PHOTOKINA ‘98

„Az 1956. évi photokina sorrendben az ötödik, méreteiben messze a legnagyobb fotóipari kiállítás volt, amit valaha is rendeztek a világon. A kiállítást tudományos kongresszusok előzték meg, majd a kontinens legnagyobb vásárcsarnokaiban találkoztak a fényképezéssel foglalkozó szakemberek a világ minden tájáról. A technikai bemutatókon kívül 16 különféle, önálló fényképkiállítást is rendeztek...” (Kép és Hangtechnika, 1957–2; 40. oldal.)

A jubileumi, 25. photokináról szóló beszámoló aligha tehet hozzá bármit a felsőfokú jelzőkhöz. Az egyértelmű és jelentős fejlődést a rendező, a Köln Messe számadatai is jelzik. (180 000 m2-en 47 ország 1544 cége állított ki. A vásárt 139 országból, 168 000-en tekintették meg.)

Teljességre törekvő beszámolót készíteni lehetetlen, a növekedést jól jellemzi, hogy az elmúlt évtizedek alatt a követő rendezvények sorában tizenhatról 114-re emelkedett a fotókiállítások száma. (Ezekről külön cikkben igyekszünk ízelítőt adni.)

A Köln Messe példás gondossággal rendezte meg a jubileumi photokinát és a vásár területén hozzá kapcsolódó, mintegy tucatnyi rendezvényt. Ha a 750. születésnapját ünneplő dóm városába látogató érdeklődőnek vegyes érzelmei támadtak a technikai bemutatók láttán, erről a rendezők semmiképpen sem tehettek.

Az idei photokinát egyértelműen és érzékelhetően a digitális technikai előretörése jellemezte.

A világ különböző régióiban jelentkező, mintegy másfél éve tartó gazdasági visszaesés és a digitális vetélytárs bizony alapos megfontolásokra készteti a hagyományos technikák, technológiák fejlesztőit és gyártóit. Mit tehetnek, mit tesznek ők ebben a helyzetben?

Az egyértelműen látható egyik törekvés a korábban sikeres, de a fejlesztés oltárán néha feláldozott termékek átdolgozása és újra piacra dobása. Jó példa erre a korábban kétmillió példányban eladott, apró, kisfilmes Minox 35 GT most megjelent változata. A tervezők a korábbi típusban használt, nehezen beszerezhető elem helyett a GT-E-ben és a GT-S-ben két-két darab 3 voltos gombelemet alkalmaztak. A 0,7 métertől manuálisan élesreállítható, beépített UV szűrőt tartalmazó, többszörösen tükrözésmentesített objektív teljesítménye is javult. A gép külső formája viszont nem mutat lényegi változtatást.

A Durst M605 Classic a 25 évvel ezelőtt megjelent, halogénlámpás fényforrású, 6x7 cm-es maximális negatívméretű színes-fejes nagyítógép látványos visszatérése. (Itt kell megemlítenem, hogy terjedelmi okokból beszámolóm sem laborálási, sem világítástechnikai eszközökről nem szól.)

Egyes cégek a gyártási programban évtizedek óta szinte változatlanul szereplő, jó minőségű és kedvelt gyártmányaik tulajdonságait értékelik és átértékelik, majd részben vagy teljesen áttervezett változattal állnak elő. (Például Leica objektívek vagy a Pentax 6x7-es fényképezőgép.)

Természetesen a photokina idejére szinte minden kiállító megjelentet néhány „újdonságot”, és az irdatlan mennyiségű anyagban akad is néhány valóban izgalmas, új utakat kijelölő termék. A korábbi beszámolók gyakorlatához hasonlóan – elfogultságtól sem mentesen – a következőket véltük a 25. photokina fontosabb újdonságainak.

Fényérzékeny anyagok

AGFA

A hivatásos fényképészeknek is szánja a leverkuseni gyártó az Agfa Optima II színes negatív-, és az Agfachrome RSX II színes fordítós filmcsaládot. A negatívok SEM kristályok nyújtotta előnyös tulajdonságait aláhúzandó az ISO 100; 200 és 400-as érzékenységű filmek kisfilmes változatát „Prestige” márkanévvel is kiegészítették. A rollfilmes és síkfilmes méretben is forgalmazott finom szemcsézetű színes negatív a kevert színhőmérsékletű megvilágítást, sőt a fénycső világítást is jól tűri. A photokinán grandiózus méretekben kiállító gyártó helyszíni laboratóriumának első tapasztalatai szerint az ISO 200 érzékenységű változat iránt nagy az érdeklődés.

Az RSX II napfény diafilmek érzékenysége – felépítésüknek köszönhetően – jól növelhető előhíváskor. (Az RSX II 100 például 2 blendés alexpozíció mellett push hívás esetén még semleges szürke tónusrészeket ad.)

Az ISO 50-es és a 200-as filmet kisfilm és rollfilm, a 100-ast ezeken kívül négyféle síkfilm méretben is forgalmazzák.

FUJIFILM

A hivatásos felhasználóknak szánt Fujichrome 64T Type II Professional műfény érzékenyítésű (3100 K) fordítós film 1999 elején kerül forgalomba. A kisfilmtől síkfilmes méretig minden formátumban készített anyag a gyártó szerint a korábbinál finomabb szemcsét, részletgazdagabb képet ad.

A Nexia filmek gyártási tapasztalatait építették be a sajtófotósoknak szánt FUJICOLOR PRESS 400és 800 típusú színes negatívokba. Egyelőre csak kisfilmes méretben készítik.

