FEJEZETEK A MAGYAR FOTÓIPAR TÖRTÉNETÉBŐL 11.

Sietek kijelenteni, hogy az idősebb pályatársaknak van igazuk: a „cukorfalat" a 101. alatt lakott... A Király utca 69. szám alatt jómagam éltem. 1951 szeptembere és 1958 decembere között voltam lakója a körfolyosós, kétemeletes, még a XIX. század hetvenes éveiben épült pesti bérháznak. Ezen a körfolyosón - érdekes módon - emlékképeimben mindig süt a nap, mindig ugyanabban a szögben, mintha állandóan délelőtt tizenegy óra lenne, és sosem esik az eső, a hó.

A közvetlen szomszédunkban találhattuk Ritter Győző fényképészt. Ritter a Hársfa utca 61-ben lakott, a Király utca 69-ben a műterme volt, amit Technifoto Műszaki Fényképészetként hirdetett. ő még jól emlékezett a szomszédos házra, melynek helyén akkor már csak egy üres telek árválkodott. A harmincas évek végéig ott állt a Király-színház. Valószínűleg abban esett meg az az anekdotaszerű történet, mely szerint a fényképész beállította a színpadon a színészeket, majd hozzákezdett a fényképezéshez. A második jelenet után azonban észrevette, hogy kifogyott a lemez. Halkan odaszólt a segédnek, hogy szaladjon el a műterembe, és hozzon néhány betöltött kazettát. (A Király utcában szinte egymást érték a fényképészműtermek, az ügy szereplője bármelyikük lehetett...) A segéd szaladt, a színészek álldigáltak és észre sem vették, hogy ezúttal a „kinntartás", azaz az expozíció a szokásosnál is hosszabbra nyúlt.

Ritter Győző azért is fontos személyiség volt - azon túlmenően, hogy rendszeresen fényképezte a házbéli gyerekeket, olykor a folyosón, játék közben is (valószínűleg maradt néhány kockája a tekercsen) - mert lehetett tőle elrontott fotópapírt kérni. Most már élek a gyanúperrel, hogy egy ilyen rutinos fényképész nem is rontott el annyi papírt, amennyit adott. Szóval e papírokat kitettük a folyosó kövére, rá egy kulcscsomót helyeztünk és vártuk, hogy a nap a papírt besötétítse - azaz fotogramot készítettünk. Ezúton kijelentem - mielőtt X.Y.-t megüti a guta, hogy én már fotogramot készítettem, amikor ő még a pelusába rotyikózott -, hogy ez ügyben vita van! Gy. Gy. barátom szerint a fotogramot ő készítette, én csak néztem! Ha ez igaz, a sors ott tett igazságot, hogy ő mechanikai műszerész, míg én fényképész lettem.

Csak néhány évvel ezelőtt tudtam meg, hogy a „genius loci", azaz a hely szelleme Ritteren kívül más módon is jelen volt a Király utcában. Ebben a házban működött a század elején Vámos Adolf cége, mely 1920-ban átalakult Magyar Fotóipar Részvénytársasággá, a Herlango nevű patinás bécsi üzlethálózat leányvállalatává.

A szintén 1920-ban útjára indult Fényképész című szaklap szerkesztősége és kiadóhivatala is e házban volt (valószínűleg a földszinten, éppen egykori lakásunk alatt!). A III. évfolyam 10. számának címlapján és belső oldalain terjedelmes cikk szól Wessely János magyar gyártmányú félachromat objektívjéről, melyet az Albertfalván lakó feltaláló kifejezetten a művészi fényképezés céljaira fejlesztett ki. Ez az objektív minden bizonnyal a magyar fotótechnika-történet egyik legpechesebb darabja. Már a szabadalom is hibás dátummal jelent meg 1931. február 3-án. A szabadalmi bejelentés időpontjaként ugyanis - nyilvánvaló tévedéssel - 1933. április 14-e szerepel. Azon kevesek, akik a helyes dátumot a Szabadalmi Közlöny 1925/8. számának 114. oldalán kikeresik, konstatálhatják, hogy a 87759. sz., IX/f. osztályú szabadalom helyes bejelentési dátuma 1923. április 14. (Ha ezt így, hiba nélkül közzétesszük, akkor ez hosszú évtizedek óta először fog sikerülni...) Wessely, aki aktívan fényképezett, önálló kiállítása is volt, és rendszeresen részt vett országos szalonokon, a szabadalmi leírásban is hivatkozik az objektív egyik első elégedett kritikusára, Heinrich Kühnre. Talán ez jogosította fel némi reménnyel a Herlango magyar leányvállalatát, hogy itthon és külhonban forgalmazza a lágyrajzú objektívet.

Egy 1923-as hirdetés szerint hétféle (15 és 48 cm közötti) gyújtótávolságban gyártatták és árusították a „Magyar Félachromat"-ot, 9x12 cm-től 40x50 cm-es képméretig (!). Az akkor éppen javában dúló Korona-infláció miatt a cég az árakat svájci frankban adta meg. Így például a 36 cm gyújtótávolságú objektív 93 svájci frankba, míg a 42 centis már 104-be került.

Ezek után nem meglepő, ha ma úgy látjuk, egy-egy változatból jó, ha néhány tucat készült...

Fejér Zoltán