BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, photokina!

Ötven évvel ezelőtt, 1950-ben rendezték meg Kölnben az első fotótechnikai vásárt, akkor még csak német kiállítókkal. Az azóta eltelt évtizedekben a photokina fogalommá vált, a világ minden részéről odautaznak a kiállítók és a látogatók, hogy találkozzanak. Jelen lenni, ez a legfontosabb még ma is, amikor a modern távközlés és az Internet világában mindenhová bekukkanthatunk anélkül, hogy fárasztó, vagy a lehetetlen határát súroló utazást kellene tennünk.

Gyújtópontban a jövő, ez volt az idei photokina jelszava. Honnan közelíthetünk – hatásosan – a jövő felé? Én a múlt felől próbáltam.

Kölnbe némi kerülővel utaztam. Éltem a felajánlott lehetőséggel és meglátogattam francia ismerőseimet Chalon-sur-Saone melletti kastélyukban. A környéket körüljárva elvittek Saint-Loup de Varennesbe és megnéztük Grast is, Nicéphore Niépce egykori házát. Elsétáltunk az út mentén álló húszméteres kőfal mellett, melyen nagy betűkkel ez áll: ebben a városban találta fel a fényképezést Niépce 1822-ben. Bementünk a középkori kápolna temetőkertjébe is, pár percet álltunk Niépce és felesége sírköve előtt.

Barátaim háromszázötven éves kastélyából Kölnbe érkezve minden túl modernnek tűnt. Szerencsére nincs idő a mélázásra, a rendezők lendületesen, rutinosan teszik a dolgukat. A photokinát, a kép világvásárát a Köln Messe rendezi, sok munkával és eredményesen. A vásárt idén is megszámlálhatatlan esemény kísérte, keretprogram, tanácskozások, és fotókiállítások, ez utóbbiak mint a Photoszene nevű rendezvénysorozat részei. Mára a kiállítások egyre nehezebben követhetők: a száztíz tárlat döntő hányada a photokina alatt látható. Szeptember 22-én, pénteken másfél tucat vernisszázs volt, ebből hét délután öt órakor, egy időben, de Köln különböző galériáiban…

Németül a fényképezés is, és a photokina is nőnemű. Az érdeklődő újságíró tárgyalópartnereinek, a cégek képviselőinek egy része szintén. C.-vel, egy világcég európai PR-rész-legének munkatársával kellene találkoznom. Sajtóanyagot kérnék tőle. Nehéz elérni. A standon a recepciós lányok már sajnálkozva mosolyognak, ha közelítek. Köln belvárosában szaladgálok kiállításról kiállításra. Helmut Newton és Alice Springs kiállítását már láttam Párizsban, de most már az első teremben különbségeket, hangsúlyeltolódásokat veszek észre. A második teremből hirtelen C. lép ki, három virágcsokrot szorít magához. Meglepetésemre az egyiket felém nyújtja. Kézcsókról szó sem lehet, még úgy tűnne, mintha a virágot szagolgatnám. Egyértelmű, a csokrétát sem nekem szánja. Szerencsére észreveszem, hogy C. utólérhetetlen gráciával, rebbenő tekintettel a kisujját nyújtja, anélkül, hogy megállna. Holnap! – szól még vissza és elsuhan a kijárat felé.

Technikai újdonságok

A photokinán bemutatott újdonságok többféleképpen csoportosíthatók. Minden kiállító kirukkol valamilyen, legalábbis az eddigi termékskálájához képest újdonsággal. Ezek nagyszámú együttese jelezhet valamiféle előremutató, véletlenszerű, vagy szándékos közös vonást. Fogalmazhatunk úgy is, léteznek trendek, tendenciák.

Az újdonságok műfajuk szerint is csoportosíthatóak, például a hagyományos, ezüst alapú fényképezéssel, vagy a digitális technikával kapcsolatosak. Én ehelyütt főleg az előbbivel foglalkozom, az utóbbi részleteiről másik cikkünk szól.

