A FÉNYKÉP HITELESSÉGE A KÖZÉLETBEN A DIGITÁLIS FOTÓZÁS FELTALÁLÁSA ELŐTT

Az 1948-ban létrehozott Munkásmozgalmi Intézet feladatai közé tartozott a hazai munkásmozgalom történeti emlékeinek, dokumentumainak – így fényképeinek – gyűjtése is. A mozgalom jeles személyiségeiről azonban nem mindig állt rendelkezésre olyan fénykép, amelyik megfelelt volna az idealizált hősökről kialakított elvárásoknak.

A fényképek átalakítását, megszépítő retusálását az intézet fotólaboratóriumában végezték. A kisebb „fazonigazítástól” a komolyabb, „műtéti” beavatkozásig a retusálás széles skáláját alkalmazták azért, hogy a mozgalom hőseinek fényképeken megjelenő külseje, öltözete elég konszolidált legyen és megfeleljen az 1950-es évek pártkörökben elfogadott – paradox módon – konzervatív kispolgári ízlésének.

A megszépített fényképek szerepeltek a korabeli párttörténeti kiállításokon, valamint az intézet képes kiadványaiban.

Megmaradtak azonban az eredeti, retusálatlan fényképek is, amelyeket ma a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára őriz. Az átalakításra utaló megjegyzések a már elkészült példányok némelyikének hátlapján olvashatók: „Öltöztesse fel”; „Ebből kiretusálni a pipát”. A bemutatott fényképeken a Kommunisták Magyarországi Pártja első központi bizottsága (1918) tablójához retusált arcképeket látunk a beavatkozás előtti, illetve utáni állapotban.

Somló Dezső (1884–1923) a tanácsköztársaság idején a budapesti lakáshivatal vezetője volt, a bukás után letartóztatták, 1921-ben a fogolycsere keretében Szovjet-Oroszországba került. Az eredeti fénykép, melyen gallér nélküli inget visel, valószínleg az úti okmányokhoz készült. Az elônytelen külsejű Somló Dezsôt „felöltöztették”, az 1950-es évek ízlésének, viseletének megfelelô sötét öltönyt, fehér inget, szoros csomóra kötött nyakkendőt kapott, és némi arcplasztikázásra is sor került. (1–2. kép)

Chlepkó Ede (1883–1939) a tanácsköztársaság leverése után emigrált. 1923-tól a Szovjetunióban élt, koncenpciós per áldozataként börtönben halt meg. Az ő szájából a pipát retusálták ki, ezért a furcsa fejtartás. (3–4. kép)

Kun Béla (1886–1939) neve és tevékenysége ismert, a tanácsköztársaság vezető személyisége volt, szintén Sztálin börtönében halt meg. Az eredeti fényképet Jelfy Gyula készítette, aki 1919 márciusában – nyilván megrendelésre – végigfényképezte a tanácsköztársaság népbiztosait, vezető személyiségeit; általában hivatalukban, íróasztaluknál. Kun Béla kanapén ül, mintás tapétájú fal előtt. Haja éppen csak kezd kinőni: 1919. február 21-iki letartóztatásakor megverték, feje is megsérült, kopaszra kellett borotválni. A nem éppen megnyerő képből „szabályos” portré született, sűrűbb hajjal, kevésbé vastag szájjal. (5–6. kép)

Korvin Ottó (1894–1919) a tanácsköztársaság idején a belügyi népbiztosság politikai osztályát vezette, a bukás után Budapesten maradt. Néhány nap múlva elfogták, december 29-én kivégezték. Korvin Ottóról sem volt könnyű a megfelelő portrét előállítani. A kifejezetten csúnya, púpos férfiról csak egy sportpulóveres kép állt rendelkezésre (Vasady Ottó felvétele), amely letartóztatása után megjelent az Érdekes Ujságban is (VII. évf. 47. szám). Az intézet laboratóriumában fehér inget, nyakkendőt kapott, és szimpatikusabb, derűsebb arckifejezést. (7–8. kép)

Az 1960-as évek munkásmozgalmi témájú kiadványaiban még feltűnt egy-egy a megszépített portrék közül, az 1984-ben megjelent A magyar munkásmozgalom képeskönyve (Kossuth Könyvkiadó) azonban már csak a hiteles arcképeket hozta. Egy emberöltőbe telt, amíg a munkásmozgalom idealizált alakjainak valódi arcképét megismerhettük.

Stemlerné Balog Ilona