BOLYÓ KÁROLY TALÁLMÁNYA

Bolyó Károly találmányáról hazai és német dokumentumok állnak rendelkezésünkre. A feltaláló életrajza viszont homályos, és rejtélyes az eltűnése és halálának körülménye.

Bolyó Károly 1912. december 6-án született Debrecenben. Hatéves korában elvesztette szüleit. Édesapja az első világháborúban halt meg, nem sokkal később édesanyja is elhunyt. Leánytestvére Debrecenben maradt az édesanyjuk szüleinél, Károly pedig Dunavecsére került, ahol nagynénje nevelte. Vecsén kezdett elemi iskolába járni, és ott végezte el a négy polgárit. A tizenhét éves Bolyó Károly 1929-től a dunavecsei járásbíróságon dolgozott, szerény beosztásban. Később feljebb került a hivatali ranglistán, egy 1938-as irat szerint királyi járásbírósági díjnok volt. Szabadidejében motorkerékpározott, motorcsónakázott és fotografált. 1943-ban Budapesten elvégezte a „mozgófénykép-üzemi gépkezelői" tanfolyamot és az irodatiszti munkája mellett ő vetítette a filmeket a vecsei Otthon Mozgóban. A fennmaradt mozigépész igazolványa személyleírást ad róla. „Termete: 178 cm, arca: hosszas, haja: barna, szeme: barna, bajusza és szakálla: borotvált, orra és szája: rendes, testén, esetleg beszédén különleges ismertetőjel: nincs."

Nekem személyes emlékem is van róla, mert ifjúkoromig én is Dunavecsén éltem, így moziba járó gyermekként beszélhettem Bolyó bácsival. Megközelíthetetlennek látszott, mert büszke, egyenes testtartása tekintélyt sugárzott.

Bolyó Károly leendő menyasszonya, a vecsei Szudóczki Eszter 1947 szeptemberében hivatalos papírokkal Londonba ment háztartási alkalmazottnak. Két hónappal később Bolyó az unokahúgához Bécsbe utazott látogatóba. A kérlelés ellenére sem maradt külföldön, 1948. februárban hazatért, és Dunavecsén dolgozott tovább. Szudóczki Eszterrel 1951 elejéig folyamatosan levelezett, de március elején a szál megszakadt, mert Bolyó Károly nyomtalanul eltűnt. Az ÁVH házkutatást tartott nála, szobáját több évre lezárták. A községben azt suttogták, hogy az ÁVH vitte el, mert kémkedett. Mások tudni vélték, hogy volt egy találmánya, amit nyugaton akart értékesíteni. Az állami szervek Bolyó Károlyról évtizedekig semmit nem közöltek a hozzátartozókkal.

Szudóczki Eszter kitartó utánjárása után a Bolyó család csak 1999-ben kapott szűkszavú hivatalos értesítést: Bolyó Károlyt az államvédelmi hatóság 1951. március 1-jén disszidálás gyanúja miatt letartóztatta. Továbbá közölték, hogy 1951. március 20-án elhunyt.

Bolyó Károlynak a harmincas évek végén készített egyik trükkös felvételét a hatvanas években Malinák Lajosné ve-csei fényképész mutatta meg nekem. Annak idején ő hívta, másolta Bolyó felvételeit. A 6x9-es kontaktmásolat kissé fentről fényképezett totálképén ugyanaz a személy, Bolyó Károly szerepelt két különböző pózban, vízpartra kihúzott motorcsónakja mellett állva. A kettős expozícióval fényképezett, osztott képmezős trükköt már az 1800-as évek végén is ismerték, és én is alkalmaztam mint operatőr. Azt azonban nem tudtam, és a kitűnő kép sem árulta el, hogy Bolyó kettős felvétele olyan ismeretlen eszközzel készült, amely gyorsabbá, egyszerűbbé és pontosabbá tette a trükk előállítását. Ezt a felvételt azóta sem láttam, későbbi kutatásom nem vezetett eredményre. Szemtanúk láttak olyan képet, amelyen Bolyó zongorázik és hegedül is, de erre sem bukkantam rá, mint ahogy a felvételi eszköz sem került elő.

Bolyó Károly találmányának leírását a hatvanas években, véletlenül fedeztem fel az Országos Találmányi Hivatalban őrzött kartotékok között.