Végül, de egyáltalán nem utolsósorban sok cég kifejtette hosszú távú elképzeléseit is, híven a kiállítás mottójához.

A századforduló, sőt ezredforduló éveiben érezhetően felerősödött, divatos irányzattá vált a retro, vagy remake, az újrakészítés. Ez a jelenség a fényképezőgép-gyártást is elérte. A Leica újragyártotta a nullszériát, amiről külön cikkünkben számolunk be. A Nikon – a mára már legendássá vált távmérős sorozat egyik legtovább készített típusát – az S 3-at készítette el hasonmás kiadásban. Ennek a géptípusnak a tokiói olimpiára már készült egy, az eredetitől eltérően fekete lakkozású külön sorozata, így nyilván a gyártási dokumentációk, tervrajzok teljes egészében rendelkezésre álltak. Azt már csak egy csendes kérdés formájában merem megkockáztatni, remélheti-e az érdeklődő, hogy kevésbé gyakori modelleket – mint például az elsőt, mely 24x32 milliméter képméretű volt – is láthat majd a Nikon mai műhelyéből kikerülni?

A Minox GmbH újdonsága oly sok kérdést vet föl, hogy ezek közül csak néhányat sorolok fel. Ez a cég a Leica IIIf felére kicsinyített, 8x11 mm-es képméretű Minox filmre dolgozó változatát jelentette meg. Manapság a Leica már Soilmsban készül, a Minox többszöri helyváltoztatás után viszont Wetzlarban… A Minox prospektusában szerepel ugyan Barnack portréja, de az ő 1936-os halála utáni modellek, így az 1950-től gyártott IIIf sem hordozzák teljes egészében az utolsó elgondolásait. Félreértés ne essék, nem a Leica IV nevű prototípusra utalok, melynek egyes részmegoldásai a IIIc-től az M 3-ig sokszor és különféle módon előjöttek. Ezzel együtt a mai napig nem készült olyan Leica, mely száz százalékig megvalósította volna Barnack utolsó nagy munkáját. (Talán most, a nullszéria hasonmás kiadása után nyitottá válik az út a Leica IV mai gyártására is…)

Az új „Minox” azért mutat furcsán, mert az eredetileg Rigában készített, és a későbbiekben fogalommá vált alapmodellek éppen a hagyományostól eltérő formájú, inkább öngyújtóra, mint fényképezőgépre emlékeztető kamerák voltak. (Ezek tervezője, Walter Zapp most 95 éves!) A Leica IIIf felére kicsinyített méretébe nem fért volna el a Minox kazettás film, így a gépvázat meg kellett vastagítani. Meglepő a gép tetőfelirata, amely az 1950-ben gyártott első Leica IIIf példány gyártási számát is tartalmazza – értelemszerűen valamennyi váz ugyanazt a számot. Azt a bizonyos gépet, mely mintául szolgált, Theo Kisselbach szakíró, számos Leica könyv szerzője használta, amikor a „Leica iskolában” tanított.

