JUSSI TIAINEN FINN FOTÓMŰVÉSZRŐL

Mi is ő valójában, fotós vagy építész? A kérdést szakmai berkekben sokan felteszik, mert a munkásságát döntően kitevő építészeti fényképei fotós szemmel túl fegyelmezettek, az építészeti műfaj törvényszerűségeit tartják szem előtt. Lezárhatnánk a kérdést azzal is, hogy olyan építész ő, akinek munkaeszköze a fényképezőgép. Ezt a következtetést azonban az építészek vitatják, mert a szakma végső eredménye a megépült ház, tehát formális szempontok szerint nem tudunk dönteni. Ahhoz, hogy állást foglalhassunk a kérdésben, át kell tekintenünk Jussi Tiainen munkáit és azok jelentőségét.

Először is a finn építészet nemzetközi jelentősége a XX. század 30-as évei óta a nemzetközi érdeklődés középpontjában áll. Mivel az alkotások döntő többsége a távoli Finnország területén van, szükségszerű volt, hogy olyan közvetítők jelenjenek meg, akik tökéletes műfaji hitelességgel tudják közreadni az alkotásokat - közülük Jussi Tiainen talán a legnagyobb.

A feladat szakmai nehézsége abban rejlik, hogy akkoriban a finn építőművészet az építészet térbeli és szellemi dimenzióival egyszerre hozott újat. A környezeti térhatások szellemét vitte be a belső tér újrafogalmazásába, és ezt a természetes fényeknek a pszichikai hatásával is kombinálta. Az így kialakult térhatás új evolúciója indult el, amely az építészet történetében már ismert és sikeres tér - idő - fény használatán túl új szellemi dimenziókkal bővült. Amelyben a helyi természeti fényeknek az alkotók és használók szellemében kialakult fogalmak és érzetek is megjeleníthetőek voltak. (példa erre Pietilä építész Kaleva temploma Tamperében.)

Az építészetet sohasem fejezheti ki tökéletesen a három térbeli dimenzió, mert az életterében való mozgások, az idő, a fények, a komfortérzet, a színek mind alapvetően befolyásolják, tehát a szellemi dimenziókat is összefogó építészeti gondolatot keressük és értékeljük.

Nagy kérdés, hogy lehet-e ezt két dimenzióban összesűrítve tolmácsolni. Úgy tűnik, Jussi Tiainen munkássága példa lehet erre. A művészek szellemi átíró képessége olyan nagy, hogy az alkotóelemeket és részleteket tudományos részletességgel feltárva és szétszedve nem írhatjuk le a biztos képletet. Ahhoz, hogy egy fotóművész az építészeti alkotást így tudja átírni, szellemében építésznek kell lennie.

Közismert tény, hogy az építészet az őskortól kezdve integrálja a csatlakozni kívánó műfajokat az építészeti tér részletesebb kifejtéséhez. Régebben alkalmazott képzőművészetek - formájában -, a mai korban pedig az egyre bővülő társművészetek eszközeivel (textil, kertművészet, mesterséges fényhatások, grafika stb.).

Mi is a legjellemzőbb a társművészetekre? Az, hogy társulni képesek az építészeti alapgondolat (szellemi térhatás) kifejezési eszközeivel, és segítenek kifejezni az érintett alkotásban kiemelt gondolatok megjelenését.

A társulás alaptörvény - szerűségei jól elemezhetők, de itt nem szükséges erre kitérni, csak annyit kell megjegyezni, hogy ezek mind a technikai (láthatóság, időtállóság stb.), mind szellemi szinten (újszerűség, a kiválasztott emocionális hatás, dekorativitási szándék stb.) egyeztetést igényelnek.

A véleményem az, hogy korunk társművészeti gazdagodásába tökéletesen belefér annak a fotóművésznek a munkássága, aki a helyhez kötött építészeti alkotás egyedi személyes szellemét, a távolságokat legyőzve, tolmácsolni tudja.

Nem minden épületfotó ilyen, mint ahogy nem minden képzőművészeti alkotás alkalmas társművészetként - lásd a művészettörténet számos kudarcát, amelynél az egyébként értékes műalkotás nem volt nyitott az építészeti gondolat felé.

Jussi Tiainent nagyfokú építészeti érzékenysége és vélhetően kemény akarata is segíti ezen az úton.

Egy fotóművésznek témája lehet bármi, egy fűszál, egy felhőfoszlány is, hogy kifejezhesse érzését, gondolatait. Jussi Tiainen nyilván ezt is profi módon tudja, de építészeti fotóiban kegyetlenül fegyelmezi magát azért, hogy meg ne hamisítsa a műalkotás egyéni, személyes üzenetét.

Átérezte a fontosságát, mit jelent az, hogy egy kis nép legsikeresebb művészeti ágának nagykövete lehet. Talán a finn társadalom sem, és mi sem tudjuk eléggé értékelni, hogy milyen mértékben segíti a környezettudatos építészeti szellem elterjesztését a világban. Mi, magyar építészek is komoly támaszt nyerhetünk abban a törekvésünkben, hogy a két ország kultúrájának kapcsolatában, a finn építészet mindenkor aktuális, példaként előttünk álló törekvéseiben minél tájékozottabbak legyünk, hiszen nem utazhatunk elég gyakran Finnországba.

Illik összefoglalni az építészeti fotós munkásságának jellemző jegyeit:

- A képek komponálásánál olyan részt emel ki az épületből, amely jellemzi a környezeti kapcsolat sajátosságát, és egyben az építész szellemi gondolatainak irányát.

- A fotózás időpontjának a megválasztásával a természeti fények sajátos nemzeti karakterre utaló jellegzetességeit hangsúlyozza.

- Pontosan interpretálja az építész azon állásfoglalását, ami az egész és a részletek vonatkozásában üzenet jellegű.

- Ha társművészeti alkotás vagy bútor szerepel a képen, az megtartja a műben meghatározott szerepét.

- A színek összhatását, az építészeti mű „színhangját" (a színek összérzetét) is át tudja adni fotói színhangjával.

- A teljes képmező szolgálja a mondanivalót. A kép minden négyzetmillimétere tűéles (még az éjszakai fotóknál is), ugyanakkor bármely részegység izgalmas látnivaló.

Kaszás Károly

(Az 1954-ben született Jussi Tiainen kamaszkorában kezdett fotózni, és már igen korán pontosan tudta, hogy épületeket szeretne fényképezni. Az Iparművészeti Főiskolán folytatott tanulmányai idején a fényképezést még tulajdonképpen nem tanították, ám ő szívesen tanít másokat. „Semmi értelme nincs annak, hogy a fiatalok elkövessék ugyanazokat a hibákat, amiket én is elkövettem" - vallja szerényen. Kérésünkre Budai Enikő magyar fotóművészt is felvette tanítványai közé, ezzel is gazdagítva a magyar-finn kulturális kapcsolatokat.