TASNÁDI LÁSZÓ ÚJ KÉPEI

Tasnádi László képzettsége szerint nyomdász, grafikus és tervezőtipográfus, aki közel harminc éve alkalmazott fotográfusként is dolgozik. Sok esztendeje már, hogy szoros kapcsolatba került a számítógéppel és az azon futtatott tördelő- és tervezőprogramokkal, amelyeket elsősorban munkájához kellett igénybe vennie. Ennek során ismerkedett meg olyan programokkal is, amelyek már nemcsak a képek feldolgozását és manipulálását teszik lehetővé, hanem egy elképzelt, a háromdimenziós tér illúzióját keltő világ létrehozását is.

- Miért cseréli fel a fotográfus a fényképezőgépét alkalmanként számítógépre?

- A fotográfiában mindig zavart, hogy csak azt lehet lefényképezni, ami adott. A számítógép révén találtam azonban egy olyan eszközt, amit ugyanúgy tudok kezelni, mint a grafikus a ceruzáját, ugyanakkor teljesen fotószerű képeket készíthetek azzal a különbséggel, hogy olyan dolgokat tudok megjeleníteni, amelyek a való világban nem léteznek, és olyan helyzeteket is képes vagyok előidézni, amelyek a valóságban fizikailag nem lehetségesek. Fotográfusi tapasztalataimból olyan világítási effektusokat idézek elő, mintha ténylegesen fényképezném a dolgokat. Közben pedig arra törekszem, hogy a képek minél fotószerűbbek legyenek. Ezek a látványok ily módon egyfajta fotóillúziók.

- Mitől mások ezek a képek, mint egy fotórealista festmény?

- Háromdimenziós, azaz 3D-s programokkal készülnek. Sajátosságuk leginkább abban rejlik, hogy nem egyedi képekről van szó. Egy kompozíciót ugyanis bárhogy meg tudok változtatni. Nem egy kép születik, hanem képek egész sora. Amit végül kiválasztok közülük, az egy pillanatnyi állapotot jelez. Amikor úgy gondolom, hogy a kompozíció, a világítás megfelel elképzelésemnek, akkor - mondhatjuk úgy - exponálok. Viszont bármikor megváltoztathatok rajta mindent, például a tárgyak anyagszerűségét. Így azok lehetnek üvegből, majd kőből, esetleg fából vagy bármilyen fémből. A dolog alakítható, és nincsenek fizikai határok. A világítótesteket is oda helyezem, ahová akarom. Oda is rakhatok lámpát, ahová a valóságban nem. A fénye, a hatása látszik a képen, de maga a lámpatest nem.

- A világítási effektusokon túl, van-e más köze is ezeknek a képeknek a fényképezéshez?

- Itt a képek minden paramétere megváltoztatható, nem úgy, mint egy hagyományos fényképnél. Én azonban a gondolkodásmód, az indíttatás és a kivitelezés módja miatt nevezem ezeket virtuális fotográfiáknak. Leginkább különféle formákat, anyagokat és szituációkat szeretnék minél fotórealisztikusabban megjeleníteni. Elkészítési metódusa hasonló a 3D grafikához, de néhány gondolati síkon különbség adódik.

- Mi a különbség?

- A különbséget abban látom, hogy egy grafikus másként használja a világítási lehetőségeket és másként viszonyul a tárgyakhoz, mint egy fotográfus. Grafikusként előtérbe helyezném a formákat, a kompozíciót, míg fotográfusként a fényeket és árnyékokat, a plasztikát s az anyagszerűséget. Nálam a felsoroltak közel azonos értékűek.

- Miért vonzó ez a virtuális világ?

- Azért, mert olyan tárgyakat, formákat, helyzeteket tudok kreálni, amelyek a valóságban nem léteznek, vagy nem hozhatók létre, s mindezt fizikai kötöttségek nélkül. Bizonyos esetekben a tárgyiasult világból egy meghatározhatatlan fogalmi világba léphetek, ami képzőművészeti megközelítésekre ad lehetőséget számomra.

- Talán nem is csak furcsa egybeesés, hogy manapság a formatervezésben is jobbára csak a 3D-s tervezőprogramokat használják, és van olyan formatervező, aki a szoftver segítségével a sorozatgyártás közben belenyúl a formába. Így, bár az alapvető forma minden darabnál megegyezik, egy-egy apró motívumban mégis eltérnek egymástól.

- Már régóta napi gyakorlat, hogy egy számítógép által vezérelt szerszámgép a technológia által meghatározott anyagból legyártja a megtervezett tárgyat. Én azonban olyan anyagokat is hozzárendelhetek bármelyik formához, amelyből nehéz - vagy éppenséggel lehetetlen - lenne azt megvalósítani. Így olyan látványok is létrejöhetnek, amelyeket nem tudnék másképpen megvizsgálni, mivel az anyagok nem függetlenek fizikai jellemzőiktől. A tárgyak funkciója és anyaga közötti pszichikai és fizikai viszonyokkal a Bauhaus ideológusai elmélyülten foglalkoztak. Ezek elemzése a virtuális lehetőségekkel új dimenzióba lép.