A FUJIFILM rögtönkép-újdonsága az INSTAX rendszer. A teljesen új film- és géptípus minden bizonnyal nemcsak az amatőrök képzelőerejét mozgatja meg. Az instax 100 (sic!) egyszerű felépítésű, könnyen kezelhető, beépített vakus fényképezőgép. A felvétel után a gépből azonnal kicsúszó és előhívódó kép nem négyzetes, hanem fekvő, nyújtott téglalap alakú. Mérete: 6,3x10 cm. A körbefutó fehér keret alul kb. 1,6 cm széles, erre filctollal lehet írni. A nyersanyag érzékenysége ISO 800.

Rendkívül érdekes az egyelőre csak Japánban forgalmazott, az instax 100-zal nem kompatibilis Instax Mini rendszer. A 11,9x11,3x5,8 cm-es, lapos kamera 335 gramm súlyú. Az elkészíthető kép hitelkártya nagyságú, fekvő formátumú, 54x86 mm-es külső és 46x62 mm-es belső mérettel. A FUJIFILM Instax képek telített, éles, kontrasztos és – állítólag – tartós színei körülbelül 3 perc alatt hívódnak elő, vízszintes helyzetben. A helyszíni tapasztalatom szerint a kép kézben tartása, mozgatása meghosszabbította az előhívási időt.

Véleményem szerint a hitel- vagy telefonkártya méretű színes nagyítás, mely az ilyen kialakítású levéltárcákban jól elhelyezhető, a jövő egyik nagy slágere lesz. A PhotoCard nevű cég bemutatott egy olyan öntapadós műanyag lapocskát, melyhez a kicsit nagyobb méretű színes nagyítás hozzáragasztható. A felesleges részek levágása után a kép lekerekített sarkú, hitelkártya méretű és vastagságú lesz...

ILFORD

A cégnek száz éves tapasztalata van a fekete-fehér anyagok gyártásának területén. Az új Multigrade RC Warmtone fotópapír meleg, barnás tónusú képet ad, és háromféle felülettel készül. Ha a felhasználó a PQ Universal, Bromophen vagy Multigrade előhívók által adott tónussal elégedetlen, a papírt külön színezőben is kezelheti. A gyári ismertető – korrekt módon – a Kodak barna vagy szelén színezőjét és az Agfa Viradont is ajánlja.

Az Ilford új, magasérzékenységű fekete-fehér filmje, a Delta 3200 Professional kisfilm és rollfilm kiszerelésben is készül. A cég előzékeny segítségével magunk is kipróbálhattuk az új filmet, azon túl, hogy a Knutsfordban készült „gyári”, összehasonlító nagyításokat bemutatták.

KODAK

Az 1996. évi photokina világújdonsága, az APS rendszer az elmúlt két évben jelentős teret nyert a piacon. A Kodak a felhasználóknak a rendszer megjelenésével egyidejűleg felmerült kívánságát teljesíti, amikor piacra dobja az ISO 400 érzékenységű Advantix fekete-fehér filmjét. A C-41-es technológiával kidolgozható negatívról a nagyítások általában színes papírra készülnek. Az APS minden előnyét kihasználó fotós könnyedén készíthet divatos panoráma formátumú képet (lesz még róla szó!), vagy menetközben cserélheti a filmtípust, átváltva színesre.

A Kodak a hivatásos fotósoknak is jónéhány újdonságot kínál. A T-Max T400CN (C-41-es technológiával előhívandó) fekete-fehér negatívot például ezentúl síkfilmes méretekben is forgalmazzák.

A Portra NC színes negatívfilmek a portréfelvételeknél fontos bőrszínt természethűen, a VC jelzésű színes negatívok a színeket telítettebben adják vissza. Mindkét filmtípus 160-as és 400-as érzékenységben készül, a kisfilmtől a síkfilmig minden méretben. Ehhez a filmcsaládhoz hozza forgalomba a Kodak az új Portra III jelzésű színes papírjait, négyféle felülettel.

Igen magas szín-intenzitású az új Kodak Professional Ektachrome E 100 VS színes fordítós film.

KONICA

A tokiói cég Centuria nevű új színes negatívfilmcsaládjával szerepelt a photokinán. A kisfilmes méretben forgalmazott Konica Centuria négyféle érzékenységben készül (ISO 100, 200, 400 és 800).

Kifejezetten a hivatásos fotósok számára jelentették meg ősszel az ISO 160 érzékenységű színes negatív tekercsfilmjüket az európai piacon.

POLAROID

A cég számos újdonsága közül valószínűleg minden beszámoló ki fogja emelni a Pocket Xiaót. Ennek világbemutatója még áprilisban volt Tokióban. A 15,5x4,5x4,5 cm méretű fényképezőgép 12 felvételes filmje a jelenlegi legkisebb (36x24 mm) rögtönképet készíti. Az impozáns méretű, csarnok nagyságú kiállítóhelyen a Xiao tőszomszédságában, működés közben tekinthették meg a látogatók az 50x60 cm-es képet készítő nagy kamerát is.

Felvételi eszközök

A fényképezőgépek, objektívek, tartozékok területén a beszámoló szerzőjének igen nehéz a helyzete. Vállalva a szinte elkerülhetetlen szubjektivitást, néhány terméket, esetleg a többiek rovására is, kiemelten kell ismertetnie.

A photokina újdonságai között méltán váltott ki jelentős érdeklődést két „méretváltoztatás”. A Hasselblad XPannal a svéd cég – japán segítséggel – 6x6-ról kisfilmes panoráma méretre, a Contax 645-tel a Yashica Kyocera kisfilmről középformátumra váltott át.

HASSELBLAD

A magyar érdeklődő hajlamos az új, kétféle képméretre dolgozó fényképezőgép nevét „ikszpán”-nak ejteni, holott az angol nyelvterületen divatos X most nem az „experimentális”-ból, a Pan nem a „pankromatikus”-ból jön. Ahogy ifjúkorunk testedző segédeszközét, az expandert nyújtanunk vagy húznunk kellett az izmok erősödéséhez, úgy nyújtja meg az új Hasselblad az Oskar Barnack féle 24x36 mm-es kisfilmes képformátumot 24x65 mm-re.

