MLADEK ÚR ESETE AZ X-SUGÁRRAL

Az 1895-ben tett felfedezés nemcsak az orvosi diagnosztikát, de az embernek az őt körülvevő világról alkotott képét is megváltoztatta... Röntgen a különböző anyagokon áthaladó elektromos töltésű részecskék lefékeződése során kibocsátott elektromágneses sugárzást tanulmányozta. Azt tapasztalta, hogy a 100 nm és a 10-4 nm közötti tartományba tartozó elektromágneses hullámok a szabályosan, fénymentes csomagolásban lévő fényérzékeny anyagokat befátyolosították.

Az így folytatott, szisztematikus kísérletek hamarosan beigazolták a felfedező által először X-sugaraknak elnevezett fizikai jelenség létezését. Érdekes, hogy az angolszász nyelvterületen ma is ezt az elnevezést használják (X-Ray), míg más országokban a feltaláló iránti tiszteletből Röntgensugárzás a jelenség neve.

Dr. Milos Paul Mladek 1944-ben született Bécsben. Középiskolai tanulmányai után a Bécsi Orvosi Egyetemre járt, ahol 1969-ben végzett. 1976 óta dolgozik radiológusként, 1981 óta saját rendelőjében.

Már orvostanhallgatóként őszinte csodálattal és érdeklődéssel nézte az elegáns bécsi használtcikk- és fotóüzletek régi fényképezőgép kínálatát.

Egy idős kereskedővel sikerült úgy megállapodnia, hogy egy tucatnyi mutatós, szemlátomást igen korai „rézobjektívet" többhavi részletre vett meg. Ily módon tett szert jónéhány, ma már beszerezhetetlen Petzval-, illetve Petzval-rendszerű objektívre.

Később az úgynevezett „kém-gépeket" kezdte gyűjteni. Egyes „kém" fényképezőgépeket gyártóik vagy használóik táskába, nyakkendőbe, cigarettás- vagy éppen gyufásdobozban rejtették el. Magától értetődően természetes volt a röntgenorvos számára, hogy a magánrendelőjében rendelkezésre álló eszközökkel és anyagokkal ezeket a néha nem is túl szellemes álcázásokat leleplezze. Néhány kis fényképezőgépet röntgenfilmet tartalmazó filmkazettára helyezett, és - akárcsak a fotogram készítésnél - megvilágította.

Természetesen a röntgensugár ezeket a tárgyakat részben átvilágítja, így a pontos expozíciós idő és az előhívás összehangolása jónéhány kísérletet igényelt.

Milos Mladek egy Hasselblad szépen sikerült röntgenfilm „másolatát" elküldte Göteborgba, Nils Pettersonnak. A válasz, a Hasselblad cég gyári újságja postafordultával érkezett. Ebből kiderült, hogy egy svéd fotós évek óta próbálkozik ilyen képek készítésével, de Mladek úrnál kevesebb sikerrel. Az ő képei a módosított előhívás miatt szürkébbek, a „fényforrás" mérete miatt pedig kevésbé élesek voltak.

Kérdésemre Mladek úr elmesélte, hogy svéd kollégája egy úgynevezett gyógyászati röntgenkészüléket használ, és öt méter távolságból (!), viszonylag hosszú ideig exponál. Az a nyílás, amelyen keresztül a röntgensugár kilép, néhány milliméter átmérőjű. Milos Mladek az itt közölt negatívokat egy diagnosztikai célú készülékkel készítette, 120 cm távolságból, viszonylag rövid ideig exponálva. A röntgensugár majdnem pontszerűen, egy mindössze 1 mm-es nyíláson haladt át. Emiatt felvételei rendkívül élesek, a rugók vékony drótjai is jól elkülönülnek a háttértől, egyes objektívekben a két lencsetag közötti igen kis távolság, az úgynevezett „légrés" is jól látszik..!

Milos Mladek munkáival a most megnyílt új bécsi műszaki gyűjteményben, illetve galériában, a Westlichtben is találkozhatunk. Ez természetesen nem véletlen, Mladek úr a Westlicht fényképezőgép-gyűjteményének kurátora.