Az 1994-es photokinán a japán Asanuma cég, mely korábban inkább csak tartozékairól volt ismert, távmérős fényképezőgéphez szánt két nagylátószögű objektívet mutatott be, Avenon néven. A 21 és 28 mm gyújtótávolságú objektívekhez optikai keresőt és csavarmenet-bajonett átmeneti gyűrűt is szállítottak. Akkor meglehetősen furcsa dolog volt egy vadonatúj, de 39-es csavarmenetes objektívet látni. A folytatás 3–4 év múlva, és más cégektől érkezett, de annál meglepőbbnek bizonyult. Először a japán Ricoh néhány, távmérős gépbe szánt, jó minőségű, és nem túl olcsó objektívjén csodálkozhattak az érdeklődők, majd egy régi, márkás nevű, de teljesen új fényképezőgép jelent meg, a Voigtländer Bessa-L. Ehhez a léptékes, azaz távmérő nélküli (!) mechanikus kamerához egy 110 fokos, 15 mm-es nagylátószögű objektívet készítettek f/4,5 fényerővel. Első pillanatban még úgy tűnhetett, hogy ez az új kamera a Contax G sorozat vetélytársa kíván lenni, a Bessa mindenesetre objektívvel, keresővel együtt olcsóbb volt, mint a Contax-G-hez gyártott 16 mm-es Hologon objektív. (Amikor Kecskemét főterén találkoztam egy német turistával, nyakában egy régi, menetes Leicával, amiben egy mai 15 mm-es Voigtländer objektív volt, érzékeltem, hogy ezúttal a gyártók egy régi-új terület meghódítására törnek.) A tükörreflexes gépekénél jóval vékonyabb gépvázú, új, távmérős modellhez, a Voigtländer Bessa R-hez ma már nyolcféle, különböző gyújtótávolságú és fényerejű, ráadásul ismerősen csengő, bevált márkenevű (Skopar, Ultron, Nokton és Heliar) objektívet forgalmaznak. Ezeket az objektíveket a hírek szerint a japán Cosina cég készíti. A kisebb vázmélység miatt a távmérős gépekhez általában csak a szupernagylátószögű objektívek retrofókusz rendszerűek. A kifejezetten rövid építésűként reklámozott 35 mm-es Color Skopar foglalata mindössze 25 mm hosszú. Ez a különbség a távmérős és a tükörreflexes fényképezőgépek és objektívjeik között természetesen eddig is létezett, most azonban a gyártók szándékai szerint hangsúlyosabbá vált. Nem sokat tévedünk, ha azt mondjuk, hogy egy távmérős gép mélysége alig több, mint hatvan százaléka egy ugyanolyan gyújtótávolságú és fényerejű objektívvel ellátott tükörreflexes fényképezőgép mélységének, és ez természetesen a köztük lévő súlykülönbségben is megmutatkozik. A kisebb vázmélység miatt (hiszen nem kell a tükör számára helyet biztosítani) a távmérős gépekhez könnyebb szupernagylátó-szögű objektíveket tervezni, előállítani. A photokinára a Voigtländerhez mindenesetre egy f/5,6 fényerejű 12 mm-es objektívet jelentettek meg, optikai keresővel, vízmértékkel. A 121 fokos látószögű objektív tömege 162 gramm. Ha ehhez hozzáadjuk a gépvázat, keresőt, még mindig csak 550 grammot kapunk. A Nikon 118 fokos látószögű 13 mm-es objektívje 1200 gramm. Természetesen ez csak játék a számokkal, hiszen a távmérős, optikai keresős, illetve a tükörreflexes fényképezőgépek használata, felhasználási lehetőségei között jelentős és nyilvánvaló különbség (is) van.

A Konica a Hexar RF fényképezőgépének és objektívjeinek megjelentetésével olyat tett, amire a Minolta CLE kivételével az M-bajonett 1954-es bevezetése óta nem volt példa: Leica M-kompatibilis gépet forgalmaz! A szaksajtó természetesen bőséges terjedelemben taglalja az újdonságot, és ez már önmagában is siker. Ha hihetünk az első, már jóval a photokina előtt megjelent publikációknak, a legelső sorozat egyes darabjainál még némi zavart tapasztaltak az objektívek és a gépvázak egymás közti cseréjénél, ezt azonban a gyártó meglepően gyorsan kijavította. Az M Leicáknál ugyanis az objektívfoglalat megfelelő része mechanikusan vezérli a gyújtótávolságnak megfelelő világító keret betükrözését a keresőbe. Az egyre újabb és újabb változatú Leica M 6-osok keresői, valamint az előbb említett mozgatómechanizmusok sem mindig találkoznak öszsze százszázalékosan egyes, korábbi gyártású objektívekkel.