A dolognak természetesen voltak előzményei. A cserélhető magazinok között a Hasselblad korábban olyat is forgalmazott – A/12V megnevezéssel – amely 41x56 mm-es nagyságra dolgozott, álló formátumban. (Az A16-os magazin használatakor, ha álló formátumú, 6x4,5 cm-es felvételt akarunk készíteni, a gépet el kell fordítani.)

Az A/12V magazin egy másik változatába 35 mm-es kisfilmet lehetett betölteni (!), így 24x56 mm-es felvétel készülhetett. Amikor ennek forgalmazását megszüntették, a képkapuba helyezhető maszkot gyártottak Göteborgban. Ennek viszont az volt a hátránya, hogy a filmen – magazintípustól függően – két felvétel között üres részek maradtak, 6x6-nál például több mint 7 cm.

Az elmúlt öt-hat évben határozottan divatba jött a panoráma képformátum; erre számos példa van a Noblex fényképezőgép-márka sikeres bevezetésétől az APS-en keresztül egészen a 6x21 vagy 6x17 cm-es tekercsfilmes kazettákig vagy kamerákig.

A Fuji Photo Film Company és a Hasselblad együttműködéséből született XPan, – mely kisfilmre dolgozó, távmérős, beépített motoros, belső fénymérős, időautomatikával ellátott, kétféle képformátumú fényképezőgép még sok értékelő cikk tárgya lesz. A gép belsejében elmozdítható és nyitható-szűkíthető képkapu a konstruktőröknek rengeteg fejtörést okozhatott. Gondoljunk bele, ha egy normál felvételről panorámára állunk át, akkor az előző, már továbbított filmkockára, illetve annak egy részére nyitjuk rá a képkaput. Fordított esetben, ha panoráma képkockát továbbítottunk, majd méretet csökkentünk, üres hely marad. Ezt az XPan úgy oldja meg, hogy a beépített motoros filmtovábbító ilyenkor automatikusan tovább- illetve visszahúzza a filmet a szükséges mértékben. A beépített motor segítségével egyébként másodpercenként három kisfilmes vagy 2 panoráma felvétel készíthető.

A géphez jelenleg f/4 fényerejű 45 mm-es és 90 mm-es objektívet szállítanak. Belátható, hogy mindkettőre szükség van. A 45 mm-es 24x36-ra normál, panorámára nagylátószögű, a 90-es az utóbbira normál az előbbire rövid távobjektív vagy portré objektív. A fenyerőt, sőt az árat is a nyújtott képformátum által megkövetelt „képkör” határozza meg; gyakorlatilag az XPanhoz nem kisfilmes, hanem 6x7-es képméretet kirajzoló objektív kell.

Ha az XPant a szintén távmérős Leicákkal vagy az igen sok hasonlóságot mutató Contax G2-vel hasonlítjuk össze, olyan különbségeket találunk, hogy ilyen egybevetést nem is szabad tenni. A Leicához már 1925-ben is f/3,5 fényerejű objektív készült, 4/90-est pedig 1930-tól (!) forgalmaztak hozzá. A Contax G2 2/45-ös normál objektívje pedig autófókuszos... Távmérős géppel évtizedek óta fényképező számára az sajnos természetes, hogy a kép egy részét az XPan keresőjében is takarja a napellenző és az objektív.

A 6x6-os középformátumhoz szokott Hasselblad tulajdonos számára furcsa, hogy vetítő- és nagyítógépét sem tudja használni, mivel az XPan képmérete a 6x6-nál kb. egy centiméterrel hoszszabb. Azt kifejezetten előnyösnek tartom, hogy az előhívott film felvágására, szortírozására figyelni kell az eltérő méretű képkockák miatt, így legalább a laboratóriumokban a „hagyományos” kisfilmekre is jobban ügyelnek(?).

CONTAX

A kisfilmes távmérős, valamint tükörreflexes fényképezőgépeiről ismert Kyocera Corporation a hivatásos fényképészek számára egész rendszert hozott létre az új, 4,5x6 cm-es, egyfényaknás tükörreflexes, belső fényméréses, autofókuszos Contax 645 bemutatásakor.

A gépvázhoz a rendszer mintegy harminc egyéb eleme illeszthető. Az automatikus élességállítású hat objektív 35 és 210 mm közötti gyújtótávolsággal, nagy fényerővel készül. A 220-as filmmagazin a Contax RTS III-ban is alkalmazott vákumrendszerrel biztosítja a nyersanyag maximális síkban tartását. A redőnyzár legrövidebb megvilágítási ideje 1/4000 mp, a vakuszinkronidő pedig 1/125 mp (!). Az objektíven keresztüli fénymérés nemcsak folyamatos fénnyel, hanem vakuval is működik. A képen kívüli filmrészre a felvétel adatait (blende, idő, korrekció, objektív, filmtípus) szükség esetén be lehet exponálni.

A gyári fotón talán kevéssé látszik, de a gépváz a tüköraknával mutat kompaktabb, egységesebb hatást, a prizma túlnyúlik a magazinon. Az 1550 gramm súlyú gép szédületes lehetőségeket kínál. Az f/2 fényerejű normál objektívjénél gondoljunk az új Ilford magasérzékenységű rollfilmre. Motoros továbbítója másodpercenként 2,5 kockát továbbít; belső fénymérés, autofókusz; mindez kisfilmes géppel vetekedő teljesítmény, jóval nagyobb képmérettel!

Érdekes megoldás, hogy az automatikus és a kézi élességállítás átváltását nem külön kapcsolóval oldották meg. Az objektív élességállító-gyűrűjének bármilyen kis mértékű, szándékos elfordítása az élességállítást automatikusról azonnal manuálisra kapcsolja át, így a fotós késlekedés nélkül beavatkozhat (l. Canon).

