EGY IGÉNYES ÚRIEMBER – DOBRÁNYI GÉZA

Dobrányi Géza 1921. március 1-én született Egerben. Édesapja Eger város főbírája volt. A három fiú közül Géza volt a legidősebb. Zoltán öccse a tanári, László szintén a mérnöki pályát választotta. Dobrányi Géza már ifjú éveiben is foglalatoskodott fényképezéssel, 1937-ben, a cserkészéletet bemutató felvételeivel el is nyerte a Magyar Cserkészszövetség pályadíját. Később általában tájképeket készített Leica, illetve élete utolsó harmadában Nikon F2 típusú fényképezőgépével.
Az érettségi után – amit 1939-ben, a cisztercita rend által vezetett egri főgimnáziumban tett le – beiratkozott a József Nádor Műegyetemre (ma Budapesti Műszaki Egyetem). Bár egyházi iskolában érettségizett, nem élt vallásosan. Vegyészmérnöki diplomáját 1943-ban vehette át. Bizonyítványaiban csak jeles osztályzatot találunk. Neves tanárai (Lányi Kálmán, Náray-Szabó István, Planck Jenő, Varga József) közül leginkább Zemplén Géza professzor volt rá nagy hatással, aki a szerves kémia területén kalauzolta diákjait. Dobrányi már az egyetemi évek utolsó hónapjaiban munkába állt a Chinoin gyárban. 1948-ban a Chemia III. üzemrész vezető-helyetteseként dolgozott.
Az ötvenes évek elején a magyar fotó- és filmipar nagy változásokon ment keresztül. Egyrészről, a Kodak már nem látta biztosítva kelet-európai üzemének működőképességét, így váci leányüzemét feladta. A szocialista utódvállalat, a Forte hozzáfogott termékválasztékának bővítéséhez. Ezt a törekvést az is segítette, hogy a szövetséges hatalmak nyilvánosságra hozták a német ipar gyártási titkait. Így jutott Magyarországra az Agfa fekete-fehér és színes fotóanyagok előállítására vonatkozó teljes gyártástechnológiája és kidolgozásmódja. Az új technológiát Vácott Fári László és kutatócsoportja indította el; Fári a Chinoin vegyészmérnöke volt, s Dobrányi Géza felettese. Másrészről, Dobrányi Géza feladata lett a Magyar Filmlaboratóriumban megkezdődött színesfilm-kidolgozás bevezetése. Színes nyersanyagra már korábban is forgattak hazánkban, a Beszélő köntös című film (1943) utolsó negyed óráját, de azt az Agfa-color anyagot Berlinben laborálták. A vegyészmérnökök "elterjedése" a filmlaboratóriumokban azzal magyarázható, hogy a színes nyersanyagok kidolgozásához nem volt elegendő a régi szakemberek tapasztalati tudása. A magyar filmlaborálás a két világháború között magas szintre jutott, de az új vegyészeti problémák (színkapcsolás, halványítás, a szigorú pH megkötések) megoldására már nem volt képes. A vegyészmérnökök tudására először 1949-ben, Nádasdy Kálmán színes nyersanyagra forgatott, teljes egészében hazai gyártású filmje, a Ludas Matyi készítésekor volt szükség. Bár a filmhívási munkálatok még Volkmayer Antal nevéhez fűződnek (akit a régi szakemberekhez sorolhatunk), Dobrányi Géza életének fő műve a magyar színes filmlaborálás megteremtése volt. A Gyarmat utcai filmlaborban a kísérleti labor vezetője lett, és talán ez a beosztás volt számára a legideálisabb. Kidolgozta és bevezette a szenzitometriai módszereket, az üzemellenőrzést. Ottléte alatt szinte minden technikai fejlesztés valóra vált, amit a nálunk fejlettebb laborok bevezettek. Így mód nyílt a magas hőmérsékletű kidolgozásra, a folyadék alatti kopírozásra és később a videotechnika bevezetésére is. Eleinte ORWO nyersanyagra dolgoztak, de az első modern Kodak technológiát már 1957-ben bevezették, az akkor még a Gyarmat utcában működő filmlaboratóriumban. Az új technológiát először a Fekete szem éjszakája című, francia-magyar koprodukcióban készült filmnél használták, s ez már Dobrányi munkájának volt köszönhető. Az 1960-as évek végétől már Fuji filmekre is laboráltak, illetve a vetélytársak nyersanyagaira is, így például az olasz Ferrania pozitívjeire.
