HABIK CSABA SPORTFOTÓI

Két háziasszony bíztatja egymást, egyikük keményen fogadkozik, ökölben a keze. Elszántak és harcosak, komoly versenyen kell megküzdeniük egymással. Női súlyemelők. Sportemberek, méghozzá egy hosszú ideig jobbára csak férfiaknak fenntartott sportágban. Eltorzul az arcuk az erőfeszítéstől, ám gömbölyded testrészeik minden nőietlennek tartott gesztus ellenére is megőrzik a bájukat és vonzerejüket. Amikor földre helyezik a legtöbb férfinak is mozdíthatatlanul nehéz súlyt, primadonnai kecsességgel pukedliznek. Igazi finom és bájos hölgyek, legfeljebb a bicepszük nagyobb a szokásosnál. Habik Csaba női súlyemelőket bemutató képei a lényegről beszélnek – mint legutóbbi sportfotó tárlatának félszáznál több darabja is. Arról, ahogyan a sport őszinte és – az éles szemű megfigyelő és megörökítő számára – gyakran groteszk gesztusokat kiprovokáló mozzanataiban az esendő ember szépsége fölsejlik.

A sportverseny hevében a versenyző és a néző nem alakoskodik, lefegyverzően nyíltan tárulkozik a szemlélődő elé. Mer leplezetlenül örülni és elkeseredni, arccal a sárba zuhanni szánalmasan, felnőtt férfi létére sírni az elveszett győzelemért.

Habik szenvedélyesen szereti az őszinteséget. Az arc, a mozdulatok a mozgás őszinteségét. Szereti és szépnek látja. Nem egy képén impresszionista látvánnyá komponálja a magasugró, a súlylökő harmonikus mozdulatát, vagy a kerékpárverseny rajtjának színes vibrálását. Szemérmes művész. Úgy tesz, mintha „csak” sportfotós volna. A sportot arra használja, hogy a képeivel elmondja a világról, amit gondol. Az igazságról, a bátorságról, a képmutatásról, a bajtársaiasságról és a szépségről.

Amióta a sportban már szinte mindent a pénz intéz, Habik elhagyta a pályákat. A reklámokkal telezsúfolt stadionokban a sportoló alakja elvész a harsogó hátterek előtt, némely szurkolók dzsungelharccá alázták a mérkőzéseket, a pályákat üzemeltetők pedig az eseményektől távoli, szűk karámokba zárták a fotográfusokat, akik egymással kénytelenek megütközni a munka puszta lehetőségéért. Ilyenkor egy sportfotós kiállítást rendez régi képeiből.

Szarka Klára

Habik Csaba 1965. február 13-án született Budapesten. • Kerékpárversenyzőként, 1974-ben kezdett el fényképezni. Első fotói a Budapesti Közlekedési Hírlapban jelentek meg. A Lapkiadó Vállalathoz került fényképszárítónak, közben elvégezte a Práter utcai fényképész szakmunkásképző iskolát. • 1981-ben a Lapkiadó Vállalat képszolgálatának fotóriportere lett, onnan hívták 1982-ben a Magyar Hírlap induló képes, hétvégi mellékletéhez, ahol évekig változatos fotóriporteri megbízásokat kapott; képriportokat, portrékat és rengeteg sportfotót készített. Amikor 1986-ban döntés született arról, hogy a Magyar Hírlap megújuló, fényképeket közlő napilappá váljon, felajánlották neki a megalakuló rovat vezetését, amit nem vállalt el. A szerveződő rovatban fotóriporterként dolgozott, fő érdeklődési területe akkor is a sportfotó volt. • 1990 és 1992 között a Magyar Hírlap fotórovatának vezetője, majd lemondása után máig: főmunkatársa. • Alapító tagja a Magyar Fotóriporterek Társaságának, 1999 tavasza óta az elnökség tagja. 1998-tól a Magyar Fotóművészek Szövetsége, és az Escher Károly alkotócsoport tagja. Két önálló kiállítása volt és számos csoportos tárlaton vett részt. Több hazai és nemzetközi díj birtokosa.