PENTAX

1919-ben alapították az Asahi Optical Joint Stock társaságot Tokióban, első gyártmányaik szemüveglencsék voltak. Fényképezőgép-objektíveket 1933 óta készítenek. 1952-ben dobták piacra az Asahiflex I-et, mint az első japán gyártmányú egyfényaknás, tükörreflexes kisfilmes fényképezőgépet. 1964-ben óriási sikert aratott a Spotmatic, az első belső fényméréses kamera, két év alatt kétmillió példányt adtak el belőle. (1976-ban a K1000-es modell sikere még ezt is felülmúlta ötszázezer darabbal.)

1969-ben jelent meg a Pentax 6x7, mely a kisfilmes fényképezőgépek komfortját (pentatetőél-prizma segítségével vízszintes betekintést) kínált a középformátumban. A mai felhasználóknak már természetes, akkortájt azonban szinte megszokhatatlan volt, hogy a gép zárszerkezete elem nélkül nem működött. Az első típus még nem rendelkezett objektíven keresztüli fényméréssel, és a tükröt sem lehetett felcsapni az expozíció előtt. A későbbi fejlesztések kiküszöbölték ezeket a hiányosságokat.

A most bemutatott Pentax 67 II tervezői igyekeztek a korábbi előnyös tulajdonságokat megtartva átdolgozni a fényképezőgépet. A bal oldalra szerelhető markolat és a filmtovábbítókar formája teljesen új. A filmtovábbítás-vezérlés is elektronikus, ezért, illetve a gépváz és az objektív közötti adatátvitel miatt a fényképezőgépben történő energiaáramlást akadálytalanná és teljesen biztonságossá kellett tenni.

A gyártó tisztában van azzal, hogy az új Pentax 67 II felhasználói célcsoportja a fényképezőgép szűk, ugyanakkor reménytkeltően jelentős, meghatározó rétege. A 6x7 cm-es képformátumú fényképezőgéphez a korábbi tartozékok egy része is használható, és az objektíven keresztüli fénymérés TTL-vaku üzemmódban is működik. Lehetőség van többszörös expozícióra, a mért adatok rögzítésére (Memory Lock).

LEICA

A solmsi cég a fejlesztés több módozatának illusztrálására is alkalmas. Piacra dob teljesen újszerű termékeket, például digitális fényképezőgépeket, de a termékskálájában esetleg létező hiányokat is fokozatosan megszünteti. Előző számunkban említettük a felhasználók által már régóta hiányolt, kifejezetten az M6 fényképezőgéphez előállított, kisméretű vakut. A most megjelentetett SF 20 vaku az új Leica M6 TTL-lel alkot kerek-egész, egymást kiegészítő rendszert. Az M6 TTL kamera a Leicákban újszerű, objektíven keresztüli vakuvezérlést valósít meg. A keresőben az eddigi két dióda helyett négyet látunk, egy a vaku, három a folyamatos fény mennyiségének jelzésére szolgál.

Korábbi cikkeinkben már többször utaltunk rá, hogy a belső, objektíven keresztüli fénymérés bevezetésekor a tervezőknek a távmérős Leica évtizedek alatt kialakított, már meglévő tulajdonságaihoz kellett alkalmazkodniuk. Az új, TTL vakus fénymérésre is alkalmas modellnél az ésszerűség kerekedett felül a hagyományokon. A gép expozíciós időt állító tárcsáját megnagyobbították, beiktattak egy, a fénymérést kikapcsoló állást és az expozíciós idők sorrendjét megfordították (!). Erre az utóbbi, a távmérős Leicánál valósággal forradalmi megoldásra azért volt szükség, mert a gép keresőjében egy-egy háromszög jelzi az al-, illetve a túlexpozíciót. (Tegyük hozzá, végre egy kör megjelenése a pontosat is.) A háromszög csúcsának irányába kellett korábban a blendét nyitni vagy szűkíteni, ellenkező irányba (!) pedig az időállítógombot csavarni. Az új megoldás teljesen logikus dolgot eredményez, mindkét változtatható tényezőt azonos irányba kell állítani. Minden kritikai él nélkül jegyzem meg, a belső fénymérős M6 tizennégy éve jelent meg...

Az objektívjei esetében a Leica néha még lassabban változtat: a távmérős gépben használható f/4 fényerejű 135 mm-es Tele-Elmárjának belső konstrukciója (öt lencsetag, három csoportban) 1965-ben alakult ki. Ebben az esetben a Leica „belső életének” ismertsége nagyon előnytelen, a gyárról szóló kéttucatnyi gyűjtői könyvből bárki egy perc alatt megtudhatja a fent idézett, leleplezően döbbenetes adatot. A helyzetből a cég a tőle megszokott módon vágta ki magát, megjelentette a távmérős gépekben a világon elsőként alkalmazott apokromatikus korrekciójú, 135 milliméteres teleobjektívjét. Az f/3,4 fényerejű, többszörösen tükrözésmentesített objektív nagy törésmutatójú optikai üvegekből készül, felépítése révén a fény különböző hullámhosszú összetevőire azonosan reagál. Ráadásul kisebb és könnyebb is elődeinél.

Ha lehet, a tervezők és a gyártó a 90 mm-es objektív esetében még nehezebb helyzetben voltak. Az 1957-ben bevezetett, többször áttervezett 2/90 Summicron a hagyományos módszerekkel valószínűleg nem volt már megújítható. A Leicánál elindult tendencia, miszerint a nagylátószögű objektíveket részben aszférikus lencsetagokból állítják elő, most már elérte a 90 mm-es gyújtótávolságot. Ráadásul az új objektív még apokromatikus is! A koncepció egyértelműen látszott, csak az nem volt világos, hogy melyik objektív következik a sorban. Voltak, akik az 1980 óta gyártott f/1,4 fényerejű hetvenötösre, míg mások a több mint húsz éves, már legendás f/1 fényerejű Noctiluxra tippeltek. Kíváncsian várom mi történik, ha ezek is sorra kerülnek.