Kifejezetten olvasóink kedvéért Mladek úr megröntgenezett egy szovjet gyártmányú, Kijev 5 típusú távmérős fényképezőgépet, melyhez egy rekord-4 nevű objektív-prototípus tartozik. Az 52 mm gyújtótávolságú normál objektív fényereje 1:0,9..!

(Az 1950-es években a távmérős Nikonokhoz készült az 1,1 fényerejű Zunow, majd Nikkor objektív, később a 60-as években a távmérős Canon 7-eshez a 0,95-ös normál objektív borzolta a kedélyeket. A Leicához először az aszférikus 1,2-es, majd az aszférikus lencsetagokat már nem is tartalmazó 1-es Noctilux jelent meg. A szovjet ipar viszont a jelek szerint mindezeken túltett!).

Mladek úr két példányt ismer - a másik természetesen Japánban van. Az objektívről rajzot a gyártó nem tett közzé. Az eszközt szétszedni pusztán azért, hogy a lencsetagokat megvizsgáljuk, nem lehet. Melyik gyűjtő engedné ezt meg, azonkívül ki rakná utána össze az inkriminált objektívet?

Milos Mladek megröntgenezte tehát a világrekorder prototípust, és az eredmény a Fotóművészet hasábjain először kerül közszemlére. (A világrekordert természetesen úgy értjük, hogy kereskedelmi forgalomba került fényképezőgép típushoz, bizonyíthatóan több példányban előállított, legalább a prototípusszintig eljutott termék. Ennél nagyobb fényerejű objektívet is készítettek már 1-1 példányban, speciális kialakítású kamerákhoz, vagy rögzített felvételi távolsághoz stb.)

A képet érdemes figyelmesen tanulmányozni, igazán impozánsnak mondható a jókora tömbbé egybemunkált harmadik és negyedik lencsetag. A frontlencse átmérőjét pedig meglehetős pontossággal le is mérhetjük a képen.

Az átlagosnál hosszab képaláírásokkal megpróbáljuk megmagyarázni, hogy melyek voltak Mladek úr modelljeinek legfőbb jellegzetességei.

Fejér Zoltán

Képaláírások:

1. kép: Beépített fénymérős, távmérős, gyorsfelhúzókaros, kisfilmes Kijev-5 fényképezőgép, a távmérővel egybekapcsolt 1:0,9-es fényerejű 52 mm-es objektívvel, felülnézetből

2. kép: Kodak DCS 260 típusú digitális fényképezőgép röntgenfelvétele. A legtöbb helyet a legjobban felismerhető formájú 4 db ceruzaelem foglalja el a gép elektronikai szerkezeti elemei mellett

3. kép: A Leica utolsó, csavarmenetes objektíves típusa, az 1950-es évek végén gyártott III G. Az egyszerűnek egyáltalán nem mondható szerkezet itt is önkioldóval egészül ki. Az objektívfoglalat mögött látható koncentrikus körök a gép hátoldalán található filmfajta-emlékeztetőkorongot ábrázolják. Filmkazetta nincs a gépben.

4. kép: Az 1949-ben megjelent kisfilmes, tükörreflexes Contax S után került a piacra a képen látható, már vakuszinkronos Contax D, melybe önkioldót is építettek. A pentatetőélprizma még a röntgenfelvételen is a gép legkarakteresebb része. A 2-es fényerejű Biotar objektív alaposan hátranyúló hátsó lencsetagja előtti vékonyodó sáv a légrés.

5. kép: Hasselblad 2000 FC egyfényaknás, tükörreflexes, 6x6 cm képméretű, cserélhető magazinos fényképezőgép oldalnézetből. Jól látható, hogy a svéd finommechanikai ipar milyen bátran alkalmaz az átlagosnál kissé nagyobb méretű fogaskerekeket, mind a gépvázban, mind a filmtartó magazinban. Szépen elkülönülnek a 2,8/80 mm-es objektív egyes lencsetagjai. Rendkívül impozáns a röngenfelvételen a fényakna fém lemeze, illetve annak széle-éle.

Valamennyi röntgenkép Dr. Milos Paul Mladek, Bécs felvétele