- Ha csak a kompozíciós megoldások megjelenítése fontos, akkor lehet, hogy nem is lényeges, hogy materializálódjanak ezek az elképzelések?

- Azért van néhány olyan alakzat, amit szívesen látnék tárgyként megjelenni, de jelen pillanatban nem ez a legfontosabb. Számomra izgalmasabb, hogy naponta több kompozíciót is megalkothatok vázlat szintjén. Sok esetben sorozatok készülnek, amelyeknél csak az egyes elemek egymáshoz való viszonyában van különbség. A sorozatokból általában csak egy-két képet emelek ki kiállításra, művészeti publikálásra. Eközben adódnak olyanok is, amelyek más célra használhatók fel. Mivel reklámfotós vagyok, néha véletlenül, sokszor tudatosan, törekszem arra, hogy ezek - a megfogalmazásom szerint - átszerkeszthető/változtatható dekoratív virtuális fotográfiák sajtó és reklámcélú felhasználásra is alkalmasak legyenek.

- Hogyan születtek meg az első kompozíciók? A szoftverrel történt találkozás inspirálta, vagy már hamarabb megérlelődött a gondolat, csupán a megfelelő technikai eszközt kellett hozzá meglelni?

- Régóta érdekelt a háromdimenziós grafikai megjelenítés lehetősége, de idő kellett ahhoz, hogy megtaláljam a számomra megfelelő kreatív és könnyen kezelhető szoftvereket. A kísérletezési folyamat során felismertem, hogy a régóta foglalkoztató problémám - ami a fényképezésnél adódó fizikai korlátokból keletkezett - ezzel a technikával megoldható. Már csak a fantáziámon és az ügyességemen múlik, hogy mit tudok az elképzeléseimből megvalósítani.

- Hová fejleszthető, illetve hová fejlődhet még ez a dolog? Vannak-e valamiféle korlátai a technikának?

- Valójában nincsenek. Mostanában például éppen az absztrakció irányában próbálok továbblépni. Már nemcsak tárgyakat formálok meg, hanem azokat a fényeket, illetve átvetüléseket, amelyek a tárgyakon, illetve a felületeken megjelennek, onnan visszaverődnek. Elég sokáig lehet még fokozni, akár az absztrakció, akár a látvány terén. Alkalmazott fotográfusként ezzel a technikával különleges képeket készíthetek, hiszen annak is megvan a lehetősége, hogy egy valódi fényképet belehelyezzek virtuális térbe, vagy bármilyen formára feszítsek, illetve valós képbe virtuális elemeket illesszek. A háromdimenziós programokban bármit áthelyezhetek, elforgathatok, megváltoztathatom a dolgok viszonyát egymáshoz képest, tetszőlegesen változtathatom a fényeffektusokat, a látószöget vagy éppen a virtuális objektíveket gyújtótávolságuk szerint. Innen szemlélve, számomra ez egyfajta játék. Egy alapötletből kiindulva számtalan kompozíció készülhet; mind más és más. Ezzel a technikával eddig közel ezerháromszáz képet - vagy inkább nevezzük vázlatnak - készítettem, amiből néhány százat tekintek véglegesnek. A többi még mind alakítható. Emellett pedig egyre újabb témák merülnek fel. Amint említettem, most a fényáteresztést vizsgálom, vagy azt, ahogy a különböző felületeken megtörik a fény. Például reggel gyönyörűen süt be a redőnyön keresztül a nap, és nagyon izgalmas foltok keletkeznek a tárgyak felületén vagy a falakon. Ilyenkor előkaphatnám a fényképezőgépet és lefényképezhetném, de sokkal nagyobb kihívás az, hogy kitaláljam, hogyan tudom virtuálisan előállítani ugyanazt a látványt. Vehetjük úgy, hogy a természettől lesem el mindezt. A fontos azonban az, hogy az általam létrehozott jelenség bármikor továbbfejleszthető, átalakítható, vagy más szándékkal, más célra felhasználható úgy, hogy mégis ugyanazt a jelenséget veszem alapul.

- Arról van tehát szó, hogy a természetből ellesett jelenségekből létrehozható egyfajta adatbázis, ami később számos célra felhasználható?

- Lényegében igen. A különféle anyagokkal is ilyesmit próbálgatok, amikor azokat vizsgálom abból a szempontból, hogyan tükröződik a felületük, milyen a fényáteresztésük, hogyan alakul ki a fénytörés a felületükön vagy éppen az anyagban. Kristályüvegnél például teljesen más a fénytörés, mint normál ablaküvegnél vagy egy buborék esetében, és egészen fantasztikus jelenségek lépnek fel. Számomra mostanában ezek a legérdekesebb és a legizgalmasabb problémák.