CANON

A tízéves EOS kisfilmes fényképezőgép család újabb taggal bővült, a Canon EOS-3-mal, amely az 1 N-nel és az 50 E-vel mutatja a legtöbb rokon vonást. A gyártó által rendelkezésünkre bocsájtott terjedelmes és kitűnően összeállított sajtóanyaghoz a tájékoztató végén én még egy, a francia Canon képviselet által kiadott prospektust is hozzátettem, mely számomra érdekes árakat is tartalmaz. (Az egész photokina-beszámoló nem érinti az újdonságok és termékek árának kérdéskörét, itt csupán néhány árat említek meg a francia prospektus apropójaként: az f/1 fényerejű normál objektív 20 000, az 1.8/200 teleobjektív 36 000, az EOS-1N RS gépváz 16 000, az EOS-50E gépváz 3 300, az új EOS-3 BOOSTERrel 11 500 francia frankba kerül.)

Az EOS-3 egyfényaknás tükörreflexes, autofókuszos fényképezőgép újdonsága egy 45 élességállítási ponttal rendelkező rendszer. A gép használója egy tárcsa és egy gomb használatával választhatja ki, hogy a 45 pont közül melyikre kíván élességet állítani. (Ezt a kis részt a keresőben ilyenkor egy téglalap-alakú, vörös világító keret jelzi.) Akárcsak az EOS-50E-nél, az EOS-3-nál is vezérelhető az élességállítás a szemmozgatással, azaz a fényképezőgép automatikusan a témának arra a részére állít élességet, ahová a keresőn keresztül a fotós néz feltéve, hogy ez a pont a 45 fókuszpont egyike. Mindehhez a gép beépített motorja 4.3, míg a hozzá csatlakoztatható PB-E2 motorgyorsító 7 felvétel/mp képtovábbítási lehetőséget kínál.

Az EOS-3 hétféle fénymérési módszert alkalmaz. Forgó mágnes működteti az elektronikusan vezérelt zárszerkezetét, mely 1/8000 és 30 mp közötti tartományban exponál. A vakuszinkron-idő 1/200 mp. A hátlap folyadékkristályos kijelzője minden beállított vagy mért értéket mutat, a még nem exponált film mennyiségét is láthatjuk. A gyártó a fényképezőgéphez új tartozékokat is forgalmaz, így például a Speedlite 550EX vakut, az EF 35 mm f/1.4L USM nagylátószögű és az EF 100–400 mm f/4.5–5.6 IS USM zoom objektívet. Utóbbi már a negyedik optikai képstabilizációs Canon objektív, mely a szokásosnál hosszabb expozíciós időt tesz lehetővé, berázás, elmozdulás nélkül.

NIKON

Az előző photokinán még kérdéses lehetett az APS rendszer fogadtatása a felhasználók részéről. A személyes tapasztalatom az, hogy az átlagos turistánál szinte kizárólag kisméretű, új fényképezőgépet látni, régi masinákkal az amatőrök már nem kínlódnak. Természetesen a gyártók is jelentős erőfeszítéseket tesznek ezeken a területeken, olyan mértékben és szinten, amit egy ilyen beszámolóban nem lehet érzékeltetni.

Feltétlenül meg kell említeni viszont az APS fényképezőgépek közül az új Nikon PRONEA S-t, amely a photokina idején a cserélhető objektíves, automata élességállítású tükörreflexes gépek között a legkisebb volt

a világon. A beépített TTL vakus kamera váza 325 gramm, mérete 116x87x57 mm. A PRONEA S-hez valamennyi AF-Nikkor objektív csatlakoztatható, mindössze öt zoom objektívnél kell a legrövidebb tárgytávolsággal vagy a legnagyobb látószöggel összefüggő kisebb korlátozásokat a felhasználónak figyelembe vennie. Érdekes, hogy a Pronea S-be a Nikon F bajonett jóvoltából a régi, manuális élességállítású, AI objektíveket is betehetjük. Ilyen esetben a fénymérő nem működik, és a gép nem tudja automatikusan állítani a rekeszt. Ha a fényt külső fénymérővel mérjük, az objektív rekeszét pedig kézzel beállítjuk az objektíven, a Pronea S-t még a húsz évvel ezelőtt gyártott objektívvel is tudjuk használni, mert a zárszerkezet „S” módozatban működik. (A beállítótárcsa elforgatásával fél fokozatonként szabályozható a megvilágítási idő.)

A Proneához a Nikon három új IX-Nikkor zoom objektívet jelentetett meg. (30–60, 20–60 és 60–180 mm). A hat lencsetagból álló, 4–5,6 fényerejű 30–60 mm-es objektív 35 cm-től állítható élesre, és mindössze 95 gramm tömegű!

A hivatásos fotósok számára a Nikon két új zoom objektívet mutatott be. Az AF-S Zoom-Nikkor 28–70 mm f/2.8D IF-ED objektív 11 csoportban 15 lencsetagból áll, a frontlencse aszférikus, a két utolsó előtti tag extra alacsony diszperziójú, úgynevezett ED üvegből készült. A gyors, automatikus élességállítást ultrahangmotor és belső élességállítás teszi lehetővé. A viszonylag kompakt építésű objektív tömege 935 gramm. A másik újdonság az AF-S Zoom-Nikkor 80–200 mm f/2.8D IF-ED. Tizennégy csoportban álló 18 lencsetagjából öt (!) ED üvegből készült. Három távolság rögzítő gomb segíti a fotós munkáját.