Bolyó 1938. február 18-án jelentette be szabadalmaztatásra a Magyar Királyi Szabadalmi Bírósághoz a „trükkfényrekesz" nevű találmányát. A Magyar Országos Levéltárban őrzött Bolyó-iratok között található a bíróság 1938. június 8-án kiadott végzése, amely elutasítja a találmányi bejelentést a következő indoklással: „(...) a szabadalmazási eljárás már eleve kilátástalannak mutatkozik, mert a találmány nem más, mint az objektív egyik felének letakarására alkalmas lemez. (...) az objektív egyik felének letakarása nem eredményezi azt, hogy a fény a (...) film csak egyik oldalát érje, ehhez magát a fényérzékeny réteget kell eltakarni, hogy éles határvonalat kapjunk a megvilágított és meg nem világított részek között."

Bolyó Károly 15 napon belül fellebbezett: „Tisztelettel mellékelek A. és B. alatt a készülék alkalmazásával általam készített két felvételt, mely a leírásban foglalt alkalmazási lehetőségeket igazolja." A bíróság 1938. október 15-i keltezésű végzésével végül kedvező határozatot hozott: „ (...) a felfolyamodásnak helyt ad, (...) a bejelentés szerinti eszközzel a lemez felén való fényképezés megvalósítható, mert az nem a lencse felét, hanem az előtte lévő látómező felét takarja el. (...) egyszerűbb és kényelmesebb megoldásánál fogva új műszaki hatása van." A bíróság 1940. február 15-én jelentette meg a Bolyó-féle trükkfényrekesz elfogadott szabadalmi leírását.

A szabadalom tárgya fényképezőgép (vagy filmfelvevőgép) objektívjére erősíthető „árnyékolócső" (fényellenző), amelynek külső felére, az optikai tengelyre merőlegesen húzódó tengelyű, ajtóként mozgatható félkör alakú „árnyékolólemez" van szerelve. Az „ajtó" egyik oldalra csukásával (takarásával) a másik térfél nyitott marad. Ebben a helyzetben készül az első expozíció. Ezután az „ajtó" másik oldalra zárásával az eddig takart rész válik nyitottá. Ekkor történhet a második expozíció. Ezáltal lehetséges, hogy ugyanaz a személy egy negatív kockán két példányban látszódjon az egységes háttér előtt, természetesen a gép elmozdítása nélkül. A készülék előnye, hogy az „ajtó" a tengelyével oldalra csúsztatható, így a képmező tetszés szerinti helyen osztható ketté. Szellemes megoldás segíti, hogy a két felvétel közötti osztásvonal nyitottabb blende használatakor se legyen látható, ugyanis az „ajtó" síkja a tengelyének irányába egy „éllemezzel" annál jobban meghosszabbítható, minél nyitottabb a beállított blende. A feltaláló kiemelte készülékének sokoldalúságát. A találmánnyal ötven százalékos negatívanyag-megtakarítás érhető el: egy negatív kockára két különböző felvétel is készíthető, természetesen fele méretben. A szétszedhető, belül mattfekete készülék napellenzőnek és szűrő foglalatnak is alkalmas. A mintapéldány mérete: 75x132x150 mm.

Bolyó Károly a találmányával Németországban is járt, ott 1939. február 18-án nyújtotta be szabadalmaztatásra. A német Reichspatentamt 1941. március 13-án hozta nyilvánosságra az elfogadott találmányt.

Bolyó 1942. december 17-én, Dunavecsén kelt levelében arra kéri a vecsei dr. Kocsis Tamás ügyvédet, hogy segítsen a találmány értékesítésében. A válaszról semmit nem tudunk. A hatvanas években az idős ügyvéd átadta Szudóczki Eszternek a páncélszekrényében azóta őrzött Bolyó-levelet, továbbá a találmány többnyelvű ismertetőjét, a trükköt demonstráló két felvételt és a német szabadalmaztatási iratot. Ez utóbbi dokumentum vezette Szudóczki Esztert 2000-ben Münchenbe, ahol megkapta a találmány német nyelvű leírását.

Epilógus: Bolyó Károlynak lehettek 1942-ben más, még bejelentetlen találmányai is. Ezt a feltevésemet erősíti meg Bolyó levelének az a része, amelyben megemlíti, hogy: „Van nekem - többek között - egy igen értékes fényképezés-technikai újdonságom..." Esetleg olyan, amely az ötvenes évek elején nemzetbiztonsági szempontból fontos lehetett. Ennek ismerete talán megmagyarázná Bolyó Károly rejtélyes elhurcolását.

Molnár Miklós