HERNAI (HESZ) BÉLA "MÁSODLAGOS" MUNKÁSSÁGA

Véménd többségében németek lakta falu Baranya megyében, a volt pécsváradi járásban. A török uralom után szerbek telepedtek a faluba, a németek 1740 körül érkeztek nagy számban. A 20. század elejére a németajkú lakosság túlsúlyba került, a szerb és magyar nemzetiségűek jóval kevesebben voltak. A lakóházak száma 490 körüli, a népesség az elmúlt században 2000 és 2500 fő között ingadozott. Megélhetésüket főleg a mezőgazdaság biztosította, de az őstermelők mellett a lakosság kb. tíz százaléka valamilyen ipart űzött, szinte mindig dolgozott a faluban asztalos, borbély, kádár, kékfestő, kovács, kőműves, molnár, szabó és szűcs.
Az 1884-ben Székesfehérváron született Hernai (Hesz) Béla 1905-ben, a tanítóképző elvégzése után került Véméndre, és ott is hunyt el, 1964-ben1. 1925-től nyugdíjazásáig, 1939-ig az iskola igazgatója volt2, az ő idejében épült fel a falu új, korszerű iskolája. 1908-ban nősült meg, a Tolna megyei Bátaapátiból származó András Katalint vette feleségül. 1911-ben egy lányuk született3.
Hernai a szokásos tanítói feladatok mellett, már nem sokkal az ideérkezése után elkezdte kutatni a falunak és lakóinak történetét. A fellelhető írott források alapján megírta a falu történetét. Lejegyezte a falusiak visszaemlékezéseit életükről, saját családjuk, illetve a község múltjáról. Megírta a véméndi posta, a gyógyszertár történetét. Feljegyezte a római katolikus és szerb templomok építésének eseményeit. Felkutatta a németek és szerbek betelepedésének folyamatát. Listát készített az 1833 és 1891 között itt élt iparosokról4.
Hernai 1929-től tevékenyen részt vett az Országos Geographiai Intézet, valamint a szegedi egyetem Germán Filológiai Intézete által indított néprajzi kutatásban. Szorgalmasan gyűjtötte Véménd és környéke régészeti, néprajzi és honismereti emlékeit, több mint harmincöt éven át5.
Az első világháború idején (1916-tól), majd a terület szerb megszállása alatt (1919–1921) fényképezte a falu lakóit. Mai ismereteink szerint több mint 700 darab, 9x12 cm-es üvegnegatívot készített. Ezeknek a felvételeknek kisebb része az 1920-as évek második felében készült.
A negatívok nagy része, 652 darab, 1985-ben a pécsi Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályára került. Eredeti másolat nincs a negatívok mellett, csak most készültek róluk kontaktmásolatok. A felvételek tartalomjegyzéke is a múzeumban található meg.
A felvételeket tematikusan csoportosítottuk: a véméndi német gyerekek, legények, férfiak, lányok, asszonyok, családok; katonaképek az I. világháborúból; a véméndi szerbek, orosz hadifoglyok, cigányok; szebényi magyar viselet; a környező német falvakban készített felvételek (nők, gyerekek, férfiak, családok); végül a falu jelentősebb épületei (tűzoltóság, templom, iskola stb.) szerint
Hernai a képek közel felénél név szerint beazonosította a felvételen szereplő személyeket. Mintegy húsz esetben a foglalkozásukat is feltüntette.

Az első világháború idején készült felvételek
A fényképek kettős célból készültek, részben a bevonuló katonák és családjaik kérésére, részben Hernai néprajzi érdeklődésének illusztrációjaként.
A világháború második évében egyre többen kényszerültek elhagyni falujukat, családjukat, amikor bevonultak és a frontra kellett menniük. Nem tudták, mikor jönnek vissza, egyáltalán hazajönnek-e, ezért készíttettek felvételeket a családról. Néhány kivételtől eltekintve a bevonult katona már nincs a képeken, csak az otthon maradottak, anya, gyermekek, testvérek, nagymama, s az idősebb, már nem katonaköteles férfiak ültek a fényképezőgép elé. Bevonulás előtt, már egyenruhában, vagy szabadságon lévő katonák egyedül készíttettek felvételt magukról. A családról készült fényképek egy példányát a katonák elvitték magukkal a frontra. Az itthon maradottaknak sokszor egyedüli emlékként ez a katonafotó maradt meg a soha vissza nem tértekről.