A helyszíni próba során igen előnyösnek tűnt, hogy az 1550 gramm súlyú objektívről a 110 gramm súlyú állványcsatlakozó szükség esetén leszerelhető. Új objektívjeinél már a Nikon 9 lamellás rekeszt alkalmaz, így közelítve a nyílás formáját a kör alakhoz. Ez a megoldás a gyártó szerint az életlen képi elemeket is szebben rajzolja. Az objektívek kialakításánál ügyelnek arra, hogy a szerkezetbe ne kerüljön por és pára.

(LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT a hír, hogy lapunk megjelenése előtt, november utolsó napjaiban a Nikon új kamerát mutat be. A Nikon F100 teljesítményben és árban is az F90X és az F5 között helyezkedik el. Pontos részletek még nem ismeretesek, de autofókusz érzékelője teljesen, AF-módjai pedig majdnem azonosak az F5 hasonló szerkezeteivel. A hátsó tárcsával választott AF-mező azonban a tárcsa mellett lévő karral könnyebben rögzíthető. Fénymérése tíz mezős mátrixmérés, filmtovábbítási sebessége maximum 5 kép/s követő élességállítással és kockánkénti fényméréssel. Röviden: profi tudású másodváz profiknak. A szerk.)

Az előzőekben felsorolt, többnyire világcégek a fényképezőgépeken kívül természetesen számtalan más terméket is gyártanak.

A kisfilmes fényképezőgépek gyártói között néha még a kisebbek is egyedülálló lehetőségekkel rendelkeznek. Az ismert formatervező, Hartmut Warkuss (az új Volkswagen külső felöltöztetője), a Minox rendelésére négy modellt tervezett.

A profi fotósok eszközei, a nagyformátumú fényképezőgépek, világítástechnikai és más eszközök a photokinán egy külön pavilonba kerültek. Túlzás nélkül állíthatjuk: ez egy külön világ. Természetesen ennek a műfajnak is vannak fogalommá vált, híres nevei, cégei. A kasseli Mono-C GmbH nyolcas sorszámot viselő katalógusában például az arhiválás, a bemutatás és a fényképezés (ez nemcsak felvételi, hanem kidolgozástechnikát is jelent) legigényesebb eszközei sorakoznak, több, mint száz oldalon, olykor öt hasábba sűrítve.

A nagyformátumú fényképezésben történő tájékozódáshoz jó kiindulást nyújt a Mono-C katalógusa. Az ilyen segítségre azért is szükség van, mert ennek a műfajnak a gyártói messze nem rendelkeznek akkora reklám-büdzsével, mint a kisfilmes világcégek. (Természetesen más reklámtaktikát is kell alkalmazniuk célcsoportjaik eléréséhez, hiszen egy bizonytalankodó amatőr – presztizsből – bármilyen, akár drága fényképezőgépet is megvehet, kivéve egy ötvenkilós, szekrény nagyságú kamerát...) A photokina egy kicsit a reklámanyagok sokféleségéről is szólt. A megnyitó előtti napon láttam, ahogy a Leica standjára raklapszámra hordtak egy katalógust, mely A/4 méretben, 128 színes oldalon ismerteti a cég összes termékét. Melyik vásárlátogató nem visz egy ilyet szívesen haza? A másik véglet: az USÁ-ban igen népszerű Tachihara alapdeszkás, favázas fényképezőgépekről csak némi magyarázkodás után kaptam szórólapot.

TACHIHARA

A japán cég manufakturális módszerekkel különféle, nemes faanyagokból kézzel készíti a bőrharmonikás kihuzatos, alapdeszkás,

nagyformátumú fényképezőgépeit. Nyolcféle modellt állítanak elő, négyféle képformátummal, 4x5-től 11x14 inch képméretig. A Tachihara gépek úgynevezett angol utazógép rendszerűek, az alapdeszka középpontjától az objektív síkja előre, a filmsík pedig – szükség esetén – hátrafelé mozdítható. Utóbbi esetben érhető el a maximális kihuzat. A 8x10-es gépnél ez 840 mm.

EBONY

Egyes vélemények szerint a tokiói cég gyártja pillanatnyilag a legrobusztusabb, legmasszívabb és a legsokoldalúbban használható (szintén angol utazógép rendszerű) alapdeszkás nagyformátumú fényképezőgépeket. A farészek mahagóniból vagy ébenféból, a fémrészek nemesacélból vagy titánból készülnek. Az utóbbi fém olyan könnyű, mint az alumínium, ugyanakkor kemény, mint az acél. Tizenhárom modellt forgalmaznak, 6x9 cm-estől 8x10 inch méretig.

Az objektívlap mérete azonos a Linhof technikával, a kazetta hátlap nemzetközi méret. A 23S, 45S illetve SW23, SW45 modellek egyszerűek, könnyűek, a nagylátószögű objektívnek megfelelően az alapdeszka rövid. (A teleobjektívhez kihuzattoldalékot szállítanak.)

Az SV23 (6x9) és SV45 Ti, TE, SU, U2 (4x5 inch) modellek 35–500 vagy akár 800 mm-es objektívekkel is használhatóak. Az SV 45Ti, TE és U2 modellek objektív- és filmsíkja kettős felfüggesztésű. Az objektív 42 mm-rel emelhető, 23 mm-rel süllyeszthető, az eltolási lehetőség mindkét oldalra 32 mm. Elfordítás: 20–20 fok. Az objektív alapsíkdöntési maximuma előre 30, hátra 90 fok, ehhez a középponti síkból még 30–30 fok adódik. A képsíknál az Ebony a szokásos adatokhoz még 30–30 fokos asszimetrikus döntési lehetőséget ad. Mindezek az új Ebony SV 45U2 modellt a kardánrendszerű gépekkel azonos műszaki szintre kvalifikálják.

Az USÁ-ban a nagyfilm reneszánsza hamarabb kezdődött, mint Európában, az ottani piac kereslete és kínálata már csak a hagyományok miatt is döntően más. Ezzel együtt, látva a hazai törekvéseket az alkalmazott és a művészi fényképezésben, úgy gondolom, hogy a szakma számára igen fontos a nagyformátumú fényképezés.

