LUKÁCS DÁVID PORTRÉI – POLAROID GALÉRIA

Ezekről a fotókról olyanok néznek vissza, akiknek a tavalyi év (vagy akár a korábbi időszakok) egyet jelent a veszteséggel.

Én sem lehetek kivétel, és nem is vagyok, de ezt most nem lenne célszerű bővebben kifejteni. Nézzük inkább az arcokat.

Az év legismertebb vesztese nyilvánvalóan H. Gy. exminiszterelnök. Ő és közvetlen környezete annyira biztos volt a duplázásban, a diadal megismétlésében, hogy azóta - ’98 májusa óta - nem kap levegőt. Szomorú tekintet, sokatpróbált arc.

Pedig, ehhez nem férhet kétség, úgy érzi, hogy ő aztán mindent megtett, hősiesen küzdött, akárcsak Újvári János bokszoló a nyóckerületi Kisfaludy utcai edzőteremben. Az első menetben még hihette, hogy van esélye - ha nem így gondolná, akkor valamilyen kevésbé kompetitív foglalatosságot űzne -, de aztán a pofon közbeszólt.

Az egyik, az ökölvívással hetekig tevőlegesen kacérkodó barátom szerint először azt kell megtanulni, hogy a pofonokat nyitott szemmel nyugtázza az ember. Lehet, hogy ebben nincs igaza, de ez nem is érdekes: ugyanezen barátom szerint kezdetben csak és kizárólag áldozat lehet a próbálkozó. Ha máshogy nem megy, hát egy sokkal esélyesebbet küldenek vele szembe, hogy szokja a kudarc ízét.

Tetszetős emlélet. Ugyanakkor vannak olyan csapások, amikre nem lehet felkészülni. Hiába laknánk víz mellett, mint Effer András árvízkárosult, nem tudunk felkészülni arra, hogy egy reggel a folyó elönti a baromfiudvart és a tisztaszobát; szem nem, legfeljebb padlás maradhat szárazon. Arra sem tudjuk magunkat kondicionálni, hogy egy reggel kakasszó helyett ágyúzás zajára ébredünk, aztán futhatunk, ki merre lát. Valliqi Zumer is elindult, és Magyarországig jutott. Nem ez lehetett a célország, hisz ellenkező esetben nem vesz részt a kanadai követség ostromában. Mindhiába. Kanada messze van.

Olyan messze, hogy volt, aki el sem indult. Varga József, a székesfehérvári Rádió utca volt lakosa is a kalandot választotta és maradt. Maradt azután is, hogy az önkormányzat elbontatta lakóhelyét, és cserébe egy konténerben ajánlott szállást. Nem ajánlottak viszont semmit Szücs Gábornak, a Kurir című napilap első és utolsó főszerkesztőjének. Egyszerűen kirúgták alóla az újságot, és hagyták lógni; a Postabank új vezetésének egyik első intézkedése volt, hogy a veszteséges sajtóportfólióban - meglehetősen szelektív módon - rendet tegyen: ennek lett áldozata Szücs.

A másik nagy média-vesztes, Baló György viszont éppen a napokban kapott elégtételt: a Legfelsőbb Bíróság is megállapította, hogy jogtalanul nem jutott frekvenciához a tévéje. Az ítélet megvan - azóta is értelmezik, a történetnek korántsincs vége. Az Erzsébet téri Nemzeti Színháznak viszont biztos, hogy annyi, Magyar Bálint, Bán Ferenc, Bálint András és Fiala István vagy a világ leghülyébb mélygarázsának alapjain, vagy a Nemzeti Színház romjain állva néznek szembe a kamerával.

Nem néznek viszont a Linhof Color Kardan 45 típusú, Schneider 150 mm-es lencsével szerelt kamerába K. Ferenc és F. Anna fiatalkorú, visszaeső, előre megfontolt szándékú, akarategységben elkövető, és mégis alkalmi kábítószer fogyasztók, valamint kertészek, akik négy évet érő növényükkel egyetemben üdvözlik a kormány bölcs és előrelátó intézkedését.

Kormányzati intézkedések nyomán lett munkanélkülivé Cser Ágnes, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgató-asszonya is. Szabó Bence UTE-elnököt, pedig azért örökíthette meg sajátos technikával - Polaroid 55 filmen, 4x5 inch képméreten - a fotográfus, mert Szabónak nem volt olyan szerencséje, hogy klubja T. J. érdekeltsége legyen: az UTE már nem szerepel a költsévetésben, legfeljebb még egy gyorssegélyre számíthat.

Déri Miklós özvegy. A képen Eszter lányával látjuk.

Két kisbefektető - Kovács Tamás és Pap József - a tőzsde és a piacgazdaság szeszélyei folytán soroltatnak a vesztesek közé. Som Lajos és Závodi János lemeze nem úgy fogy, ahogy elképzelték.

Wermer Kata évvesztes.

(Makai József)