Sem idő, sem pénz nem volt arra, hogy ezeknek a képeknek elkészítése miatt a legközelebbi hivatásos fényképészhez, Mohácsra utazzanak a véméndiek. A felmerülő, helyi viszonylatban nagyszámú igényt a falu népszerű tanítója, akinek volt saját fényképezőgépe és rendelkezett némi fotózási gyakorlattal, elégítette ki.
Nem népviseleti elemzést kívánunk végezni, bár az anyag mennyisége és minősége erre is lehetőséget nyújtana. Főleg a korabeli falusi fényképezési szokások, elvárások és kívánalmak tükröződését villantjuk fel.
A fényképek témájukat tekintve négy csoportra oszthatók: népviseletben lévő emberek (németek, szerbek, magyarok, cigányok), magyar, szerb, orosz katonák, polgári öltözetű emberek, s a falu részleteit bemutató képek.
A nemzetiségi hovatartozástól függetlenül a képeken szereplő személyek a következő csoportosításban láthatók: anya gyermekével vagy gyermekeivel, gyermekek, nők egyedül vagy csoportosan, férfiak, fiatal legények szintén egyedül vagy többedmagukkal, teljes családok.
A falu nemzetiségi összetételének megfelelően a német viseletben lévő személyek száma a legnagyobb. A legnagyobb számban (159 képen) anya gyermekével vagy gyermekeivel látható. A nők általában ültek, sötét ruhában, kötényben, fejükön kendő, néha hímzett vállkendőben, kezükben könyvet, bibliát, rózsafüzért, szögletesre hajtogatott fehér díszzsebkendőt, ritkábban virágot tartottak. A 10–14 korú éves lányok is gyakran tartottak a kezükben zsebkendőt, virágot, rozmaring ágacskát. A kisebbeknél baba, kis szatyor vagy egyéb apró játék látható.
A gyerekek általában szimmetrikusan helyezkednek el az anya körül, szinte mindig állnak. Számuk egy és öt között van.
105 olyan felvételen csak gyermekek láthatóak. E képek jellemzője, hogy a gyermekek szinte kivétel nélkül állnak, egy-egy képen legfeljebb hatan szerepelnek, és testvérek, barátok is megjelentek együtt a képeken. A lányok bő szoknyában, ritkábban rakott szoknyában, sötét, rövid derékhoz simuló blúzban voltak, fehér fodros nyakú alsóblúzt is viseltek. Néhányan virágos vállkendőt hordtak. Nyakukban gyöngysor vagy nyaklánc medállal. Hajadonfővel, fejhez simuló frizurával, esetleg hajpánttal a fejükön láthatóak. Lábukon vastag sötét harisnyát és papucsot vagy magas szárú cipőt viseltek. Kezükben a fent már említett virágot, könyvet, díszkendőt tartottak. A kisebb lányoknál baba (egy porcelánfejű baba több képen is szerepel, ez talán a tanító kislányának babája lehetett), öntözőkanna, és különböző fából készült állatfigurák is láthatók.
A fiúk hosszú, sötét, szűk nadrágot, sötét, néha fehér, esetleg hímzett inget, elöl végig gombos, olykor galléros mellényt viseltek. A nagyobb fiúk és legények a mellényben óraláncot is hordtak. Lábukon vastag fehér gyapjúharisnya látható, sötét papucs, a gyerekeken sokszor még papucs sincs. Mezítláb azonban csak két, 8-9 év körüli fiú állt a gép elé. A legények közül csak néhányan viseltek csizmát. A fiúk túlnyomó többségének a fején (vagy a kezében) kalap volt.
A téli felvételeken a viselet kiegészült csípőig érő, vastag sötét posztóból készült, duplasoros gombolású kabáttal.
96 olyan felvétel van, ahol egy-két nő látható; három fő vagy annál nagyobb csoport 13 képen szerepel. Viseletük hasonló az előzőkhöz, de ezeken a képeken megjelennek olyan fiatal nők is, akik szorosan hátrakötött kendőt hordtak.
56 olyan családi felvétel szerepel a gyűjteményben, amelyen legalább egy férfi látható. Ők legtöbbször idős emberek, akit már nem vittek el katonának, fiatal férfi elvétve található ezeken a képeken. Mindössze hét családi fotó van, amelyen a férj, fiú vagy testvér katonaruhában szerepel.