Természetesen adódik a kérdés, mi a válasza a retro-trendre a Leicának? A tőlük megszokott újdonságokon (az M 2-höz hasonló, nagylátószögű objektívhez igazított keresőjű M6, újszerű, elemtartós winderrel, f/2 fényerejű, aszférikus 28 mm-es nagylátószögű M objektív, a TRI-Elmar objektív belső mechanizmusában javított változata, APS Leica, stb.) kívül egy érdekes reakciót feltétlenül meg kell említeni. Harmincöt év után ismét készülnek új Leica objektívek 39-es csavarmenettel… Állítólag japán megrendelésre, a legjobb teljesítményű, aszférikus 2/35-ös és az 1,4/50-es normál objektív elkészült 39-es menettel is. Ezek segítségével a gyűjtők, a régi gépek tulajdonosai új életre lehelhetik akár legendásan híres régi IIIg-jüket is. Ehhez persze – egy külső fénymérőn kívül – még hibátlanul működő zárszerkezetre és távmérőre, vagy legalábbis megfelelő szer-vizre, javítóműhelyre is szükség van.

Filmek

A Kodak Professional SUPRA 800-as színes negatívfilm az EISA és a TIPA szervezetek díját elnyerve a 2000–2001-es év legjobbnak tartott színes nyersanyaga lett. Természetesen a többi nyersanyaggyártó is kihozta saját filmjét ebben az érzékenység-kategóriában. (Fujicolor Superia X-tra 800; Konica centuria 800; Agfacolor Vista 800). Ezekre a felvételi anyagokra egyöntetűen az a jellemző, hogy egyre magasabb érzékenység mellett egyre jobb élességet, színviszszaadást biztosítanak, megvilágítási terjedelmük tág. A magas érzékenységnek nemcsak a hivatásos felhasználók körében van jelentősége. Amikor a Konica és a Fuji anyagát esti felvételekkel kipróbáltam, egy 1970-es eset jutott eszembe. Első munkahelyemen egyszer az úttörőstadionba küldtek riportra. Nappal, de borult időben, az akkor használatos ORWO NC–16 színes negatívra 2,8-es blendénél 1/25-öt tudtam exponálni. A mai anyagokra ilyen adatokkal éjszakai városkép készíthető… Harminc évvel ezelőtti élményeinkkel összehasonlíthatjuk azt is, hogy az Agfa Vista 800 filmmel betöltött 35x60x110 mm-es nagyságú eldobható kamera 12x24 mm-es felületű vakuja öt méter távolságig világítja meg a témát!

Egyéb újdonságok

Szintén amatőr felhasználóknak szánták – műszaki megoldása azonban jóval messzebbre mutat – a Kodak Advantix Preview kamerát. A beépített vakus, 2,6x-os zoom objektíves kompakt fényképezőgép már az APS rendszert házasítja a digitális technikával. Az elkészített felvétek ugyanis a gép hátoldalán található LCD-n azonnal ellenőrizhetők.

Nikon

Az F65 fényképezőgéppel egyértelműen a műkedvelő fényképezők széles táborát célozta meg a gyártó, míg a hivatásosok számára új objektívekkel szolgált. ED üvegből készült és aszférikus lencsetagokat is egyaránt tartalmaz az új AF Zoom–Nikkor 18–35 mm f/3,5-4,5D IF–ED objektív. A riportereken túl a tájképfotósok is valószínűleg jól tudják majd használni ezt a weitwinkel-zoomot. Ez az objektív egyébként már 33 centimétertől élesre állítható.

Két aszférikus lencsetagot tartalmaz az új AF Zoom–Nikkor 24–85 mm f/2,8–4D IF objektív, amely a 35–85 mm-es sávban makroállásnál akár 1:2 leképezést is lehetővé tesz.

