fotóművészet

2001/1-2. XLIV. ÉVFOLYAM 1-2.. SZÁM

TARTALOM


Szegő György: Egybelátó – Almásy Pál kiállításához

Fekete Vali: Szavak a képekben – Látogatás Paul Almásynál

Pfisztner Gábor beszélgetése Jokesz Antallal: Lenyúltam az életművemet

Pécsi Marcell: Fotójamatőr és tragikusművész – Farkas Antal Jama

Losonci Miklós: Hortobágy-szimfónia – Ilku János képei

Baki Péter – Szabó Orsolya: Mesiac Fotografie Slovensko, 1990–2000

Szegő György: Szelíd paparazzo – vad festő; François-Marie Banier kiállítása a Ludwig Múzeumban

Vladimír Birgus – Jan Mlèoch: Cseh avantgárd fotográfia, 1918–1939 (A prágai Iparművészeti Múzeum anyagából)

B. Horváth Csilla: Egy baranyai tanító fényképei a 20. század elejéről

Régi Tamás: A lélekrabló

Baki Péter: ,,…ha valamilyen kategóriába beleférek, az a nomád…” – Rodolf Hervé (1957–2000)

Kincses Károly: Egyikünkről vagy mindnyájunkról? – Tamásy Sándor (1909–2001)

Fejér Zoltán: Objektívtervezés, megrendelésre is

Baki Péter: Egy igényes úriember, Dobrányi Géza

Erdélyi László Attila – Színestechnika: Dobrányi Géza

Markovics Ferenc: Néhány szó a standfotóról

Bacskai Sándor: Egy nagyüzem, ahová sok melós kellett – Beszélgetés a Filmlaborról Baricz Katival és Török Lászlóval

Daniel A. Carp: A fényképezés jövője

Dr. Gloetzer László: Színes negatív filmek forszírozott előhívása

Klug József: Két népszerű fekete-fehér negatív előhívó, a Kodak D76 és a Kodak Xtol

E számunk szerzői

Summary

FEJEZETEK A MAGYAR FOTÓIPAR TÖRTÉNETÉBŐL 9.

Objektívtervezés, megrendelésre is

Ujváry Imre foglalkozása – saját megfogalmazása szerint – lencsész... Az objektívek részét alkotó lencsetagok összetevőinek megtervezése ugyanis a fej "tartalmát" veszi igénybe a legjobban. Ő maga egy év híján hat évtizede dolgozik ezen a területen. A Gamma optikai tervezőosztályán kezdte. Fiatalon olyan csapatba csöppent bele, ahol Bottka, Knezsevik, Majoros, Barabás és Kiss Tivadar volt egy-egy részterület gazdája.
Az 1950-es évek elején dr. Bárány Nándor az Optikai Kutatóba hívta, 10 évvel később, az átszervezéskor pedig a MOM Kutatóban folytatta tervezői munkáját. Ujváry szabadalmainak, megvalósult objektívjeinek, műszermegoldásainak ismertetése messze túlnő e cikk keretein. Jó ideje már nyugdíjasként, csak saját kedve szerint, vagy egy korábbi tanítványa határozott nógatására tervez, végez elméleti számításokat. A Gammában ő és társai még hétjegyű függvénytáblát használtak a sugármenetek kiszámításához, később, az Optikai Kutatóban kézzel kurblizós, mechanikus számológépet, majd később persze elektromosat is. A MOM-ban már teremnyi számítógép állt a mérnökök rendelkezésére. Ez csak a számításokhoz felhasznált időt rövidítette, a kiindulást, az elvi kérdésfeltevést mindenkinek magának kellett feladatonként kitalálni.
Ujváry Imre egyes merész tervezői megoldásaiban a mesterének tekintett Majoros Sándort is túlszárnyalta. Törő és tükröző felületeket egyaránt tartalmazó, úgynevezett katadioptrikus fotó-objektívjeire még 1953–54-ben kapott szabadalmat. Ezekből több példányt is elkészítettek az Optikai Kutatóban, amelyek gyakorlatban is beváltak. A triplet-rendszerű teleobjektívjének 1959-es találmányi bejelentése után a 4-es fényerejű, 135 mm-es objektívből a Kutatóban és a MOM-ban is készültek példányok.
A Filmlaboratóriumban megrendezett Dobrányi-emlékülés után azon gondolkodtam, milyen példát lehetne említeni, amelyben a fényképezőgép-gyártás és a fotóobjektív-tervezés összekapcsolódik a filmoperatőri munkával...?
Mint annyiszor az elmúlt években, ismét Ujváry Imre segített ki egy történettel, melyről eddig szerényen hallgatott. 1983... Aki egy évben egyszer turista-, vagy társutazással kijutott nyugatra, mindenfelé lágyított képeket látott. David Hamilton könyveiben, filmjeiben, képesla-        pokon, újságokban. (Jómagam egy évvel előtte láttam Párizsban az Emmanuelle című filmet, amit egy másik fotós, Pierre Molinier ihletett.)
Magyarországon akkor egyes ritkának számító tartós fogyasztási cikkhez csak úgy lehetett hozzájutni, hogy egy kiküldetésben nyugaton dolgozó behozta és eladta a használtcikk-kereskedéssel foglalkozó cégnek. Nemcsak magánszemélyek, de állami vállalatok is vásároltak így.
1983-ban forgatta Jeles András rendező az Angyali üdvözlet című színes játékfilmjét. A operatőr, Kardos Sándor egy leblendézve is egyértelműen éles, de lágy rajzú objektívsorozatot igényelt a munkához. Életlenre állítás, előtét a rekeszelés miatt szóba se jöhetett. (Ekkortájt terjedt el az a duma, hogy Hamilton vazelinozza az objektívjét...) Természetesen importálni sem lehetett az operatőr elképzelésének megfelelő rajzú objektívsorozatot, mert az túl drága lett volna, és a forgatás megkezdéséig már túl rövid volt az idő az exportengedélyezéséhez.
Ekkor – nem tudni kinek az ötlete alapján – a Mafilm megbízta Ujváry Imrét, hogy Kardos Sándor instrukciói alapján tervezzen meg és gyártasson le három hét alatt (!) három objektívet. Ujváry a szerződésben garanciát is vállalt arra, hogy a munkát – akár kártérítési kötelezettséggel! – határidőre elvégzi. Kardos írásban csak a legszükségesebb műszaki adatokat adta meg, az objektív gyújtótávolságát (28-as nagy látószögű, 35-ös normál és 50-es távobjektív), a foglalat be-csavarómenetének méretét és a foglalat-filmsík távolságát. A fotóobjektívek általában hoszszabb gyújtótávolságúak, valamivel rövidebb metszéki távolsággal. Emiatt ezek választéka szintén nem jöhet  számításba az adott feladathoz.
Ujváry Imre munkához látott és mint a mesében, minden ment a maga útján. Az objektíveket megtervezte, természetesen figyelembe véve az idevágó szakirodalmi előzményeket, majd legyártatta és átadta a megrendelőnek. Kardos Sándor a munkát elfogadta és leforgatta az Angyali üdvözletet. A kifizetett munkadíj ellenében a három objektív a Mafilm tulajdonába került, a tervezési számítások szerzői jogának fenntartásával...

Fejér Zoltán