A németek mellett a falu szerb lakosai is a felvevőgép elé álltak. Ezek a képek azonban valószínűleg a húszas években készülhettek, mert a viselet már polgári elemeket is mutat. Legszembetűnőbb a női hajviselet, a blúz és a hosszú télikabát városi jellege, és az egyik férfi öltönye, illetve nyakkendője is polgári viselet. Egy másik képen a népviseletet hordó férfiak mellett álló nők már városi ruhában vannak. Jellemző ezekre a képekre, hogy szinte mindenki könyvet vagy napilapot tart a kezében.
A szerbeket ábrázoló képek között van egy esküvőről készült sorozat is.
Egy másik felvételen nyolc szerb férfi ül körül egy szecessziós mintázatú terítővel letakart asztalt, amelyen borosüveg áll, a férfiak kezében borospohár van.
A környező magyarlakta falvakból is eljöttek ide fényképeket készíttetni. Látunk többek között anyát és leányát, szebényi magyar viseletben. Az egyik szebényi házaspárról készített kép érdekessége, hogy a férfi ül, az asszony félig mögötte áll, s a férfi vállára teszi a kezét – a beállítás tükrözi a két ember közötti viszonylatot.
Bátai menyecskék matrózruhás, széles karimájú kalapos kisfiút fognak közre egy másik képen.
1920 körül, a szerb megszállás idején a véméndi és a környékbeli cigánycsaládok nagy számban kértek útlevelet, és kivándoroltak Oroszországba. Ebben az időben csoportos képeket is elfogadtak az útlevélhez. Tizenhat ilyen felvételt ismerünk. Van olyan, amelyiken három nemzedék látható együtt: a nők cigány viseletben, a gyerekek mezítláb, a nagyapa (egyedül ő ül) csizmában, fehér ingben, sötét kabátban, óralánccal, kezében pipa, ujján vastag gyűrű.
A következő 71 felvétel a katonaképek csoportja:
Nyolc olyan felvételt találtunk, amely közvetlenül a sorozás után készült. Három képen a sorozáson bevált leendő katona még civilben látható, a széken ott a kalapja, amelyre felkötötték a nemzetiszínű szalagot.
Egy másik felvételen kilenc besorozott legény, négyen ülnek, öten mögöttük állnak, fehér ingben, sötét mellényben és kabátban, a nemzetiszínű szalag a mellükön keresztben, kalapjaikat a tornác kerítésére tették.
Egy fiatal pár – a német viseletben álló nő kezében rozmaringág – és egy öttagú család is fényképezkedett, amikor a férjet, illetve a legidősebb fiút besorozták.
A többi felvételen a közlegények, őrmesterek vagy huszárok már egyenruhában láthatók. Legtöbben katonás vigyázzállásban, fejükön katonasapkával néznek a lencsébe, néhányuk mellén kitüntetések látszanak. Néhányan lazább pózban, székre támaszkodva állnak, a katonasapkát is levették a fejükről.
Néhány családi képről érdemes még említést tenni. Az egyiken idősebb nő ül, mellette a harcteret megjárt, már kitüntetést is szerzett fia, egyik kezével az édesanyja székét fogja, a másikkal az oldalán levő bajonettet szorongatja. Az édesanya szomorú, kisírt szemei sok mindent elárulnak a kép keletkezésének körülményeiről.
Egy másikon házaspárt láthatunk (a férfit katonaruhában), öt kisgyerekükkel, valamennyien szomorúan, ijedten néznek a kamerába.
Egy következő fényképen egy család férfi tagjai vannak, közülük ketten katonák, az egyik ül, a kezét, amelyben szivart tart, kissé mesterkélten a szívére teszi; a másik katona áll, s valószínűleg az apjuk átöleli a vállát. A kép utolsó szereplője egy matrózruhás, hét év körüli fiúcska.
A magyar katonákon kívül az 1919–1921 között itt tartózkodó szerb katonákat is megörökítette a véméndi tanító.
A falusi gazdákhoz munkára kirendelt orosz hadifoglyok is leültek néhány csoportkép erejéig a fényképezőgép elé. A fejükön katonasapka van, de többeknek már csak a zubbonya vagy a nadrágja kincstári, a többi civil ruhadarab.
