IN MEMORIAM HORLING RÓBERT

Budapest XIII. kerületének szülötte és haláláig hű lakosa volt Horling Róbert (1931-1992) fotóművész, akinek neve az MTI munkatársaként - amely első és egyetlen munkahelye volt - 1949-től 1992-ig fémjelezte a magyar fotográfiát. Kamerájával otthonosan mozgott a riport-, zsáner-, portré- és tájfotó készítésében, a műszaki, illusztratív és reklámfeladatok megoldásában. A színes fényképezés elkötelezettjeként 1955-től, amikor is első színes képeit készítette, alkotóként és oktatóként is úttörő feladatot vállalt annak népszerűsítésében.

Az ő nevéhez fűződik az első hazai egyéni színesfotó-kiállítás, amely 1970-ben a Műcsarnokban Kanadát mutatta be. A hazai és nemzetközi kiállításokon, pályázatokon több, mint 300 díjat nyert. Tevékenységét a Nemzetközi Fotóművész Szövetség 1959-ben A.F.I.A.P., majd 1966-ban E.F.I.A.P. kitüntetéssel ismerte el. Színes kollekciói három ízben nyertek aranyérmet a nemzetközi Interpress Foto pályázatokon. Esztétikai és filozófiai egyetemi tanulmányai, valamint saját kreatív, ötletdús, kísérletező, a humort sem nélkülöző személyisége vezették el a hetvenes évek elejére a reklámfotográfiához. 1970 és a nyolcvanas évek közepe között gyakorlatilag minden olyan hazai reklámfotó pályázaton, amelyiket a Magyar Fotóművészek Szövetsége, illetve a Magyar Reklámszövetség rendezett, és amelyiken jeligés pályázóként elindult, évről évre, több kategóriában is nyert.

A sokak által „lebecsült" alkalmazott, illetve színes fotográfiát szívügyének tekintette, ezért vállalt szerkesztőbizottsági tagságot 1959-től a hetvenes évek elejéig a Fotó című szaklapban, majd ezért lett alapító és elnökségi tagja az 1975-ben megalakuló Reklámszövetségnek. Az MTI Illusztrációs és Reklám Szerkesztőségének művészeti vezetőjeként, az Iparművészeti Főiskola óraadó tanáraként, a hazai és külföldi fotóklubok meghívott előadójaként fiatalok százaival ismertette és kedveltette meg a fotózás szépségét és terminus technikusait. Az elmúlt évtizedekben több, mint 50 egyéni kiállításán hozta emberközelbe a színes fényképezés és a reklámfotográfia titkait.

Munkásságáért Balázs Béla-díjjal (1980), Érdemes Művész címmel (1990), a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának díjával, az „Év kiállításáért", az „Év művésze" címmel (1990), valamint a Reklámszövetség legrangosabb kitüntetéseivel, a Pécsi József díjjal - amelyet 1978-ban elsőként vehetett át - és a Magyar Reklámért (1989) díjjal tüntették ki. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy milyen fájó szívvel szemlélheti az égi fotós mezőkről, hogy a reklám szövetség megalakulásának 25. évfordulójára kiadott, A magyar reklám 25 éve, 1975-2000 vaskos kötetében még csak meg sem említik a sikeres, sokak által szeretett és csodált, sokak által pedig csupán csak irigyelt, néhai „frontemberének" nevét...)

Szerkesztőségi vezetőként és oktatóként a nyolcvanas évek közepén visszavonult az aktív versenyzéstől, mert úgy érezte, hogy elérte, amit szeretett volna, és hogy tanítványai, szeretett „fiai és lányai" fotográfiai megmérettetését kell inkább tanácsaival, zsürielnökségi részvételével segítenie. Ezzel együtt érdeklődése ismét a riportfotó és a zsánerképek felé fordult. Termékeny évek következtek, Szegeden, Ausztráliában, Arubán és a világ más tájain fotografált.

Nagybetegként is dolgozott, az utolsó percig tele volt tervekkel: hogy milyen jó, profi tankönyvet fog a „gyerekeknek" írni, ha nyugdíjba megy, vagy hogy miként fogja az MTI fotóarchívumát a kor technikai szintjének megfelelően rendszerezni. A sors kegyes fintoraként az utolsó munkáiból készült, „Egy csepp Aruba" című színesfotó-kiállítás a temetése napján, 1992. szeptember 4-én nyílt meg...

Most a korán eltávozott művész 70. születésnapja tiszteletére, s halálának 10. évfordulóján, a 4. Országos Fotóhónap keretében, mintegy száz képből álló gyűjteményes emlékkiállítással igyekszik a család felvillantani „In memoriam Horling Róbert" címmel a sokoldalú alkotó, „napfényes", vidám egyéniségét az Újlipótvárosi Klub-Galériában (Cím:1136 Budapest, Tátra u. 20/b., bejárat a Radnóti M. u. felől.) Nyitva: május 15-31-ig, naponta 14-20 óráig, szombat és vasárnap kivételével.)

Mivel a művész (bár előzetes képválogatással is nagyon készült a 70. születésnapján rendezendő, addigi munkáit összefoglaló kiállításra) már nem lehet köztünk, képeinek, munkásságának, tanításának lényegét leginkább saját szavait idézve adhatjuk vissza.