Az új AF Zoom–Nikkor 70–300 mm f/4–5,6G objektíven – erre a G betű utal – rekeszállító gyűrűt már nem találunk. Ezt az objektívet az F5-tel, F100-zal, F80-nal, F65-tel, F50-nel, F401-el, Pronea 600i-vel, Pronea S-sel és a D1-gyel valamennyi üzemmódban, míg az F4-gyel, F90-nel, F70-nel, F801-gyel és az F601M-mel P és S üzemmódban használhatjuk. A rekeszállító gyűrű elhagyásával az objektív kisebb és olcsóbb lett. ED üveget, aszférikus lencsetagokat és az automatikus élességállításhoz Silent-Wave motort tartalmaz az új AF–S Nikkor 300 mm f/4D IF–ED objektív, mely állványtartó nékül csak 1300 gramm tömegű. Ehhez az objektívhez a TC-14E jelzésű AF–I telekonverter használható, ami a gyújtótávolságot 420 mm-re növeli.

Canon

Az új Canon EOS 30 a haladottabb amatőrök táborát célozza meg, feltehetően ez a réteg kellőképpen fogékony az újdonságokra. A szemvezérelt élességállítás a gyártó szerint másfélszer pontosabb, mint a korábbi modellé. Az EOS tartozékokon túl hatvan EF objektívből választhat az érdeklődő.

A Canon a photokinán az objektívek előállításának olyan figyelemre méltó újdonságával rukkolt elő, amely (csak) a jövő év első felében kerül piacra. Az új Canon EF 400 1:4 DO IS USM teleobjektív a gyártó szerint a fénytörő felület újszerű kialakítása révén kisebb és könnyebb, mintha a már hagyományosnak számító asz-férikus és/vagy fluoritból készült lencsetagokból állították volna elő. Az objektívet ismertető sajtóanyag szerint ha egy objektívet kisebbre és könnyebbre kívánnak építeni, úgy a lencsetagok közötti távolságot kell csökkenteni, ami az első- és hátsó lencsetagok törésmutatójának növelésével érhető el. Ezzel a módszerrel viszont az objektívtervezés ősi, első alaphibája jön elő ismét, az úgynevezett színhiba, azaz a különböző hullámhosszúságú (színű) fénysugarak nem azonos fókuszpontban találkoznak. A Canon a két első lencsetag között 1/1000 mm pontossággal előállított, szembefordított Fresnel-len-cséket („többrétegű diffraktív optikai elem”) alkalmaz, melyek kromatikus hibája ellentétes a gömblencsék színhibájával. Ez az elrendezés a Canon állítása szerint kiküszöböli az adott hely kromatikus aberrációját.

Contax

A Kyocera Corporation fejlesztői Tokióban talán a leglátványosabban futnak versenyt az idővel. A photokinán bemutatott Contax N1 tükörreflexes, autofókuszos kisfilmes fényképezőgép kialakításával egy időben dolgoznak a kamera digitális változatán is. Az előzetes anyag szerint a 6 megapixeles kamera 24x36 mm képformátumú lesz, 3–4 képet készítene másodpercenként, és ötpontos auto-fókusz-mezővel rendelkezne.

A Contax N1-hez az 1,4-es normál, és a 2,8/100-as makro objektíven kívül egy 24–85-ös, és egy 70–300 mm-es zoom objektívet is kínál a gyártó. Ezen túlmenően a NAM-1 adapterrel a 645-ös Contax-hoz gyártott hét objektív és az 1,4x-es Mutar telekonverter is használható az N1-hez, méghozzá az összes élességállítási, megvilágítási és mérési funkcióval. Ezzel a megoldással az N1 főleg a fix gyújtótávolságú teleobjektívek terén vált az átlagból messze kiemelkedővé. A Contax N1 különleges újdonsága a Fine Focus ABC üzemmód. Ez kétféle módon használható, élességprioritásos automata, vagy manuális üzemmóddal kombinálva. A gép három felvételt készít, egyet a beállított élességgel, egyet elé, egyet pedig mögé lőve. A két utóbbi élességi pontot a felhasznált objektív teljes nyílásnál vett mélységélességi határa adja. Előhívás után el lehet dönteni, melyik kép lett az igazi. (A dolog csak első hallásra tűnik sületlenségnek. Az autofókuszos gépek ugyanis rosszul gazdálkodnak a mélységélességgel, a fő motívumra állítanak, miközben gyakran valamivel az elé, vagy mögé kellene állítani, hogy a lényeges képrészek minél élesebbek, a lényegtelenek minél életlenebbek legyenek.)