Az 1920-as években készült felvételek szereplők többsége már nem népviseletben, hanem divatosnak mondható városi ruhában állt a fényképezőgép elé: a falusi értelmiség, az iparosok és kereskedők családjait mutatják ezek a fotók. A brosst, nyakláncot, gyakran karperecet, a boka fölött enyhén bővülő szoknyát, magas sarkú, széles masnival záródó cipőt viselő nők divatos frizurát csináltattak, kezükben sokan rózsát tartanak. Az esküvői képeken is díszes ruhában, fátyollal, kesztyűben álltak a fényképész elé, a nagy esküvői csokorral, s ilyenkor a férfiak is öltönyt, nyakkendőt és fehér kesztyűt viseltek.
A csecsemőket fodros pólyákban tartja anyjuk, a nagyobb fiúkon és lányokon feltűnik a matrózruha, az egyik képen diáksapkás, térdnadrágos öltönyben lévő kisdiák látható.
A húszas évek második feléből származnak azok a felvételek, amelyeken Hernai Béla a falu nevezetes épületeit örökítette meg. Lefényképezte a katolikus templomot – az oltárról három felvétele is fennmaradt –, a Szentháromság-szobrot, a tűzoltóság épületét, az új iskolát és a szerb iskolát, előtte a szerb tanítónővel, de a kálváriáról és a temetőről is készített néhány fotót. Egy polgári szobabelsőt, egy iroda részletet, és a falu egyik asztalosa által készített szobabútort is megörökített, ez utóbbin ott áll a mester is családjával és segédeivel.
Külön érdemes megemlíteni, hogy gépével rögzítette az 1916. október 16-án, beolvasztás miatt leszerelt templomi harangokat. Az új harangok megérkezését és a katolikus templomban való elhelyezését 1928-ban fényképezte le.

A képeken szereplő tárgyakról, kiegészítőkről
Tanulságos megvizsgálni, hogy a lefényképezett emberek milyen tárgyakat tartanak a kezükben, milyen viseleti kiegészítőket használtak, miket helyezett el körülöttük Hernai.
247 nőnek kendő van a fején. A férfiak közül 328-an viseltek a fejükön, fogtak a kezükben vagy tettek maguk mellé a székre kalapot. 101 nőnek van virág a kezében; könyv, biblia vagy újság 50 személynél volt, ebből 37-en nők. 50 férfi vagy legény tart cigarettát, de 12-13 éves fiúk is fényképezkedtek cigarettával. (Érdekes, hogy kizárólag népviseletet hordó férfiak és katonák láthatók cigarettával, polgári ruhás férfiak nem.) Zsebkendő vagy díszkendő 189 személynél volt. Rózsafűzért 74-en tartanak. 21 különböző gyermekjáték látható a képeken, egy fiúcska hintalovon ül. A hangszerek közül a hegedű, a duda és a tangóharmonika szerepel. Néhány fényképen látható fegyver (civileknél, nem a katonáknál). A városi viseletek kiegészítőjeként táska és retikül tűnik fel. Szüret idején készült felvételen lányok kezében szőlőfürtök, a fiúknál boros- vagy mustos üvegek vannak. Az egyik képen egy férfi bicikli mellett áll. Egy kéményseprő mestersége összes kellékével (létra, kötél, kefe, stb.) fényképeztette le magát.
Összességében a nők és a gyerekek gyakrabban tartottak a kezükben valamilyen tárgyat, mint a férfiak.

A felvételek helyszíne, ideje
A képek közel kétharmada a fényképész tanító házának udvarán, illetve a ház tornácán, míg néhány felvétel egy gazdasági épület deszkaajtaja előtt, egy fával teleültetett kertben, illetve egy falusi jégverem előtt készült. A húszas évek polgári személyeit ábrázoló képeknek pedig egy vadszőlővel befuttatott ház udvara, egy kőkorlátos lépcsőfeljáró és egy rózsafákkal teleültetett udvar a helyszíne. Hernai néhány képet az esemény helyszínén (szerb esküvő), illetve a lefényképezettnél (asztalos a bútoraival) fotografált. Mivel a legtöbb felvétel a szabadban készült, leolvasható róluk az adott évszak. A tanító több alkalommal a havas tájba is kiültette a családokat.
A hátteret különböző székek és asztalok szerepeltetésével tette "életszerűbbé", ezeket körbeállták, vagy rátámaszkodtak, ráültek, valamilyen tárgyat tettek rá. Ha a felnőttek vagy nagyobb gyerekek között kisgyerek is volt, előfordult, hogy felállították a székre.
