FEJEZETEK A MAGYAR FOTÓIPAR TÖRTÉNETÉBŐL 7.

A tréfás cím után ezúttal sem sikertörténet következik. Az Optikai Kutatólaboratóriumban 1950–53 között megtervezett kisfilmes fényképezőgép cserélhető objektíves változatának és hét (!) objektívnek az előzetes terve 1955 tavaszára elkészült. A minimális előállítói tapasztalattal rendelkező MOM-osok időt kértek, hiszen a Momikon sorozatgyártását alig fél éve kezdték meg. Az év végére az OKL a hétből öt objektív proto-darabjait kimunkálta.

A következő évben a gyártó kérésére az OKL-ban áttervezték a foglalatokat és négy objektív-protodarabját átadták a MOM-nak.

Közben a nem cserélhető objektíves Momikon, Mometta és Mometta II gyártása, értékesítése tovább folyt. Az 1956 végi, 1957 eleji megtorpanás után a MOM-ban végre körvonalazódott az igény. Elvetették a korábbi javaslatokat és cserélhető objektíves modelljükhöz három egyszerűen előállítható, olcsó objektívet kértek. Nevezetesen egy 1:4/50 mm-es normált, egy 1:4/35 mm-es nagylátószögűt és – az ő szóhasználatukkal élve – egy nyújtott fókuszút...

Az 1:4/50-es az Ymmar áttervezett változata lett, a „nyújtott fókuszú” pedig egy 1:4/80 mm-es. Ez utóbbi azért is meglepő, mert az OKL korábbi, 75 mm-es tervét elvetették.

Az 1:4/35 mm-es objektív tervezését az OKL-től rendelték meg. Ott a munkát – a férfiak már kidőltek a sorból – Gallé Márta kapta. Gallé 1957. december 28-ára lett kész a négy ragasztatlan meniszkuszból álló szimmetrikus anasztigmát tervezésével. A foglalat kialakításához az első, még ceruzás rajzot 1958. január 4-én vette át Szabó Sándor, három hónappal később azonban sajnos elhunyt.

A január 9-i keltezésű, végleges terv impozánsan egyszerű, ugyanakkor hallatlan precizitásra valló adatokat tartalmaz. Az első és utolsó lencsetag SK 10-es, nehéz koronaüvegből, a két középső SF1-es nehéz flintüvegből áll. Az első és második lencsetag közötti légrés 0,08 mm (!), a harmadik és negyedik közötti pedig 0,18 mm. A kutató le is gyártott egy kísérleti példányt, amit 1958. szeptember 30-án adtak át a MOM -nak.

A MOM is gyártott két kísérleti példányt, melyek GONOR nevet kaptak, bár egyes dokumentációkon Pannon megnevezés is szerepel. A három objektívvel összehasonlító vizsgálatokat végeztek, melyek négy tizedes pontosságú eredményeit Hídvégi Lajos és Forgács János 1959. szeptember 23-án összegezte. Vizsgálták a képfeloldást mikronban, az asztigmatikus fókuszkülönbséget 4-mm-es és 8-as rekesznél, valamint az úgynevezett kómahibát és a képmezőelhajlást. (Utóbbiakat vizuálisan, ami azt is jelentette, hogy az eredményt nem számokban, hanem szavakban fogalmazták meg.)

Gallé Márta Gonor objektívjéhez hasonló utat járhatott be a MOM-ban kialakított, végül Hunor névre keresztelt 80 mm-es portréobjektív, bár ennek sorsa jóval kevésbé dokumentálható, mint a nagylátószögűé. Érdekes véletlen, hogy ennek az objektívnek a külső foglalatához készített formatervezési minta is megmaradt, igaz, ez kissé furcsán mutat, mert a 100%-osan pontos külső kimunkálás ellenére nincsenek benne lencsetagok.

Közben forgalomba került a cserélhető objektíves, M 42-es csatlakozómenetű Mometta III és Mometta Junior, természetesen továbbra is az 1:3,5-ös fényerejű Ymmar objektívvel. Az Ofotért nagy mennyiségben hozta be az NDK-ból és a Szovjetunióból a viszonylag olcsó fényképezőgépeket. (pl.: Werra, Zorkij, Kiev). Ezekhez a körülményekhez képest kedvező áron, többféle cserélhető objektívet is lehetett kapni.

Az OKL és a MOM tervei pedig prototípusban maradtak, olyik-másik szinte teljesen feledésbe merült. Sajnos a Levéltár nem a műszaki dokumentációkat őrzi. Így egyes tervek ma már alig-alig dokumentálhatóak.

Fejér Zoltán