LOTUS VIEW CAMERA

Az angolos nevű osztrák cég nemcsak fényképezőgépeket gyárt és forgalmaz, hanem igyekszik anyagokat is ajánlani a nagyfilmes fényképezéshez. Képviselője – remélem, nemcsak a földrajzi közelség okán – határozott érdeklődést mutatott a magyarországi piac iránt.

A Lotus View Rapid Field gépeket 4x5–20x24 inch, vagy megrendelésre metrikus méretekben gyártják. A síkfilmkazettákon kívül másolókereteket is szállítanak, ami azért is fontos, mert a cég kínálatában speciális, panorámaformátumok (4x10; 7x17; 8x20 inch) is szerepelnek. A gépek farészei cseresznyefából, a fémrészek feketére eloxált alumíniumból készülnek.

A photokinán mutatták be a 25 kg súlyú, 20x24 inch (50x60 cm) fényképezőgépüket. Az árjegyzék szerint ez majdnem tizenhatezer német márkába kerül, míg a 4x5-ös modell ára csak 3690 márka.

A cég bejelentette, hogy az angol Gandolfi céggel, amellyel eddig kölcsönösen forgalmazták egymás termékeit, ezentúl a gépek kialakításakor is együttműködnek.

A Lotus View Camera kínálatában szerepel a francia gyártmányú BPF 200 síkfilm, ezt a Kodak Super XX-hez hasonló technológiával állítják elő és 20x24 hüvelykig mindenféle méretben forgalmazzák. (Westonék kedvenc anyagát ma a Bergger cég gyártja, és állításuk szerint az nemcsak a régi, legendás előhívókkal, hanem a mai gyári vegyszerekkel

is kidolgozható.) A Guilleminot et Boespflug fotópapírgyár egykori főtechnológusa, Guy Gerard irányításával állítják elő a Bergger fotópapírokat. A francia cég jónéhány exkluzív különlegességet kínál. Ilyen például a 320 grammos papírra öntött ezüstgazdag emulziójú, platinanyomat hatását keltő Silver Supreme vagy a Prestige Fine Art fekete-fehér fotópapír.

A Brom-240 fotópapírjukat 24x30–50x60 méretig gyártják, félmatt felülettel, a brómolaj-eljáráshoz. A Cot-320 cianotípiához, brómolajátnyomáshoz stb. használható. A G-35-ös, 85 cm széles tekercsben forgalmazott zselatin-pigment papírra heliogravür készíthető.

LINHOF

Nem minden cég olyan derűlátó a kereslet-kínálat kérdésében, mint az előbb tárgyalt, angol és francia partnerekkel együttműködő osztrák gyártó. A müncheni Linhof GmbH-t például meglepetésemre nem találtam meg a photokina katalógusában. Aggódó kérdésemre a gyár képviselője azt válaszolta, hogy túl későn jelentkeztek. Sajtóközleményükben egyébként a magyar újságolvasó számára ismerős fordulatok szerepelnek, kft-ből Rt-vé kívánnak átalakulni, és befektetőket, tőkeerős partnereket keresnek.

Koncepciójuk változatlan, öt újdonságot mutattak be a photokinán. A 6x17 cm-es Technorama 617 S III-hoz 250 mm-es objektívet, az M 679-es kardángépükhöz váltó hátlapot készítenek. Utóbbi gépet egy, a filmsíknál jelentkező többleteltolási lehetőséggel egészítették ki. Átjárhatóbbá tették saját műszaki megoldásaikat, például a Technikardan S 6x9-es fényképezőgépük ezentúl az M 679-esével egyező hátlappal készül. A más gyártók által készített filmkazetták is használhatók lesznek a Tecnikardan S-hez. A 9x12 cm-es Technikardanhoz pedig az M 679 objektívlapja illeszthető, ami lehetővé teszi 35 mm-es extrém nagylátószögű objektív használatát is.

HORSEMAN

A japán Komamura Corporation Horseman márkanéven forgalmazott újdonságai közül a View Camera Converter-t emelném ki. Túlzás nélkül állíthatom, ez a technikai megoldás a hagyományos fényképezés alkalmazkodóképességének akár a jelképe is lehetne.

A bőrharmonikás kihuzat elejére 45–210 mm-ig számtalan, különféle gyártmányú objektív illeszthető, a hátlap pedig digitális, Mamiya RB-RZ 67, Hasselblad, sőt Leica Visoflex is lehet. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a pentaprizmás Leitz tükörreflexház gyártását másfél évtizede megszüntették.) A maximális kihuzat 240 mm, az objektív síkja emelhető, süllyeszthető és elfordítható.

ALPA

A zürichi Capaul und Weber cég 1996. február 29-én vette meg a hat évtizedes múltra visszatekintő Alpa márkanevet. Első termékük, a Hasselblad-objektívvel működő 4,5x6 cm-es fényképezőgép még kissé merésznek tűnt, mára azonban a különböző márkák, gyártmányok átjárhatóbbakká váltak. A Leica Digilux S-sorozat digitális kameráihoz is csatlakoztathatók – többek között – a Hasselblad objektívek.

Az, amit ma Alpa 12WA és 12S/WA néven forgalmaznak, a technika iránt érdeklődő magyar fotós számára ismerős és kézenfekvően jó megoldás. A középformátumú, cserélhető objektíves és magazinos, optikai keresős, 4,5x6–6x9 cm-es képméretű, 25 mm-es shiftelési lehetőséget nyújtó fényképezőgép a következőképpen áll össze: a svájci cég a Zeisstől, a Schneidertől és a Rodenstocktól veszi az összesen hatféle, élességállító csigamenettel ellátott, a gyártó által lapramontírozott objektívet. (Ezek rendszerint nagylátószögűek,35-től 58 mm-ig, de rendelésre mást is szállítanak.) Filmmagazint, polaroid-kazettát és digitális hátfalat szintén a legismertebb gyártók szállítanak, mintegy tizenkét félét. Alapfelszerelésként Linhof kazettákat ajánlanak.