Igazgatói kinevezése inkább kényszermegoldás volt, mintsem egy karrier méltó csúcspontja. Szanyi Andor igazgató nyugdíjazása után rövid időre a Fővárosi Pártbizottság által javasolt személy vette át az irányítást, de hamar kiderült alkalmatlansága. A filmszakma ekkor már Dobrányi Gézát akarta az igazgatói székben látni, bár ő igazgatóként is úgy dolgozott, mint amikor még főmérnök volt. Sem addig, sem azóta nem tapasztalt tisztelet vette őt körül a filmlaboratóriumon és a filmszakmán belül. Az igazgatást pedig úgy vállalta, ha Hoffmann Tamás lesz a főmérnöke, akivel szakmailag szoros barátságba került. Dobrányi Géza szakmai tudása viszont nem volt elég a poszt betöltéséhez. Hamar kiderült ugyanis, hogy politikailag "nem eléggé képzett". Így lett Dobrányi Géza igazgató úrból a Magyar Szocialista Munkáspárt Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem első éves, esztétika szakos hallgatója. A politikához való viszonyára fia úgy emlékszik vissza, hogy "elkerülték egymást", az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt mégis a Munkástanács elnöke lett. A forradalom leverését követően nem lépett be az MSZMP-be, ez a tény azonban, szakmai hírneve miatt, már nem okozott gondot az igazgatói kinevezésekor.
Életének utolsó szakaszában leginkább a film és a videó szenzitometriai összehangolása foglalkoztatta, illetve új berendezések behozatalával – Hoffmann Tamással együtt – megteremtették a filmről videóra való filmátírás lehetőségét.
Dobrányi Géza igazgatása alatt a Magyar Filmlaboratórium Vállalat felzárkózott a nyugat-európai filmlaborok mellé. Olyan cégeknek lettek a vetélytársai, mint a müncheni Bavaria, a londoni Rank, a párizsi Eclair vagy a Párizs melletti Kodak laboratórium.
Szakmai tevékenysége túlnyúlt a Filmlaboratórium falain. Tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakán és a Mérnöki Továbbképző Intézetben. Előadásait cikkek és jegyzetek formájában is közzétette. Többször is kérték, hogy írja meg doktori disszertációját, szerezzen tudományos fokozatot, de gyakorlatias gondolkodása ezt nem tartotta fontosnak. Tudományos és Alkalmazott Fotográfiai Konferenciákat is szervezett.
1956. július 18-án ott volt a Magyar Fotóművészek Szövetsége alapító tagjai között, a Fészek Klubban. Később a Fotóművészek Nemzetközi Szövetsége EFIAP kitüntetéssel illette. A talán legnagyobb szakmai elismertséget az Optikai, Akusztikai és Filmtechnikai Egyesületben (OPAKFI) végzett munkájával szerezte, ahol az új generációt tanította. A filmlaboron belül és azon kívül is sokan tartják magukat Dobrányi tanítványának.
Ahogy egy méltatója mondta: igényes úriember volt. Halálakor a filmszakma azt a műszaki értelmiségit veszítette el, aki a filmet az operatőr szempontjából is képes volt látni; tehát szintetizálni tudta a látványt és a hozzá kapcsolódó műszaki lehetőségeket. Életének 68. évében mint a Magyar Filmlaboratórium Vállalat igazgatója hunyt el, 1990. augusztus 8-án, Budapesten.

Munkáját több szakmai és állami kitüntetéssel is elismerték:
1950: Magyar Népköztársaság Érdemérem ezüst fokozata
1951: Magyar Népköztársaság Érdemérem arany fokozata
1954: Szocialista Munka Érdemérem
1966: Állami Díj III. fokozata
1969: A Külkereskedelem Kiváló Dolgozója
1970: Optikai és Kinotechnikai Egyesület Petzval-díja
1971: Szocialista Kultúráért kitüntetés
1981: Munka Érdemrend arany fokozata

Tudásához mérten keveset publikált, de igényes munkákat hagyott hátra:
Dobrányi Géza: A filmkidolgozás kémiája. Budapest, 1954. Felsőoktatási jegyzet
Dobrányi Géza – ifj. Tildy Zoltán: Természetfényképezés. Budapest, 1964. Gondolat kiadó
(Köszönöm Báthory Erzsébet, Dobrányi Tamás, Erdélyi László Attila és Révész Györgyné segítségét)

Baki Péter