Ars poeticája

"Hitvallásom szerint hiteleset és szépet kell alkotni. Nem baj, ha egy kép szép, attól még tartalmas és jó is lehet ... olyan legyen, hogy érzelmet tudjon kelteni a nézőben ... Hozzuk tehát ... a fotó, a reklámfotó tárgyát, témáját emberközelbe, ... egyetlen pillanatba sűrítve a mondanivalót, kiemelve a részletekből a lényegest..."

,,Teremtsünk harmonikus összefüggést az egyszerű tárgyfotó és a zsánerkép között és ha sikerült az élettelen tárgyak, a velük kapcsolatos személyek, valamint az őket körülvevő környezet kapcsolatát megteremteni, akkor már sikerülni fog a nézőben is megfelelő érzelmet kiváltani... És ezzel megnyílik, az út a jó reklámfotó felé...

A technikai tudás lényeges, de a technikának szolgálni kell a tartalmat, de a tartalom sincs meg megfelelő technikai tudás nélkül..."

,,Milyen fontos a kompozíció! A lényegre törő szigor, a kép tiszta felépítésében. A néző szeme ragadjon meg a képen, a tekintet ne ugráljon, ne botorkáljon rajta, kétségbeesve keresve a kapaszkodót. A formák tömörek, a színek határozottak legyenek, de a célnak - a jó fotónak - megfelelően, ezeket nagyon sok részlettel lehet árnyalni..."

„Sokan azt mondják, hogy a fényképezés, mint a pillanat művészete a pillanatot berögzíti, megfagyasztja. A térből kiemel egy kis részletet, s azt keretbe teszi. Én belülről, a képzeletemből próbálom a teret megteremteni. Nemcsak a látott valóságot fényképezem. Sokszor hosszú hetek munkájával előre megszerkesztem a képeket..."

Röviden a reklámról

„A mai reklámfotó csak akkor korszerű, ha egyrészt technikailag tökéletes, tehát megfelelő tudású és felszerelésű fotós készíti; másrészt, ha esztétikai szintje magas. Itt szándékosan nem művészi szintről beszélek, hanem színharmóniáról, kompozícióról, a kép szerzőjének látásmódjáról, ízléséről; megfelelő esztétikai igényű képkomponálásról. Harmadsorban, s ez a leglényegesebb alkotóelem, a „blickfang". Kell, hogy a jó reklámfotó „mellbevágjon", de persze ne gorombán, ne úgy, hogy hanyatt essünk tőle. Olyan halkan, finoman vezessen el a mondanivalóhoz, hogy a néző észre se vegye, hogyan történt..."

A fotó szerepéről

„A vizuális közlés és ezen belül a síkábrázolás az ember számára minden korban - napjainkban különösen - sokat jelent, és jelentett. Hatalmas kommunikációs erő van a képben: festményben, fotóban, grafikában egyaránt... Olyan világban élünk, ahol megállás nélkül új és új hatások érnek bennünket. Ezeknek egy részét a fotó közvetíti felénk. Az a fotó, mely napi életünk szoros kísérőjévé vált, mely közvetlenül, vagy közvetett módon, reggeltől-estig, az utcán,... a munkahelyen, de még a pihenés óráiban is mellettünk van, és befolyásolja értelmünket, érzelmünket egyaránt...

A világ fotográfiája virágkorát éli, de nincs nyugvóponton. A fotográfusok: profik, amatőrök - viharos, átmeneti időszakban fényképeznek. A fotóművészek alapkérdése szerte a világon: a művészeti ág helye a társművészetek között...

A fotónak hisznek az emberek. Ennek a hitnek az alapja valószínűleg a fényképezőgép, az objektív csalhatatlanságába vetett hit. Ezt az alapot, ezt a hitet, ezt a lehetőséget feladni vétkes könnyelműség lenne..."

Művészettörténész szemmel

„Magasan képzett, sokoldalú fotográfus - írta róla Ury Ibolya, a legnagyobb kiállításait rendező művészettörténész. - Képein egyszerre láthatjuk a lírát és a szellemes ötleteket, az elvont és a valósághű ábrázolást - mindezt művészi színvonalon. Természetes és épített környezetünk harmóniájának, a színek és formák játékának, mindennapjaink sokak által észre sem vett szépségének megragadása - ez Horling Róbert fotográfiájának magva, művészetének forrása... Képeiben tisztán, lényegre törő szigorral építkezik. Formái, akárcsak színei, tömörek. Fotóin azonnal megtapad a tekintet, nem botorkál rajtuk, kapaszkodót keresve. Az alapformákat és alapszíneket ezernyi finom részlettel árnyalja, elemi szépségtöltésekkel. A formák színekben oldódnak fel, a színek formát alakítanak. Velük és általuk, kölcsönhatásukkal tölti fel érzelmileg a képpontokat, összeköti azokat a szerkezettel úgy, hogyha rájuk esik a tekintet, mindegyik egyszerre villan és hosszan, mélytüzűen tovább izzik. Gazdag színvilágot varázsol két-három színből, színt színben tartva kerüli el a tarkaságot, és ér el változatos harmóniát."