nyersanyagra is. Kisfilmes, színes dia, 1939 körül)

© 2002, Dulovits Jenő jogutódja/Fejér Zoltán gyűjteménye