FEJEZETEK A MAGYAR FOTÓIPAR TÖRTÉNETÉBŐL 12. (BEFEJEZŐ RÉSZ)

Húsz évig dolgozott polgári iskolai tanárként. Tizenhárom magyar szabadalma közül már az első meghozta a világhírt: a Tóth Miklóssal közösen kialakított lágyító előtétlencse fogalommá vált, és mind a mai napig forgalmazzák a japán és német gyártók. A Duflexbe beépült öt találmánya közül hármat világcégek sem szégyelltek a későbbiekben a magukénak érezni. Ha elfogadjuk az általa többször leírt időpontot, akkor pontosan hat évtizeden keresztül fényképezett. Két magyar és két idegen nyelvű könyve számtalan kiadását egymás mellé tenni - ez már az utókor feladata.

Egy 1936-ban megjelent interjúból az is kiderül, hogy Dulovits Jenőnek mi volt a vágyálma: „Gyermekkorom óta vonz a film. A közelmúltban viszont keserves csalódóssal tapasztaltam, hogy szinte áthághatatlan kínai fal vesz körül mindent a film körül..." Négy évvel később, a Művészi fényképezés című könyvének előszavában ismét erre utalt: „...búcsút mondok a fényképező művészetnek, más múzsával kacérkodom. Igaz, a kacérkodás eddig eredménytelen volt..."

Dulovitsnak újabb három évet kellett várnia az első igazi alkalomra, addigra viszont a Hunnia Filmgyár operatőrjei már a végletekig kiaknázták az ellenfényben és a DUTO-ban rejlő lehetőségeket. Eiben István például egy reklámcélra is felhasznált, 1935 januárjában kelt levelében, már nyolc olyan filmet sorol fel, amit DUTO-val fényképezett, többek között a Meseautót és a Lila akácot is.

Szőts István (1912-1998) váltotta valóra Dulovits álmát, amikor felkérte őt egy rövidfilm leforgatására. A rendező így emlékezett erre vissza: „1943-ban kezdtem Kádár Kata balladáját forgatni. A film indító, inspiráló motívuma a Gyilkos-tó vízbe süllyedt erdeje volt. Mikor a víztükör megmozdult, remegni kezdett, fantasztikus formák, fények és árnyak bontakoztak ki. Ez lett a kerete a vízbe ölt lány történetének. Kodály zenéjének üteméhez mértem és komponáltam a képek hosszát és hangulatát. A kitűnő amatőr fényképész első önálló operatőri munkája volt ez a film. A szakma tiltakozása ellenére bíztam meg az ellenfények mesterét a felvételek elkészítésével."

Tegyük hozzá, hogy a Lippay produkcióban forgalmazott, egytekercses, 260 méter hosszú filmballadában Szellay Alice és Halász Géza játszanak, Szilvássy Margit énekli Kodály zenéjét. (A Magyar Nemzeti Filmarchívum őrzi a mű egy kópiáját, és az elmúlt tíz évben különböző TV-csatornákon láthattuk is a Kádár Katát.)

A korabeli sajtóban mintegy fél tucat újságcikk, rövid ismertetés jelent meg a filmről. Bár a filmballada témaválasztását és hangvételét nem minden írás méltatja egyértelműen, az operatőri munkát kivétel nélkül dicsérték. Még az egyik legkritikusabb esszé írója, B. Nagy László is megállapította: „Szőts mellett inkább Dulovits érdeme a Kádár Kata. Míg a rendező munkája csak egy-két ötletben és a cselekmény megfogalmazásában látszik, a fényképész állandóan fölhívja a figyelmet magára."

A folytatás - ahogy mondani szokták - kész regény. Szőts következő, az 1945 előtti magyar filmgyártás utolsóként leforgatott nagy játékfilmjére újra összeállt a csapat. „Gárdonyi »Hegyen égő tűz« című kisregénye alapján írt forgatókönyv háborús kényszerből született 1944-ben (...) Egy olyan pontját választottuk ki az országnak, amelyről azt reméltük, hogy a legtovább megkíméli a háború. Szigliget, Badacsony, Tihany andalító táján játszódik Gárdonyi története. Tatay Sándort kértem fel a forgatókönyvem átírására. A forgatáson operatőrömmel, Dulovits Jenővel is sok baj volt. Annyira elhatalmasodott cukorbaja, hogy gyakran a felvételek közben is rosszul lett."

Érdekes, Tatay Sándor önéletírásában derűsebben emlékszik vissza a szerinte feltűnően hosszú forgatásra, ami leplezetlenül arról szólt, hogy a stáb tagjait és a hozzájuk tartozó személyeket a katonai szolgálat és más kellemetlenségek alól mentesítse. A forgatócsoport engedéllyel működtethette a producerként fellépő fiatal pár autóját,

amellyel Pestről élelmet és pénzt, valamint értékesíthető tárgyakat hordtak le a nagy létszámú csapat ellátására. Dulovits Jenő neve nemcsak a „csapón" szerepelt, hanem a nyersanyaggal és más hivatalos intézendőkkel kapcsolatos iratokon is, így a történtekért ő is felelősséget vállalt, az elvégzett munkáján túlmenően.

Dulovits forgatott és forgatott, hosszú hónapokon keresztül. A megmaradt tizenhárom, óriásinak tűnő filmtekercsen feltűnnek a főszereplők, Görbe János mint dühös béreslegény, a falubeliek mint statiszták és természetesen a két főhős, Perényi László mint festőművész, valamint pásztorlány szerelmese, Szellay Alice, aki Dulovits filmkockáin is nagyon szép.

A Magyar Nemzeti Filmarchívumban őrzött anyag 4026 méter (!) hosszú - ám játékfilm, a sors fintoraként, mégsem készülhetett belőle. A háború végén ugyanis a nyersanyag eltűnt, és mire visszakerült Magyarországra, már nem lehetett volna befejezni.

Így Dulovits második operatőri munkája valóban az lett, aminek az egész stáb titkon szánta: sokak számára lehetőség a túlélésre.

Fejér Zoltán

A közölt képek nem hagyományos értelemben vett, filmgyári werk- vagy standfotók, hanem a cikk szerzője reprodukálta őket a Magyar Nemzeti Filmarchívumban őrzött tekercsekről. A Tűz a hegyen Dulovits által forgatott jeleneteinek képei most jelennek meg először nyomtatásban.