Egy szögletes kis asztal szőttes terítővel letakarva, rajta könyv, nyitott fotóalbum; szalmából fonott ülőkéjű, esztergályozott lábú, magas támlás, úgynevezett svábszék, fonott és virágmintás furnér ülőkéjű tonettszék, később polgári ebédlőszék és fonott kerti karosszék jelenik meg a képeken.

A beállításokról
A fényképeken szereplők beállítása, az esztétikai megjelenítés igen változó színvonalú. Ez részben a fotós igényességéből, illetve igénytelenségéből adódott, valamint befolyásolhatta a lefotózott személyek esetleges kívánsága is.
A legsikeresebb képek azok, amelyek kifejezik az alakok egymáshoz való bensőséges viszonyát. Egy-egy gyermekét karján tartó anya esetében sikerült a mesterkélt beállítás érzését elkerülni. Ilyenek még az egymás kezét fogó testvéreket, illetve fiatal párokat ábrázoló fényképek is. A hagyományos család tekintélyelvűsége sugárzik azokon a fotókon, amelyeken az úgynevezett nagycsalád, több generáció jelenik meg. A családi hierarchia jól leolvasható a személyek elhelyezkedéséből: középen és leggyakrabban ülve láthatók az öreg szülők, közöttük áll a legkisebb gyerek vagy unoka. A középponttól egyre kijjebb helyezkednek el a fiatalabb családtagok, illetve a menyek és vők.
Hernai Béla tanító az udvarán történt fényképezéskor nem sokat törődött azzal, hogy az oda nem illő tárgyakat elvigye, de legalább úgy állítsa be a személyeket, hogy azokat eltakarja. Ez még akkor is igaz, ha a negatívról készített eredeti másolatokat nem ismerjük; lehet, hogy egy-egy tárgyat a képkivágással lehagyott róluk.
A képeket ma tanulmányozók azonban örülhetnek ezeknek a tárgyaknak, hiszen így megörökítette a korabeli falusi gazdaságok hétköznapi, különben megörökítésre méltatlannak ítélt darabjait is, cserép csibeitatót, dézsát, itatóvályút, sajtárt, különböző kerti szerszámokat, gerebent.
A kerítésen száradó ruhák, a poroláshoz kitett szőnyegek sem zavarták Hernait. Gyakran láthatunk bámészkodókat, a felvétel készítését figyelemmel kísérő embereket, akik láthatóan nem véletlenül léptek a képbe az expozíció idején.
A fotós néha megpróbált valamilyen semleges hátteret létrehozni, ezek azonban nem voltak sikeres próbálkozások, pl. amikor hányaveti módon dobott pokrócot egy kötélre; vagy amikor szőnyeget vagy papírcsíkot tett az emberek lába alá. Próbálkozott azzal is, hogy gyűrött papírlapot ragasztott fel háttérnek.
Akkor a legjobb a kompozíció, amikor sikerült az udvaron lévő fák, virágok közé beállítani a személyt vagy csoportot. Egy leveles díszfa behajló ága előtt ülő idősebb nő, kezében kapcsos bibliával – ez az egyik legsikerültebb képe.

A felvételek tanulmányozásakor a képeken kirajzolódik ennek a baranyai községnek az első világháború alatti és utáni története. A helyi férfiak részvétele a háborúban, az orosz hadifoglyok kihelyezése a falusi gazdaságokhoz, a szerb megszálló csapatok megjelenése, az itteni cigánycsaládok kivándorlása követhető nyomon.
A korabeli német népviselet (a csecsemőkortól az idős korig) ugyancsak megjelenik. A falut ábrázoló képekről leolvasható a villany bevezetése (1927-ben), az új iskola építése. Ugyanakkor a járdák még téglával lerakottak, az úttest is csak földes, nincs még lekövezve sem.

B. Horváth Csilla

Jegyzetek
1. Véménd Önkormányzati Hivatal halotti anyakönyv
2. Pécs egyházmegyei tanítói névtár 1938. Pécs, Haladás nyomda, 23 p.
3. Hernai Olga Vasváry Szvetozár mohácsi lakos közvetítésével adományozta az üvegnegatívokat a pécsi Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályának.
4. Hernai falutörténeti kéziratainak köteteit a Véméndi Általános Iskolában őrzik
5. Hernai hagyaték kézirat, II. rész 125-126. p.