FOTÓMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁSOK A PHOTOKINÁN

Az idei, XII. Photoszene rendezvénysorozat ezúttal a szokásosnál hosszabb volt. Június 19.–november 11. között Kölnben és környékén a látogatókat 114 fotókiállítás várta. Ebből a photokina idején, a vásár területén 20 tárlatot rendeztek.

A kiállítótermeket járva, a vernisszázson ismerősökkel beszélgetve, vagy pusztán a katalógusokat, ismertetőket böngészve az tűnik fel, hogy a tárlatokon milyen sok a visszatekintés, az emlék, az álom.

Harminc évet vissza – mondja Candida Höfer képanyagának alcíme. Rajta kívül még féltucat kiállítást fűz egybe a hatvanas évek Liverpooljának tematikája. A legnagyobb emlékeztető természetesen a világ legjelentősebb fotómúzeuma, a rochesteri George Eastman House. Ők négy anyagot hoztak el Kölnbe. Az egyik ötven női fotós munkáiból áll. Az apropót a nők egyenjogúsítása, választójoguk bevezetésének hetvenötödik évfordulója adta. Az úgynevezett utcai fényképezés, mint alkotói magatartás az elmúlt évtizedekben már a harmadik virágkorát éri. (Számomra emlékezetes volt az 1985-ös fribourgi fotótriennálé nagydíjasának, Bruce Gildennek az anyagát Svájcban, „élőben” látni.)

Edward Steichen fekete-fehér portréfotói a hollywoodi hírességeket néha a maguk természetességében, máskor raffinált fény-árnyék hatásokba öltöztetve mutatják.

Az idei kiállítás-sorozat klasszikusa Alvin Langdon Coburn (1882–1966).

Coburn életútja, munkássága legalább olyan érdekes, mint képei. Londonban, épp a századforduló évében. F. H. Day-jel és Steichennel szerepelt közös kiállításon.

Első önálló tárlatát a Photo-Secession rendezte New Yorkban, 1903-ban. Példaképeinek, a múlt századi klasszikus fényképészek munkáiból Coburn kezdeményezésére 1915-ben (!) rendeztek kiállítást Buffalóban. Gyűjteményének egy részét, Lewis Caroll, David Ovtavius Hill, Julie Margaret Cameron 65 munkáját a tárlatot rendező Albright Art Gallerynek adta.

1924-től harminc évig nem fényképezett, vallási és filozófia tanulmányokat folytatott. 1954-től, három egymást követő télen az afrikai kontinens északnyugati partjainál fekvő szigetre, Madeirára utazott, ott kezdett el újra fényképezni. 1966-ban hunyt el, nem sokkal azután, hogy Helmut Gernsheim és első felesége, Alison kiadta életrajzát.

Madeira... csipke, sűrű vörösbor, gyakori esők által áztatott háromezer méter magas hegycsúcsok, sűrű növényzet. Az egyik csúcsról letekintve a tenger végtelenségét éppúgy lehet látni, mint a lassan köröző, a fészkére vissza-visszatérő, kiterjesztett szárnyú sast.