Rollei

A nagy múltú braunschweigi cég kínálatából – önkényesen – egyet ragadnék ki, a Rollei Electronic Shutter nevű, két részből álló eszközt. 1-es vagy 0-ás zárszerkezeti nagyságú, központi záras objektív szerelhető az elektronikus zárműködtető részre, míg a Lens Control S távirányítón a zárértékeket 1/10-es lépésekben, a rekeszértékeket 1/3-os léptetéssel állíthatjuk be – akár egy ódon fagépen is.

Hasselblad

A göteborgi cég Dr. Carver Mead-del, a Foveon Inc. tulajdonosával közösen alakította ki új, digitális fényképezőgépét, a Hasselblad D Finityt. (Dr. Mead ötven szabadalom kidolgozója, az amerikai számítógépes szakma híres alakja. Korszakos találmánya volt az 1960-as években a gallium-arzenidet tartalmazó tranzisztor).

A Hasselblad D Finity kompakt gépváza egy számítógéphez (laptophoz) csatlakoztatható, a képernyő mint kereső használható, azon a kép minden részlete ellenőrizhető, beállítható.

Egyéb gyártók

Ez a sor a kiállítók nagy száma miatt szinte végtelenül hosszú. A két évvel ezelőtti beszámolónkban említett, nagy formátumú fényképezőgépeket, objektíveket gyártók és forgalmazók most is felsorakoztak a profi kínálati részen, a szokott pavilonukban. Érdekes módon a nagy múltú Linhofokat most közös standon láthattuk az osztrák Lotus View Camera céggel, a 9x12-es, fémvázas műszaki gépeket a változatos képméretű fagépekkel.

A Lotus View Camera továbbra is forgalmazza a Berger fotópapírok utólérhetetlen választékát, ideértve az alternatív képrögzítési módokat (sópapír-készlet, platinotípia-készlet, cianotypia) is. A síkfilmeket 4x5-től 20x24 inches méretig árusítják. Tizenkétféle méretben gyártják favázas fényképezőgépeiket, szokatlan, panoráma formátumban is, ezekhez természetesen kazettákat, másolókereteket is szállítanak.

Az amerikai Canham DLC45 az előzőektől eltérően fémből, kis sorozatban, kézi munkával előállított alapdeszkás műszaki fényképezőgép. Érdekessége, hogy a kihuzat 58 és 510 mm közötti változtatása az alapdeszka asszimetrikus felépítése révén két irányban, előre és hátra, külön-külön és együtt is lehetséges.

A hamburgi Wiese Fototechnik Technoplan Shift MC 3,5/45 mm-es objektívje 4,5x6-os és 6x6-os képmérethez használható. 360 fokos körbefordítás mellett az objektív 12 mm-t eltolható és 8 mm-t dönt- hető is.

Hasonló, bár egyszerűbb megoldású a Free Eye nevű, háromféle kivitelben (kis, közép és nagy formátumhoz) forgalmazott shift adapter. Szaküzleti eladók a megmondhatói, hányan keresnek Magyarországon hasonlót, sőt, olyan műszerészt is ismerek, aki maga készített ilyen eszközt…

Manapság Pesten, ha fotósok beszélgetését hallom a digitális fényképezésről, többnyire milliós számokat emlegetnek, gyakran nem is tudom, pixelről, vagy forintról van-e szó. A photokinán a bemutatott eszközök és az előadások egyaránt arról szóltak, a digitális út egyre inkább szemléletmód, mintsem eszközhasználat kérdése.