- A képeken kialakuló hatásokat a számítógép generálja, amikor megválasztja a különféle anyagminőségeket?

- Igen, az általam megadott paraméterek alapján. Számomra ez a kihívás: milyen felületeket, milyen paramétereket kell megadnom ahhoz, hogy a felületek változatosabban tükröződjenek? Hogyan viselkednek a fények, a színek egymással a fénytörés által? Milyenné válik két szín a különböző anyagú felületeken, ha a fénytörés vagy tükröződés révén egymással érintkezésbe kerülnek? De szabályozni tudom a tükröződés mértékét is. Ez legalább annyira izgalmas, mint az, hogyan alakul át a dolgok képe a különböző formákon a tükröződés révén. Vagy érdekes megvizsgálni, hogyan változik a fénytörés, ha különböző anyagminőségek egymásba hatolnak. Fizikai korlátok nélkül definiálható az anyagok keménysége is. Vagy megválaszthatom, hogy mi és honnan reflektáljon, illetve hol és mi tükröződjön. Mindeközben foglalkoznom kell formatervezéssel is annak érdekében, hogy minél érdekesebb, változatosabb alakzatokat hozhassak létre. A bonyolult, sokszor amorf formák izgalmasabbak, de geometrikus alakzatokból egyszerűbb kiindulni. Geometrikus formákban is számtalan tükröződés képződhet. Érdekes megnézni, hogy két ellipszoid meg egy gömb hogyan tud egymásban tükröződni, milyen formákat adnak vissza ezáltal.

- Hogyan fogadta a szakma ezeket a kísérleteket?

- A szakma a közelmúltig nem látta ezeket a képeket. Bár már csaknem öt éve foglalkozom ezzel az anyaggal, azonban a képek nagy része idén s az elmúlt évben készült. Kiállítani, publikálni csak a friss, aktuális műveimet szeretem. Számomra fontosabb az, hogy mi lesz holnap, annál, hogy mi volt tegnap.

- Eddig akkor még nem is érkeztek visszajelzések arról, hogy ki mit gondol minderről?

- Két esemény zajlott le a közelmúltban (az országos Reklámfotó Szalon és a CEPIC-kongresszushoz kapcsolódó kiállítás), ahol egy-egy „virtuális fotóillúzióm" volt látható. Képeim mindkét alkalommal elismerést arattak, de - az eddig ismert szakmai múltam alapján - nem vagyok biztos abban, hogy minden néző, illetve kolléga tudta, hogy mit lát. A képek - szándékos - fotórealisztikus hatása miatt remélem, hogy a néző olyan „professzionális fotográfiákat" lát, amikben valami furcsa (fizikailag, optikailag lehetetlen) dolog érezhető.

- Nincs olyan érzése, hogy elárulta a szakmát azáltal, hogy olyan eszközöket használ, amelyeknek nincsenek technikai korlátai, mint egy fényképezőgépnek?

- Nincs. Azelőtt is olyan fotográfusként tartottak számon, aki grafikus, illetve fordítva, olyan grafikusként, aki valójában fotózik. Soha sem tartoztam semmilyen klikkhez, és soha nem is szerettem volna, ha bárhová beskatulyáznak. Az eddig bemutatott képek között is hat olyan van, amit grafikai biennálén állítottak ki. Nekem mindegy, hogy fotózok, grafikai eszközökkel oldom meg a feladatokat, vagy éppen tipográfiai munkát végzek. Ilyen szempontból nem tudom szétválasztani magamat, illetve alkotói tevékenységemet. Nem érzem, hogy elárultam volna a fotográfiát. Sőt úgy gondolom, hogy kitágítom valamelyest a látókört, hisz amit csinálok, az ötleteket adhat a hagyományos fényképezéshez is. Azokkal a lehetőségekkel, amelyekről eddig szó volt, például olyan világítási megoldásokat tudok szimulálni, amelyeket a gyakorlatban nem használtak még.

- Azért, mert nem is lehet, vagy csak nem merült fel a lehetősége?

- Nem gondoltak rá, vagy nem tudták megnézni a hatásait. Valós körülmények között nem könnyű megvizsgálni a hatásokat, egy műteremben pedig kifejezetten nehéz. A másik dolog, ami fontos lehet ebből a szempontból, az a világítótestek alkalmazása. Én itt korlátlan számú és típusú világítótesttel rendelkezhetek. Sőt bármelyik testet is megtehetem világítótestté. Ezáltal ötleteket tudok adni másoknak, hogyan kísérletezzenek a világítással, a különféle anyagokkal, a derítőlapokkal vagy derítőfelületekkel. De a tapasztalatokat fel tudom használni az oktatásban is, mert különböző szituációk hatását előre elemezhetjük. A számítógép segítségével bármilyen fotóstúdiót létrehozhatok, így virtuálisan egyszerűbben lehet helyzeteket, beállításokat kontrollálni. Visszatérve az előző kérdésre, szerintem mindez inkább hasznára válik a fotográfiának, sem mint kárára.