A gépvázat svájci precizitással gyártják. Szintén külső szállítótól veszik az igen jó minőségű optikai keresőt; akárcsak a műfajban már jó néhány éve működő pályatársak, a Gottschalttól a Sylverstriig. Azok, akik idehaza is megpróbálkoztak hasonlóval, tudják, hogy a legnehezebb kérdés a gépváz vastagságának meghatározása. Ezzel a svájciaknak nincs gondjuk, hiszen ők ezt az objektívgyártókkal egyeztették.

PLAUBEL

A nagyformátum piacán persze nemcsak újoncok, hanem öreg rókák is vannak. A frankfurti gyártó új Plaubel Peco profila PL, 4x5-ös, kardán-rendszerű fényképezőgépébe jónéhány évtized tapasztalata épült be. A 22 mm-es minimális kihuzat 35 mm-es objektív használatát is lehetővé teszi. A gép felépítésének köszönhetően mind a négy irányba 40–40 mm-es eltolás lehetséges, a függőleges irányú elfordítás 35 fokos. Vízszintes síkja az alaptól és a középponttól egyaránt 35–35 fokban dönthető.

Az új modellhez a Plaubel Peco profila NT és ZT típusok ötvenhárom féle tartozéka is használható. A gépváz bevezető ára 3950 német márka. (Egy árjegyzékben szereplő negyvennégy Leica objektívnek több, mint a fele ennél drágább. Körülbelül ennyibe kerül a Schneider–Kreuznach Hi-END Camera Back 4x5-ös, négy részből álló síkfilm-kazetta rendszere. Költeni a nagyformátumra is lehet...)

SCHNEIDER–KREUZNACH

A hagyományos fényképező(gép) objektívek kb. az 1:10-es leképezési arányig adnak jó minőségű optikai teljesítményt. Az úgynevezett makroobjektíveket egy sor kompromisszum eredményeként 1:2, esetleg 1:1-es leképezéshez tervezték.

A kreuznachi optikai gyár a photokinára egy teljes makro-rendszert jelentetett meg, mellyel az eredetileg nagyítóobjektívnek tervezett objektívek 1:20 és 1:1 közötti leképezésénél felvevőobjektívként használhatók.

A rendszer négy összetevőből áll:

1. 28 és 90 mm között nyolcféle objektívet választhatunk. (A 28-as 30 mm átmérőjű kört rajzol ki, a : 90-es 87,8 mm-est.)

2. Az objektívet egy Unifoc 12 nevű, csigamenetes élességállító közdarabba kell becsavarni. Ezzel a kihuzat 17,4 és 29,4 mm között állítható.

3. Ha az így kapott objektív-filmsík távolság kevés, hatféle közgyűrű áll rendelkezésre 6–75 mm-ig. Nagyobb kihuzathoz több közgyűrű vagy harmonika szükséges.

4. A közgyűrűhöz kell illeszteni a kamera-adaptert. A gyártmányoktól, márkáktól és a gépváz vastagságától függően ezek is eltérőek (6,5–9,5 mm közötti vastagságúak).

Az így összeállított objektív csatlakoztatható a fényképezőgéphez. Felvétel előtt a gyár által rendelkezésre bocsájtott táblázatok és diagramok segítségével számítást kell végezni, ennek eredménye adja az adott feladathoz használható eszközök körét.

Az objektívet úgy alakították ki, hogy az úgynevezett nagyító leképezéshez fordított (retro) állásban is könnyen lehessen használni. A gyakori számolgatás miatt a gyártó a reprodukciós fényképezésből ismert, úgynevezett viszonyszámos blenderendszerhez hasonló módon jelöli a rekeszt. Nem a hagyományos blendeértéket, hanem 1 és 6 közötti számokat tüntet fel (1=teljes nyílás), ami megkönnyíti a megvilágítási idő kiszámítását is.

Összegzés helyett

A hagyományos fényképezési technikának és technológiának – mint láttuk – még sok, akár évtizedekre is elegendő tartaléka van. A minden áron való újítás és rivalizálás helyetti együttműködés, az épkézláb ötletek megvalósítása vagy a félretett megoldások „leporolása” jelentősen megmozgathatja a korábban esetleg kevesebb teret nyert, vagy kevésbé tőkeerős piaci szereplőket is.

A felhasználók egyértelműen polarizálódtak. A nagyszámú, de csekély szaktudású és kényelmes amatőr egészen másra tart igényt, mint az egzakt megrendelésre dolgozó alkalmazott fotós. (Az 1950-es évek közepén még állhattak egymás mellett Párizsban, a Concorde téren, nyakukban Rolleiflexszel...) Ma inkább elméleti a találkozásuk, és az is a digitális felhasználás területén következhet be.

Az alkotói igénnyel fényképezők lehetőségei viszont sohasem voltak ilyen sokfélék, mint ma. A rögtönképet kiadó lyukkamerától (822 DM) a Centennial nevű, előhívást nem igénylő kimásolópapírig (152 DM) bármilyen technológiát használhatnak. Fényképezhetünk 8x11 mm képméretű Minoxszal vagy 50x60 cm-es mammutgéppel... Rendelkezésünkre állnak tehát a XIX. és XX. század technológiái, sőt a XXI. század digitális technikái.

Mi tehát a gond? Már évszázadunk legrokonszenvesebb magyar (fotó)modellje is említett kettőt: az egyik az alkotó természetes belső ellenállása a teendők iránt. A másik – ahogyan ő fogalmazott –, a „disznófejű Nagyúr”.