A rendkívül széles kínálati paletta egyik üde színfoltja a valóban cigarettásdoboz méretű Canon Ixus digitális változata. Egy másik véglet: az USA-ban gyártott, futurisztikus formájú ePan 360 fokos panorámagép. A Nikon F bajonettes objektív csatlakozású digitális kamerába 8–300 mm közötti objektív helyezhető, ettől függ a függőleges látószög. A gyártó 14 mm-es aszférikus Sigma objektívvel szállítja a kamerát. 1/60 s-os megvilágítás mellett, 40 MB-os felbontással, „normál” objektívvel a teljes körpanoráma szkennelési ideje két perc. Mielőtt az elérhetetlen, sosem látható kuriózumok közé sorolnánk a maga nemében korántsem egyedülálló eszközt, gyorsan ideírom, hogy egy St. Gallen-i cég 12 oldalas árjegyzéke teljes körű szolgáltatást igér. Bérelhető náluk a Roundshot-rendszer (a katalógusban egy egész oldal a felsorolás), valamint a már említett ePan-on kívül a Spheron DPC 12 digitális panorámagép, a PaniScan digitális kamera, továbbá a Hasselblad X-pantól kezdve a Mamiya 6x7-hez való objektíveken át az állványokig bezárólag minden. Természetesen filmeket, negatív- és diatartókat, sőt nyomdai szolgáltatást is kínálnak. Csak az érdekesség kedvéért említem, hogy az ePan bérleti díja egy hétvégére 2550 márka.

Nagyon jellemzőnek tartom azt a rövid reklámfilmet, amit a FUJIFILM sajtótájékoztatójának végén is levetítettek, miként egy reklámkampány részeként korábban sokszor Nyugat-Európában, és a Finepix 40i nevű új, kisméretű lapos digitális fényképezőgépről szól. A jelenet elején egy fiatal lányt látunk, aki fülhallgatóval a fülében, fejét a zene ütemére ingatva lassan megy. A kamera mögötte haladva követi, közben mi is hallgatjuk a zenét, amit ő hallgat. Egy kéz kinyúl a nadrágja hátsó zsebe felé, el akarja venni magnóját? Rádióját? A lány észreveszi a mozdulatot, egy lendületes hátraarcot csinál, közben a zsebéből kirántja a - Finepix 40i digitális fényképezőgépet, máris villan a vaku, azonnal látjuk is a képet, a tolvaj kellőképpen meglepett, buta ábrázatát. A sajtótájékoztatón, miközben konstatálom, hogy a zsebkamera (28x71x85 mm!) Smart Media kártyájára kétórányi hangfelvételt lehet tömöríteni, eszembe jut egy nálam alig idősebb barátom, akinek munkabírását, pontosságát több, mint harminc éve figyelem. Elindulásom előtt mutatott egy épületkülső-sorozatot, melyet 9x12 cm-es kardán géppel készített. Barátom panaszkodott, hogy bizony pontosan fél órába telik, mire a kamerát állványostól az autóból előszedi, és a felvétel helyén objektívvel, balgnival a megfelelő módon összerakja…

Daniel A. Carpnak, az Eastman Kodak Company elnökének előadását nézem, hallgatom, a photokina második napján. A reggeli időpont dacára a terem zsúfolásig tele. A cím sokat sejttető: A fényképezés jövője. A logikusan felépített, hatásosan előadott, vetített, olykor mozgóképes előadáson 2090-ig tekint előre Carp úr. Mondanivalójára rárímel a két új Nobel-díjas amerikai tudós nyilatkozata: a fizika és a kémia közelítenek egymáshoz…

Hirtelen eszembe jut a Saint-Loup de Varennes-i temető. Eddig csak azt emlegették, hogy Niépce nem érte meg eljárásának sikerét, a fényképezés találmányi bejelentése előtt öt és fél évvel elhunyt. Utóbb mellé temetett felesége viszont 95 éves kort ért meg. Amikor az özvegy 1855-ben meghalt, a fényképészek már túlléptek a talbotípián, a dagerrotípián, részben már az albumin eljáráson is, és nedves kollódiumos üveglemezre exponáltak. J. M. Taupenot utóbbi kettőt kombinálva már a szárazlemez előfutáraként dolgozott. Fenton és Szatmári már megjárták a Krím-félszigetet, elkészítették az első hadifotókat…